2013. február 27., szerda

Első kapcsolat? Hú, bátrak vagytok!

Megszámolni sem tudom, hányszor kaptam már meg a bejegyzés címében olvasható reakciót. Mikor 17 évesen összejöttem Bálinttal, és elkezdett komoly lenni a dolog sok ember vészmadárkodott fölöttünk, hogy ennek úgyis vége lesz, első kapcsolatból egyáltalán minek csinál komolyat az ember, satöbbi. Mintha egyéni konkrét döntés lenne, hogy "na akkor február elsejétől most már komoly a dolog". Hivatkoztak nekem sok dologra az emberek, tapasztalat hiánya, kiélés, több emberrel is ki kell próbálni a szexet, majd megbánod negyven évesen 2 gyerekkel elvált anyaként, és társai. 

(kép: innen)


Aztán elkezdett múlni az idő, és elkoptak ezek a vészmadarak, mert már felnőttek lettünk, huszonéveseknek csak nem magyaráz az ember ilyen témákban. De most hogy az esküvő előkerült mintha mindenki megkergült volna. Ha papír nélkül öregednék meg Bálint mellett akkor az nem lenne meglepő, de hogy hozzámenjek a gimis szerelmemhez, na az őrültek háza. Amellett hogy mosolyogva azt reagálom a reakciókra, hogy "nem félünk semmitől, együtt vagyunk 8,5 éve" igenis azért rosszul esik az állandó meglepődés. Annyira baromira hihetetlen hogy két embernél működjön a dolog? Hogy rátaláltunk egymásra kvázi még gyerekként és most felnőtt fejjel azt gondoljuk, összeházasodunk? Tényleg végig kell kefélni a fél környéken magamat ahhoz, hogy felelősségteljesen el tudjam dönteni kihez akarok hozzámenni? 


A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!


Tudom, hogy kiélés, meg kaland, meg ilyenek, de egyáltalán nem vagyunk egyformák. Én sosem jártam el tiniként sem bulizni, diszkóba, stb. Nem voltak sosem kalandra éhes pillanataim, nem akartam ablakon be- és kimászó fiúkat, éjszakai szökéseket. Én az a kripli voltam, aki biztos kapcsolatot akart már fiatalon is. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy bár akadtak jelentkezők hamarabb is, 17 évesen jöttem össze az első barátommal, akihez történetesen idén nyáron feleségül megyek. 

A jövőbe valóban nem láthatok, és igen, elképzelhető hogy valami baj történik és még az is lehet hogy nem úgy alakulnak a dolgaink ahogy elterveztük. De most mindketten boldogok vagyunk, 2004 óta töretlenül kitartunk egymás mellett, és össze szeretnénk házasodni. Ha működik, akkor miért ne mehetne minden a saját medrében? Azért, mert lehet valami a jövőben nem lesz jó egy most működő dolgot rúgjak fel? Ugyan már. 

Alapból nem szeretem ha idegenek mások kapcsolataiba belekaffognak, mert úgysem tudhatja egy külső személy rendesen eldönteni, mi zajlik két ember között. Viszont az én helyzetemben ezt még inkább pofátlanságnak érzem, nyilván ha valaki hosszú évek után úgy dönt hogy házasodik az végig van gondolva, nem kéne ilyen idióta kérdésekkel belemászni az emberek lelkivilágába. Nem arról van szó, hogy 2 év után 19 évesen szeretnék házasodni, szóval nem teljesen értem a meglepődöttséget, de hát mások vagyunk, van akinek fura amit csinálunk. :)

Én mindenesetre örülök, hogy egymásra találtunk és nem kellett Bálint előtt szakítások és csalódások hadán végigvonulnom, remélem hogy a következő 10x8 év is olyan jó lesz majd, mint az első 8 volt. 

Ti mit gondoltok, szerintetek kell a tapasztalat és a kiélés mielőtt az ember megállapodna, vagy nem fontos? Esetleg egyénfüggő?

34 megjegyzés:

  1. Gondolom azért lepődnek meg az emberek, mert ez nem általános, és sokan negatív tapasztalatokat hordoznak magukban az első szakításról, meg ilyesmikről, de szard le őket, amennyire le tudod (gondolom meg is teszed), a lényeg nyilván az, hogy Ti boldogok vagytok és a mögöttetek álló időszak Titeket igazol. Szerintem édik vagytok és biztos vagyok benne, hogy házasként is boldogok lesztek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :))
      A meglepődöttség persze oké, nyilván nem ez az általános, de sokszor hozzáteszik ezt a "bátrak vagytok" dolgot is, meg hogy végig gondoltuk-e, hát az ilyen reakciókat nyugodtan mindenki megtarthatja magának. :/ :D

      Törlés
  2. Nekünk is első kapcsolat, ráadásul mindkettőnknek első:) 16 voltam, amikor összejöttünk, ő meg 17:) Már 12 éve vagyunk együtt, decemberben lesz 7 éve, hogy házasok vagyunk, a kislányunk 3 éves, csak hogy számokban leírjam a statisztikákat:) Ráadásul mi az oviban ismerkedtünk meg:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk is mindkettőnknek első. :)
      De jó, örülök nektek! Mi látásból ismertük egymást már kb 10 éves korunk óta, egy suliba jártunk 7 évig, de végzős volt már Bálint, mikor először szóba elegyedtünk, nagy suliba jártunk.

      Örülök, hogy vannak még páran így, mint mi. :)

      Törlés
  3. Én meg se szólalok. :D Csak annyit, hogy pontosan tudom, hogy min mész keresztül, de ezt is tudod. ♥
    Ezek a vészmadárkodások akkor sem fognak elmúlni, ha összeházasodtok. Nem kell velük foglalkozni. :)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem teljesen egyénfüggő, mert pl. ahogy írtad, hogy te nem jártál amúgy sem bulizni, vagyis ha valaki 16-17-18 évesen nem akarja kiélni magát, szerintem már később sem fogja. Régebben mindig szörnyülködtem, hogy nővérem 17 évesen összejött a barátjával, és valahogy utána mintha "elvesztette" volna a barátait, mindig csak a barátjával volt, soha nem mentek bulizni, csak egymással voltak. Nem értettem, hogy egy pasi miatt, hogy lehet eltávolodni a barátoktól. Aztán megértettem, hogy a pasid a legjobb barátod, és néha nem is kell több. Kicsit talán vicces lehet, hogy "kis" 18 éves fejjel mondom ezt, de mióta összejöttem a barátommal, lassan 2,5 éve, ugyanezt érzem. Szeretem a barátaimat, szeretek velük eljárni ide-oda, de bulizni már nagyon ritkán, csak ha nyaggatnak, hogy sosem megyek velük. Eleinte volt bennem is egy kis félelem, hogy 15 évesen összejöttem a barátommal (na jó, rá 3 hónapra 16 lettem :D), és hogy mi lesz ebből, meddig leszünk együtt. Aztán az azóta eltelt 2,5 év szerintem jobb nem is lehetett volna, és már eszembe sem jut, hogy talán majd egyszer ebből gond lesz. Ő a legjobb barátom, mindent meg tudok vele beszélni, és még veszekedni is ritkán veszekszünk, akkor is apróságokon, és kb 2 percig tart. :D

    Elnézést az ömlengésért, a hosszú kommentért, de kijött belőlem:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tőlem is sokan kérdezték, hogy miért nincsenek nagy barátnőim, hát kivel beszélem meg ha bajom van. Kivel beszélném, hát vele! Jó esetben egy kapcsolatban nincsenek tabuk, barátság is van nem csak szexuális vonzalom.

      Törlés
  5. Egyetértek veled, szerintem talán irigységből mondják sokan, hogy ezzel is magukat nyugtázzák. Lassan én is 5 éve leszek együtt a barátommal ő az első (középsuliban osztálytársak voltunk)és teljesen megtudom érteni azt amit érzel a vészmadarakkal kapcsolatban, mi ketten úgy vagyunk ha még 5 évig élünk együtt boldogan akkor is szuper volt ez a kapcsolat és ha még 50 évig akkor sem hiányzik majd nekem és remélem neki se más :) De ha valami most tökéletes az attól függetlenül később elromolhat és ezt mi sem tagadjuk, de attól az együtt töltött szép időt nem keserítem meg ilyen hülyeségekkel :))

    VálaszTörlés
  6. Ó, de jó, hogy mások is vannak így mint mi! :) Mi igaz nem a gimiben jöttünk össze, hanem fősulin, de mi is amolyan igazi elsők vagyunk egymásnak. Mindenki mondta, tiszavirág életű lesz a dolog... (főleg mert 3,5 évig ingáztunk egymáshoz vonattal, mert más városban tanultunk) de lassan már 7 éve mégis töretlenül tart.
    Mostanság van 1-2 ember aki nekem is feljött ezzel a "nem is élted ki magad" dologgal... meg hogy a "szexet mással is ki kell próbálni"...

    Először is szerintem az embernek nem kiélnie kell magát fiatalon (egyébként is mit értenek azon, hogy kiélni? olyan érzésem van ettől a kiélés szótól mintha az ember már nem is élne. eleve rossz a kifejezés, nem?) Szerintem a dolgokat inkább meg kell élni, és én találtam valakit akivel át akarom és meg akarom ezeket a dolgokat élni! A szex? Meg apám, nem tudom milyen lehet mással, nem is érdekel. A szexet is tanulni kell, bárki bármit is mond róla, és sokkal jobb együtt tökéletesre fejleszteni.
    Van egy barátnőszerűségem, aki pl mindig ezzel a "szexelni kell mással is" dologgal jön nekem... hát hiába volt neki már 6 különböző férfivel szexuális kapcsolata, ha egyel sem tudott benne kiteljesedni, vagy örömét lelni... úgyhogy én azt mondom az ilyen röfögőknek,hogy ha én nem minősítem azt, hogy sok különböző férfivel szerez tapasztalatot, addig engem se minősítsen azért, mert én meg nem akarok másokkal is szexelni.

    Bocs, ha nagyon szókimondó voltam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyenért nálam nem kell bocsánatot kérni, szeretem a szókimondó embereket! :)

      Egyetértek veled! Mi mindent együtt találtunk ki, ismertünk meg, lehet másnak nem lennék jó de miért is akarnék, mikor egymásnak tökéletesen megfelelünk ebben is?

      Törlés
  7. Szia! Már olvaslak egy ideje, de csak most szántam el magam, hogy írok, mivel minket (a páromat és engem) is érint valamennyire a dolog. Még nem olvastalak, amikor elkezdtem a blogomon én is az esküvőről írni, s mikor rád akadtam, örültem, hogy ugyanabban a témában írunk :)) Sok hasznos infót olvastam a cikkjeidből :)
    Visszatérve hozzánk, én azt kapom meg ismeretlenektől, hogy 4 év jegyesség sok. Mintha valakinek lenne köze hozzá, pláne egy idegennek, aki nem is ismeri a pontos okokat. Igen, 4 éve február 14-én jegyeztük el egymást, ráadásul távkapcsolatban is éltünk, májusban lesz 4 éve, hogy összeköltöztünk. Az, hogy még nem házasodtunk össze, annak pusztán anyagi oka van, nehéz összehangolni a rokonságot, hiszen én Jászsági vagyok, párom pedig Vasi :)
    Szerintem egyáltalán nem baj, ha ilyen fiatalon házasodtok össze, de viszont ha a régi kort vesszük alapul, ti már el is késtetek, hiszen nagyanyáink már 18 évesen feleségek, volt, aki már anya volt. :) Hajrá és sok sikert az esküvőhöz és a közös jövőtökhöz!
    Szép napot! :)

    VálaszTörlés
  8. ismerős helyzet :) 4 éve vagyunk együtt párommal, én jelenleg 20 vagyok, ő 31 :) nagyon sok embertől kellett azt hallgatnom, hogy csak kihasznál, hiszen kinek kellene egy 10 évvel fiatalabb lány, meg elpocsékolom a fiatalságomat, stb. Én mégis úgy érzem, nem pocsékolom el, sőt, nagyon boldogok vagyunk :)

    VálaszTörlés
  9. Szerintem hasonló korúak lehetünk és nekem is idén lesz 9 éve hogy együtt vagyunk a párommal. Még gimi 3. évében (asszem:) jöttünk össze és gimi után össze is költöztünk.
    Én épp fordítva érzem ennyi év távlatával: vagyis hogy a környezetem célozgat rá mostanában egyre többször, hogy "ideje lenne" hivatalossá tennünk! Mi viszont tökéletesen jól érezzük magunkat így, mégis azon kapom magam mostanában hogy egyre többször agyalok azon , hogy tényleg "ciki" ennyi év együtt járás/élés után nem megházasodni, igazuk lehet a többieknek. Házasodni kéne!!??
    Tudom pont olyannak írom aki épp az esküvőjére készül - és ezért bocsi:) - de én nem tartom ennyire fontosnak a házasságot. A mai világban mi olyat nyújthat a házasság-intézménye amit enélkül nem élhetnél meg??? (Na jó, a fehér, habos-babos királylány ruha talán ilyen lehet:DD

    Jó, hogy felhoztad ezt a témát,Jól esett kiírni magamból.
    A tanulság szerintem az - mindkettőnk számára - hogy nem kell megfelelnünk másoknak, mindent saját belátásunk szerint csinálni úgy ahogy nekünk a legjobb!Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó nem kell bocsánatot kérni, nincs azzal semmi gond ha valaki nem akar házasodni. :)
      Mi mindketten szerettünk volna mindig is esküvőt, de ez nem törvényszerű mindenkinél, van olyan barátnőm aki évek óta együtt van a barátjával, van egy kisfiuk is, de nem akarnak egyáltalán esküvőt. :) Nem mindenkinek stílusa, és az én szememben nem kevesebb az olyan pár aki nem házas.
      Mi együtt élünk már 5 éve, az hogy összeházasodunk sok dolgon nem fog változtatni, de azért szeretnénk mindketten. Ez egyéni igény abszolút, ha ti nem akartok akkor nem kell, a lényeg hogy összhangban legyen a vágyatok, mert azért az szar lehet ha a pár egyik tagja vágyik az esküvőre a másik meg egyáltalán nem.

      Törlés
  10. Nekem volt a párom előtt ilyen-olyan pasim, volt komolyabb is, aztán kb. semmin nem változtat ez most :D inkább eltörölném őket a múltból, ha lehetne.:D
    Ennek ellenére még mindig olyan másoknak, hogy esküvőre készülünk mintha vmi csoda lenne, én a "és ez most komoly?" stílusú kérdéseket kaptam meg eljegyzés után. Ritkaság számba megy manapság a normális kapcsolat, meg hogy 2 ember le akarja egymással élni az életét. Sajnos.

    VálaszTörlés
  11. Hasonló cipőbe járok én is :) 15 éves voltam, amikor megismertem a páromat, Ő akkor volt 18 :) Most 22 éves vagyok nem rég volt a 7 éves évfordulónk, lassan 1 éve élünk együtt, de előtte is olyan volt, mint ha együtt laktunk volna csak most már egy helyen van a cuccunk :) kb. 2 év múlva mi is szeretnénk esküvőt! :) Milliószor hallottam már azt, hogy elpocsékolom a fiatalságomat, hogy miért nem élem ki magam. Szerintem ezek az emberek vagy irigyek vagy nem tudjak, milyen érzés az amikor valakit igazából szeretsz, amikor minden kis porcikáját imádod, és amikor csak rá nézel tudod, hogy mit gondol, hogy érez. Tehát ha ezek az emberek tudnák, hogy milyen érzés az igazi szerelem meg sem fordulna a fejükbe, hogy ilyet mondjanak! :)
    Én hihetetlenül mázlistának érzem magam, hogy ilyen fiatalon megismerkedtem a párommal és, hogy ez az első kapcsolatom.
    Reméljük, örökké együtt leszünk! :)

    VálaszTörlés
  12. Igazából megint olyan érzésem van, mintha a saját gondolataimat olvasnám. :D Mi öt és fél éve vagyunk együtt a barátommal, és mindenki teljesen le van döbbenve, hogy még mindig szerelmesek vagyunk. ( de már két éve látom a csodálkozó tekinteteket) Mondjuk az egyik ismerős azon akadt ki, hogy a barátom még nem kérte meg a kezem, vagy nem tervezi. Aztán elmondtam neki, hogy hogyan állok hozzá a házassághoz és még jobban meglepődött. :D
    A másik kedvenc kérdésem, a mikor jön a gyerek? Amit még csak poénból, de megakpunk...

    VálaszTörlés
  13. erre csak annyit tudok mondani, hogy a keresztszüleim 16 éves korukban a középsuliban jöttek össze, első szerelem volt. boldogok, és lassan 30 éve házasok :) hasonlókat kívánok nektek is!

    VálaszTörlés
  14. Ezt annyira nem értem. Ha hasonlóan szerencsés párról hallok, lehet megfordulnak a fejemben ezek a kérdések, de ha azt látom, kiegyensúlyozottak, boldogok, akkor eddig is tart a nagy morfondírozás. Az, hogy az arcába is kérdezzem a boldog jegyespárnak elég erős, el sem tudnám képzelni:D Lehet ebben közrejátszik, hogy én se voltam sose kicsapongó, és nem gyűjtök skalpokat:D de akkor is, azért ez hót bunkó dolog.

    VálaszTörlés
  15. mi 3 éve vagyunk együtt a barátommal és most, 22 éves fejjel azt mondom, hogy simán el tudom képzelni, hogy vele éljem le az életemet, úgy, hogy ő volt az első nekem.
    igazából néha attól félek, hogy ő, mivel fiú, lehet máshogy gondolja. mivel neki is én voltam az első, kicsit félek, hogy nehogy bekattanjon nála egyszer valami, hogy "én még ki akarom élni magam", meg "minek állapodjak meg az első lánynál" stb.
    sajnos szerintem a fiúknál ezt sose lehet tudni, de örülök, hogy Ti így egymásra találtatok, gratulálok Nektek és sok boldogságot!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi! :)
      Szerencsém van Bálinttal, nem tipikus pasi ebből a szempontból, nem félek attól hogy kattanna egyet így.

      Törlés
  16. Szerintem meg szerencsések vagytok, hogy az első párotokban megleltétek az igazi társat. Az én páromnak én vagyok az első barátnője, s néha azt kívánom, bárcsak fordítva is így lenne. :)
    A bekattanástól az elején még én is tartottam, de most már teljes mértékben bízom Benne és magunkban.

    Szóval én is csak még sokszor ennyi boldogságban együtt töltött évet kívánok Nektek!

    VálaszTörlés
  17. Szerintem, ha boldogok vagytok (márpedig nagyon úgy tűnik), csak simán örülj és adj hálát, hogy elsőre sikerült megtalálnotok egymást!:))
    (Ha nagy gondok lennének,akkor lehetne alapja a károgásnak, de így? Csak szépen fogadják el, hogy nektek összejött!:) )

    VálaszTörlés
  18. Szerintem csak irigyek. Ha nekem rossz, nehogy már a másiknak jó legyen. Ha más nincs, megmarad a "remény", hogy nem fog összejönni, mert... és itt vannak az érvek, amiket sorolnak. Majd az idő eldönti.

    VálaszTörlés
  19. Szerdán épp azt kérdeztem a barátomtól, hogy mi lesz, ha így maradunk, és ő később, amikor már mondjuk gyerekünk is van, jön rá arra, hogy kíváncsi, milyen más lányokkal is együtt lenni. Azóta ezen aggódom.

    Igaz, mi még nem vagyunk olyan régen együtt, mint ti, és később is jöttünk össze, de míg nekem voltak komolyabb kapcsolataim is, addig neki ez az első. Szóval nekem eszembe sem jutna a KIÉLÉS, de félek, hogy egyszer felkel, és arra gondol, valamiről miattam lemaradt, és az sem fair, hogy nekem olyanokban is részem volt előtte, amiben neki nem.
    Néha már arra is gondolok, szakítok vele, ő bosszúból végigkúrja a várost, utána újra összejövünk, véglegesen. (Nyilván nem gondolom komolyan, és nyilván ő sem ezt csinálná egy szakítás után. :D)

    Igazából semmi konstruktívat nem tudok a témához hozzászólni, ő a kérdésemre azt felelte, hogy ilyen nem lesz, ennek a bejegyzésnek örültem és a hozzászólások is megnyugtattak kicsit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ismerem a barátodat, de nem minden férfi vágyik arra hogy kipróbálja mással is a szexet. Nagyon könnyen sztereotipizálják a férfiakat az emberek, mindegyik a farka után megy, skalpokat akar, nem mer megállapodni, stb, én pedig a környezetemben is (Bálintot nem ide számítva) több példát látok arra, hogy igenis vannak pasik akik nem félnek a kötöttségtől, csak szeretnének valakivel együtt lenni és boldogan élni, nem kell nekik kaland és strigula az ágy végén.

      De nyilván aki boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban él az ritkán fog erről mesélni, mert egyrészt nem akar felvágni másrészt az ember a boldogságát nem mindig kukorékolja széjjel, a bánatosok és megcsaltak mindig sokkal hangosabbak és csak ezt jegyzi meg az ember.

      Törlés
  20. Ne is törődj velük, ahol boldogság van, ott mindig megjelennek azok, akik mindenben csak a rosszat látják :) De ha nekik lenne igazuk, akkor nem lenne a földön működő kapcsolat :D
    Mi a középsuli utolsó éve előtt jöüttünk össze a barátommal, akkor voltunk 4 éve osztálytársak, általáosban meg évfolyamtársak voltunk végig. Mielőtt összejöttünk, már vagy fél éve szorosabb barátság volt köztük, szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy nem csak úgy belevágtunk egymás ismerete nélkül. És mégis nagyon sokan voltak, akik már az elején azzal jöttek, hogy egy hónapnál tovább úgysem bírjuk. Aztán amikor ez nem jött be, mondogatták, hogy max egy évet adnak. Amikor az is letelt, akkor az volt a következő, hogy ha elkerülünk főiskolára, minden más lesz, új emberekkel találkozunk, nem lesz időnk egymásra, és majd az mindent megváltoztat. És bár tényleg nagy vátlozás volt, hogy nem tudunk minden nap együtt lenni, szerintem boldogabbak vagyunk mint valaha. De nyilván mindig lesz valaki, aki jobban tudja. Már előre várom, hogy mi lesz a következő jóslatuk :D
    Ami pedig a "ki kellene élni magad" dolgot illeti, szerintem ez nagyon ember függő. Ismerek olyan lányt, aki minden héten eljár bulizni és 3 éve komoly barátja van. A magam részéről meg sosem élveztem annyira a bulikat, így ha ki kellene élnem magam, az inkább kínzás lenne :D De ha azt vesszük, hogy a fiatalság arra való, hogy élvezzük az életet, azt meg lehet tenni úgy is, hogy közben komoly párunk van, mert az élet évezete mindenkinek mást jelent. Nekem bolondozást a barátaimmal, rendegeteg fényképezést, finom jegeskávékat és boldog együtt töltött órákat a párommal :) Szerintem, ha így is élveztétek/élvezitek a fiatalságotokat, akkor az égvilágon semmit sem veszítettetek :) Sok-sok boldogságot nektek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk is nagy váltás volt az egyetem, főleg hogy Bálint egy évvel idősebb nálam, és emiatt egy éven át távkapcsolatoztunk. Na akkor kaptam meg a legtöbbször, hogy tuti megcsal, miért hiszek neki, bla-bla, nem is értettem az ilyen szintű rosszindulatot.

      Nekem is hasonlót jelent a boldog fiatalkor mint Neked, és én abszolút elégedett voltam így. Rengeteget jártunk (és még járunk is) moziba, társasozunk, összeülünk a barátokkal játszani és kajálni, nem kell nekem tuctuc meg seggemet taperoló taplók ahhoz hogy szórakozzak. :)

      Én is minden jót kívánok Nektek, és köszönjük! ♥

      Törlés
  21. Én például sose akartam azt, hogy későn találjak rá a leendő férjemre. Nem mintha lehetne ezt szabályozni, de megnyugtat, hogy együtt voltunk fiatalok, hogy ott voltam mikor érettségizett, hogy együtt jártuk végig az egyetemi éveket, együtt buliztunk és együtt éltünk át mindent, ami a 20-as éveinkben szomorúság vagy boldogság volt. Néha már most is úgy mondogatjuk ezeket, mintha nagyszülők lennénk, pedig még csak 25évvesek vagyunk. Ennek én csak örülök és hálát adok, amiért tényleg úgy alakult, hogy ott lehettünk egymásnak már ilyen fiatalon is!:)

    VálaszTörlés
  22. Annak ellenére, hogy több rossz kapcsolaton vagyok túl, és már megkérdőjeleztem az igazi szerelem létét, hiszek abban, hogy vannak párok, akik egymásnak vannak teremtve, és nincs életkorhoz kötve, hogy mikor találják meg egymást.
    A "kiélés" pedig olyan dolog, amivel azok védekeznek akik a stabil kapcsolat hiányát úgy próbálták megoldani, hogy "nem mondtak ellent a lehetőségeknek." :)
    Mindenesetre nekem öröm boldog, hosszú ideje tartó kapcsolatokat látni, sok boldogságot Nektek a továbbiakban is! :)

    VálaszTörlés