Állatok nélkül lehet élni, de nem érdemes

Ő itt Picúr, a patkány. Februárban lesz egy éves. Nézem ahogy mászkál, és úgy gondoltam írok egy kicsit az állatokról, végülis egész életem során velük voltam körbevéve.

Így visszagondolva (kivéve a koleszos évemben) sosem éltem állatok nélkül. Szüleimnél mindig volt valami. Amikre emlékszem: aranyhörcsög, dzsungáriai törpehörcsög, mongol futóegér, tengeri malac, egyszerű randomegér, hullámos papagáj, afrikai achátcsiga, botsáska, pirosfülű ékszerteknős, házinyúl (lakásban, házikedvencként), törpenyúl, és lehet, hogy még kihagytam valamit, most ennyi jut eszembe. Ezek közül egerek, hörcsögök, malacok esetében voltak babák is, sok születést asszisztáltam végig (háh, lehet innen az inspiráció gyerekkoromból? :D).
Ebből adódóan elég korán találkoztam a halállal, nyilván az ilyen kisebb állatok nem élnek évtizedekig. Én úgy gondolom, hogy jó ha egy gyerek ezzel hamar megismerkednek, persze, morbid kicsit, én is már 3 Dunányit sírtam az eddig meghalt állataim miatt, de nagyon sok plusz dolgot adnak.
Gyerekkoromban jó volt játszani velük, és most, hogy felnőttként élek velük érzem, hogy mennyivel jobb például úgy egyedül lenni itthon, hogy mégis vannak még itt rajtam kívül is, van aki odajön hozzám, van kihez beszélni. :) Picúr mellett van egy aranyhörcsögünk is, ő fiatalka, augusztusi, és Rupert névre hallgat :)
A hörcsög is nagyon édes, de nekem a szívemet a patkányok fogták meg a leginkább.
Picúr nem az első patkányunk, 2008 januárjában vettük az első csemetét, ő Marci névre hallgatott.
Nem tudom volt-e már közötök patkányokhoz, de szerintem a "kéttenyérnyi" állatok közül messze a legértelmesebbek. Picúr ismeri a haza, jó éjszakát, kaja kifejezéseket, tudja hogy ha mondjuk a nevét akkor róla van szó, most már a patkányra is felkapja a fejét, mindig random neveket kell mondani, ha azt akarjuk hogy ne jöjjön ki ha meghallja, többnyire "a nagyobbik gyerek" néven fut, Rupert meg a kisebbik. :D Az íróasztalomon van a ketrece, és ha itthon vagyunk nyitva az ajtaja, akkor jön ki amikor akar. (Most épp a függőágyában alszik. <3) Akkor jöttünk rá, hogy figyelni kell mit mondunk, mikor beszélgettünk Bálinttal, hogy haza (anyuékhoz) kéne majd menni, majd a patkány fogta magát (sétált az asztalon) hazaugrott, és várta a nasit, mert ő okos volt. :D
Picúr nagyon bújós, főleg velem, fél-1 órán keresztül képes feküdni a tenyeremben, sokszor el is alszik így.
Sokan azon a véleményen vannak, hogy patkányt nem szabad egyedül tartani, mert befordul és depressziós lesz. Ez igaz, abban az esetben, ha az ember alig van otthon, de esetünkben szerencsére nem töltjük az egyetemen a fél életünket, többnyire valamelyikünk mindig itthon van, így ha akciózásra vágyik őurasága, megkapja.
Más állatnál is tapasztaltam, hogy megérzik ha valaki szomorú, ő is többször jött már ide hozzám amikor rossz kedvű voltam, rám nézett a nagy fekete szemeivel és belebújt a kezembe. Olyan jó érzés, hogy valaki ennyire szeret, ráadásul állat esetében ez teljesen önzetlen (azt persze nem számítva, hogy tisztában van vele, hogy a kaját tőlem kapja, ergo tőlem függ az élete :D).
Nagyon sokan a farkától irtóznak, mert hogy pikkelyes meg csupasz, pedig nem az. :) Tény h kis bőrpikkelyek mintha lennének rajta, de piheszőr borítja az egészet, szerintem nagyon édes. Igazából órákat tudnék mesélni róla, Bálint szokott röhögni rajtam, hogy folyamatosan bámulom, de a lényeg csak az, hogy már második patkánynál tapasztalom, hogy mennyire emberszeretőek, és másoktól is hallom.
Szerintem ha valaki kisebb állatot akar, ami értelmes, akkor tökéletes választás. :)

Nektek volt/van háziállatotok? Mi a kedvencetek, ha van?