Megint nekiállok filozofálni, de igazából azért csináltam a blogot, hogy ha valamin kattogok, akkor kiírom magamból.
A mai postomat az "inspirálta", hogy valamilyen szinten még mindig ugyanazt a pozíciót töltöm be az egyetemen, mint anno középiskolában. Tegnap egy csoporttársam kérdezte facebookon, hogy ki hol tart a pszichóval (6-án megyünk vizsgázni), és írtam neki h ne aggódjon még én sem álltam neki (ma is csak kb ölelgettem a könyvet tanulás helyett de ez már legyen megint az én személyes hülyeségem :D). Erre egy másik lány írta, hogy ejnye-ejnye, én meg azt, hogy "ha az anatra elég volt 3 nap, akkor a pszichóra is elég lesz". Ekkor én kiszálltam a beszélgetésből de az e-maileket kaptam persze hogy ki mit ír, elkezdtek ott hülyülni hogy ők is kirázták a kisujjukból (persze latinul mindent mert az fancy), meg kiszopták a gyűrűsből, mert az anat milyen egyszerű. Aztán volt még egy olyan rész, hogy "majd jön a Bogi és megmondja hogy ő jobban tudja". Itt éreztem magam újra 15 évesnek.
Megint ott tartok, hogy nem hiszik el nekem, hogy mennyit tanulok, és abból mit érek el. Persze, nem tökéletes a stratégiám, gyok-ról repültem, bár ennek már összetettebb volt jóval a háttere, mint egy nem túl felkészült egyetemista.
Gimiben (általánosról én sosem beszélek, mert 8 osztályosba jártam, az a 4 év meg amit általános iskolásként - de ugyanabban az iskolában és épületben - töltöttem, igazán nem releváns) is rendszeresen ment dolgozat előtt a "mennyit tanultáááál?" kérdéssor, én meg mindig őszintén megmondtam, hogy 1, 2, 3, kevés órát. Akkor is mindig ezt hallgattam, hogy peeeersze, egész nap otthon görnyedsz a könyv felett, csak ciki bevallani, mi? Nem, én tényleg keveset tanultam, órán figyelve eléggé szivaccsá vált az agyam ahhoz, hogy ne kelljen sok energiát fektetnem az otthoni tanulásba (lsd. matek érettségim úgy lett 98%, hogy a házikat és az extra feladott feladatlapot megcsináltam, de azt becsülettel). Nyilván ez a szivacs már nem elég egy egyetemi anyag befogadására, de még mindig úgy érzem kicsit egyszerűbben tanulok, mint mások, bár 60x lustább vagyok, valószínűleg pont emiatt. :D
A másik dolog ami szintén így iskolával kapcsolatos, az szintén facebook által inspirált. Bálint kishúga 14 éves, és természetesen ismerősöm, általa belelátok a mai fiatalok életébe, stílusába, satöbbi, de itt most nem is ez a lényeg.
Pár napja ezt like-olta (nem vagyok hajlandó leírni a lájk szót :D): "Az általános iskolai jegyeknek az értéke teljesen megváltozik amikor középiskolába kerülünk:
általános: 5=kurvajó :D, 4=jó :), 3=kapja be a tanár :|, 2=anyám kiüt :( 1=haza se megyek :@
középiskolai: 5=sírok az örömtől:'DD, 4=ennél boldogabb még nem voltam :D, 3=istenem, végre egy jó hír a sok rossz mellé *-*, 2=egyszerűen profi vagyo...k (H), 1=leszarom már ;)"
Most komolyan? Könyörgöm nyugtassatok meg, hogy nem csak én voltam szinte színkitűnő érettségiig! Töriből 1-1 négyes becsúszott évvégi biziben, de egyébként mindig mindenből ötös voltam, dicséretek is voltak néha, satöbbi. Tény hogy nagyon jó suliba jártam, de azért ez akkor is a színvonal kegyetlen süllyedése, és valami több tízezres like-tábora van.
Néha már komolyan félek gyereket szülni, és csak azzal biztatom magam, hogy Bálint meg én se voltunk soha ilyenek, a gyerekünk sem lesz hasonló.
Megint ezekamaifiatalokozok, de tényleg nagyon el tud keseríteni a helyzet néha.
Szerintem nyilván sok múlik a neveltetésen, meg azon, milyen erős suliba, és ezáltal milyen társaságba kerül, egy gyengébb helyen az a ciki, ha tanulsz..
VálaszTörlésA suli egyértelmű, hogy befolyásol, már csak az ott lévő társaság miatt is, ezt aláírom.
VálaszTörlésEgyetértek a leírtakkal és, igaz, nem mondhatom el magamról, hogy hasonló volt a dolgom gimiben, de ez a szivacs és kevés tanulás - emellé a lustaság nagyon is ismerős. :) Annyi kivétellel, hogy ami nem érdekelt, (reál tárgyak) ott egyszerűen nem bírtam és manapság is nagyon nehezen bírom magam rávenni, hogy megtanuljam. :) Igen, ennek volt a következménye, h végig 2es voltam matekból - nem fogom a tanárra, mert én sem akartam megérteni, de tény, hogy egy kevésbé labilis idegzetűnél jobban ment volna... Szóval, igen, ezért van, hogy angolt utoljára általános 5.ben ültem le ténylegesen tanulni (rendhagyó igék) és ezért nem tudok a mai napig olaszul - pedig nagyon akartam, de helyette tanulhattam fizikát és bioszt, mert ott szigorúbbak voltak az elvárások =( (ez a mai napig rosszul érint)
VálaszTörlésAz említett FB like nálam ennyire nem verte ki a biztosítékot - bár 2esre azt mondani, hogy "profi vagyok..." esetleg egyetemen :S-, de nagyon remélem, hogy ez is csak fellengzés a mostaniak részéről.. :S (ehm, én más megközelítésben de szintén gondolkoztam már, h mondhatnám a "bezzegmikormi"-t pedig nem voltam régen 16 éves és én is buliztam már akkor is..)
Én erős egyházi sulikba jártam világ életemben, most is katolikus egyetemre járok, mindig kitűnő voltam, vagy jeles. Engem is megdöbbent a mai fiatalság, a színvonal.:S Reggel mikor megyek a vonattal, látok csomó általános iskolás, elsős gimis kiscsajokat, néha nagyon el tudok ámulni rajtuk: 5 kg smink, festett, vasalt haj, cicanadrág, műköröm meg egyebek. Nekem ilyen eszembe sem jutott/juthatott akkoriban...
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNem tudom, emlékszel-e rám még, anno a fórumon "ismertelek meg" benneteket, meglep, hogy még így kb. 5 év után is szinte mindenki megvan még a régi csapatból, vagy hogy is mondjam. :)
Elolvastam az egész blogodat, csak most akadtam rá Timi bejegyzésében.
Valóban én is kiakadok a mai fiatalokon... A legtöbbje szörnyű, persze tisztelet a kivételnek, de az nagyon ritka sajnos. Órákig lehetne sorolni, hogy mi minden változott meg az elmúlt 8-10 évben, ahhoz képest, amikor még mi voltunk kicsik, és elszomorító. Sokszor eszembe jut nekem is, hogy milyen jó volt akkor felnőni, amikor.
A kérdésedhez pedig: én sem voltam sosem a hülyére tanulom magam típus, én is inkább az a fajta vagyok, aki ha figyel órán, sok minden ráragad. Tény, hogy gimiben egyszerűbb volt ebből megélni, mint egyetemen, itt sajna már nincs akkora sikerem ezzel a módszerrel. :D De sajnos iszonyú lusta vagyok ilyen szempontból én is. Jövőhéten 3 vizsgám lesz, és most is itt ülök a gép előtt, ahelyett, hogy tanulnék. :D Szörnyű vagyok. Na de visszatérve: rengetegszer megkaptam, hogy stréber vagyok, pedig egyáltalán nem... nagyon bántott ez sokáig, de ma már tudom, hogy le kell tojni a sok hülyét, akik ezeket mondják, valszeg csak irigyek.
Szia Évi!
VálaszTörlésEmlékszem rád persze :) Nekem is sokszor eszembe jut, hogy milyen érdekes hogy még mindig "együtt van a csapat", de szerintem ez tök jó, mindig olyan jó érzéssel tölt el hogy a fórum legalább erre jó volt, hogy ennyi értékes embert (meg rengeteg értéktelent :DDD) megismertem.
uuuh. nagyon egyetértek. max egyetemen változik ilyenné, hogy egy-egy tantárgyból örülünk a kettesnek, de gimiben el is süllyedtem volna, meg különben is, nem volt nagyon nehéz megszerezni a jobb jegyeket (és ezt szerintem nagyképűség nélkül mondhatjuk). én is ki vagyok akadva. ez a szivacs agy dolog meg, én elhiszem ezt, mert én is hasonló vagyok néha, és örömmel bevallanám, hogy 20 napig készültem a vizsgára, ah de büszke lennék magamra, de ha nem, akkor nem..:D
VálaszTörlésui.: tetszik a blogod:)
Köszönöm! :)
VálaszTörlésAzt a lájkot énis néztem. Nekem a pofámról lesült volna a bőr általánosban mondjuk egy 3-asért. És gimiben se örültem neki azon ritka alkalmakkor, amikor kaptam, nagyon nem.. Én maximálisan jogosnak tartom a "bezzeg ezek a mai fiatalok"-dolgodat, énis sokszor gondolok erre (pláne a már említett műkörmös, agyonsminkelt 14 évesek láttán...) Viszont az a baj sztem, h akárhogy neveli a gyerekét majd az ember, a közösség sajnos nagyon fog rá hatni.
VálaszTörlésJaaa, és jó, h Timi belinkelte a blogodat, énse tudtam volna h írsz, és örülök neki :)
Jaj ezen én is kiakadtam, ezen a facebookon, én még egyetemen is ki tudok akadni 3-mas miatt, sőt, ha rendesen tanultam, négyes miatt is,gimiben ugyanez...persze egyetemen átértékelődnek a dolgok, és olyan tantárgy ami nem érdekel és felesleges, abból van, hogy a hármasnak is örülök, de ez ritkább.
VálaszTörlésÉn nem tudok tanulni..képtelen vagyok előre.
Egy kemény vizsgára 2 nappal előbb állok neki tanulni, egy könnyebbre 1...van, hogy úgy igazán előző éjjel...hihetetlen, nem tudok koncentrálni rendesen, de egy éjszaka alatt olyanokat szoktam kihozni magamból, amit én sem hittem volna :D 4.5 feletti átlag mindig, most 5 egészes :D
Ennek ellenére ez zavar, ugyanis néha azt érzem, nem hoztam ki mindent az egyetemből, jó jegyeim voltak mindig, ösztöndíj, de mivel mindent 1-2 nap alatt tanultam meg, utána ugyanennyi idő alatt elfelejtettem :S
Ez kicsit off volt, de le kellett írnom :D
Én most először tudtam előre tanulni, anatot nem lehet befogadni 3 nap alatt. :S De alapvetően én is úgy vagyok mint te, nem bírok sokat tanulni, holnap lesz infó vizsgám és most fogok nekiállni tanulni, eddig aludtam meg kóvályogtam.
VálaszTörlésMost úgy fogok hangozni, mint egy bizonyos nagymamánk a kettőből, de szerintem csak irigyek. Tanulj annyit, amennyi kell, a végeredmény számít úgyis, és ne érdekeljen, hogy mit mondanak. Szerintem cikibb az, amikor nem tanulnak és büszkék is arra, ha nem sikerül átmenni elsőre... Magukkal csesznek ki, a tanárt rohadtul nem érdekli, hogy hány embert buktat meg. (Egy kicsit ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy így "lázadnak", mert ezt szokták meg, hogy a szülő meg a tanár meg minden autoritásfigura az "gonosz", de ezen a szinten már csak magukat büntetik...) Infora meg hajrá!
VálaszTörlés