2011. május 13., péntek

Péntek 13? Ugyanmár...

Ma totál el is felejtettem hogy tizenharmadika van és péntek is egyszerre. Itt a naptár az asztalomon, láthattam volna egész héten de nem foglalkoztatott. Alapjáraton kicsit babonásnak mondanám magam, de ez a hiedelem sosem fogott meg, nem rettegek bizonyos napoktól, mint ahogy sarokra is simán ülök az asztalnál és a pókot is agyoncsapom ha a lakáson belül találom (talán emiatt egy állatvédő se ugrik nekem, arachnofóbiám van és a legkisebbtől is sikítófrászt kapok, nekem nem megnyugvás az ha kiviszi valaki mert visszajöhet).

A mai napom kifejezetten jó volt. :) Reggel ugyan zh-t írtam, de egész jó lett, utána jöttem haza, tettem-vettem, majd elmentem boltba, tanultam, olvasgattam. Ma csak kedves emberek jöttek szembe, nem is értem mert egész héten csak a bolondokba futottam bele úton-útfélen. Tüsszentettem a trolin és egy idegen mondta hogy egészségemre, a boltban egy nagyon édes öregúr megkérdezte hogy hol a kakaó és 5 percig hálálkodott mikor megmutattam neki. Hazafelé elkapott az egyik szomszéd pár szóra és úgy utalt Bálintra hogy "a múltkor a férjeddel már megbeszéltem...". Nem javítottam ki. :)))

Ami tényleg a legjobb volt a napban: hallani a gyermeki izgatottságot anyuék hangján. :) Idén lesznek 30 éve házasok és apa meglepiből leszervezett egy kis párizsi utat, az évfordulójukon adta oda anyának a repjegyet. Ma utaztak el, délután hívtak hogy már ott vannak, és olyan jó volt hallani a hangjukon hogy milyen boldogok és mesélték hogy hol a szállás és hogy anya kapott a duty free shopban egy parfümöt ami már legalább 10 éve a kedvence de sosem vette meg magának, meg milyen szépek a felhők, meg az Alpok felülről, meg a tavak, a parcellák, a kis matchbox-autók. :) Teljesen olyan volt anya hangja mint amikor én mentem tizenévesen valahova és meséltem neki hogy ezt meg azt láttam és úristen de jó. :) Nagyon boldog vagyok hogy ennyire szeretik egymást és még mindig próbálják meglepni a másikat ezzel-azzal, remélem mi is ilyenek vagy még ilyenebbek leszünk 30 év múlva. :)

Most hogy így leírtam jutott eszembe hogy egy péntektizenhárom-fóbiás mennyire retteghet egy mai repülőúttól, nekünk ez eszünkbe sem jutott, vicces. :) Mondjuk szerintem aki tart az ilyen napoktól alapból keresi is a rossz dolgokat aznap (vagy ha nem is keresi jobban észreveszi), lehet én se azt vettem volna észre ma hogy milyen kedvesek az emberek ha ennyire babonás vagyok hanem azon puffogtam volna hogy 2 kérdés is volt a zh-ban amiről nem volt szó órán, de hol érdekel, a másik 40-ről meg volt. Néha én is átfordulok morcosmarciba de alapvetően szerintem minden nap a jobb dolgokat kell keresni és akkor lehet észrevesszük azt aminek lehet örülni.
Ez most kicsit ilyen random összedobott valami lett, bocsi ha zavaros. :)

Ti babonásak vagytok? Esetleg pont a péntek 13 a mumus?

2 megjegyzés:

  1. jaj imádom ezt az írást! majdnem elsírtam magam rajta:) gratula anyudéknak, mi szüleink 29 évnél tartanak, de detto ugyanilyenek:) gratu a zh-dhoz, örülök h szép napod volt:)) jajj de jó kedvem lett ettől:))

    VálaszTörlés
  2. a szüleid részénél én is majdnem sírtam, olyan aranyos és megható... :) meg előjött a "bárcsak"-érzés is.
    amúgy teljesen fura, én azért tudatában voltam, hogy péntek 13, de semmi rossz nem történt, egy random napon ezerszer rosszabbak történnek...bár lehet közrejátszott az is, hogy anyukám születésnapjával voltam elfoglalva, mert meg szerettem volna lepni valamivel.

    VálaszTörlés