2012. július 6., péntek

Azért a sulit még befejezed?

Ezt a kérdést már nem egy embertől kaptam meg miután megtudták, hogy jövő nyáron lesz az esküvőnk. Az első két-három alkalomnál még nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy ugyan miért ne fejezném be a sulit, aztán elkezdett leesni, hogy sok nő - mert nők voltak mindannyian - még mindig ott tart fejben, hogy azért házasodnak össze az emberek, hogy gyerekük lehessen. 

Nálam valahogy a kettő dolog (gyerekvállalás és házasság) sosem volt összefüggésben. Régen még megértem, hogy miért rohantak templomba a párok ha kiderült, hogy a lány "bekapta a legyet", de manapság mindig meglepődök mikor ilyet hallok. (Nyilván más az, hogy a bürokráciának köszönhetően egyszerűbb két tanú előtt összeházasodni, mint apasági nyilatkozatot tenni, ha azt szeretné a pár hogy a baba az apa vezetéknevén legyen anyakönyvezve.) Én mindig úgy gondoltam, hogy az esküvőmön szeretnék a legjobb formámban lenni, inni amit jól esik, táncolni hajnalig, és pocakkal ez nem túlzottan kivitelezhető. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

A kérdés maga lényegében mindig arra irányult, hogy azonnal teherbe esek-e az esküvő után és emiatt abbahagyom-e a sulit. Az első fele már csak azért is egy nagyon vicces kérdés, mert javarészt szülésznőhallgatók kérdezték ezt tőlem, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy egy gyereket azért nem olyan egyszerű összehozni. Átlagosan 3 hónap próbálkozás után jön össze egy baba, szóval tegyük fel ha az esküvő után azonnal nekiállunk próbálkozni október végére teherbe is esek, júliusra pedig megszületik a bébi. Addigra én már rég lediplomáztam, mert harmadév utáni nyáron lesz az esküvő, szóval teljes mértékben értelmetlen a kérdés. A sulit pedig semmi pénzért nem hagynám abba - még akkor sem ha megnyerném a lottóötöst -, nem azért öltem ennyi energiát bele hogy puff ennyi legyen a dolog. Nagyon szeretem csinálni, és ha azonnal is akarnék gyereket sem mondanám azt, hogy ez a suli kárára történjen meg. 

Érdekesnek tartom, hogy manapság nagyon divatos feministának meg emancipuncinak lenni, de ha az esküvő-gyerek téma felmerül, mégis nagyon sokan abszolút a tradicionális vonalat képviselik. Mi szeretnénk utazgatni kicsit, élvezni hogy kettesben vagyunk, az hogy most lesz egy esküvőnk az csak egy buli lesz a család és barátok körében, semmi ígéret, hogy akkor most elkezdenek potyogni a gyerekek. Majd fognak, ebben biztosak vagyunk, de nem hajt minket a tatár. 

Anya mesélte, hogy mikor ők összeházasodnak mindenki sutyorgott körülöttük, hogy biztos jön a baba azért lesz esküvő, aztán anyu csak röhögött rajtuk, mert 81-ben házasodtak és nővérem 85-ben született. Mindig mondta, hogy igazából ő elefánt azért volt ennyi ideig várandós. Néha úgy érzem hogy ezek a félig rosszindulatú megjegyzések önvédelemből jönnek, nem akarják elhinni hogy valaki szerelemből - csak mert szeretne - házasodik, mert mondjuk nekik nincs senkijük, és akkor ők is biztos félig-meddig kényszerből teszik. 

A másik érdekesség, hogy sokan nem is vállalnának házasságon kívül gyereket. Nekem ez kicsit megint fura, egy család attól család hogy van benne két szülő meg gyerek(ek), tök mindegy hogy előbbi kettőnek van-e papírja a kapcsolatáról. A szeretet/szerelem minden hivatalos pecsét nélkül is az marad, nem lesz szerintem más egy házas vagy nem házas család élete. 

Ti mit gondoltok erről? Baba csak esküvő után, de akkor azonnal, vagy ráér még, vagy teljesen mindegy? :)

15 megjegyzés:

  1. engem az utóbbi időben az "bosszant", hogy mindenki (rokonok, barátok) azzal jönnek, hogy "na mikor házasodtok már össze????"

    Szóval még nem vagyok férjnél, és gyerekem sincs, de ezzel a témával mostanság elég sokat találkozom. Az én személyes véleményem az, hogy tényleg akkor megyek férjhez, ha mindketten szeretnénk, és nem azért, hogy gyereket vállaljunk. Viszont ha most teherbe esnék, sem kezdenék fejkapkodva esküvőt szervezni, hogy "házasságban" szüljem meg a gyermekem. Van egy két ismerősöm aki ezért ment férjhez, nagy pocakkal...(persze azt nem kérdőjelezem meg, hogy szeretik egymást a kettő nem zárja ki egymást, csak nekem ez furi)

    Én személy szerint szeretném jól érezni magam az esküvőmön, táncolni, nyugodt szívvel alkoholizálni... Szeretnék még én is utazni, élvezni, hogy csak ketten vagyunk. Ha meg hamarabb lesz gyerekünk mint hogy az esküvőt összehoztuk volna, na bumm, nem halunk bele, nem rohanok egyből az anyakönyvezető elé. A babavárás is elég nagy dolog szerintem, mármint elég lesz akkor azzal foglalkozni, nem még az esküvőszervezéssel is. A lagzi megvár,és akkor majd a gyerkőc is ott lesz. A nagyszülők majd vigyáznak rá míg mi táncolunk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeket a pofátlan kíváncsi álérdeklődő kérdéseket annyira utálom.
      Először mikor lesz már pasid, aztán mikor házasodtok már össze, mikor lesz már gyerek, mikor lesz már kistesó... Sosincs vége.

      Törlés
  2. Arról nem is beszélve, hogy hányan csinálnak diplomát gyerek mellett... :) Nem szűnik meg az ember létezni attól, hogy "bekötik a fejét"! És az esküvő csak akkor egyenlő a htb-séggel, ha te akarod.

    VálaszTörlés
  3. Én is rendesen túlhordtam már azt a gyereket :-D És nyugodj bele, ez nem lesz jobb később sem, csak átalakul olyanokká, hogy "és nem jött be a házasság ugye, azért nincs még gyerek (valld be h már váltok is)", vagy hogy "szegénykém, próbálkoztok és nem jön össze a baba?", de a kedvencem a "ó akkor ez ilyen modern látszatházasság ugye?" :,DDDD

    VálaszTörlés
  4. Minden nap megkapom a következő kérdéseket: Mikor lesz az eljegyzés, esküvő, gyerek? Több mint 6 éve vagyunk együtt a párommal (én 15 voltam ő pedig 18 amikor megismerkedtünk) nagyon sok ismerős barát nem érti, hogy miért nem jegyeztük még el egymást, az idősebbek pedig nem értik miért nem vállunk már babát vagy miért nincs még esküvő! Sok mindenki hajtogatja, hogy ennyi év után már össze szoktak házasodni, de nem értik meg, hogy attól még szeretjük egymást és ha meg lesz az esküvő sem azért, mert utána babát akarunk! Sok embernek hihetetlen dolog, hogy két ember szeretheti egymást papír vagy gyűrű nélkül is a másikat és nem azért házasodik, mert babát vár! :) ezek az emberek nem tudják, hogy mi az a szerelem vagy jobban foglalkoztatja őket más véleménye!

    VálaszTörlés
  5. Nálunk szeptemberben volt az esküvő és mi szerettünk volna babát is az esküvőt követően, de csak akkor amikor már van egy otthon ahová nyugodt szívvel vállalhatjuk a babával járó felelősséget. Januárban megvettük a házunkat, akkor ráálltunk a kérdésre, és februárban kiderült babát várok. Én is jövőre fejezem be a jogi egyetemet, de nem fogok halasztani. Szerintem a gyerekvállalásnál egy dolog fontos mégpedig az, hogy a pár felkészülten várja, és tudja biztosítani neki a megfelelő körülményeket. A sulinak szerintem semmi köze nincs hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, nem is tudtam, gratula! :)
      Szerintem is tök független ez a sulitól, abszolút egyetértek veled sokkal fontosabb az hogy milyen kapcsolatba és hogyan születik meg.

      Törlés
  6. Jó a cikk, örülök, hogy ilyen témákkal is össze lehet futni a blogokon... :) Mi a vőlegényemmel 22 évesek vagyunk, lassan 4 éve vagyunk együtt. Tavaly decemberben volt az eljegyzésünk. Nálunk pont az volt a problémája mindenkinek (még a párom nővérének is, ami elég sz*rul esett mindkettőnknek...), hogy mi a francnak kell ennyi idősen eljegyzés nekünk, semmi értelme, még mindketten tanulunk, esküvő meg úgysem lesz egy darabig. Én nagyon boldog voltam, mert mesébe illő, meglepetés szerű eljegyzésem volt, de a gyűrűhúzás után 2 perccel nem kezdtem el már az esküvőn gondolkozni... Nekünk ez "csak" annyit jelent, hogy magasabb szintre emeltünk a kapcsolatunkat, majd ha aktuális lesz, lesz esküvő és szeretnénk sokáig együtt lenni :D Nagyon sokan nem értették, hogy minek ennyi idősen ez, éljük ki magunkat, mert majd pár év múlva úgyis "elválunk", ha ilyen fiatalon kötjük össze az életünket. Szerintem baromira nem lényeges tényező ebben a témában a kor, én buliztam eleget, megismertem sok szemét férfit :D Valakik úgy is elválhatnak pár év múlva, ha 40 évesen kötik be a fejüket...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sosem értettem ezt a fajta rosszindulatot... Nálunk is volt mondogatás még mikor összejöttünk hogy ilyen fiatalon minek ilyen komoly kapcsolat (én 17 voltam Bálint 18), nem fogjuk kiélni magunkat, tönkre fog menni az egész blabla, mert elsők voltunk egymásnak, mind kapcsolatilag mind szexuálisan. Én örülök ennek, én nem vágytam már régen sem arra, hogy tucatnyi skalp legyen a birtokomban. Bálint egyáltalán nem olyan mint amilyennek az átlag férfiakat a nők elképzelik, őt sem zavarja hogy csak velem volt.
      Nővérem 23 évesen ment hozzá a 23 éves vőlegényéhez, akivel akkor már 8 éve voltak együtt. Mi is abban az évben fogunk házasodni, mikor a 8. évet már betöltöttük, de ez egyébként tök véletlen. :))
      Anyuék is fiatalok voltak mikor összejöttek, 33 éve boldogok együtt. Igenis vannak olyan emberek, akiknek nincs igényük a "kiélésre". Én régen mindig azt mondtam a kritikusoknak (most már nem találkozok ilyenekkel mert már nem vagyok annyira fiatal), hogy miért dobjak a kukába egy boldog kapcsolatot amiben minden működik csak azért, mert van esély arra, hogy 30 év múlva megbánom. Ami a jelenben jó és működik és biztos azt nem szabad eldobni azért, mert lehet a jövőben nem fog. És akkor mi van? :)
      Az eljegyzéssel egyébként én úgy voltam, hogy nem szerettem volna sokáig menyasszony lenni mint Te, de ez tök egyéni preferencia. :) Ezért is nem kérte meg Bálint a kezem 7 éven keresztül mert ezt ő is tudta. :) Nincs azzal semmi baj, hogy ti még nem tervezitek az esküvőt, mindenki azt kezd az életével amit akar, és aki belepofázik és ítélkezik a dolog felett az pedig szégyellje magát.

      Törlés
  7. Néhány hete ment férjhez a legjobb barátnőm nővére. Évekkel ezelőtt eljegyezték egymást, de ahogy bejelentették az esküvő dátumát, mindenki simogatni kezdte a csaj hasát, biztos jön a gyerek alapon. Erről egyébként egyenlőre szó sincs, ki akarják élvezni a friss házasságot, de ha jön a baba, az se gond.
    Egy másik ismerősöm is aznap nősült, ott a csaj 7 hónapos terhes, ezerrel takargatták a pocakját, a fotókon mindig tett valamit maga elé, mintha szégyen lenne, hogy várandós. Bár ott nagyon működik a "felcsináltad, vedd is el" gondolkodás, és a házasságon kívül született gyerekről (nem konkrétan a gyerekről, csak a létezéséről, ha így érthetőbb) is megvan a vélemény annak ellenére is, ha harmonikus, kiegyensúlyozott és boldog családban élnek, csak épp papír nincs róla.
    De voltam már olyan esküvőn is, ahol a pár néhány nappal korábban tudta meg, hogy baba lesz. Ott a bejelentés volt az ajándék a násznépnek.
    Áhh, ez is egy olyan téma, ahol annyi féle történet van a környezetemben, hogy órákig tudnék beszélni róla...

    VálaszTörlés
  8. Azt hiszem, egy idő után mindenki találkozik a "mikor lesz már esküvő/gyerek" kérdéssel. Ha a pár egyetért ebben, akkor jól lehet kezelni a dolgot, baj csak akkor van, ha az egyik már szeretné, a másik viszont még nem. Akkor nagyon bele tudnak taposni az ember lelkébe.

    Egyébként szerintem semmi közük hozzá, úgyis tudnak róla, ha olyan fontosak az illetőnek, hogy közölje velük a "nagy hírt". Bár az is jól hangzana, hogy "az esküvőm jövő héten lesz, de téged nem hívlak meg rá :D".

    VálaszTörlés
  9. Én 3 hete mentem férjhez,2011. novemberben volt az eljegyzés.Semmi romantikus lánykérés nem volt,mivel párom kamionozik.Megbeszéltük és kiválasztottuk a gyűrűt.2 éve sem vagyunk még együtt,de mindketten éreztük hogy mi egymáshoz tartozunk.Az eljegyzés után elkezdtük szervezni az esküvőt (vagyis leginkább én),de nem nagyot,mert én hülyét kapok a nagy felhajtástól...
    Egyébként 22 vagyok,a férjem 29.Már az esküvő előtt lehetett hallani rosszindulatú pletykákat,hogy biztosan terhes vagyok.Hát tuti...Aztán meg azok,akik a képeket nézegették "megvilágosodtak",hogy csakugyan így lehet,mert van egy olyan,amin párom a hasamon tartja a kezét.Jelzem puszta véletlen.Mi úgy állunk a dolgokhoz,hogy jobb egyenlőre ketten,na és házunk sincsen még,addig meg minek erőltetni.Utazgatni szeretnék én is,és ezt egy gyerekkel nem lehet.
    Én már csak nevetni tudok ezeken az embereken,nem is foglalkozok velük.Csak irigykednek. :D Neked is azt ajánlom,hogy ne törődj ezekkel a rosszindulatú egyénekkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, aranyos vagy, nem veszem magamra, igazából valamennyire értetlenül állok azelőtt hogy miért gondolkoznak így. Nem nagyon szokott érdekelni mások véleménye, főleg nem akkor ha alig ismernek. :))
      Sok boldogságot nektek! :))

      Törlés