Akinek még sosem volt városban kutyája és nem volt kénytelen a téli nagy havakban is sétáltatni az ebet nem tudhatja, hogy a hidegen kívül plusz egy faktor is gondot okozhat a kutyának: a sózás. A kutyacsizmákon ha lehet szerintem még több ember röhög mint azokon, akik öltöztetik a kedvencüket. A tavalyi nagy havakig én sem értettem teljesen, milyen funkcióval is bírnak ezek a darabok.
Aztán jött a 30 centi hó, mellé pedig a 10 centis só, Panda pedig 3 lépés után emelgette a lábait, és nézett rám, szinte mondta hogy "fáj". Nem csodálom, ahogy a kezemhez ért a sós latyak azonnal összeugrott és kiszáradt a bőröm, a mancsával ugyanez zajlik le. Próbáltam venni neki tépőzáras vastagtalpú cipőt, de úgy járt benne mint egy birodalmi lépegető. Ez még a kisebbik gond lett volna, mert sok kutya megszokta ezeket a vastag cipőket is, de neki annyira őz lábai vannak, hogy akkor is leestek a kis cipők amikor a lehető legszorosabbra húztam neki össze. Nem működött, ölben cipeltem az utcán és csak akkor tettem le mikor már sómentes övezetbe értünk.
Javasolták még a mancskrémet is, de azért nem próbáltuk ki végül mert azt minden séta után elképesztő macera lett volna lemosni a lábairól, ha meg rajtahagyom mindent összeken vele a lakásban.
A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!
