2012. augusztus 28., kedd

Emberek, akik nem tudják hol a helyük

Rendszeresen belefutok olyan szituációkba, ahol ilyen emberekkel találkozom. A cím elsőre lehet kicsit fura lesz, igyekszem megmagyarázni mire gondolok. 

A mostani bejegyzést egy nagyjából tíz perccel ezelőtti sztori ihlette. Eszembe jutott hogy erről is akartam már párszor írni, csak sosem volt meg a löket. Na most megjött, paprikás lett a hangulatom. :D Röviden ezt a helyzetet úgy tudnám leírni, hogy a szolgáltató (legyen az portás, marketinges, kiszolgáló, kasszás, pultos, fodrász, bármi) nem tudja félretenni a saját véleményét és megmondja akkor is, ha azt senki nem kérdezte. Mielőtt megkapom bárkitől is, hogy az ilyen emberek is emberek: tudom, én is dolgoztam kávézóban közel 2 évig, ahol sok dologgal találkoztam. Olyanokkal is amikkel baromira nem értettem egyet (például kisbaba mellett dohányzó szülő és társai), mégsem szóltam egy szót sem, mert ott én nem Farkas Boglárka megmondóemberként voltam jelen, hanem kiszolgálóként akinek az a dolga hogy készítsen egy finom kávét, mosolyogjon, odaadja a süteményt és udvarias legyen. A szülőszobán is rengeteg anyuka megfordul, mindenki más és más, de nekem ott csak az a dolgom, hogy segítsek, csináljam azt ami a kompetenciám, meghallgassam ha épp mondandója van, és nem reagálok a személyes véleményemmel. Én ott a kórházat képviselem, ahogy a kávézóban a kávézót, ha én egy tahó állat vagyok akkor a vásárló/beteg aki elmegy a helyszínről nem azt fogja mondani hogy XY bunkó volt, hanem azt hogy "ez egy szar hely". 

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Többször kerültem olyan helyzetbe én is és ismerősök is, amikor olyan emberrel találkoztam aki nem gondolt bele abba, hogy mit is mond és kit is képvisel ott abban a helyzetben. A legelső amit megjegyeztem és nagyon kiakasztott az egy CBA pénztáros volt itt a sarkon nagyjából 3 éve. Karácsony utáni két ünnep között voltunk, mindketten hazajöttünk már a rokonlátogatásokból. Ilyenkor nem tudom nálatok hogy van, Bálintnál főleg, de nálunk is jellemző a "pénzt ajándékba" felállás, főleg távolabbi rokonok esetén. Ebből adódóan volt nálunk készpénz. Lementünk tehát venni ezt-azt a CBA-ba. Mikor fizetésre került a sor és átnyújtottuk a húszezrest a kasszás ránk nézett, majd közölte: "de jól megy egyeseknek hogy hó végén húszezressel fizetnek". Azt hittem nem hallok jól. Az a baj hogy bármennyire is fel tudnak bosszantani az ilyen emberek túlzottan is udvarias vagyok és ilyen helyzetben sosem tudok kiállni magamért, itt is csak az első sokk után annyit mondtam, hogy karácsonyra kaptuk ajándék helyett, és még kábé én szégyelltem magam... Ugyanennek a pénztárosnak volt szokása az amit sokan meséltek már hogy mennyire utálnak: a vásárolt termékek kommentelése. Egyik nap (ez is volt vagy 3 éve) rakott krumplit készültem csinálni, de csak tejfölt meg kolbászt vettem, tojás meg krumpli volt itthon. A kasszánál megkérdezte, hogy mi lesz belőle, miután válaszoltam rákérdezett, hogy hát akkor tojást és krumplit miért nem vettem. Kikerekedtek a szemeim, hát mert van otthon bakker azért. :D Meg egyébként is mi közöd hozzá. 

A másik halálom a postán való beszélgetések, mikor megyek csekkeket befizetni és megkérdezgetik, hogy a közös költségben mi van benne, meg ez most hány havi, még jó hogy azt nem kérdezi meg mi a pin-kódom...  Mondjuk azt már észrevettem, hogy nekem olyan fejem van, hogy mindenki nekiáll velem beszélgetni, de azért az túlzás volt mikor egy postán dolgozó férfi random míg a csekkeket húzta le megkérdezte nem akarom-e megvenni a laptopját, mert pénz kell neki és eladja. WTF? Tedd fel vaterára, ne sunyiba áruljad a postán az ügyfeleknek. És ha az APEH-nél dolgozom? Érthetetlen.

Nővéremmel fordult elő nem is olyan régen, a férjével mentek egy konferenciára ahol ott is aludtak. Mikor csekkoltak be a portán a szobához, akkor a portás elnézést kért (ez még teljesen korrekt), hogy egy szobába tette őket a férjével. Tesóm az esküvő után is megtartotta a leánykori nevét, nem változtatott rajta, így a hotel nem tudhatta a rokonságot. Mikor mondta a pasinak hogy "semmi gond, a férjem", akkor az ürge ahelyett hogy azt mondta volna, hogy "ó rendben, köszönöm" nekiállt előadni, hogy milyen nő az olyan aki a szerelmének még a nevét se veszi fel esküvő után, ez lenne a minimum, milyen szerelem az ilyen. Még ha magában ezt is gondolja, hogy merészel így beszélni egy vendéggel? Ki kérdezte? Lehet neki nyugodtan véleménye, mindenkinek van (olyan ez mint a segglyuk, mindenkinek van de senkit nem érdekel a másé...), de nem zúdíthatja rá szolgáltatóként egy vendégre. 

A mostani sztori a Kupon Világ facebook oldalán zajlott. Bálint szokott érte piszkálni hogy szeretem megmondani a véleményemet, de sajna ez van, ilyen vagyok. Van most valami olasz kajás akciójuk és úgy kezdték a kiírást, hogy bonjorno. Nem volt idézőjelben (mint azóta már áttették az új kiírást), csak simán bonjorno. Én meg írtam, hogy ha olasz akkor már lehetne buongiorno, mégiscsak. Egy "köszi, javítjuk" helyett megkaptuk (mert többen is jöttek szólni hogy na) hogy nincs humorérzékünk, meg egyébként is ez csak egy vicc volt, meg egy teszt hogy figyelünk-e. És hogy ne vegyük ennyire komolyan az életet és lazítsunk. Lehet én vagyok túlérzékeny, de egy ekkora cég marketingese szerintem hihetetlen hogy ilyen hangnemet enged meg magának a vásárlóival szemben. Mert ha még egy kasszás a Tescóban tahó nekem az is elfogadhatatlan, de ő csak egy alsó beosztott szegényem. A facebookon pötyögő marketinges viszont élő egyenesben reprezentálja a céget, elvileg értelmiségi diplomás ember. Mondjuk ez sem jelent manapság már semmit... Tudom hogy semmit nem jelent, de a kis lelkem megnyugodott attól hogy unlike-oltam őket a fenébe. Nem fér a fejembe miért viselkednek így az emberek. 

Az a szomorú, hogy ha én a szülőszobán szólnék be a vajúdás közben cigizni kijáró anyukának, vagy csak simán elkezdenék vele nem egyetérteni mikor az életszemléletét osztja meg velem abból praxison megjelenő cikk lenne, meg fókuszriport, hogy szülésznők pofáznak bele mások életébe az XY kórházban. És egyébként igazuk is lenne. Mert amikor dolgozom akkor én nem a véleményemet használom hanem a tudásomat. Jó lenne ha mások is így élnének. 

Biztosan van még pár ilyen sztorim, most ennyi jutott elsőre eszembe, remélem sikerült átadnom hogy mire gondolok és értitek miért idegesít. 

Veletek is előfordult már hasonló? Ti tudtok erre élőben azonnal rendesen reagálni vagy otthon ugranak be folyamatosan a mondatok, amiket mondani lehetett volna?

27 megjegyzés:

  1. a hoteles meg a CBA-s ügy nagyon durva! velem a New Yorkeres eladókkal szokott hasonló előfordulni, mikor meg merészelek kérdezni valamit az illetőtől, aki épp nem csinált semmit, mégis forgatja a szemét és "Úristen ez mit keres itt?"-fejjel néz rám. lehet ezért sem nagyon szoktam odajárni, a H&M-ben sokkal kedvesebbek.=D de egyébként nem tudom, ezek az önjelölt megmondóemberek mit képzelnek, biztos nem tudják, hogy van egy közmondás a hallgatásról meg a bölcsességről...
    jaj, és bocsi, ha hosszú lett.=)

    VálaszTörlés
  2. Teljesen egyet értek veled. Egyszerűen utálom az ilyen helyzeteket, főleg ha túl is bizalmaskodják. Tescoban dolgozom pénztárosként, ez nekem diákmunka, és sokáig fehér pólóban kellett dolgoznunk, hogy meg tudjanak különböztetni minket az ott dolgozóktól, nyár óta viszont nekünk is munkaruhánk van, hogy ne diszkrimináljanak minket. A vicces az egészben, hogy tapasztalataim alapján inkább előnyben részesítenek minket, mert az ott dolgozók között van olyan, aki helyett én szégyellem magam a hangneme és a beszédstílusa miatt. Persze, lehet beleunt már az egészbe, de könyörgöm, én se tolom végig a műszakomat feszt mosolyogva, de kedvesen és előzékenyen viselkedem, nem dobálom az árut, cüppögök és káromkodom (!), vagy szimplán csak nem teszek indiszkrét kérdéseket, megjegyzéseket hozzá valamihez, akkor ezt egy olyan ember, aki ezért rendes fizetést is kap (mihez képest rendes persze) miért nem képes megtenni?
    Ha ilyesmi történik nem túl gyakran szólok vissza, mert szeretem a békességet és a baj az, hogy a legtöbbjük észre se venné magát, ergo értelmetlen lenne "vitatkozni" velük. Nagyon sok esetben süt az emberekből a megkeseredettség, a kíváncsiság és az irigység.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én abszolút a diákmunkásokat preferálom a tescoban. sokkal aranyosabbak, még ha néha lassabbak is. :)

      Törlés
  3. A hotelest én is megkaptam, de kicsit máshogy :-D Én intéztem a bejelentkezést, a férjem a háttérben állt (asszem épp telefonált), és nem dugta oda a kezét a recepciós elé, h neki is van gyűrűje, csak az enyémet láthatta. Én töltöttem ki a bejelentkezési lapokat (itt is játszik a lánykori vezetéknév), beírtam h kártyával fogok fizetni, és a csaj odakacsintott, hogy nyugodtan rendezhetem kp-ben, nehogy otthon gond legyen :-D

    VálaszTörlés
  4. teljesen egyetértek veled, és tetszett a cikked. én kisvárosban lakom, nem túl sok ruházati bolt van itt, egyik kínaiba mikor megnyitott elég sokszor megfordultunk tesómmal és anyukámmal. a cipős résznél volt egy annyira idegesítő nő, totál beleszólt a cipővásárlásba stb... mondhatni mennyire szeretek ilyenkor vadidegenek (a vásárolt termékkel kapcsolatos) kérdéseire válaszolgatni. ez annyira nem is olyan jellegű mint amit te írtál, de akkor is idegesítő volt, sokszor úgy éreztem számon kérte ezt minek vesszük meg:D egyszóval elég lett volna ha segít megmondani van e méret belőle vagy ha kérdezem válaszol, de folyton ott lebzselt és duruzsolt..(már nem dolgozik ott:D én meg nagyon ritkán járok oda:D. probléma megoldódott)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A CBA-s nálunk is, 3 hete bezárták. :DDD Nem is bánom, sehol máshol nem futottam még bele romlott áruba, de ott többször is...

      Törlés
  5. Jajj, én is sokszor puffogok ilyeneken, pedig nem kéne, de sajna nagyon sok "hülyével" találkozom. Én a hivatali ügyintézőktől(tisztelet a kivételnek) kapok agybajt, akik elfelejtik hogy ők vannak értünk, és nem mi ügyfelek értük. Pl. okmány iroda,apeh, munkaügyi központ, stb... Rengeteget tudnék mesélni hányszor beszéltek velem lekezelően, hányszor szóltak be rosszindulatú megjegyzéseikkel. Ha nem kellene jogosítványt, adó- és munkahelyi ügyeket, álláskereséssel kapcsolatos ügyeket intézni akkor nekik munkájuk sem lenne...
    Nem vagyok egy vitatkozós típus, de néha már kinyílik a bicska a zsebemben, de sokszor nem szólok inkább semmit, mert kiszolgáltatott helyzetben érzem magam. Persze vannak kivételek és próbálok a pozitív emberekre emlékezni akik kedvesen mosolyognak és segítőkészek. Az ilyen emberektől komolyan még a napomat is szebbnek érzem, és megnyugszom, hogy vannak még kedves, rendes emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is alapvetően próbálom a kedves dolgokat előbbre helyezni, de ha tízből egyszer parasztok az sajnos sokkal jobban megmarad. :(

      Törlés
  6. Nagyon durva eddig bele sem gondoltam, de most a bejegyzés után rögtön eszembe is jutott egy.. egy wellnes hotel recepcióján volt, a szolgáltatásba beletartoztak egyéb kezelések is, ki ki maga összeválogatva a csomag tartalmát. Ezt előttünk épp egy középkorú pár próbálta volna leegyeztetni a recepciós csajjal, hogy szeretnének masszázst, manikür-pedikür, fodrászatot, alga pakolást... majd az "50." felsorolt választott szolgáltatás után abbahagyta és várta hogy vigyék fel a rendszerbe. Mire megszólalt a recepciós : "Már elnézést de ha ennyi mindent kipróbálnak meglep hogy pont az ultrahangos zsírbontást hagyják ki a felsorolásból..." (megjegyzem nagyon magunk között, hogy szerintem egy éves kezelés is kevés lett volna..) na de akkor is. :O Még a feleség próbált mentegetőzni hogy csak fél panzión vannak... :S Izgultam hogy nálam mit ajánl be, de szerencsére elég volt neki amit magamnak kitaláltam... :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez baromi bunkó. :O Hogy lehetnek ilyenek az emberek...

      Törlés
  7. Teljesen jogos a bejegyzés, rettenetes, hogy mennyire alkalmatlan emberek ülnek olyan helyeken, ahol keresnivalójuk sem lenne. Én pl azt utálom, amikor bemegyek egy boltba, nézelődök, le se szarnak az eladók, csak trécselnek. Aztán amikor esetleg odamegyek a pulthoz, hogy kérdezzek, akkor is csak megy tovább a traccsparti, és nekem kell várni, hogy végre kérdezhessek. Nem szeretem ha a nyakamba lihegnek, de ugyan annyi hadd járjon már nekem, hogy nem váratnak, mert épp ki kell tárgyalni valami pasiügyet.

    Az a baj, hogy sokan úgy tekintenek a munkájukra, hogy ó csak bírjam ki a 8/10/12 órát, minden más le van szarva..holott egy szoltáltatónál azért ez nem így megy. Persze a munkáltató is hibás...mert minek veszi fel az ilyet egyáltalán.

    Azért a pult másik feléről is hadd szólaljak meg: én is szolgáltató helyen dolgozom, ráadásul pályaudvaron és sokszor jönnek be úgy az emberek, hogy honnan megy ez vagy az a vonat. Mivel arra nincs kapacitásom, hogy napi 60x keresgéljem a vonatokat a neten, így egyszerűen a MÁV irodához irányítom őket. De ne tudjátok meg, hogy erre milyen reakciók szoktak születni. Mindenki puffog, meg ideges lesz, volt aki elkezdett kiabálni, hogy mocskos állam - mire kedvesen elmagyaráztam, hogy privát cég vagyunk, nem állami, de csak nem hagyta abba, mert épp olyanja volt. Azért ilyenkor én is elveszítem a türelmemet, mert milyen jogon kiabál velem valaki, csak azért, mert nem az a cég vagyok, akit keres.

    Azért a laptopos dolog nem gyenge, basszus mit meg nem engednek egyesek....A nyugdíjas néniknek is ajánlgatta vajon? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A másik oldal is nyilván színvonaltalan, én is tapasztaltam a kávézóban a tuskóság mindenféle formáját. :(

      Törlés
  8. Sajnos vannak tapló emberek. Én sajnos kórházban jártam kicsit hasonlóan. Kiment a bokám és mentünk röntgenre apával. Mi voltunk ott egyedül, de az orvos/nővér (nem tudom ki csinálja a röntgent :$ ) csak beszélt és azt mondta, hogy hadd várjanak... oké ez még úgy elviselhető, de ha fél órája vár az ember és akkor érkezik meg valaki és azt behívják előtte... na az már kezd idegesítő lenni. hogy itt még ne álljak meg :/ két bejárata van vagy nem tudom két röntgen van vagy több nem tudom hogy van megcsinálva, de nem ott hívtak, ahol behívták előttem a férfit és kiabálja a nevem, hogy menjek, meg hogy hol vagyok már. meg kellett kerülni egy falat, ami fájós bokával nem egyszerű. aztán sietünk ahogy csak tudunk és kérdezi a nő, hogy mim fáj. mondtam neki, hogy a bokám és így a pofámba vágja, hogy ha ilyen gyorsan tudsz menni, akkor nem is fáj... na mondom köszi, csak jobban tudom már mit érzek o.O a röntgennél bent próbáltam aranyos lenni és megkérdeztem, hogy fog-e fájni, ha ráteszik azt a sok súlyt a lábamra meg milyen lesz érdeklődtem ő meg csak úgy hidegen rávágta, hogy fájni fog és ennyi. pedig csak csevegni próbáltam. nem hiszem hogy fiatal korom ellenére ne érdemelnék meg egy kis tiszteletet, vagy ha azt nem is, akkor kedvességet vagy nem tudom. nem volt egy jó élmény. :/

    durva miket meg nem engednek :o és egyet értek a bejegyzéseddel :) remélem nem untattalak a történetemmel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem untattál. :) Sajnos az egészségügy is tele van kiégett emberekkel.
      Én mondjuk személyesen még sosem találkoztam betegként ilyen helyzettel pedig voltam párszor már kórházban, de Bálint már igen, és nagyon sok ismerősöm is. Az a baj hogy a kiégés már igazából nem helyrehozható. :(

      Törlés
  9. Nem semmi sztorik te jó ég!! Legutóbb is történt velem ilyesmi, vagyis nem csak velem, hanem a barátnőimmel. Balcsin nyaraltunk 7-en, és beültünk egy helyi étterembe kajálni. Kitaláltuk a rendelést, veszi fel az italokat és két barátnőm valami feketeribizlis gyümiturmixot szeretett volna, erre a srác húzza a száját, hogy hú az problémás lesz. Jó, mondjuk a kajákat, minden másodikra mondta, hogy az már nincs, meg így meg úgy. Aztán ilyet benyög, hogy hát ti a régi étlapot nézitek, és ad helyett 1!! újat. Aztán jött még valami kollégája erre az is beszól, hogy hú lányok ez nehéz szülés lesz wtf??? Na ezután fogtunk magunkat és kisétáltunk, de már úgy bántuk utána, hogy nem oltottuk be valamivel a gyereket. Iszonyatosan felháborító volt. Szerintem azt hitte, hogy 7 csaj nem tud kaját rendelni vagy én nem tudom, de nagyon kiakadtunk!

    VálaszTörlés
  10. Apával végigolvastuk a bejegyzést és a kommenteket. teljesen egyetértünk Veled, mi is sok ilyet éltünk/élünk meg. Apa - mondjuk - sokszor nem hagyja szó nélkül és több boltban (pl. Praktiker, Tungsram mintabolt) azzal fordított hátat az eladónak, hogy "Üzenem a vezetőségnek, most vesztettek el egy ügyfelet." És valóban, ezekbe a boltokba azóta se ment be.
    Nekem épp ma du. volt egy -magamban megjegyzett, igaz nem beszólásos- esetem.
    A városban a Sparban vásároltam. Egy pénztár volt, álltunk sorban jó néhányan. A pénztárosnő a kolléganőjével folyamatosan bezsélgetett, miközben dolgozott.
    Mikor sorra kerültem, szépen köszöntem, ő számlázott, én fizettem, majd elköszöntem. Mindeközben ő rólam tudomást sem véve folytatta a traccsolást.

    A történeteid közé maximálisan beleillik Viáék esete is a taxissal Áfonya hamvainak kapcsán. :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, az eszembe sem jutott most, az is nagyon durva volt. :(

      Törlés
  11. Hát tényleg elképesztő mik nem vannak... Nekünk egyszer olyan volt, hogy Balcsin nyaraltunk baráti társaságban és este volt, nagyon megéheztünk, a legközelebbi "étterem" pedig egy pizzázó volt. Beültünk, rendeltünk, de már akkor érződött a felszolgálókon, hogy tökre lenéznek minket, pedig nem koszosan, büdösen állítottunk be. Megrendeltük a pizzáinkat, és mikor kihozták kértünk hozzá ketchupöt is. Erre a pincér ilyet szól, hogy: "Azzal csak elrontjátok a pizza igazi ízét" stb stb. Végül nagy nehezen kihozta a ketchupot, de azóta is emlegetjük ezt a helyet. Hihetetlen, hogy azok, akiknek ki kéne szolgálniuk minket konkrétan lekezelően bánnak velünk, lenéznek minket, pedig a mi pénzünkből kapják meg a fizetésüket. Na meg mi van akkor ha az ő nagyszerű, csodálatos pizzájukat ketchuppal akarjuk enni? Minek szól bele?? Örüljön, hogy megettük a vackukat, ami nem is volt egy különlegesen finom pizza.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tök durva mikor kioktat az akinek pénzt akarsz fizetni. Pár hete futottam össze egy kutyasétáltatóval akiről kiderült hogy kutyakozmetikus, mondta hogy majd nézzünk el hozzá nyugodtan egy fésülésre, aztán mondtam hogy mi Pandát megnyírattuk ebben a nagy melegben mire beszólt hogy ő rövid szőrű kutyát sosem nyírna. :O Baszki fizetne neki valaki de nem, ő nem nyír. :D Ez olyan mintha egy plasztikai sebész aki az A-s melleket szereti azt mondaná hogy ő nem csinál nagyobbakat. :D

      Mondjuk úgy veszem észre sokan nem szeretnek pénzt keresni, 1 évig hitegetett minket egy asztalos hogy majd jön, majd jön aztán sose jött. Úgy tűnik annyira jól megy hogy nem kell nekik a pénzem... :D

      Törlés
  12. Hú, mik vannak :O
    Nekem is sok ilyen volt, de ami kiemelkedett, az az volt, amikor kardiológusnál voltam pár éve, anyu eljött velem. A doktornő végig unott pofával nézett ránk, meg kérdezgetett, beszólt, hogy de hát miért nem sportolok, biztos kell hogy időm legyen rá ennyi idősen, vézna a karom stb. (de olyan bunkó és megalázó stílusban, hogy nem voltam messze attól, hogy elbőgjem magam), aztán amikor én átmentem a másik szobába valami vizsgálat miatt, anyu mesélte, hogy utána még neki is beszólt, hogy 'anyukára is ráférne a sportolás', hát ha ott vagyok, biztos visszaszólok neki, mert anyu egyáltalán nem kövér, sőt, ha 2 kiló felesleg van rajta, sokat mondtam. Ez a vasággyal 40 kiló nő meg nekünk szólogat be ilyen baromságokat. Bezzeg ha apámmal megyek be, biztos meg se mert volna mukkanni, mert ő ráborította volna az asztalt ezek után...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy ha tök kedvesen kérdezte volna akkor lehet nem is akadtok ki. Sokan ha akár még jogos is amit mondanak, pl a háziorvosom hogy fogyni kéne olyan stílusban teszik hogy minősíthetetlen és amiatt felháborodsz, nem rá hallgatsz. A dokim kb 150 centis és 90 kilós, minden alkalommal mikor ott vagyok pakolja bele a kockacukrokat a kávéjába, de én azért fogyjak le... Hiteltelen. A másik amit utálok hogy amikor mondom hogy már fél éve fogyózom csak bólogat, hogy peeersze. Pofánverném...

      Törlés
  13. A háziorvosomat én is szívesen leütném néha... A térdem sokszor fájt, elmentem hozzá, hogy vizsgálja meg, rám nézett, egyből azt mondta, hogy le kéne adnom egy-két kilót... De olyan arccal nézett rám, mintha minimum egy tankhajó lennék. Egyáltalán nem vagyok túlsúlyos, hozzáteszem, hogy a doki felesége 40 kiló. Végül elmentem egy normális orvoshoz, ő megállapította a kopást a térdemben, aminek semmi köze a súlyomhoz...
    Az emberi tahóság teteje nálam, amikor egy ismerősöm fafűrészelés közben levágta 3 ujját, bevitték a sürgősségire, ahol nem volt rajta kívül ennyire sürgős eset, és várnia kellett 4 órát levágott ujjakkal. Mi ez, ha nem sürgős eset? Bezzeg a dokinak minden ismerőse besétált előtte, megjegyzem azért, hogy kitárgyalják a helyi pletykákat. Végül az ujjait nem lehetett megmenteni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te Jó Ég! Ez már bűnügyi eset, nem? Ez azonnali ellátást igényelt volna! Remélem, nagy kártérítést fog kapni az ismerősöd, és remélem, nem kerül nagy huzavonába. Sokkolt ez a hír.

      Törlés
    2. Hidd el, engem is sokkolt! Az ujjait valószínűleg sehogy sem lehetett volna megmenteni, de azért akkor is azonnali ellátást igényelt volna szerintem...

      Törlés
  14. szia nekem is van sztorim. Nem rég voltam intézkedni a Fővárosi Bíróságon.A szervezetekhez kellett mennem papírokat intézni.Végre sorra kerültem és a nő az elejétől fogva bunkó volt velem.Tudni kell,hogy a főnöknőm írta meg a levelet és a kérvényt stb. Elkezdi a nőci a pultnál,hogy ezt nem így kellett volna megírni.Tele van hibával,jaj ez olyan érthetetlen nem hivatalos...Mondom neki nem én írtam.Mondja adja át annak aki írta... Mondom:oké... Amúgy nem adtam át az üzit,mert nem vagyok bunkó h közvetítsek ilyen üzeneteket.Egyébként is törődjön mindenki a maga dolgával.A nő megcsinálta a papírokat és adott egy másolatot.Elhúztam a síkot,mert undorító egy hivatal! fúj

    VálaszTörlés