2010. december 16., csütörtök

Generációs hasadék?

Néha látom, hogy facebookon miket lájkolnak az emberek, és bevallom, unalmamban szoktam nézegetni random lájkokat is. A mai ami ezt a postot ihlette valami hasonló volt: "Ötpercenként nézegetem a profilját, törölte-e a bökést amit küldtem neki. Ehh, a szerelem..." Természetesen cifrább helyesírással, amit én sajnos reprodukálni nem is tudok.
Belegondoltam, mi lett volna, ha a mi gyerekkorunkban is vannak ilyen közösségi oldalak. Arra jutottam, hogy így visszagondolva tök jó volt így, ahogy volt.
Emlékszem, nyolcadikos sem voltam még talán, mikor "szerelmes" voltam egy srácba a suliból, és hetekbe telt kideríteni, hogy milyen zenét szeret, egyáltalán van-e barátnője, kikkel van jóban, mit csinál a szabadidejében. És a kardinális kérdés! Hogyan szerezzek róla képet? Akkor már megjelentek az első nagyon béna felbontású digitális fényképezőgépek, és barátnőm behozta a családi gépüket, titokban nagyszünetben készítettük a képeket, persze csak profilból volt, vagy hátulról, mert szemből ugye észrevette volna. Aztán mikor megtudtam, hogy megy valamilyen koncertre, másnap, harmadnap néztem a "partifotókat" (akkor még messze nem volt meg ez az elnevezés szerintem, legalábbis nem Szombathelyen, ahol felnőttem), hátha valahol a 10. sorban ott lesz és akkor de jó. Elcsentük az osztálynaplójukat, hogy megnézzük hol lakik, biciklizés közben útba ejtettük azt az utcát is.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal elfoglaltuk magunkat jó pár hónapra, és persze odáig el sem jutottam soha, hogy odamennék hozzá és beszélgetnék vele. Ha mindenki nem is, de az akkori osztálytársaim ugyanígy voltak.

Sokszor azon kapom magam, hogy 23 éves fejjel "ezekamaifiatalok"-ozok, ami kissé vicces, de néha tényleg úgy érzem magam, mint az öregek. Az én generációm együtt nőtt a számítástechnikával, én még használtam C64-et, indítottam jazz jackrabbitet DOS-ból, és már felnőtt lettem mire erre a szintre eljutott a dolog ahol ma van. Nem csodálom, hogy sok gyerek manapság olyan dolgokat csinál, ami nekünk eszünkbe sem jutott volna, unatkoznak. De emellett szignifikánsan jellemző, hogy sokkal neveletlenebbek is. Sokszor futottam már bele ebbe, most csak egy nem régi tapasztalat részemről:
8 évig játszottam a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekarban fuvolán. Megszokott hagyomány, hogy jubileumi koncerteket szerveznek minden 5. évben. Az elsőn és 2000-ben voltam, akkor 13 évesen, és nagyon nagy élmény volt. Ilyenkor az a szokás, hogy a "régi nagy öregeket" is visszahívják zenélni, a koncert meg előtte pár próba erejéig, és kb 150-160 ember zenél együtt. Emlékszem, a 2000-ben rendezett koncerten csak ámultam a régi fuvolistákon, hogy ők már nincsenek itt, mert felnőttek, továbbtanultak, netán már szülők, és milyen jó, hogy most visszajöttek, és ideülnek közénk hogy újra játszhassanak. Így voltam az 5 évvel ezelőttin is, akkor már ugyan idősebb voltam, de hasonló tisztelettel néztem a régiekre. Most, idén először én mentem oda régi öregként, és olyan jó érzés volt kicsit újra fiatalnak lenni. De ami teljesen megváltozott: a mostani zenekarosok. A tagsági listán láttam, 97-ben született a fuvolisták nagy része. Kerek egy tízessel fiatalabbak nálam, de mintha egy Tordai-hasadék lenne köztünk. Az egyik azzal kezdte, hogy "Te ki vagy?". Bemutatkoztam neki. Egy-két ilyen random dolog volt, amire most már nem emlékszem, de egy nagyon bennem maradt.
Aki zenél, próbált már zenekarban játszani, tudhatja, hogy nem minden hangszer játszik mindig egyszerre, vannak szünetek, amit jó esetben ha nem tudod fejből a darabot, számolsz hogy hány ütem a szünet, aztán belépsz mikor kell. Koncerten a Titanicot játszottuk, pont egy ilyen rész volt, de a dobos elsiette a ritmust, én meg megszoktam hogy az alapján számolok, így elcsúsztam és nem vágtam hol kell belépni. Hozzáteszem nem csak én, az egész fuvola szólam elbaszta, vicces, azok is akik nem csak 3 próbán voltak hanem hetente 2x ott vannak. Szünetben a wc-ben beszélgettem az egyik fuvolás csajjal, aki szintén régi, hogy jól elszúrtuk mert a dobra számoltunk. Erre az egyik kis 13 éves odaszól nekem lenézően: "Ezért kell mindig a karmestert figyelni!" Azt hittem arcon verem, ad 1 mit pofázik bele mások beszélgetésébe, ad 2 hogy jön ahhoz h random felnőtteknek (mert azok voltunk) simán beszól.
Nektek vannak hasonló tapasztalataitok, vagy csak én vagyok ennyire kényes erre a témára? Örültetek volna egy facebooknak tíz, tizenpár éve?

7 megjegyzés:

  1. most csak arra van időm, hogy írjam, teljesen ugyanígy vagyok...én örülök, hogy úgy nőttem fel ahogy:)

    VálaszTörlés
  2. Ilyet mi is csináltunk, hogy bevittük a fényképezőt, meg táboros képeknél mindig rendeltünk azokból is, amiken a "helyes nagyfiúk" voltak :D
    Amúgy sztem egyrészről könnyebb lett volna pl megismerni egy srácot a suliból. De másrészről örülök, hogy nem volt pl facebook, és nem kellett az osztály/iskolatársaim tükörben pózolós bugyis és melltartós képeit nézegetni.. én ettől vagyok rosszul

    VálaszTörlés
  3. Na igen ez a másik, olyan képeket képesek az emberek kirakni magukról, hogy kiszaladok a világból.

    VálaszTörlés
  4. meg kommentálják, hogy épp milyen órán vannak és mi történik... (semmi)

    VálaszTörlés
  5. Hát, én ezen a bejegyzésen szinte végig bólogattam.. :) Mondhatni, ebben nőttem fel (apa informatikus) és kisiskolás korban Jazz Jackrabbit, Super Mario meg Putt-putt játékok ismerősek.. :) (utóbbi cd-jét nemrég megtaláltam és fut a gépemen!! :D)

    A -nálunk alsós kori- naplóelcsenés és nekünk tetsző osztálytárs (:D) címének kimásolása szintén volt, később, felsőben meg jött, a mobilőrület... akkori, 6.os "szerelmem" persze rendelkezett vele, így ment is a Valentin-napi anonim üzenet a 777sms.hu-ról... ^^"

    Aztán ugye gimi másodikos koromban tört be az iwiw, mondjuk ekkor még ért is valamit. (?!) (Speciel egy hosszú kapcsolatom született a "szimpatikus voltál, felveszlek msn-re és ismerkedjünk" körből... :) Aztán - az éppen akutális egyazegyben FB koppintásig - eltelő (szánalmas) felhígulás, mint tartalomban, mint felhasználókban.. hát, igen... Fent vagyok még, egy képpel és kb. iskolamegjelölésekkel, de ennyi, köszönöm.

    Az FB őrület meg.. igen, valahol tetszik és hasznos bár itt jegyzem meg, én akkor regisztráltam, amikor angliai ismerősökkel kezdtem kapcsolatot tartani. (mert kint aztán mondhattam volna, h igen a "hungarian facebook" az iwiw.. :P) Szóval, ott vagyok, képek, infók (és megfelelő adatvédelem!), állapotfrissítés, néha lájk és csoportcsatlakozás, de próbálom reálisan nézni. (Mai napig jobban örülök, ha valaki új ismerős a számomat kéri el és nem bejelöl-megbök Face-en :P) Új ismerősnél jó, de ismerkedni, könyörögöm.. nem!
    A lájk-oldalak.. hát.. röhögök, leginkább. Főleg az olyanokon, h "Lájkold, ha szerinted is a 7.c. a legjobb osztály..." ehhhm.

    Az ismert népszerű oldalakon kikötő félmeztelen-meztelen lányok meg szintén csak magukat minősítik. (mondom én, akinek volt szerencséje az egyszeri 15perc hírnévben, de amiatt a mai napig zabos vagyok a kedves ismerősre, aki feltöltötte magához a bizonyos képet. főleg amiatt, mert ha még feltölti - bár az sem internetre való -, legalább lettek volna megfelelően titkosítottak a képei. akkor legalább tudtam volna, h vmelyik közös ismerősünk volt igen vicces. öhm. oké, ezt már le akartam írni :$)

    Szóval, elnézést a hosszú hozzászólás miatt, summázva annyi, h igen, digitális kor van, beleszülettünk (?), benne élünk.. viszont határozottan örülök, hogy akkor csapott meg az ekkora mértékű digitális lét, amikor már képesek vagyunk kezelni. :$

    VálaszTörlés
  6. Jaj, Putt-putt, meg Fatty bear, mennyit játszottam velük:))) Meg Dyna, Alladin amikor bejött, Prehistoric :DD
    Beszéltél egyébként azzal az illetővel a kép miatt? Én tuti agyoncsaptam volna. Ok, buliban készülhet ilyen kép, aláírom, de nem közösségi oldalra való.....

    VálaszTörlés
  7. Fatty bear nincs fent torrenten, a Putt-Puttokat leszedtem és teljes agymeghalás állapotába érve - mikor már csak azt fogadom be- végig is játszom...xD (ja meg retro játék: Super Bubsy, Hercules, Tarzan.... :D)

    nem beszéltem... mert.. tudom h ő kurvára leszarja. :P igen, amúgy jó ismerősöm, de neki amúgy is vannak fent ilyen típusú képek, FB-on is.. (pl. barátnő + ő, háttal, félmeztelenül) mondjuk ez bassza az agyamat, h "poénból" feltette és én is csak akkor láttam, mikor fent volt, aztán pedig az oldalon. :S (mert az egész tetkós fotózás volt, egyik lánnyal - melltartóban- beálltunk, utána volt ez egy elkapott pillanat. neki vicc volt, nekem meg baziszarul esett :$)

    VálaszTörlés