2011. április 12., kedd

Lakáskeresés

Április 4-én volt 3 éve hogy aláírtam az adásvételi szerződést. Hihetetlen hogy mennyire gyorsan repül az idő. Bevallom szórakozásból a mai napig is szoktam ingatlanhirdetéseket bogarászni, nem is tudom néha miért. Lehet ötleteket is ellesni, de bevallom sok hirdetésen nevetgélek is. Most nem olyan postot tervezek írni amiben kifigurázom a hirdetéseket, sok-sok ilyet lehet már olvasni a neten, megpróbálom kicsit megfogalmazni hogy nekem a lakáskeresés milyen volt, milyen tapasztalatokat szereztem, esetleg milyen tanácsaim vannak azoknak aki ez előtt állnak.

Mivel elég sokáig kerestünk vevőt nagymamám lakására, bőven volt időm nézegetni a kínálatot. Persze lakások jöttek és mentek, mint később az ingatlanközvetítő - akin keresztül végülis megvettük a lakást - mondta, az egyszobás belvárosi lakások könnyen találnak gazdát így nem csoda hogy szinte sosem volt már fent az a hirdetés amit egy héttel ezelőtt gondosan lementegettem. A garzon adott volt és az is hogy vagy olyat keresek amiben van galéria vagy olyat ami galériázható. Buda ki volt lőve a magasabb árak miatt, így maradt a szűrőben Zugló, a VI., VII., és a IX. kerület. Sok honlapot böngésztem de legtöbbször az ingatlan.com-on kötöttem ki, tetszett a keresési feltételek megadása és rengeteg hirdetés volt. Azt mindenkinek javaslom hogy csak képes hirdetéseket nézzen, még így sem lehet megmondani a lakásról hogy milyen lehet valójában de képek nélkül meg egyenesen esélytelen, a szövegben azt írnak le amit akarnak. Zuglót elég hamar feladtam mert ott azért kevés - a kritériumoknak megfelelő - ingatlan volt, aztán potyogott ki a többi opció is, már nem emlékszem pontosan hogyan de kikötöttem ott hogy csak a VII. kerületben keresgéltem.

Itt szeretném megemlíteni a kedvenc és nagyon gyakori ingatlanos félreírást. "Eladó 43 nm-es lakás." Nanométeres? Tényleg? Még meg-megértem internetes felületen ahol az emberek nem kotorásznak hatványkitevő után. Na de hogy kézzel leírva? Múlt héten láttam egy hirdetést a troliról: ablakba kitéve barna csomagolópapír, rá filctollal írva a következő: "Eladó 89 nm²-es lakás 061satöbbi". Nanométernégyzetes? Négyzetméternégyzetes? Vagy mire gondolt a kedves eladó? Lényeg a lényeg ha hirdettek valamit akkor m² és kész. :)))

Emlékszem az első szerelemre, amit utólag egyáltalán nem bánok hogy nem vettünk meg. Az Alsó erdősor utcában volt egy felújított ház földszintjén. Maga a lakás is teljesen fel volt újítva, nem is lakott benne senki. Ügyesen lett kivitelezve egyébként, 19 m²-es alapterületű volt és belső kétszintes, tehát összesen 38 m². Alul volt a konyha a fürdő és egy "nappali" ahonnan a lépcső vezetett fel. Fent egy kis szoba a lépcsős résszel majd egy másik hálónak. Jó helykihasználás, viszont a lépcsős helyiségek olyan kicsik voltak, hogy egy tisztességes kanapé nem fért volna el bennük. A fényt pedig összesen egy kicsi ablak (nem) biztosította. Elsőre persze jaj de szép jaj de jó, mert csillogtak a burkolatok meg spotlámpa meg masszázskabin meg üveg mosdó. Amikor ezt a lakást néztük akkor még nem volt vevő mamám debreceni lakására, így mikor aktuális lett volna már persze ez a kicsi elkelt. Nem is bánom, utólag belegondolva butaság lett volna belemenni. (Főleg tudva hogy most elsőn lakunk óriási ablakkal és még így is ég a lámpa egész nap, ott lehet meg is bolondultam volna.)

Néztünk egy olyat is, ami képek alapján egész szépnek tűnt, felújított fürdővel, még külön étkező is volt. Azt nem szabad elfelejteni hogy az eladók - értelemszerűen - a legjobb szögből fényképeznek és csak a jó tulajdonságokat írják le. Na most ebben az említett lakásban csak a fürdő volt szép, mellette a fal szürkén penészes, a szag is pincére hajazó dohos volt. Persze mikor szóvá tettük utólag az ingatlanosnak (ránézésre nem szakember volt hanem valami diákmelós) mondta hogy rosszul láttuk meg az nem is az, ésatöbbi. Résen kell nagyon lenni. Be kell kukkantani mindenhova ahová csak lehet. Egy másik lakásban a konyha felett volt egy tárológaléria, még oda is felmásztam megnézni a leghátsó sarkat is. Lehet ezt túlzónak tartani de így nem vesz az ember zsákbamacskát. Ez utóbbi "konyhagalériás" lakás egészen tetszett egyébként. Két bajom volt vele. Az első - és kisebbik - hogy tűzfalra nézett az ablak. Sok fény nem jött rajta be de legalább nem lát be senki az ablakon. :) A nagyobbik bajom a galériája volt. Volt neki, de félig be volt építve szekrényekkel, én meg alvós galériát akartam nem gardróbosat. A másik baja a galériának az volt hogy már egy ember alatt is láthatóan hajlott, ketten meg sem kockáztattam volna felmenni rá, és akkor már ne is beszéljek a 120 kg-os ágyról amit terveztem rá feltenni. Ez egyébként a legfelső emeletén volt a háznak. Javaslom a szomszédokat is kérdezni ha elérhetőek, többnyire ilyen helyeken idősek laknak akik érdeklődőt szagolva azonnal előjönnek és mesélni kezdenek. Így tudtuk meg egy nénitől itt hogy a tető frissen újított szóval nem kéne félni beázástól. Azért ez sem mindegy. :)

A mi esetünkben én jó döntésnek tartom hogy végül ingatlanközvetítővel néztük meg az utolsó lakásokat. Rá egyébként véletlenül találtam, egy hirdetés miatt érdeklődtem telefonon és akkor mondta hogy az a lakás már elkelt de tud mutatni hasonlókat. Ekkor már egy ideje nézegettem és miért ne alapon belementem, semmibe nem kerül és hátha sikerrel járunk. Sokáig nem akartam felújítandó lakásokba belemenni mert macera. De amikor láttam azt a félig felújított de dohos lakást jöttem rá, hogy bármit dugdoshat az eladó a friss festés és a csempe alatt. Nővérem lakott már olyan albérletben ami elsőre szép volt, aztán az álmennyezet alól előbújt a vizesedés, a fürdőben meg a frissen feltett tapétán is átmászott a penész. Bármit el lehet takarni arra az időre míg vevőt keres az ember, utána meg már nem a mi bajunk ha kibújik a szög a zsákból. Ha felújított lakás lesz a szerelem érdemes jól végignézni, esetleg szakemberrel is még vétel előtt hogy van-e valami turpisság. Amikor ezt a lakást megvettük borzalmasan nézett ki szegény. Mocskos volt, szakadt és koszos bútorokkal, szeméttel, de nem volt büdös még így sem. Nyoma sem volt penésznek, vizesedésnek, pedig láthatóan nem adott a tisztaságra a korábbi lakó. Ebből adódóan nyugodtan mertem azt mondani hogy jó, akkor legyen, újítsuk fel. A sztorit innen már ismeritek. :)

Összességében azt mondanám hogy ha eléggé résen van az ember, kérdezősködik a szomszédoktól is (és nem csak attól akinek érdeke hogy megvegyük a lakást - gondolok itt az ingatlanosokra is, sokszor hallani hogy ők is szívesen hallgatnak el dolgokat csak hogy meglegyen az ő százalékuk is), megnéz rendesen mindent akkor nagy az esély arra hogy boldog lesz a beköltözés.

Kerestetek már lakást, éltétek már át az ezzel járó élményeket? Esetleg tervezitek a jövőben?

2 megjegyzés:

  1. Barátomnak kerestünk albérletet Pesten, de kiborító volt az egész.:D Amiket lementegettem egyik nap, abból a fele másnap már nem volt meg. Ami jó áron volt, annál kiderült, hogy valami drogos a tulajdonos. Ingatlanközvetítővel is megjártuk, úgyhogy nem volt egyszerű.
    Pár éven belül szeretnénk majd egy lakást Székesfehérváron.:)

    VálaszTörlés
  2. Na az albérletkeresés megint egy élmény lehet, mi azt nagyon szerencsésen megúsztuk anno, úgyhogy arról nincs sok mesélnivalóm. De láttam már horror helyeket úgyhogy gondolom nem lehet habosbabos a keresési hadművelet. :D

    VálaszTörlés