2011. március 27., vasárnap

Könyvélmény II. - Jelto Drenth: A világ eredete

Ezt a könyvet szintén az anatómia gyakorlatvezetőm ajánlotta. Bálinttól kaptam meg ajándékba miután meséltem neki a róla. Tegnap már félig alvás közben fejeztem be, ugyanis a héten vettünk két könyvet, és anyuék a hétvégén nálunk voltak és kaptunk még négyet (plusz kölcsönbe én a Vadhattyúkat, szóval végülis ötöt), úgyhogy mindenképpen végezni akartam hogy elkezdhessem az egyik újat.

(kép: innen)

Kezdem a külsejével. Már írtam hogy mennyire imádom a szép könyveket, ez is nagyon tetszik. A külső rózsaszín borító levehető, alatta pedig a felirat a könyvben szintén olvasható előszó. Ez a kép kicsit torzít, nem ennyire vibráló pink a papír, pont az a szép fukszia. Kemény kötésű egyébként. Terjedelemben jóval nagyobb lélegzetvételű mint A vagina monológok, az olyan 150 oldal körüli volt, ez 440 a forrásokkal együtt, tisztán az olvasnivaló 410 körül van. Az író egyébként egy ismert holland szexuálpszichológus, és 2010-es kiadású az iromány, úgyhogy viszonylag friss anyaggal dolgozik.

Most többször fogok felhozakodni A vagina monológokkal, mert témájában hasonlít a kettő. Míg arra azt mondtam hogy pasik, fiatalok kezébe is szívesen adnám, ezt inkább az olvassa el akit mélyebbre szántóan érdekel a téma. Az elején anatómiai áttekintéssel kezd az író, amiben bőven vannak latin kifejezések is (vagy zárójelben, vagy a magyar jelentés van zárójelben, így aki nem is "szakmabeli" az is érteni fog mindent), és a könyv további oldalain is előfordul hogy úgy hivatkozik bizonyos szervekre hogy őket a latin nevén hívja. Ez számomra értelemszerűen egyáltalán nem volt zavaró, lehet hogy egy kívülállónak ez már túl tudományosan hat. A másik érdekesség, hogy míg A vagina monológok esetén nem volt eldöntött hogy az olvasó férfi vagy nő, itt többször is szólítja meg az író az olvasót, és ezekből egyértelműen kiderül hogy nőknek szól a könyv (gondolok itt például arra a részre ahol több oldalon keresztül taglalja, hogy vizsgáljuk meg magunkat egy tükör segítségével). Ez szerintem nem zárja ki a férfiakat, akit érdekel a téma szerintem nem fogja emiatt abbahagyni az olvasást, de azért érezhető hogy nekünk íródott.

A könyv felépítése logikus és érthető, kezdi az anatómiai áttekintéssel hogy mindenki értse hol miről van szó (meglepődnének sokan hogy mennyi nő nincsen tisztában a saját testével, szervezetének működésével), majd elég részletesen megy bele a terhességbe, problémákba, mítoszokba, csonkításokba, hagyományokba. Elég sok példát hoz fel minden fejezetben, nem hinném hogy spoilereznék sokat ha az egyik számomra érdekeset (a saját szavaimmal) elmesélem: Nem minden kultúrában tisztázott, hogy a gyermek fogantatásához egyszeri együttlét is elég, sok - egymástól független - helyen is úgy gondolták, hogy minél többször kerül sor a légyottra, annál egészségesebb és szebb lesz a baba. Ebből adódóan úgy hitték hogy akik testi, esetleg szellemi fogyatékkal születtek, azoknak a szülei nem voltak elég aktívak. Felhozott az író példának egy esetet, mikor a feleség pont azelőtt esett teherbe, hogy a férje elutazott üzleti útra, és azonnal megjelentek a jó szándékú aggódó ismerősök, hogy mi lesz hát nem lesz egészséges a baba, nem lesz füle ha az apuka elutazik. Aztán persze pár férfi be is áldozta magát, hogy majd ők csinálnak szép fülecskéket és kezecskéket a gyereknek. A pici persze egészséges lett, szép nagy fülekkel.
Már ez a történet is kicsit meredek, de vannak még cifrábbak is, amiket nem is feltétlenül akarok a blogomra kiírni. :D

Összességében szerintem egy nagyon jól összerakott, olvasmányos, érdekes és tanulságos könyv A világ eredete, a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlom.

A következő ebben a sorozatban Louisa May Alcott: Kisasszonyok című regénye lesz, aminek már majdnem a 100. oldalán tartok úgyhogy hamarosan újra jelentkezem egy beszámolóval.

Ti mit olvastok jelenleg? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése