Augusztusban volt két éve, hogy beköltöztünk a lakásunkba. Előtte már egy évet együtt laktunk, akkor még albérletben, és nem ketten voltunk, két barátunk még velünk lakott. Az együttlakás nekünk abszolút bejött, sosem volt nagy konfliktus abból, hogy máshogy élnénk, vagy ilyesmi. Viszont akaratlanul is hátránynak számít az, hogy ilyenkor az ember nem úgy találkozik a párjával, hogy mennek valahova, hanem otthon. Szoktunk menni ide-oda, moziba, kajálni, hogy ne üljünk itthon, mint a nyugdíjasok, de az az érzés néha hiányzik, hogy készülődök, elindulok itthonról, majd valahol találkozunk, örülünk egymásnak, megjegyzi hogy milyen szép a hajam/sminkem, satöbbi.
Ezért "szeretem", ha néha külön vagyunk hétvégén. Bálint szülei Szigligeten laknak, enyémek Szombathelyen, nem emiatt persze, de ő az, aki gyakrabban látogatja meg a szüleit. (Nekem nővérem is Pesten lakik, emiatt anyuék viszonylag sokszor jönnek fel kocsival, és akkor találkozunk.) A hétvégén ilyenkor nagyon lassan telnek nekem, sokat alszom, mert akkor hamarabb telik az idő :D Sokszor alszom ilyenkor naaagyon sokáig (ma is kábé délután fél kettőig, ÚRISTEN :D), valszeg ez azért van, mert nem tudok elaludni esténként. Hülyén meg nyálasan hangzik, de megszoktam, hogy együtt alszunk, és ilyenkor olyan fura egyedül lefeküdni aludni. Sőt, igazából még az ágyig elmászni is nehéz. Egyszobás a lakás, és galérián van az ágy. Valahogy nincs kedvem ilyenkor elmozdulni a gép elől, és felmászni az ágyba, valahogy "nincs értelme". :D
Viszont amit szeretek ebben a magányban, hogy ilyenkor kimegyek a vasútállomásra elé, és újra úgy érzem magam, mint 4-5 éve, mikor készültünk valahova. :) Emlékszem, mikor kolisok voltunk mindketten, minden alkalommal, mikor mentem hozzá a Schönherzbe, tök mindegy hogy onnan mentünk-e valahova, vagy nem, frizura, smink belőve, és olyan jó érzés volt így menni hozzá. Ilyenkor ez kicsit visszajön, meg a pillangók is a gyomromba, hogy készülődök, jaj jó lesz-e, tetszeni fog-e neki, satöbbi.
Persze egyértelmű, hogy tetszeni fog, de az is lehet, hogy észre sem veszi, vagy észreveszi, csak nem jegyzi meg, igazából ez már mindegy, hiszem főként ezt magamnak csinálom.
Na most megyek készülődni, mert bő egy órán belül itt a vonat. :)
Jaaj ez ismeros. Neha ugy utalom, hogy latnia "kell" hajmosas-hajszaritas-sminkeles-arcpakolas stb kozben, es nem csak a fantasztikus vegeredmenyt latja :P de ez az egyuttlakas atka, persze ki lehet kuszobolni, de sose lesz mar olyan mint az osszekoltozes elott. De amugy, ha belegondolsz, ez az intimitas, az, ami osszetart titeket:) (meg minket is) az mindenkepp egy ude szinfolt, hogy ilyenkor mesz ele a vonathoz, felfegyverkezve:) szokott neki tetszeni, vagy tudja, hogy mennyire keszulsz ezekre a kis "randikra"? bar most, hogy leblogoltad, biztos tudni fogja:))
VálaszTörlésTegnap mondta, hogy olyan szép voltam mikor mentem elé az állomásra, szóval tetszik neki. :)
VálaszTörlésEgyszer irreálisan sokat készülődtem, mert be akartam hullámosítani a hajam, de mire kiértem kirúgta az egészet :(( Akkor nem értette mit szöszöltem fél héttől kilencig:D
Egyébként én szeretem alapvetően hogy ennyire "egymás seggében vagyunk", olyan jó mikor megkér h nézzem meg hogy jól borozválkozott-e, szimmetrikus a barkója, meg ilyesmi :)
Hát igen, ezzel én is így vagyok, hiányzik néha a lelkesedés.:) Mi 4,5 éve vagyunk együtt, viszont ebből csak 1,5 éve, hogy összeköltöztünk. Nekem az okoz inkább nehézséget, hogy tényleg minden helyzetben, hangulatban lát minket a másik, és nem könnyű alkalmazkodni egymáshoz. De talán ez is az együttlakás szépsége is.:D
VálaszTörlésmost akkorát sóhajtottam....:$
VálaszTörlés