Almás-cseresznyés pite teljes kiőrlésű lisztből

Méltatlanul sokáig elhanyagoltam a pitesütést. Tavaly minden második héten almás pitét sütöttem, aztán valahogy elmaradt a dolog. Most kattantam, hogy megint kéne csinálni, és semmi irdatlanul rossz nincs benne amit mostanában ne ehetnénk. Eredetileg sima almásat akartam sütni, aztán tegnap a zöldséges nénimnél megláttam az idei első cseresznyét, úgyhogy az is került bele. 

Hozzávalók:
A tésztához:

• fél kg teljes kiőrlésű liszt
• 1 kocka Ráma
• csapott teáskanál só
• kb 1,5 dl jéghideg víz

A töltelékhez:

• 1 kg alma
• 25 dkg cseresznye
• 2 teáskanál őrölt fahéj
• fél mokkáskanál szerecsendió
• 2 evőkanál étkezési keményítő
• 1 teáskanál citromlé
• fél teáskanál folyékony édesítőszer

Elkészítés:

A lisztet elkeverem a sóval. A margarint hidegen belemorzsolom a lisztes keverékbe, majd annyi jéghideg vizet teszek hozzá (nekem ez ma bő 1 dl volt), amennyivel már szépen összeáll, de nem lesz ragadós. Beteszem pihenni a hűtőbe, hogy ne olvadjon meg a margarin, mert akkor kezelhetetlen lesz a tészta. A sütőt 180-200 °C-ra előmelegítem. Az almákat megpucolom, közepes kockákra vágom. A cseresznyét kimagozom (magozó nélkül igen menő voltam, minden piros pöttyös lett) és összekeverem az almával. Hozzájuk adom a fahéjat, a szerecsendiót, az édesítőszert, a citromlevet és a keményítőt. Utóbbi azért kell, hogy a lé amit eresztenek a gyümölcsök a sütőben ne folyjanak szanaszét, hanem zselésedjenek össze kicsit. :)

Ha a gyümölcsök megvannak - ez a legszöszölősebb része, emiatt macera kicsit a pitekészítés - előveszem a hűtőből a tésztát. Elfelezem, az egyik felét nagyjából fél centi vastagra nyújtom és beleteszem a piteforma (nekem ilyenem van) aljába. Eléggé szakadós a tészta, ezért úgy szoktam a deszkáról átemelni a formába, hogy feltekerem a sodrófára, majd onnan letekerem a "tepsibe", így nem fog elszakadni, legalábbis kisebb az esélye. Ezután belehalmozom a gyümölcsöket, majd kinyújtom a tészta másik felét, és azt is a helyére teszem. Valamennyi felesleg mindig lesz a szélén, ezt lecsipkedem - én most kidobtam, csúnya-csúnya Bogi, de a kreatívabbak sodorhatnak belőle kis kígyókat és bármit mintázhatnak a pite tetejére -, majd a maradékot behajtogatom oldalt, hogy ne legyen cakkos a tészta. Ezután villával is körbemegyek és összenyomkodom az alsó és felső rétegeket, hogy biztosan ne nyíljanak szét sütés közben. A pite tetejét bevagdosom, és már majdnem készen is vagyunk. Alufóliából szoktam "piteszélvédőt" hajtogatni, hogy a vékony külső rész ne süljön meg hamarabb mint a belső, és emiatt ne legyen égett a széle sem. 

Így nézett ki sütőbe tevés előtt

Ezt a fóliát 15 perc sütés után leveszem, hogy azért a külső rész is megsüljön. Összesen 30 percig volt a sütőben, akkor van kész, ha már szépen megpirult, de még nem égett meg. A széle most nekem kicsit barnább lett a kelleténél, Panda éppen vacsorázott mikor ki kellett volna vennem, és mivel a tálkái a sütőhöz közel vannak nem tudtam kinyitni az ajtót, mert nem akartam megégetni a popóját. Egye fene, ettől nem lett rosszabb. :)

Sütés után jön a legnehezebb rész: a várakozás. Legalább egy órán át hűlni kell hagyni, különben atomjaira hullik a sok gyümölcs miatt. Utána viszont falható. :)

Nagyon finom lett cseresznyével felturbósítva, mehetett volna bele több is, ha lett volna itthon. Az almához pedig különösen jól illik a teljes kiőrlésű liszt "zabos" íze, szerintem sokkal finomabb is, mintha sima lisztből csináltam volna (amit egyébként már fél éve nem is tartok itthon).

Ti szoktatok pitét sütni? Milyen tölteléket tesztek bele?

Filmajánló X. - Éjsötét árnyék (Dark Shadows)

Pénteken hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk moziba, most egy ideig úgy sem lesz időnk ilyen nagyobb kiruccanásokra, vészesen közeledik a vizsgaidőszak. A választás az új Tim Burton filmre esett. Bevallom őszintén a trailer annyira nem mozgatott meg, de előfordult már más filmnél is, hogy a bemutató annyira nem keltette fel a figyelmemet, mégis jól szórakoztam a filmen. Meg hát Johnny Depp film Tim Burton rendezésében,  rossz már biztos nem lehet - annyira. 

(kép: innen)

A film valahol az 1700-as években kezdődik, amikor Barnabasból (őt játssza Depp) vámpír lesz, majd bezárják egy koporsóba és a 70-es években sikerül onnan kiszabadulnia. A hangulata tipikus, az általam nagyon szeretett Burton, bár inkább az Ollókezű Edward világára hasonlít, mert nem teljesen darkos mint mondjuk a Sweeney Todd vagy az Álmosvölgy legendája, hanem megvan benne a dark és a színes élénk csillivilli közötti kontraszt. Természetesen szerepel benne Helena Bonham Carter, és egy másik nagy kedvencem, Jackie Earle Haley is. Ez utóbbi név valószínűleg senkinek nem mond semmit, de lehet úgy már inkább fog rémleni, ha azt mondom, ő volt Rorschach a Watchmenben. Na mindegy, szóval az ő arcát nagyon szeretem. :) 

Várható volt, és a bemutatóból is egyértelműen kiderül, hogy a fő humorforrás Barnabas és a család közötti "generációs hasadék". A történet szerintem jó volt, és a színészek is rendben voltak, valahogy nekem mégsem állt egybe az egész. Az is kicsit csalóka lehetett, hogy bőven humorosabbnak lett felvezetve, mint amilyen valójában volt, inkább félig komolynak és akár még horrornak is merném mondani, volt egy jelenet ahol megállt a számban a popcorn, és féltem hogy menten félrenyelem. (Hozzáteszem, hogy mióta láttam a Más világot - ami egyébként az egyik kedvencem szellemes témában - minden "ember lepedőben" jelenetnél fosok, és hát ebben a filmben is volt egy ilyen rész.) Nem is nagyon értettem, hogy mit keres két 10 évesnél biztos nem idősebb kislány a nézők között felnőtt felügyelet nélkül a 16 karikás filmen. Arról már nem is beszélve, hogy eredeti nyelvű vetítést néztünk, felirat nélkül, és volt benne szleng is rendesen, meg óangol meg minden finomság, kizártnak tartom hogy két törpe ezt megértette volna. A rémálmaikról nem is beszélve, de mindegy ez legyen a szülők gondja. 

Igazából abszolút vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban, lehet hogy a Burton-Depp páros miatt vártam hihetetlenül sokat, és emiatt csalódtam egy kicsit, de nem úgy jöttem ki a moziból, hogy "hú hát ez elképesztő volt, most mégegyszer mennék megnézni". Jó volt egynek, szórakoztam rajta, de nem tenném kötelezővé, még a Depp fanoknak sem. Ellennék nélküle. 10-es skálán 5-6 közötti pontot adnék neki.

Ti láttátok már ezt a filmet?

Panda nyári frizurája

Elég sok mopsz lakik a környékünkön, az egyik gazdijával - egy idős néni, nagyon kedves :) - sokat beszélgetünk ha találkozunk. Ő mesélte még télen, hogy Golyót el szokta vinni kutyakozmetikushoz, hogy rövidebbre nyírja a szőrét. Előtte eszembe sem jutott, hogy a mopszok is nyírhatóak, valahogy nálam a rövid szőrű kutyáknál ez nem is volt opció, pedig hatalmas ötlet. Pandának alapesetben kb. 4 centis szőre van, ami azért nem hosszú, de klasszikus értelemben rövidnek sem mondanám. Ja és a sűrűsége közelít egy csincsilláéhoz. Nem csodálkozom, hogy melege van ilyen szőr alatt. Eldöntöttem, hogy ha beköszönt a meleg, akkor ebből nyírás lesz. Nézegettem a környéken kozmetikákat, de végül teljesen véletlenül egy régi ismerősömnél láttam facebookon, hogy épp most nyitja meg a kozmetikáját, tőlünk nem is olyan messze. Megörültem neki, és a héten el is zarándokoltunk. :) 

Maga a helyzet is egy élmény volt, hisz Vera is mopsz gazdi - meg van egy hiperaktív turmix kutyája is, aki szintén tünemény :D -, úgyhogy bandáztak egyet a kutyák még a szépülés előtt. A szalon az Örs és a Pillangó utcai metrómegálló között van félúton. Engem könnyen le lehet venni a lábamról az igényes berendezéssel és kialakítással, a Papírkutyaszalonra ez abszolút igaz, és van klíma ami külön pozitív! Nem csak a gazdiknak hanem a kutyáknak is, Panda hiszti állapotban amúgy is hörög, melegben meg főleg, szóval ha nincs meleg az nála nagyon jó tud lenni. 

A lényeg: Panda bő egy óra alatt megszabadult vagy fél kiló szőrtől. Most nagyjából fél centis a bundája, és ami nagyon cuki, hogy sokkal világosabb is lett. :) Nem azért, mert amúgy koszos volt, hanem a mopszok szőre a végénél sötétebb, ez a rész pedig most le lett nyírva. Vera nagyon ügyesen kezelte az amúgy pattogó és hisztiző Pandát, szép egyenletes lett mindenhol a szőre. Tapintásra konkrétan most plüssállat, másnap mentünk oltásra az orvoshoz és megkérdezte, hogy volt-e nyírva mostanában, mert olyan bársonyos. Valószínűleg az alapos fésülésnek is köszönhető, de mióta fodrásznál jártunk nem is vedlik annyira, aminek nagyon örülök. :) És persze a legfontosabb: nem áll neki hörögni a napsütésben. Tény, hogy még nincs itt a hatalmas nyári kánikula, de míg a nyírás előtt már hörgött 5 perc séta után, most a séta végére is csak a nyelvét lógatja. Nagyjából nyár végére fog teljesen visszanőni a szőre, ami pont tökéletes. 

Képeket sajnos csak telefonosokat tudok most tenni, elfelejtettem vinni a fényképezőgépet. :( 

Ez egy korábbi kép, talán így látszik a színkülönbség.

Panda balról, Nyomika jobbról :)

 Én nagyon örülök, hogy sikerült ilyen szép nyári frizurát csinálni Pandának, remélem hosszú távon is beválik a dolog, így kicsit könnyebb lesz neki a nyár. A Papírkutyaszalont pedig mindenkinek szívből ajánlom! 

Semmilyen kapcsolatban nem állok a Papírkutyaszalonnal, a véleményem a sajátom, a bejegyzés nem szponzorált. 

Kutyának ruhát?

Aki már régóta olvas, tudja, hogy Panda hord ruhákat, de igazából még konkrétan a jelenségről nem írtam, pedig szerintem megér egy misét. Örök harc a kutyások (és a nem kutyások) között, hogy kell-e a kutyának ruha, hülye-e az a gazda, aki öltözteti a kedvencét. Én most a saját véleményemet és tapasztalataimat mesélem el, lehet vele egyetérteni meg nem is. Most épp nem aktuális a téma, de egye fene, pont most jutottam el odáig, hogy írjak róla. 

Mielőtt nem volt kutyám is úgy gondoltam, hogy a lakásban tartott - főleg a kistestű, földhöz közel sétáló, rövid szőrű - kutyáknak szüksége van a hideg elleni védekezésre. Ez Panda beköltözése után sem volt másként, már augusztusban meg is vettem az első pólóit, készültem az őszi hidegebb időkre.  A következő beszerzés egy esőkabát volt, majd végül a téli ruci.

A legfőbb érv az ellenzők részéről - már ha van, mert sokszor érvek nélkül, csak hülyézik a kutya gazdáját - az,  hogy a kutyának azért van szőre, hogy bírja a hideget, meg egyébként is, 100 évvel ezelőtt sem voltak öltöztetve a kutyák, most miért lennének, meg neki már van 6, és egyik sem fagyott még meg. A legnagyobb felháborodást az szokta kiváltani, mikor egy állatot nem védelemből, hanem hóbortból öltöztetnek, adnak rájuk tütüt, meg mindenféle giccset. Én ez utóbbival sem értem, hogy mi a gond. Hol van a határ a giccs és a dekoráció között? A kendőcske még elfogadható de az "I <3 daddy" feliratú póló már nem? Pedig a kendő is csak dekorációs kellék. Ettől függetlenül én ok nélkül nem pakolok Pandára ruhákat, csak ha hideg van, de ha az állatot nem zavarja, akkor miért fáj idegen embereknek, hogy mondjuk kapucnis pulcsiban vonul egy pincsi? Nyilván ha valaki melegben öltöztetni fel az állatát, akit ez láthatóan melegít az nem normális, de egyéb esetben szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy a másik mit aggat a kedvencére. Ez analóg egyébként azzal, mikor beszólnak kisgyerekes szülőknek, hogy miért öltöztetik rénszarvasnak a 6 hónapos csecsemőt karácsonykor. Közöd? Mert sajt. Mert a gyereknek halál mindegy, milyen ruha van rajta, te pedig boldog vagy hogy cuki, és évek múlva ő is jót fog mosolyogni a dolgon. A 100 évvel ezelőtt duma meg nem is igaz, mert régebben is adtak ruhákat az ölebekre az emberek, ugyanolyan okból, mint manapság. 

Nálunk a kutyaöltöztetés a következő módon zajlik: esőben esőkabátot adok a kutyára. Hogy miért? Mert esik az eső. Azért, amiért más ember esernyőt nyit ki. Mert nem akar megázni. A kutya ha sétál, akkor felveri a hasára a sarat, ami esős időben gyakran megfordul az utakon. Továbbá az ázott kutyaszőr büdös. Panda pedig velünk lakik, egy szobás lakásban, és nem szeretnék büdiben élni. :) Nyáron ha meleg van és úgy esik, akkor nyilván nem adom rá az esőkabátot, mert azért valamennyire az is melegíti, ilyenkor sajnos maradt az ázott kutya effektus (és utána a fürdetés), de alapesetben igenis ráadom az esőkabátot, és a fejébe húzom a kapucnit. A tappancsai így is koszosak lesznek, de az könnyen letörölhető, és mivel a hasát is védi a ruha, nem lesz az is tiszta sár. 

Ősszel és tavasszal, mikor már 10-15°C alá csökken a hőmérséklet (értsd: amikor már én is felveszek egy vékonyabb kabátot a pulcsim fölé), akkor veszem elő a bébipólókat. Ezek vékony anyagúak, de arra pont elegek, hogy ne fázzon meg Panda. Tavaly egyszer nem adtam rá, még az eső is eleredt séta közben, fel is fázott ahogy kell. :( Sajnos a pociján nincs szőr, így ott nem védi semmi. 

A télikabát abszolút a kedvencem, jó meleg, könnyen mosható, hamar szárad, és nem mellesleg nagyon jól áll Pandának. :) Ez fagypont körül adom rá, és az alatt. A kapucnija nem csak dekorációs elem, nagy hóban a fejébe húzható, ezért kifejezetten hálás is volt, mert utálta a fehére eső hópelyheket. 

Télen még egy dologba invesztáltam, ám ez sajnos nem vált be: a kutyacsizma. Ekörül is nagy viták folynak, mert hogy hülyén jár benne az elején a kutya, meg minek neki cipő. Általánosan az a tapasztalatom, hogy azok hülyézik a kutyára csizmát adó gazdákat, akik nem városban laknak, így náluk nem probléma az utak sózása. Nem Panda az egyetlen kutya, aki 10 méter sós betonon történő séta után emelgeti a lábait és néz rám segélykérően, hogy csináljak valamit, mert csíp. Szerencsés az a gazdi, aki ezt csizmával meg tudja oldani, Panda lába olyan karcsú, hogy hiába húztam baromi szorosra a tépőzárat így is lerúgta magáról 50 méteren belül. Idén télen emiatt ölben cipeltem azokon a szakaszokon, ahol sóval szórták fel a havat, legközelebb megpróbálom a mancsvédő krémet, ezt a doki javasolta. 

A környékünkön sok gazdi öltözteti a kutyáit, többen mondták, hogy az állatorvos javasolta nekik, mikor már a harmadik torokgyulladással mentek orvoshoz. A lakásban télen-nyáron 20 °C van, ezért az a megállapítás, hogy megnő a szőre a hidegben nem állja meg a helyét, hisz honnan tudná egy lakáskutya, hogy jön a hideg, mikor ő mindig ugyanolyan melegben van. Természetesen ha szánhúzó kutyám lenne nem szaladnék el XXL-es méretű kutyakabátért, ők nyilván imádják a hideget és a havat, és más eset az is, ha egy kutya nincs beengedve a házba, mert a kertben valóban meg fogja növeszteni/vastagítani a szőrét, ha beköszönt a hideg (bár hozzáteszem nekem semmilyen kutyát nem lenne szívem kizárni a kertbe, mikor én otthon vagyok, nem azért tartok állatot, hogy külön legyen tőlem).

Szerencsére én eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki szemtől szembe beszólt volna nekünk, hogy miért csinálunk hülyét a kutyából, de szinte már várom, hogy előforduljon egy ilyen. Ha megkérdezi, miért van a kutyán ruha, vissza fogok kérdezni: és ön miért jött ki kabátban az utcára? Na ezért van a kutyán is ruha. 

A ti kutyátok bírja a hideget, vagy nektek is öltöztetnetek kell? 

Nem vicces

Lehet most elkönyveltek sokan ijedős hülyének, de erről akkor is írni fogok, ha már egy ember nem kezdi el terjeszteni ezeket a hülyeségeket, már megérte. 

Kb. 13 éves lehettem, mikor elkezdtek terjedni az interneten az ijesztegetős oldalak. Nem videót írok, azok akkor még talán nem is nagyon voltak menők. Az első amibe belefutottam szerintem a "scary maze game" volt, aminek persze csak utólag lett ez a ragadvány neve, mert elsőre csak azt hiszed, hogy végig kell vinned a kurzort egyre nehezebb pályákon. Aztán mikor nehezebb, és te már nagyon figyelsz és közelről nézed a monitort, akkor beugrik egy kurvaijesztő arc (ami lehet alapesetben nem is lenne az, de villog és amúgy is hirtelen jön), meg rosszabb esetben még sikítás is. Sok videó is van fent a neten, hogy mit reagálnak ezekre az emberek. Sok verzió van, kövesd a szemeddel az autót a susnyásban és társai, sajnos még naivaként sokba beleszaladtam, ám egy ideje ügyesen kerülöm őket. Pár hónapja összetalálkoztam egy koreai képregénnyel (köszi Nitu :D), amin úgy becsináltam mint már nagyon rég nem. Aki látta tudja miről beszélek, aki meg nem az meg ne nézze, komolyan, este van, ne csináljatok hülyeséget! :D Na mindegy, a lényeg hogy szerintem már mindenki tudja, hogy miről beszélek.

Amit mondani szeretnék: nem vicces ezeket megosztani. Nem vicces kitenni egy ijesztő linket úgy, hogy azt mondod, hogy "SP bevallja hogy buzi", vagy hogy érettségi tételek és olvassátok. Ijedős vagyok, ez tény, de szerintem olyan szituációban, amikor az ember baromira nem számít rá, mindenki megijed egy ilyen erős fény és hanghatástól, meg képtől. Én fiatal egészséges felnőtt ember vagyok, de még így is éreztem ma mikor sikítva elszaladtam a géptől, hogy a szívem nagyjából 160-as frekvenciával ver, és a vérnyomásom is valahol 220/160 Hgmm körül mozog. Bele sem merek gondolni, hogy egy szívbeteg, vagy magas vérnyomásos, vagy csak simán idősebb ember milyen állapotba kerülhet, ha összetalálkozik egy ilyen "humoros" dologgal. Márpedig most már minden címszó alatt terjednek ezek, mert 10 év után sem unják meg az emberek.

Lehet, hogy valaki nem tartja viccesnek, de csakazértis megosztja, mert "ha én befostam fossanak be az ismerőseim is". Ez megint nagyon intelligens megoldás, kb. mintha eltörnéd a kezed és ezután minden barátodhoz elmennél egy nagy kalapáccsal és odacsapnál egyet, hogy "nesze öcsém nekem szar legyen neked is az". 

Ha senkinek nem lesz egészségügyi baja, csak "szimplán" megijed, szerintem akkor sem túl jó dolog ilyennel sokkolni az embereket, ismeretleneket sem, pláne nem ismerősöket. Megkérek mindenkit, aki esetleg ilyenre vetemedne, hogy gondolkodjon, mielőtt megosztja. Biztos, hogy jó lesz nekünk attól, hogy más is ugyanakkorát ugrik, mint mi? Nekem nem lenne jobb. De ha valaki szemtől szembe mutatna meg nekem egy ilyen ijesztegetős izét, azt tuti arcon verném. Már csak az első sokk miatt is. Mert nem vicces. 

Cipők nyárra

A meleg miatt aktuális lett a tavaly nyáron vett papucsom előásása a rengetegből. Csakhogy sehol nem találom. Végigtúrtam az egész lakást, de a papucsomat elnyelte a fekete lyuk. Felhívtam anyut is, hátha otthagytam náluk, de semmi. Tisztán emlékszem, hogy tavaly még hordtam, majd úgy október környékén elpakoltam a nyári cipőket, és azóta hűlt helye. Majdnem megütött a guta, tegnap moziba mentünk és ezt akartam felvenni, aztán végülis egy régiben indultam el. (Az Avengerst néztük egyébként meg, akartam filmajánlót írni róla, de a film felénél bedöglött a teremben a középső hangfal, ebből adódóan a piffpuff-dirrdurron kívül semmit nem lehetett hallani a filmből, mivel a beszéd a középsőből jött volna... Szóval az ajánló elmarad, mert nem írok fél filmről semmit.)

Hazafelé beugrottunk a Blahán lévő Deichmannba, mert nyári cipő márpedig kell. Kettővel jöttem végülis haza, és mindkettőnek nagyon örülök.

Megvettem életem első saruját. :) Ebben az a vicces, hogy már vagy ezer éve tetszenek, de boltban még sosem találtam olyat, ami normális áron lett volna és még tetszik is. Először úgy 10 éve hordtam sarut, Szombathelyen a Savaria Karneválon, római ruhához. Akkor még nem volt divat, így kézművesektől vettük a vásáron. A mostaninak nagyon tetszik a színe, a gyöngyök, minden, remélem sokáig fogom tudni hordani.

A másik cipő egy balerina, ami szintén szerelem, de még barátkoznom kell vele. Van ugyanis egy olyan fura tulajdonságom (sokan a mérleg mivoltomnak tudják be), hogy baromira idegesít, ha valami nem szimmetrikus rajtam. Magam is meglepődtem azon, hogy az orrpiercingemet tolerálom, hogy csak az egyik oldalon van, de  utólag rájöttem, hogy amíg nem volt eljegyzési gyűrűm is mindig pakoltam valami ékszert a bal kezemre, hogy meglegyen az egyensúly. Na szóval még kicsit fura, hogy nem egyformák a virágok a cipőn, de majd megszokom őket. A gyöngyös-csipkés dekor nem ragasztva, hanem varrva van, szóval ha el is kezd az egyiken lehullani vagy lebomlani, akkor szépen nyomtalanul el lehet tüntetni mindkét cipőről őket, és marad egy szép virágmintás balerinám. 

A saru 5990 Ft volt, a balerina 4990. Szerintem abszolút reális áron sikerült őket vennem, nem is szívesen adok több pénzt nyári kis cipőkért. 

Ti vettetek mostanában cipőt?

A mell önvizsgálata

Direkt nem októberben írok erről, ilyenkor még a csapból is a mellrák folyik, és szerintem emiatt az emberek félig tudatosan már kerülik is a mellről és a rákról szóló cikkeket. Gondolom senkinek sem kell bemutatnom a mellrákot, és hogy mennyi áldozatot szed a nők között. Korábban szívesen sumákoltam el az önvizsgálatot, nyugtattam magam azzal, hogy az évenkénti méhnyakrák-szűréskor úgyis megvizsgál a nőgyógyászom, meg egyébként is fiatal vagyok miért pont én találnék valamit. Persze az esély elég kicsi, hogy pont én/te/a szomszéd, de jobb félni, mint megijedni. Amúgy is hallani huszonéves - sőt tizenéves! - mellrákkal küzdőkről, szóval a fiatal vagyok kifogás nem állja meg a helyét. Ha eddig is havi rendszerességgel vizsgáltátok magatokat, akkor virtuális csokit kaptok tőlem ajándékba, és nem is feltétlenül kell tovább olvasnotok, de ha nem így volt, akkor remélem rászoktok az önvizsgálatra, és azt is remélem, hogy senki nem talál semmit. :) 

A melleket a menstruáció utolsó napja utáni 3 napban érdemes vizsgálni, ilyenkor a legpuhább az állományuk, és ebből adódóan a legkönnyebb őket betapintani. A vizsgálathoz nem kell más, mint egy tükör és a kezünk. Először semmi mást nem kell csinálni, mint megnézni mindkét mellet. Mennyire egyformák, melyik milyen magasan helyezkedik el - megnyugtatásként mondanám, hogy nincs egy olyan nő sem, akinek tökéletesen szimmetrikusak a mellei, úgyhogy ha az egyik nagyobb, mint a másik, az semmit nem jelent. 

(kép: innen)

Először csak a testünk mellett lógassuk a kezeinket, majd tegyük csípőre, végül a tarkónk mögé, mintha épp megadnánk magunkat a kommandósoknak. Mindhárom pózban arra vagyunk kíváncsiak, nincs-e valami külső elváltozás a bőrön, ami eddig nem volt ott - gyakori a narancshéj-szerű bőr rosszindulatú daganatoknál, de ezt azért nagyon könnyen észreveszi az ember, napi tevékenységek közben is, nem kell ahhoz konkrétan önvizsgálni, hogy feltűnjön -, vagy nem húzódik-e befelé valahol a bőr. Ha a mellbimbó erősen be van fordulva, az is gyanújel lehet, de sok nőnek alapból befelé fordulnak kicsit, szóval ez sem jelent feltétlenül gondot. Ha kicsit lógnak az emlők, akkor érdemes felemelni őket és úgy alátekinteni (ez minket nyilván még nem érint, de leszünk még mi is idősebbek ^^). 

Ha végeztünk a leskelődéssel, akkor jöhet konkrétan a vizsgálat. Innentől lehet kétféle módon haladni: először az egyik oldallal kezdeni és ott megnézni mindent, majd átmenni a másik oldalra, de minden lépést rögtön mindkét mellen is végezhetünk. Én az előbbit szoktam, de kinek mi a kényelmes. Első körben leeresztett karral megnézzük a kulcscsont feletti régiót. Arra gondolok, ahol mindenkinek van egy árok - anya sótartónak hívja. Két-három ujjal végignyomkodjuk, és megnézzük, hogy nincs-e ott valami elváltozás, oda nem illő csomó. Ha valami fura, akkor érdemes azonnal megnézni a másik oldalt is, nagyon ritka az, hogy teljesen szimmetrikusan legyen probléma mindkét oldalon. Ezután felemeljük a karunkat, és a másik kezünkkel (mutató-, középső- és gyűrűsujjal) végignyomkodjuk a hónaljárkot, egészen oldalt le a mell külső oldaláig. Most már le lehet engedni a kart. 

(kép: innen)

A mellett ezután az óramutató járásának megfelelően szépen alaposan körbenyomkodjuk. Úgy kell csinálni, ahogy a képen is látszik - nagyjából, jobbat nem találtam -, hogy az egyik kezünkkel (2-3 ujjal) vizsgálódunk, a másikkal pedig a szemben lévő oldalon ellentartunk, hogy jobban érezhető legyen az emlő állománya. Az ujjainkkal körkörös mozdulatokat végezzünk, mintha kicsit masszíroznánk, így jobban kirajzolódnak az esetleges csomók. A mellek állománya alapból mirigyes, így kisebb rücskösségek mindig érezhetőek, ha valami más állagút, nagyobbat érzünk, az a gyanús. Ha nem vagytok biztosak benne, hogy mi micsoda, akkor menjetek el az orvosotokhoz, ő meg fogja tudni mondani, hogy az a rücskösség amit ti éreztek az oké-e vagy sem. Ha 360°-ban végigmentetek az egész mellen, akkor még egy dolog van hátra: a mellbimbó vizsgálata.

(kép: innen)

Ezt lehet felemelt, de lógó karral is végezni. A lényeg az, hogy az ujjainkkal szemből nyomjuk be a mellbimbót, és ezt is kicsit körkörösen nyomkodjuk közben, így konkrétan a bimbó alatti területet is meg tudjuk vizsgálni, hiszen ez az órás körbemenetelkor kimaradt. Ezután oldalról egy kicsit nyomjunk rá az emlőbimbóra, hiszen ha váladékozás van, az is gyanús - szoptatáskor nyilván nem. Ha megvoltunk az egyik oldallal, kezdhetjük a másikon ugyanezt. 

Egy dolgot lehet még utolsóként csinálni: hanyatt fekve, egyik karunkat a fejünk mellé emelve/fektetve is áttapogathatjuk a hónaljárkot és a mellek környékét. Fekvés közben kicsit átrendeződnek a szövetek, így a felszín közelébe kerülhetnek olyan részek is, amiket álló helyzetben nem tudtunk elérni. 

Ez így leírva soknak és kicsit macerásnak is tűnhet, de végigcsinálva körülbelül 6 perc az egész. Azt még zárójelben hozzáteszem, hogy volt már arra példa, hogy a nőnek a párja vett észre valami szokatlant a mellében, amiről kiderült, hogy rosszindulatú daganat, hiszen ő volt az aki gyakrabban foglalkozott velük. Ha kapcsolatban vagytok érdemes megmondani a férfinak, hogy szóljon nyugodtan, ha valami furát tapasztal, hiszen lehet neki lesz köszönhető, hogy korai stádiumban lesz elkapva a rák.

Remélem, hogy érthetően írtam le a mondandómat, senkit nem ijesztettem meg, és vettem el a jókedvét ezen a szép napsütéses májusi napon. 

Ti rendszeresen vizsgáljátok magatokat? Ezután fogjátok? :)

A bejegyzéshez az iskolai jegyzetemet, és Lampé László: Szülészet nőgyógyászat című tankönyvét használtam fel.