Minden évben akkor, mikor az asztali naptárból másolom át a fontos napokat az újba, kicsit újraélem az egész évet.
Úgy érzem minél idősebb vagyok, annál gyorsabban telnek az évek. Anya mindig azt mondogatta mikor tizenéves voltam, hogy meglátom majd, a gimis évek milyen gyorsan elrepülnek, én meg röhögtem rajta, hogy ugyan, dehogyis, miért repülnének el. És az még csak az eleje volt. Tényleg őrült módon szalad az idő.
Az idei évem elég érdekesen telt, sok minden történt. Januárra már tisztázódott előttem, hogy mindenképpen szülésznő szeretnék lenni, februárban be is adtam a jelentkezésemet. Augusztus közepéig még melóztam, így utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy bírtam ilyen sokáig. Azt hiszem, valahogy az agyam hárított, kerestem benne a jó dolgokat, így kibírtam az egészet. Sok szempontból hasznos volt az a majdnem 2 év amit a kávézóban lehúztam. Egyrészt kaptam jó sok elrettentő példát, hogy ne viselkedjek, milyen felnőtt, főnök, anya, barát ne legyek. Megtapasztaltam, milyen érzés saját (bár mocsok kevés) fizuból élni. Sajnos olyan volt a beosztásom, hogy összevissza dolgoztam, emiatt elkezdtem értékelni az iskolát, a tanulást, hogy mennyivel jobb az, mint amikor egyszer reggel 7-re megyek dolgozni, másszor meg hajnali 1-ig dolgozom. És ugyan keveset, de megismertem pár értékes embert, aminek nagyon örülök. Középiskola óta nem volt olyan barátnőm, akivel tök megértjük egymást, tényleg szeretem, és komoly és hülye dolgokról is lehet beszélni, és itt találkoztam vele. :)
Tavasszal beszerveztek az ovb-hez, amit ott is hagytam nyár közepén. Ne csináljátok, borzalom.
Júniusban sikeresen gipszet szereztem a lábamra, úgyhogy egy hónapot itthon feküdtem meg üldögéltem, volt bőven időm gondolkozni, ekkor döntöttem el hogy hagyom a fenébe az ovb-t. Aztán még két hetet dolgoztam, és jöttem is el. Azt hiszem, olyan boldog régen voltam, mikor kisétáltam a kávézóból, kiblokkoltam, átöltöztem, és hazajöttem. Tudva, hogy többet nem kell vakarnom a padlón térdelve a vendégek orra előtt a rágógumit, és nem kell késő éjjelig maradnom dolgozni.
Szeptemberben végre elkezdődött a suli, amit eddig igen jól viselek, és teljesítek is. :) Úgy érzem jóval egyszerűbb, mint a gyok volt, bár tény hogy most nincs minden elsős tárgyam meg, mert hármat is elfogadtak kreditátvitellel. Nemrég gondoltam bele, hogy ha minden sikerült volna elsőre, és maradtam volna gyokon, idén (ebben a tanévben) diplomáznék. Nagyon furi. Néha kicsit loosernek érzem emiatt magam, hogy kénytelen voltam újrakezdeni 23 éves fejjel az egyetemet, de ha belegondolok, nagyon boldog vagyok hogy így alakult.
Rengetegen megkérdezték szeptember óta a suliban, hogy miért hagytam ott a gyógyszerész kart, és persze, alapvető oka a szerves kémia volt, de belejátszott még sok kis faktor is. A legnagyobb a szerves mellett az, hogy én emberekkel akarok foglalkozni, nem pedig kikutyulni egy gyógyszert amitől majd egyszer valaki valahol jobban lesz. Én segíteni szeretnék, ott lenni, mikor egy kisbaba megszületik, segíteni az anyának amiben csak tudok, és látni, hogy amit csinálok, az jó.
Úgy várom már, hogy először lássak szülést, remélem minél hamarabb bejutok egy szülőszobára. ^^
Ezt az évet abszolút pozitívnak könyvelem el, és nem csak én hanem a családban mindenki is jó évet zárt, aminek én nagyon örülök. :)
Újévi fogadalmakat nem nagyon szoktam tenni, de most kivételt teszek, mert vannak dolgok amiket tényleg szeretnék csinálni, és most épp újév jön, szóval akkor akár fogadalomnak is lehet becézni :)
- Szeretnék eljárni mozogni, az itthoni nem működne, nincs hozzá helyem sajnos, kipróbáltam.
- Emellett a főzésben is változtatni szeretnék, bár mostanában határozottabban egészségesebben főzünk, mint korábban (most több időm van főzni és vásárolni, jobban oda tudok figyelni arra mit és hogyan csinálok).
- Igyekszem türelmesebb lenni a barátommal, néha nagyon ki tud belőlem jönni a hárpia :D
- Elkezdek svédül tanulni. Legalább egy kis konyhanyelv szintre el akarok jutni :)
Most így ennyi bukkant ki hirtelen a kis fejemből. Ti szoktatok újévi fogadalmakat tenni? Vagy egy kis évösszegzést csinálni, ha más nem, fejben?
Nézd meg a blogom, ott van én miket "fogadtam" meg.:)
VálaszTörlésAmúgy én is ezt érzem, egyre gyorsabban pörög az idő, és telnek az évek, emlékszel, Robika még milyen kicsi volt, mikor láttad? Most meg már olyan hatalmas..
A szülésznői szakma pedig nagyon illik hozzád,biztosan durva lehet így segédkezni szülésnél, főleg, hogy úgy a 99%-at ti csináljátok normál esetben.:D Persze nyilván sok negatívuma van, éjszakai műszak, meg fejés :DD Én azt nem tudom, hogy tudnám kezelni lelkiekben, ha vmi baj van egy kisbabaval.:((
Na a másik mikor rájövök, mennyire repül az idő, mikor Robikáról látok képet. :) Hihetetlen nagy, biztosan nem emlékszik rám :DD
VálaszTörlésNa az nekem is kemény lesz, hogy ha baj lesz egy babával, de erre majd kapunk tréninget, hogy hogyan kezeljük, meg ilyesmi. Meg mindig van pszichológus a kórházban dolgozóknak ha esetleg arra van szüksége a személyzetnek.
Vannak hátoldalai is persze, de igazából majdnem minden munkának vannak. :)
Egyébként a te szüléstörténeted volt az első amit olvastam, és így visszagondolva kicsit már az is lökött engem a szakma felé :) úgyhogy köszi ^^
Döbbenet, hogy van szüléstörténetem, hogy írtam egyáltalán szüléstörténetet, úristen.:DD Hát igen a hormonok.:))
VálaszTörlésAmúgy persze, nem valószínű, hogy emlékezne, de simán játszana veled azért.:) Na majd szervezünk valamit ha jobb idő lesz.:D
Oké, tavasszal szívesen meglátogatlak titeket, ha nem zavarok meg ráértek :))
VálaszTörlésDehogyis, örülnénk.:) Zsolti is mindig kérdi ha az Arénában járunk, h beakarok e nézni hozzád, pedig elmondtam már párszor, h nem dolgozol már ott. :D De hát az amúgysem olyan.:))
VálaszTörlés"Tudva, hogy többet nem kell vakarnom a padlón térdelve a vendégek orra előtt a rágógumit, és nem kell késő éjjelig maradnom dolgozni." ahh Bogi, ezt komolyan megkonnyeztem :D:( (bar biztos az is az oka, h tul erzekeny vagyok mostanaban) De nagyon orulok, hogy nem kell tobbet ezt csinalnod, elhiszem, milyen jo erzes volt letenni ezt a munkat!! Sok sikert a szulesz palyadhoz! Es ne zavarjon hogy 23 evesen kezded ujra ugymond, mert az eddigi tapasztalataid is hozzatettek ahhoz, aki leszel, tudod.. es nagyon sok ember kezd meg kesobb is tanulni, tanulni sose keso.
VálaszTörlésKöszi Timi aranyos vagy:)
VálaszTörlésSzerintem az a lényeg, hogy tudod már, hogy mit szeretnél csinálni:)
VálaszTörlésÉn pl nem bánom, hogy nem 18 évesen kezdtem el a fősulit, de erről írtam is pont múltkor a blogomban. Egyik barátnőm meg most 25 évesen jött rá arra, hogy mit szeretne tanulni és nem azt a sulit akarja befejezni amit elkezdett ( passziv volt pár évig ), hanem jelentkezni fog máshova.
hát ez baromi nagy igazság, hogy tanulni sose késő :) én még azon is izéltem először, hogy 20 évesen kezdtem el az egyetemet, pedig nem halasztottam meg semmi, csak 5 évig tanultam gimiben, meg év vesztes is vagyok... :)csak furcsa volt picit, hogy egyik barátnőm meg pl épp hogy betöltötte a 18at, én meg 20 évesen:D de rájöttem persze, hogy ez hatalmas hülyeség, mármint ilyeneken kattogni...
VálaszTörlésés csodálatos szakmát választottál magadnak:)))) az egyik legcsodálatosabbat:))) sok sikert kívánok hozzá :))) nincs szebb dolog annál a világon, mint mikor valaki életet ad egy embernek:))