2013. május 15., szerda

Hogyan mondjam el nekik?

Esküvőt szervezni nem egyszerű dolog, még akkor sem, ha mindent úgy csinálhattok, ahogy szeretnétek. Nekünk nagy szerencsénk van a szüleinkkel, abszolút szabad kezet adnak nekünk mindenben, azon túl hogy hol lesz az esküvő és mikor hova kell minket vinni egyeztetni bizonyos dolgokat semmibe nem szólnak bele, és nem is akarnak. 

Ettől függetlenül más emberekkel is szóba fog kerülni az esküvő, hiszen a meghívottakkal mind muszáj kommunikálni, legalább akkor mikor a meghívót megkapják. Apropó meghívó-kapás. Én naiva azt gondoltam, baromi könnyű dolgunk lesz a meghívókkal, akikkel találkozunk gyakran ők megkapják személyesen, mindenki más meg majd postán. Hát kiderült, hogy vannak olyan szabályok, amikről mi még sosem hallottunk. Személyesen kell ugyanis mindenkinek átadni. Sőt, nem elég személyesen, van aki szerint a saját fedele alatt kell odaadni az adott embernek, tehát elzarándokolni mindenkinek a saját házába. Na most ez eléggé lehetetlen, különösen ha sok helyen, különböző településeken laknak a rokonok, ismerősök. Mi azt a módszert választottuk, hogy akinek tudtuk tényleg odaadtuk személyesen, csak pár meghívóval mentünk a postára, ezeket az embereket pedig mind felhívtuk telefonon, hogy nagyon szeretnénk ha ott lennének.

(kép: innen)

Mert hogy állítólag ha postán kapsz meghívót, de nem telefonálnak és nem keresnek mellé, az azt jelenti, hogy csak udvariasságból küldik a meghívót de nem akarják hogy ott legyél. Nekem ez tök nonszensz, azért hívom meg mert meg akarom hívni, de nembaj, telefonáltunk. :D 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!


Bár én azt gondolnám, hogy a mai világban már nem annyira meglepő, ha nem teljesen hagyományos lakodalma van az embernek, mégis sokaknak ez él a fejében. Ahhoz, hogy elkerüljük a félreértéseket és ne az esküvő napján szembesüljön az ember grimaszoló arcokkal, nem árt legalább a közeli rokonokat tájékoztatni arról, mire számítsanak. 

Nekünk nem zenekarunk lesz, hanem DJ-nk, nem mulatós és nem lakodalmas zene lesz, hanem retro. Azért, hogy mégis mindenki hallja azt amit szeretne mindenkinek mellékeltünk a meghívóba egy kis papírt az alábbi szöveggel:

"Mi az a dal, amire mindenképpen szeretnél egy jót táncolni az esküvőnkön? Juttasd nekünk vissza ezt a papírt a címével, vagy meséld el e-mailben!"

Vicces, hogy ennek ellenére is például nagyszüleim nem értették, hogy mit szeretnénk. :) Mondták, hogy ők nem kérnek semmit, úgyis játszik majd a zenekar angol keringőt, majd arra táncolnak. Pedig mondtuk, hogy nem lesz zenekar, és azt is hogy nem klasszikus lagzira kell gondolni. Felírtuk, hogy legyen egy angol keringő, mert alapvetően messze nem ez lesz a repertoár. Szóval érdemes a zenéről ha más nem, legalább felvilágosítani az embereket, hogy tudják mi lesz a buliban. 

Én sosem voltam hagyományos esküvőn, de mint megtudtam sokszor visz a násznép ajándékba tortát. Én személy szerint a hajamat tépném, ha sok ezer forintot kifizetek az esküvői tortára, és minden második vendég azt hoz ajándékba. Ilyen dolgokat konkrétan megmondani lehet nem a legjobb ötlet. Mi a szüleinknek mondtuk el, hogy nem kell torta, és ők terjesztik az igét. A barátaink nyilván nem hoznak, mert ők ugyanúgy sose hallottak erről a szokásról mint mi, az idősebb rokonok meg jó esetben rákérdeznek a szüleinknél, akik tudnak nemleges választ adni. Nyilván ha valaki beállít egy dobozzal nem zavarom haza, de ha már mi vettünk egy nagy tortát akkor ne költsön ő is arra, inkább dobja az árát az üstbe menyasszonytánckor. 

Ha már a menyasszonytánc. :) Mivel sosem voltam hagyományos esküvőn nem tudom mi a szokás, mi Bálinttal bele akartuk írni a meghívóba, hogy lesz, de azt az infót kaptuk hogy ez alap egy esküvőn, nem kell beleírni. Vicces, hogy amit én gondolok extrának az alap, ami meg mások szerint kihagyhatatlan az meg nekem extra és nem tartok rá igényt. 

Probléma szokott lenni, hogyan mondjuk meg a vendégeknek hogy pénzt kérünk nászajándékba. Kétféle vendéggel találkoztam eddig, az egyik a szülőktől kérdezte, a másik tőlünk konkrétan. (Szülőket egyébként érdemes mindenbe beavatni, mert nagyon sokszor hozzájuk fordulnak az emberek a kérdésekkel.) A kérdés általában úgy hangzik, hogy "És mit kértek ajándékba?". Nekünk erre a default válaszunk az, hogy "...hát igazából 5 éve együtt élünk, úgyhogy a háztartásunkban már minden megvan", többnyire ilyenkor már be is fejezik helyettünk, hogy "akkor pénz jó lesz?" Olyan is volt, aki konkrétan már ezzel is kezdte, hogy "adunk pénzt, jó? Aztán azt vesztek belőle amit szeretnétek". Szerintem ez már tényleg nem annyira ritkaság, bár már nem merek nyilatkozni, nagyon más dolgokat gondolok úgy általában, mint a többiek. 

Kompromisszumokat valamennyire biztosan kell mindenkinek kötnie, de szerintem nagyon fontos az, hogy az egész esküvő szertartásostól, lagzistól olyan legyen, amilyenek ti vagytok. Nyilván 100%-ban nem lesz semmi sem tökéletes, de ha valami nagyon távol áll tőletek, ne menjetek csak azért bele, mert egy rokon nagyon ragaszkodik hozzá. Hallottam már olyanról (sőt, olvastam is esküvőszervező honlapján tanácsként, hajam égnek állt!), hogy egyáltalán nem volt vallásos az ifjú pár, de annyira nyomták a nagyszülők, hogy márpedig templom, meg Isten színe előtt, meg kutyafüle, hogy nyögvenyelősen, de végig csinálták a jegyesoktatást és az esküvőt is. Én ilyen horderejű dologba tuti nem mennék bele csak úgy valaki kedvéért, még akkor sem ha az a valaki történetesen a nagyszülőm. Én nem szeretek hazudni, az esküvőmön sem fogok olyan dolgokra felesküdni, amiket előre tudok hogy nem fogok betartani. 

Remélhetőleg mindenki minimális feszültséggel végig tudja csinálni az esküvőszervezést, azt meg főleg hogy a nagy napon senkit nem fognak (minket is beleértve) apróságokkal piszkálni, hiszen az a nap rólunk szól. 

Nektek mennyire szólnak/szólnának bele a szervezésbe, tervezésbe a rokonok, ismerősök? Engednétek a nyomásnak?

16 megjegyzés:

  1. Már várom az esküvői beszámolót... :)
    Kitartás és hajrá a szervezés hátra lévő részéhez! :) Továbbá legyen csodálatos a Nagy Nap!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, nagyon kedves vagy! :) ♥

      Törlés
  2. Haha, unokatesómék is hasonlóan voltak a nászajándék témával és mivel nászútra autós roadtrip volt tervezve ezért náluk "gyermekeink jövőbeli külföldi iskoláztatására" kérték a felajánlásokat :D (és 1-2 "régimódi" családbarát kivételével mindenki meg is fogadta..)

    VálaszTörlés
  3. Nekünk egy ismerős (szintén együtt élő) párnak volt esküvője tavaly, és a lehetséges nászajándékok listája alatt ott volt valami ilyesmi is, hogy "van pár dolog, amit mi szeretnénk kiválasztani, és ezért a pénznek is örülünk". Szerintem ez is például egy teljesen korrekt megoldás a "hogyan mondjam meg" problémára. :)

    VálaszTörlés
  4. "Én nem szeretek hazudni, az esküvőmön sem fogok olyan dolgokra felesküdni, amiket előre tudok hogy nem fogok betartani."

    Ezt én nem igazán értem... A templomi esküvőn egy dolgot fogadsz meg, hogy jóbanrosszban örökre a párod mellett leszel. Meg mondjuk, meg szokták kérdezni, hogy vállaljátok-e, hogy a gyerekeiteket keresztény szellemben nevelitek... Ezen kívül semmi egyébre nem kell "felesküdni"... Vagy Ti 10 évre házasodtok csak?
    Én mondjuk nem erőltetném senkinél a templomi esküvőt, ha egyszer nem vallásos egy kicsit se... Tök gáz, mikor valaki csak azért tart, "mert az olyan szép"... Bahh...

    A torta azért volt régen szokás, mert anno különlegesség volt... Nem ettek minden ünnepen tortát, és még a bazinagy esküvői torta se gyűrűzött be Ámerikából... Nem voltak mindenféle flancos sütik... Csak a rétes meg az aprósütemény, amit a násznép hozott... Krémes süti a torta volt, azt tették ki vacsi után desszertnek...

    A meghívó meg tök evidens, hogy akinek személyesen nem tudod átadni, azt legalább felhívod... Te milyen képet vágnál, ha egyszercsak lenne egy meghívó a postaládádban valakitől, akivel tökrég beszéltél?

    Tesódéknál hogy voltak ezek a dolgok? Mert egyszer írtad, hogy az övüké se "hagyományos" volt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én kaptam már postán meghívót, és nagyon örültem neki, telefonhívás nélkül is. :)) Fogalmam nem volt hogy ez van aki szerint paraszt húzás. Egyébként a telefon nyilván alap, de ne kelljen Magyarország 16 különböző településére elutaznom azért hogy mindenkinek a saját fedele alatt tudjam odaadni. Se időm se pénzem nincs rá sajnos.

      Egy katolikus esküvőn voltam, de mástól is hallottam hogy ugyanaz volt a szöveg, mint azon. Elmondom, mikre kellett igent mondani. Vasárnapi misére járásra, gyerek katolikus nevelésére (nem fogom annak nevelni), sőt olyannal is fenyegették a párt, hogy ha nem járnak misére és imádkoznak napi többször akkor elhidegülnek egymástól. Megkérdezték azt is, hogy elfogadja-e a gyermekeket amikkel Isten megajándékozza őket, én erre sem tudnék őszintén igent mondani, mert nem tudhatom milyen helyzetbe kerülök a jövőben és lehet abortuszra fogok menni. Sosem lehet tudni ezeket a dolgokat előre.

      Kicsit úgy érzem most megbántani akartál ezzel a 10 éves szöveggel, régóta olvasod a blogom és nyilván tudod hogy közel 9 éve együtt vagyunk és örökre tervezünk. Mások a hozzáállásaink a dolgokhoz, attól még hogy te vallásos vagy ne gondold hogy mi rosszabb emberek vagyunk nálatok. Ha csak annyi lenne a katolikus esküvő szövegében, hogy Bálintnak örök hűséget fogadok semmi gondom nem lenne, de ezen bőven túlmutat a dolog, amikben viszont már sem nem hiszek sem nem akarom betartani őket.

      A tortás szokást pedig tökéletesen értem, hogy _régen_ miért vitték. De már nem régen van. :)) Sose hallottam még olyan esküvőről, ahol ne lett volna torta este, amit a pár együtt vág fel, emellé nekem teljesen felesleges a rokonok által hozott extra. Anyuéknál sem volt vendégek által hozott torta, pedig nem hinném hogy 81-ben sok infó jutott volna Magyarországra a csúnya kapitalista USÁ-ból.

      Tesóméknak még kisebb esküvője volt, mint a miénk, és náluk szerintem nem is volt olyan rokon, ahol ezek kérdéses problémásak lettek volna. Az én családom elképesztő laza, a 85 éves nagyapámat is beleértve, "kislányom csinálsz amit szeretnél, mi jól érezzük majd magunkat" a szöveg. Bálint családjában vannak a kicsit régiesen gondolkozó rokonok inkább, ők meg érthető okokból nem voltak ott Viáék esküvőjén, ezért ilyen kérdések fel ott sem merültek.

      Törlés
    2. Ne haragudj, egyáltalán nem megbántani akartalak...És egyáltalán nem tartalak sem titeket, sem úgy általában a nem vallásos embereket rossznak... A vallásosok között is van olyan, akit rossznak tartok...meg a nem vallásos között is... nem vallásfüggő, hanem emberfüggő a rossz számomra...

      Ez az abortusz dolog viszont már más fényt ad a dolognak, így már értem... - ez az, amit másképp olvastam ki a blogodból...
      Amúgy a vasárnapi misére járást konkrétan kéne, hogy megkérdezzék (de mondom, szerintem alapból az akarjon egyházi esküvőt, aki azért tényleg jár is misére...). Az elhidegüléssel fenyegető pap meg bújjon el szerintem...
      Nem akarom feszegetni a többi kérdést sem, tényleg...
      Csak nekem kicsit úgy jött át ez a bejegyzés, hogy a víz a hülye azért, mert a kacsa nem tud úszni...

      Törlés
    3. *konkrétan NEM kéne, hogy megkérdezzék...

      Törlés
    4. Mármint pontosan mit olvastál ki máshogy a blogomból? :)

      Törlés
    5. Kifejtenéd, mert nem értem.
      Arra gondolsz, hogy nem gondoltad, hogy én abortusz-párti vagyok és elmennék egyre ha úgy adódik?
      Az élet sok lehetőséget hordoz magában, és mindig vannak olyan kártyák, amiket aztán vagy kiosztanak, vagy nem, amik fölött eléggé elmélázol, hogy most mi legyen.
      Nem kizárt, hogy futok bele olyan helyzetbe a jövőben, amikor abortuszra kell mennem. Nem azért, mert én nem akarok gyereket, hanem mondjuk van egy betegsége amivel nem lehet együtt élni. Esélyem erre van, és rohadt szarul érezném magam, ha 25 évesen én azt esküszöm hogy minden gyereket elfogadok, aztán 28 évesen mégis arra jutok, hogy abortusz.

      Törlés
  5. Pontosan erre gondoltam. Ezért mondtam, hogy így már más ez a "nem akarok megesküdni rá"-dolog... Így már megértem.

    Én nyugodt szívvel fogok rá igent mondani. De aki nem, az tényleg ne is ígérje meg. Nem szeretnék ebből vitát, mert ez a Te/Ti döntésetek, meg mindenkinek a sajátja, engem ez nem zavar vagy ilyesmi...

    VálaszTörlés
  6. Azta, ezt a tortásat én sem tudtam:O
    Mondjuk én nemrég hallottam,hogy van ahol a grillázs torta is divat, nekem ez is tök furcsa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az is hagyomány bizonyos helyeken, aztán összetörik a tortát és annyi évig lesz boldog a pár ahány darabra repül.
      Mi minden ilyesmi hagyományt parkolópályára rakunk, egyedül menyasszonytánc lesz, és slussz. Amúgy is annyi helyről jönnek barátok és rokonok, hogy mindenki szokásainak nem lehetne eleget tenni egyébként sem, így inkább semmi nem lesz, amúgy is azzal vagyunk mindketten a legjobban kibékülve. :))

      Törlés
  7. Nálunk próbáltak beleszólni a szüleim a szervezésbe, de végül nagyjából mindenben a mi akaratunk érvényesült. A tortára visszatérve: nálunk is hoztak tortát, aminek az a célja, hogy az esküvő után abból pakolnak a vendégeknek (a menyasszonyi tortából nem feltétlenül marad annyi) Nálunk kb 5-6 tortát hoztak még, ebből anya még le is fagyasztott, annyira nem fogyott...(no comment)

    VálaszTörlés