2013. június 23., vasárnap

Esküvői előkészületek VII. - Mi van még hátra?

5 héten belül vagyunk, most már nagyon közeledik! :) A mostani bejegyzést kicsit jobban magamnak írom mint az eddigieket, összeszedem mik azok amiket még venni kell, vagy elintézni. 

Pénteken voltam egyébként az első ruhapróbán, ami igazából még csak egy ellenőrzés volt, hogy minden olyan legyen mint amilyet szeretnék. Sima fehér anyagból megvarrta Timi a felsőmet, amin beállítottuk hogy milyen legyen a nyakvonal, milyen legyen az ujjhossz, a derékrész, aztán jövő héten megyek egy rendes próbára is már, a végleges anyagból. Annyira izgi! :) A fátylamat is megrendeltem már, gyerekkori vágyam a hosszú-hosszú fátyol, úgy gondoltam hogy ez akkor is kijár nekem ha nem egy katedrálison húzom végig magam mögött. 

Panda szereti a csipkémet. :)

Na és akkor tematikusan, mikre van még szükség.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

2013. június 20., csütörtök

Panda és a kis csomó története

A mostani bejegyzésben az elmúlt pár hét történéseit írom le. Akik nem bírják a kicsit véresebb dolgokat gondolják végig hogy el akarják-e olvasni, mert mindent le fogok írni amit fontosnak tartok, már csak azért is, hogy másoknak is tudjak segíteni. A képekre csak az kattintson aki nem lesz rosszul egy seb látványától. :)

Kezdem a történetet az elején. Pár hónappal ezelőtt Panda jobb felső mellbimbója alatt észrevettünk egy aprócska csomót. Nem szaladtunk vele azonnal orvoshoz, mert bár tudtam hogy az ott valami, de úgy gondoltam hogy amíg nem nő, nem érzek rajta változást addig nem égetően sürgős a dolog. Egy lencse-zöldborsó méretű csomócska volt, teljesen egyenletes felszínnel, nem éreztem semmilyen letapadást, viszonylag kimozdítható is volt. Mikor május elején mentünk éves oltásra mutattam az orvosnak, mondta hogy valszeg semmi komoly, de azért egy sebészeti konzílium nem árthat. Úgy voltam vele, hogy várjuk meg az esküvőt, utána pedig nem is kell nekem konzílium, szedjék csak ki, mert idegesít. Végül hamarabb sor került a műtétre. 

Panda 2 nappal a műtét után, nővérem könyvével. ♥

Mivel tudtam hogy ott van a csomó viszonylagos rendszerességgel nézegettem Pandát, nem nőtt-e, nincs-e bedagadva a melle, stb. Két héttel ezelőtt szerdán szintén ezt csináltam, mikor észrevettem hogy az alatta lévő mellbimbója kicsit mirigyesen meg van duzzadva, és mikor megnyomtam barnás-savós lé jött belőle. Nem csak csordogált, lőtt mint az anyatej. Teljesen beparáztam, hívtam anyát, megbeszéltük hogy másnap viszem orvoshoz. Mikor reggel telefonáltam azt mondták, hogy majd kedden lesz bent onkológus, menjünk hozzá. Mi nem bírtunk a fenekünkön maradni, és önállósodtunk, időpont nélkül elmentünk orvoshoz. Ott átirányítottak minket a szülészetre, ahol a doktornő azt javasolta, hogy érdemes lenne megműteni a kutyát. Szerencsére másnapra volt is időpont, így pénteken már ment is a műtőbe. (Én meg ugyanakkor vizsgázni, pont sebészetből, volt emlőtumor tételem is, gondolhatjátok mennyire voltam nyugodt miközben azt, meg a operáció utáni szövődményeket tanultam.)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

2013. június 17., hétfő

Te mit veszel fel?

A bejegyzést az a lány inspirálta, akit ma a betondzsungeli forróságban láttam farmerban és hosszú ujjú kötött pulóverben. Azon túllépve, hogy majdnem hőgutát kaptam már csak attól is hogy ránéztem elkezdtem gondolkozni, hogy vajon minek köszönhető az, hogy ez volt rajta. A lány nagyon helyes arcú volt, szerintem abszolút csinos is, de volt rajta felesleg - mint ahogy sokunkon. Valószínűleg ennek köszönhető az, hogy próbálja rejtegetni magát, akár azt is megkockáztatva, hogy rosszul lesz. Viszont ez biztosan nem csak belülről fakad. 

Évekkel ezelőtt én is beleestem abba a hibába, hogy hosszú farmerban nyomultam július közepén, csak azért mert vastagnak tartottam a lábaimat, és nem akartam hogy a szembe jövők hülyének nézzenek emiatt. Az a baj, hogy hiába hallgathatjuk sok irányból, hogy szarjunk arra ki mit gondol, vegyük fel azt amiben kényelmesen érezzük magunkat, mai napig előfordul hogy megszólják az embert azért ami rajta van. Akár élőben, akár a háta mögött.

Én azt gondolom, hogy mindenki vegyen fel olyan dolgot, ami neki kényelmes. Itt most természetesen kizárólag a rendeltetésszerűen hordott ruhákra gondolok, a leggings még mindig harisnya, tehát nadrágként nem fog soha funkcionálni. De ha meleg van, akkor ne legyen már egy vastagabb lábú lány megnézve, sőt megszólva azért, hogy felvesz egy nyári nadrágot. A napokban láttam egy kifejezetten duci lányt kiszállni a kocsijából, egyértelműen strandról jött. Forrónaci volt rajta, de láthatóan nem zavarta. Én nagyon örülök annak, ha valaki ilyen bátran ki mer menni az utcára, és igazából akit ez zavar, az meg is érdemli, hogy ennyire másokkal foglalkozik. (Nekem például szerintem a legtöbb sapka hülyén áll, mégis hordok sapit télen, mert hideg van.)

Szerencsére egyébként egyre több opció van nyári ruhára, nekem például eszembe nem jutna térd fölött végződő nadrágot felvenni, egyszerűen rosszul érezném magam benne. Tavaly a Camaieu-ben vettem egy buggyos nacit, aminek nagyon vékony anyaga van, és ebben az időben tökéletes. Abszolút minden alakon jól mutat, érdemes egy ilyet beszerezni annak aki a lábaival nincs megelégedve. Nagy divat a maxiszoknya, maxiruha, F&F-ben (Tesco) lehet kapni nagyon jó térdig érő rövidnadrágokat. 

De ha valaki bátor, és nem érdekli más, és szívesen visel extrémebb ruhákat is, akkor uccu neki, én emelem kalapom! És igazából nagyon boldog lennék, ha valaki úgy is gondolja esetleg, hogy X-nek nincs joga felvenni akármit, nem hirdetné ezt hangosan, mert pont az ilyen embereknek köszönhető az, hogy magukkal nem teljesen elégedett lányok garbóban rohangálnak nyári dög melegben is. 

Ti mit hordtok a nyári kánikulában?

2013. június 15., szombat

Felkértek tanúnak! Mit kell csinálnom?

Amerikában külön honlapok vannak a témának szentelve, oldalakon keresztül fejtegetik, mennyi minden feladat hárul a menyasszony tanújára, nem csak az esküvőn, de az előkészületek során is. Nekem mindig égnek áll a hajam mikor olyanokat olvasok, hogy "segíts kiválasztani az esküvő helyszínét, témáját, színét", mert szerintem ez abszolút az ifjú pár feladata, ne kotyogjon bele senki, ha csak nem kérik meg rá. 

Menyasszonyként viszonylag időben illik végiggondolni, hogy kit szeretnénk felkérni tanúnak. Mikor tizenéves voltam, és meg voltam győződve arról, hogy az akkori barátnőmmel örökkön-örökké egymás fenekében fogunk élni, megbeszéltük hogy egymás tanúi leszünk. Aztán változtak a dolgok, idősebb lettem, és nekem a legjobb barátom egyértelműen Bálint lett. Felnőtt fejjel már abszolút úgy gondolom, nem is kérnék meg mást tanúnak, mint a nővéremet. 5 évvel ezelőtt én voltam az övé, most pedig ő az enyém. :) Szerintem ha van 18 évesnél idősebb testvér, akkor illik őt megkérni, hacsak nincs valaki aki nagggggyon fontos, és nem lesz sértődés a testvér részéről. 

kép: innen

Állítólag van olyan szokás, hogy a menyasszonynak a keresztapja a tanú, mert hogy akkor ő a násznagy/vőfély is, én ezekkel a hagyományokkal nem vagyok túlzottan tisztában, szóval ilyesmi nálunk szóba sem került. 

Na szóval, felkértek tanúnak, igent mondtál, merre tovább?


A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

2013. június 12., szerda

Esküvői előkészületek VI. - 50 napon belül vagyunk!

Kezdenek összecsapni a fejünk felett a hullámok, de bőszen harcolunk ellene. Most a vizsgaidőszak mellett kicsit fárasztó a szervezés. Pontosabban inkább fordítva, a szervezés mellett nincs kedvem vizsgára készülni. Na mindegy, már csak egy tárgy van hátra és fejest ugorhatok az utolsó napokba. :)

Kicsit ez a bejegyzés most ide-oda kapkodós lesz, de viszonylag apróságokról van szó, vagy olyanokról amikről nincs sok mesélni való. Legutóbb a gyűrű volt amiről meséltem nektek. Azóta is imádom, annyira szép, kényelmes, és biztos tök fura lesz áttenni majd a jobb kezemre, úgy megszoktam már a balon. A meghívókat most már mindenkinek odaadtuk, és kezd alakulni a létszám is. 

Az idézet a meghívónkban. :)

Tegnap megkaptuk Anditól a jegyesfotózás képeit, pár nap és megmutatom őket, meg mesélek is kicsit az egészről. Elképesztő fura volt a legelején, hogy minket fotóz valaki, de egészen belejöttünk, és szerintem szuper képek készültek. Most már az esküvőnek a fotós részétől nem félek annyira.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

2013. június 11., kedd

Epres galette, azaz francia pite

Anya hétvégén hozott nekem egy csomó-csomó epret, és bármennyire is szeretem, tudtam hogy nem fogom tudni megenni az összeset mielőtt megrohadnának. Így adta magát a helyzet, hogy süteményt kéne csinálni. Nem tudtam első körben mi legyen belőle, de aztán eszembe jutott egy nem is olyan régen látott ígéretesnek hangzó recept. Minden volt hozzá, picit én változtattam az arányokon, de így is szuper lett.



A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!