Paradicsomos fusilli

Már korábban elhatároztam hogy próbálok több főzős postot csinálni, nekem is jó ha leírom mit hogy csináltam ha esetleg szenilissé válnék és elfelejtettem, meg hátha másnak is hasznára válik hogy én mit hogy csinálok.

Hétköznapokon nem nagyon érek rá nagyobb volumenű kajákat összedobni, a tészta elég gyorsan megvan, ebből adódóan kézenfekvő, bár sajnos nem a legegészségesebb. Mire Bálint hazaért már készen volt minden, mondtam neki hogy szeretnék róla postot írni, de lehurrogott hogy ilyen egyszerű ételről ne írjak már, olyan izé. Aztán megkóstolta és azt mondta ez olyan jó lett hogy tudja meg mindenki mit csináltam. :)

Hozzávalók:
1 kisebb fej vöröshagyma
3 kis (vagy 2 nagy) gerezd fokhagyma
kis olaj a pirításhoz
500 ml paradicsomlé (dobozos passatát szoktam használni)
kb fél deci víz
1 evőkanál cukor
egy teáskanál darált édes-csípős paprika
fél teáskanál oregano
fél teáskanál kakukkfű
sok bazsalikom :D
só, bors ízlés szerint
2 teáskanál keményítő
kb 250 g száraztészta

Elkészítés:
Legtöbbször olajat szoktam használni (olívát ha van itthon), de múlt héten csináltam túrós csuszát és ilyenkor a szalonna zsírját nem szoktam kidobni hanem elhasználom más kajákhoz amit épp csinálok. Emiatt ebbe most szalonnazsír került, kb 1 teáskanálnyi. Felteszem a vizet főni a tésztához, teszek bele egy kiskanál sót és pici olajat. Serpenyőbe beleteszem az olajat/zsírt, majd a felhevített olajban üvegesre pirítom az apróra vágott vöröshagymát, majd fokhagymanyomóval belenyomom a fokhagymát is. Kicsit tovább pirítom de vigyázva nehogy leégjen a fokhagyma mert akkor megkeseredik. Hozzáöntöm a paradicsomlevet, majd a dobozba teszek egy kis vizet, kilötykölöm és azt is a serpenyőbe öntöm. Sózom, borsozom, beleteszem a többi fűszert, a cukrot.
Tavasztól őszig van friss bazsalikomom virágládában, most ez sajnos kimaradt, amúgy frisset és szárítottat is szoktam tenni az ételekbe. Az a csípős-édes paprika amit írtam nagypapám keze munkája, minden évben tesz el, olyasmi íze van mintha 1-1 arányban összekevernék Édes Annát és Erős Pistát. Nagyon szeretem, mert enyhe csípős ízt ad az ételeknek anélkül h paprika ízük lenne.
Mikor úgy gondolom mindent beletettem megkóstolom, hátha hibádzik még valami. Ha jó, akkor teszek egy kis pohárba 2 teáskanál keményítőt, egy pici vizet, csomómentesre keverem, majd hozzáöntöm a szószhoz. Jól elkeverem, hagyom hogy rottyanjon párat, ettől összehúzza a keményítő és kész is. :) Lisztet többnyire csak főzelékekhez használok, de ahhoz sem mindig, legtöbbször keményítővel sűrítem a dolgokat, kevésbé csomósodik és egészségesebb is. Leszűröm a tésztát, rá a szószt és kész.
Ennyi hozzávalóból kettőnknek kiadós vacsora lett belőle.

Ezt a sima húsmentes szószt szeretem sajt nélkül is. Parmezánnal az igazi, de az szinte sosincs itthon, olyankor ráreszelek egy vödör trappista sajtot (fő az ápdét :D). Az olaszok biztos hátba szúrnának érte, de ennyire azért még én is magyar vagyok. A képen ez még nem szerepel mert a sajtot Bálint szállította haza.

Ha gyorsan kell valamit főznötök ti mit szoktatok csinálni? Szeretitek az olasz tésztákat?

Palacsinták

Azt hiszem mondhatom, hogy a palacsinta volt az első olyan étel az életemben, amire azt mondtam, hogy a kedvencem. Szinte még nem is beszéltem mikor már ültem a konyhapulton és néztem ahogy anya csinálta a palacsintát, és csak csodáltam hogy hogyan lesz abból a semmilyen masszából ilyen finom valami. Pár évesen már én magam kevertem a tésztát, később pedig már sütöttem is (szigorú felügyelet mellett természetesen).
Első emlékem anyai nagyanyámról is a palacsintához kötődik. Azt még elmondásból tudom, hogy nem nagyon szerettem Debit (debreceni volt, így nevezte el nővérem kiskorában, és rajta ragadt), ritkán láttam, nem tudtam ki ő, mindig nyöszörögtem ha az ölébe vett. Az első olyan megnyilvánulásom ami pozitív volt irányába, akkor történt mikor épp palacsintatésztát kevert. Úgy rémlik hogy ültem mellette egy hokedlin, de nem vagyok ebben biztos, tudatosult bennem hogy ő most palacsintát kever csak nekem, és megsimogattam a kezét. Onnantól barátságban voltunk. :)
A másik palacsintás emlékem az, hogy sosem szerettem ha nagyon barnára sült, ilyenkor mindig közöltem, hogy "pikkos" (piszkos, csak még nem tudtam rendesen beszélni :D).
Szóval a lényeg, hogy nálam a palacsinta-szeretet régi időkre vezethető vissza, mostanában is viszonylag gyakran csinálom. Több verzióban is szoktam készíteni, leírom az alapreceptemet, hozzá a variánsokat, satöbbi. :)

Egyszerű palacsinta

Hozzávalók:
2 tojás
1 púpos evőkanál cukor
kb. 40 dkg liszt
kb. 2 dl tej
szódavíz (szénsavas ásványvíz)

(olyan friss kép hogy még gőzölög a drága ^^)

Elkészítés: A két tojást fehéredésig keverem a kristálycukorral, majd hozzáteszem a lisztet, a tej egy részét, hogy sűrű állagú legyen és csomómentesre dagasztom (nagyon nem tudom leírni hogyan csinálom, magam felé "csapkodom" a tésztát az edényben, így minden csomó eltűnik belőle, akkor lesz jó ha már buborékosodik). Ezután hozzáteszem a maradék tejet, majd szépen lassan annyi vizet, hogy híg, de nem folyós palacsintatésztát kapjak. Legtöbbször nincs itthon savas víz, szódakészítőm pedig nincsen, ilyenkor kb. fél teáskanál szódabikarbónát teszek a tésztába még a liszttel együtt, így ugyanolyan könnyű lesz a tészta, mint buborékokkal. Sütés előtt teszek még bele 1 evőkanál olajat, így nem kell a serpenyőbe minden egyes palacsinta előtt tennem (aki nem űberteflonban csinálja azért először olajozzon, ezt ki kell tapasztalni).

Kelt almás palacsinta:

Hozzávalók:
6 dl tej
1 dkg élesztő
1 evőkanál cukor
20 dkg liszt
4 db tojás
kis só
2 db alma

(kép innen)

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatom kb 1 deci langyos cukros tejben. Amíg feljön addig a tojások sárgáját összekeverem a liszttel, a sóval. Megpucolom és kimagozom az almákat, és vékony szeletekre vágom (néha lusta vagyok és lereszelem, mindkettő jó, ha szeletekben teszem bele jobban észrevehető az alma íze). A lisztes masszába teszem az élesztős tejet, majd lassan keverés közben hozzáadagolom a többi tejet is, figyelve hogy ne csomósodjon össze. Mikor készen van a tészta beleteszem az almát. A tojások fehérjét habbá verem, óvatosan beleforgatom a tésztába. Serpenyőben ugyanúgy sütöm mint a rendes palacsintát, ez alá viszont kell olaj. Sokkal vastagabb és kiadósabb mint a normál verzió, hasonlít az amerikaira.
Fahéjas porcukorral szoktam meghinteni belül, majd négy részre hajtom. Isteni.

Variációk:
A ma elkészített palacsintának a tésztájába kókuszreszeléket tettem, kb 10 dekát, egy kicsit emiatt csökkentettem a liszt mennyiségét. Csokipudingot főztünk hozzá (ezt az ember csinálta ^^), amit egy evőkanál rumaromával bolondítottunk meg.

A tetejére is szórtam egy kis kókuszt, nagyon finom lett.
A kókuszos tésztához a lekvár is ugyanúgy illik, személyes kedvencem az anya által készített alma-őszibarack lekvár.
Miközben ma sütöttem a palacsintákat eszembe jutott, hogy magába a tésztába keverve kávé sem lehet olyan rossz, majd kipróbálom és megmondom ehetetlen-e vagy sem. :D
A normál palacsintatésztába is mehet bármilyen apróra vágott/reszelt gyümölcs, csak ne legyen túl puha.

Töltelékvariációk:
A lekvárt és a pudingot írtam már. Nagyon szeretem a túrós palacsintát (250 g túrót összekeverek kb 2 deci tejföllel, vaníliás cukorral ízesítem, és vagy citromhéjat reszelek bele - így finom friss íze lesz -, vagy fahéjjal bolondítom - kicsit téliesebb verzió). A nutellás is nagyon finom, főleg ha karikázunk rá egy kis banánt is. Ettem már eperrel és tejszínhabbal töltött verziót, az is isteni. Túrós-barackos is nagy sláger sok helyen. Sokan kakaóval eszik, így nekem annyira nem jön be.
Szerintem a tölteléknek csak a fantázia szab határt, arról nem is beszélve, hogy ha cukor nélkül csináljuk meg a tésztát akkor akár sós palacsinta is lehet a dologból.
Készítettünk már gombával töltöttet, nagyon jól sikerült, hogy a jó öreg hortobágyiról már ne is beszéljek. :)

Azt hiszem még nem hallottam olyan emberről, aki valamilyen formában ne szeretné ezt a finomságot, de ha tudtok ilyenről szóljatok!

Nektek mi a kedvenc palacsintátok, tölteléketek?

Swedish style!

Szerintem már kiderült rólam, hogy szeretem nagyon Svédországot, az embereket, a nyelvet. :) Nem olyan régen bukkantam rá a Swedish Meal Time channelre youtube-on, és engem az az elmebeteg humor amit képviselnek teljesen a padlóra küldött. :D Ha kicsit rossz kedvetek van (mint nekem a hét nagy részében), akkor próbáljátok meg pár videójukat, nekem abszolút segítettek :D

(kép innen)

A videók "swenglish"-ül vannak, ami turmixa a svédnek és az angolnak, de aki csak angolul beszél szerintem annak is abszolút szórakoztató (én is csak azt tudom kábé mondani egyelőre svédül, hogy jó napot :D).
A legtöbbet azt hiszem ezen a videón röhögtem, de itt megnézhetitek az összes eddigi feltöltést.

Egy kis pozitív szösszenet

A héten valamiért nagyon nyűgös vagyok, a suliban töltöm a napok jó részét. Szerintem annak is betudható hogy már várnám a tavaszt de még nincs sehol (kivéve az óriási hóvirágokat a suli mellett, imádom őket :D).

A kedvem most sem az igazi de voltak pozitív élményeim a héten és ilyenkor próbálok ezekre gondolni.
Nem tudom veletek szokott-e lenni, de én imádom mikor történik valami fura vagy vicces vagy hihetetlen dolog a bkv-n vagy bármilyen tömegközlekedési eszközön, és bár egyedül vagytok, van kivel összemosolyogni. Velem nem gyakran, de előfordul, a héten is volt erre példa, és olyan jó elkapni egy idegen szempárt, észrevenni hogy ő is azon röhög amin én, és kicsit összemosolyogni. Semmi több, de ez nagyon fel tud dobni. :)

Van egy személyiségfejlesztős tantárgyam, ahol a csoportunk (kb 20-an vagyunk együtt már fél éve) mindig különböző feladatokat kap, most is volt egy "csoportmegismerős" dolog, és az jött ki, hogy nagyon sokan dolgoznának velem a jövőben, jönnének hozzám beszélgetni ha problémájuk van, és nagyon jól esett. <3 Főleg így, hogy nyomott vagyok egész héten. (Köszi lányok ha esetleg valaki olvas suttyomban. :D)

Imádom, hogy közel lakom a sulihoz, és hazafelé egy hosszú nap után (ma is bent voltam reggel 9-től este fél hétig :/) 10 perc alatt hazaérek. Ma még a troli is azonnal jött, pontosabban megvárt a sofőr mert már indult volna. Ilyen is ritkán van, többnyire becsukják az orrom előtt az ajtót és még talán ki is röhögnek.

Nem kellett főznöm, Bálint hozott nekem haza kínait, így tényleg kicsit leülhettem és nem kellett még főzés közben éheznem is (köszi <3).

Jó érzés látni, hogy Picúr mindig kijön köszönni a ketrecéből, vagy csak rám néz, konstatálja hogy itthon vagyok, majd ha felébredt játszik velem kicsit. :) Üresebb lenne az életem nélkülük.

Isteni kókuszos aprósütit csináltunk kedden (megírhatom a receptet ha van rá igény), nagyon egyszerű és jó rájárni mikor úgy enne az ember valamit.

Bocsánat hogy mostanában háttérbe szorult a blog, hétvégén ha van energiám próbálok kicsit előre dolgozni és több postot kitenni hétköznapokon.

Csak én vagyok ezen a héten ideges, nyűgös és panaszkodós, vagy van valami a levegőben? Mi újság veletek?

Lakásfelújítás

Még egy korábbi postomnál írtátok, hogy érdekelne titeket egy lakásfelújítós post. Visszaolvastam az akkori írásaimat hogy "friss" legyen újra az élmény, megpróbálom összegezni a tapasztalataimat.

2008 áprilisában vettük meg a lakást. Suli mellett kicsit macerás volt intézkedni, végülis májusra sikerült a lomtalanítás, és akkor kezdtünk el kivitelezők után kutatni. Sok embernek írtam, alaprajzzal, rövidebb igényekkel, és összesen ketten jeleztek vissza, hogy akkor jönnének megnézni. Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire nem kell nekik a munka, hogy nem jelez a többi vissza, vagy pont hogy sok dolguk van? Kettőjük közül választottuk ki azt aki intézte az egészet, azért is volt ő szimpatikusabb, mert a galériához is volt embere, míg a másik kivitelező azt mondta hogy asztalosa nincsen, azt mi szerezzünk külön, tehát ez már az árajánlatban sem volt benne.

Június elején kezdődött a felújítás, augusztus végén költöztünk. A lakás 1998-ban volt korábban felújítva, de akkor sem teljes körűen, az állapotok pedig tragikusak voltak. (Albérlőknek volt kiadva a lakás, akik mindent lenyúltak, ami mozdítható, zuhanyrózsát, kaputelefont, amit el tudtok képzelni, és hogy finom és nőies legyek, nem túlzottan takarították és tartották rendben a lakást.) Ennek tudatában vettük meg, tudtuk h öreg az egész, tégláig le is lett verve minden, új villanyvezeték, vízvezeték, minden cserélve lett. Úgy emlékszem mindent amit venni kellett a Praktikerből szereztünk be. Kocsink nincsen, de van ott egy olyan lehetőség (gondolom más hasonló jellegű boltban is van ilyen), hogy összepakolod a szükséges dolgaidat egy raklapra, kifizeted, de kitöltesz egy papírt, hogy nem viszed el, hanem XY fog majd jönni érte szállítólevéllel. A zuhanyfülke kivételével mindent a Mester utcai boltban vettünk meg (az a fülke amit kinéztünk itt nem volt kapható).

Amit tapasztaltam: Nőként nagyon le volt ejtve a fejem. Még amikor a kivitelezőket kerestük volt egy fiatalabb srác (kb 30 lehetett), aki tulajdonképpen tojt arra hogy én vagyok a tulajdonos, végig a lakás nézése közben Bálinttól kérdezett, csak őt hallgatta meg, csak az ő véleménye volt fontos. Mert én, a nő örüljek h engedi hogy ott legyek és nehogy véleményem legyen a dologról. Kicsit a Praktikerben is ezt éreztem, mikor egyedül mentem a csempéket megvenni, úgy kellett kajtatnom az emberek után, hogy segítsenek valamiben, mintha ott se lettem volna. Ha oda is jött hozzám valaki tök látszódott a lesajnálás, hogy hát szegényke hülye és nem ért hozzá, mit keres itt. Azt egyébként meg kell említenem a Praktiker pozitívumainál, hogy egyszer rossz méretben vettünk meg valamit, de szó nélkül cserélték a jóra, nem volt semmi probléma. (Mondjuk milyen vicces, hogy ezt külön kiemelem, ennek talán mindenhol normálisnak és természetesnek kéne lennie, de sajnos sok helyen nem az. :/)

Fontos szempont volt a lakásnál hogy minden a lehető legvilágosabb legyen. Egyrészt egyszobás, másrészt első emeleti, az udvarra néző ablakokkal, emiatt sok fény nem jut be. Ebből adódóan minden fehérre lett festve, a fürdőbe a már általatok látott zöld pitypang-mintás pillangós csempe került. Amikor a fürdőszobánál tartottunk nem volt konkrét színelképzelésünk, elmentünk nézelődni, hogy ami tetszik mindkettőnknek az lesz, és végül is ezt választottuk. Én nagyon szeretem a zöldet, valahogy olyan "tiszta" érzésem van tőle, és mégsem az a kórház-zöld. :)
A szobában szalagparketta van, ez is a legvilágosabb ami még fa-szerű és nem túl mű kinézetű.

A konyhabútort IKEÁ-ban vettük, nagyon egyszerű használni a konyha-tervezőjüket, akár akkor is ha az ember nem felújít csak álmodozni szeretne kicsit is jó szolgálatot tehet. :)

A galéria volt még központi kérdés a lakásban, nagyon szépet csinált az asztalos, előzetes egyeztetés nélkül is olyan korlátot kaptam amilyet szerettem volna. Más munkákat is akartunk volna a jövőben vele csináltatni, de sajnos a sors közbeszólt. :( (Akinek van jó asztalos ismerőse adjon majd egy elérhetőséget! Köszi!)

Összességében pozitív élmény volt a felújítás, különösen élveztem a tervezős részét, mi milyen legyen, hol legyen, mekkora, milyen színű. Azt azért nem sírom vissza, hogy vizsgaidőszakban járkálni kellett a lakásba, hogy mi hol tart (azt azért hozzáteszem, hogy nagyon becsületesen dolgoztak a felújítók, a nyakukra tényleg nem kellett járni, hogy dolgozzanak, csak én voltam nagyon kíváncsi :D), ráadásul mindezt Zugló hátsó szegletéből kínszenvedés volt végigélni (hülyék voltunk egyébként, nagyon jó a kerületben a közlekedés, Zugló irányába is, de nem néztünk körbe rendesen hogy a legegyszerűbb idejutni, így sokat kerültünk és gyalogoltunk feleslegesen).

Találtam egy képet ami a beköltözéskor készült, még nem volt meg a konyhabútor és gyönyörűen látszik a költözési káosz :D

(Ismerős? Most már kicsit máshogy néz ki ebből a szögből. :D)

Persze a lakás még így közel 3 év után sincs teljesen kész, vannak még lecserélendő bútoraim, de szerintem kevés ember van aki teljesen meg van elégedve az otthonával és ne akarná itt meg ott kicsit pofozgatni. :) Az az érzés amit imádok szerencsére megvan, hogy minden nap ha körbenézek kimondom (akár hangosan akár csak magamban), hogy milyen szép otthonunk van. Azt hiszem ez a legfontosabb.

Könyvélmény I. - Eve Ensler: A vagina monológok

Az előző postomban már leírtam egy kicsit a háttértörténetét ennek a könyvnek, hogy végülis miért vettem meg. Nagyon tetszett a tanárnő példánya már kívülről is, reméltem hogy én is egy ilyen kiadást találok majd, és igen, ezt vettem meg. :)

(forrás: google)

Engem nagyon el lehet bűvölni a szép kötéssel, kiadással. Ez a tízéves jubileumi kiadás, kemény kötéses, selymes tapintatú borítója van, a felső sáv és a minta pedig csillogó arany. (Itt megjegyezném hogy imádom ezt a rajzot, bele lehet látni amit oda akartak rajzolni, de mégis egy virág. Szerintem csodaszép.)
Húsz percbe telt legalább mire megkaparintottam, az Astorián lévő Alexandrában voltunk, a polcokon sehol nem találtam, megkérdeztem az eladót, a gép szerint volt 11 darab, de sehol nem lelte. Ő is meg mi is kb. 20 percig néztük a kínálatot ahol esetleg lehetett volna, végül a raktárban ez az egy példány volt. Meg akartam mindenképpen venni, de azért úgy kipróbáltam volna hogy ennyi macera után mikor a kezembe adja megmondom, hogy köszi csak érdeklődtem. :D

Olyan sokat nem tudtam a könyvről korábban, tudtam hogy van belőle színdarab is amiben itthon is neves színészek és színésznők játszottak, tudtam hogy női sorsokról van benne szó, nyilván a címéből kideríthető hogy főként a vagina "szemszögéből" mutatja be a dolgokat. Nem egyes szám első személyben, konkrétan meg sem tudom mondani hogyan, de abszolút jó, érdekes.
Mivel ez egy jubileumi kiadás, a könyv elején van egy plusz előszó ami elmeséli mi minden történt azóta hogy az első előadás lement még 1998-ban, hol milyen mozgalmak indultak el és hol milyen reakciót váltott ki ez az egész.
A hátulján ezt olvashatjuk:

"Ez a könyv a női szexualitás összetettségének és titokzatosságának a himnusza. Megrendítő és vidám utazás a végső határig, a legutolsó tiltott területre. A kötetben, amely már az egész világot felforgatta, Eve Ensler valódi nők történeteit gyűjtötte össze intimitásról, kiszolgáltatottságról és a szexualitás felfedezéséről.

Találkozhatunk egy idős asszonnyal, aki az első szexuális élményéről mesél, fiatal lányokkal, akik az első menstruációjukról vallanak, szembesülhetünk a balkán háborúk során megerőszakolt lányok és asszonyok szenvedéseivel vagy a transzszexuálisok mindennapok során megtapasztalt nehézségeivel.

A 10 éves, jubileumi kiadás vadonatúj, eddig sehol nem látott vagy olvasott monológokkal egészült ki, és beszámol az Eve Ensler által útjára indított nőjogi mozgalom, a V-nap eredményeiről is. A szerző szellemes, tabukat nem ismerő remekművében a nők legtitkosabb fantáziáit és legrejtettebb félelmeit fogalmazza meg.

AKI ELOLVASSA, GARANTÁLTAN NEM FOG TÖBBÉ UGYANÚGY GONDOLNI A SZEXRE VAGY A NŐI TESTRE, MINT AZELŐTT."

A könyvből kiderül, hogy maga a szerzőnő (aki több száz nővel készített az évek során interjúkat, ezekből írva a monológokat) is szexuális erőszak áldozata volt még gyermekkorában, és hogy mi minden motiválta a könyv megírásában. Olvasás közben találunk megmosolyogtató, aranyos, szomorú és tragikus dolgokat is, szó van a tradicionális csonkításokról, a szexrabszolgaságról, elolvashatjuk egy arab országban élő nő vallomását.
Érdekes és megdöbbentő adatokat is leír, nem fogok spoilerezni, ha elkezdenék idézgetni a könyvből elrontanám az egésznek a varázsát.

A hátsó oldalakon szintén egy történeti áttekintést olvashatunk, a V-napról (Valentin-nappal egy időben tartják, az elnyomott és erőszakot átélt nők tiszteletére rendezik, adományokat gyűjtenek, támogatják őket), arról, hogy különböző afrikai és ázsiai országokban hogyan próbálják megfékezni a nők elleni erőszakot (a könyvben végig így nevezik a dolgot, de itt nem arra az erőszakra kell gondolni, hogy a férj pofon vágja a feleségét, szerintem minden esetben a szexuális bántalmazásra, elnyomásra gondolnak), milyen lehetőségük van azoknak akik erőszak áldozatai lettek.

Nagyon olvasmányos, és bár 200 oldalon felül van, én kevesebb mint 3 óra alatt kiolvastam az egészet, nagyon nehéz letenni. Témájában eléggé felnőtt dolgokat boncolgat, de én úgy gondolom (megjegyezném, hogy nincs gyerekem és szakértő sem vagyok a témában, lehet hülyeséget mondok most) hogy egy serdülő lány kezébe adva nem okozna semmilyen kárt, sőt. Nem obszcén, nem megy túlzóan bele a dolgokba, nem ír le mindent részletekbe menően. Vannak benne megdöbbentő dolgok, de én így olvasás után úgy érzem ha lenne egy tinédzser lányom, odaadnám neki. Káros biztosan nem lesz, egy kicsit talán máshogy fog nézni magára, a nőkre, ami szerintem nem is baj.

Összességében ajánlom mindenkinek, tanulságos, kicsit szemlélet-formáló hatású, anélkül hogy sokkolna.

Ti olvastátok már A vagina monológokat, esetleg láttátok a darabot? Mi a véleményetek róla?

Olvasás és új post-sorozat

Mindig nagyon szerettem olvasni, bár sajnos amíg dolgoztam nem nagyon volt rá energiám. Időm még lett volna, de akkor az agyam nem akart semmit csak kikapcsolni. Viszont munka előtt és mióta nem dolgozom újra habzsolom a könyveket.

Gyerekkoromban is sokat olvastam, az első könyvsorozat amin végigrágtam magam többször is Lucy Maud Montgomery Anne-sorozata volt. Nagyon sokszor kiolvastam Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták című könyvét, huszadszorra is tudok rajta hangosan röhögni, ami nálam nagy-nagy pozitívum. Aztán persze elkapott a gépszíj és beszippantott magába a Harry Potter-univerzum. Gyerekként kezdtem és felnőtt lettem mire megjelent az utolsó könyv, végigbőgtem természetesen. Majdnem mindet többször olvastam, és tervezem hogy újraolvasom egyben az egészet, egyrészt felnőtt fejjel, másrészt úgy hogy már az összes utalást érteni fogom.
Egyetemi évek alatt kezdtem fantasy-könyveket is olvasni. Az összeköltözéskor felkerült Bálint majdnem összes könyve, és szépen lassan elkezdtem átmászni rajtuk. Imádom Terry Pratchettet, elképesztő univerzumot alkotott és zseniális humora van. :)
Semmiképpen nem akarom kihagyni a fantasy-könyvek közül J. Goldenlane-t, aki egy magyar írónő, majdnem mindegyik könyvét olvastam. Jó stílusa van, olvastatja magát, olyan le-nem-tehető kategória. Most is abban a periódusban vagyok, hogy jórészt fantasyt veszek a kezembe.

Kicsit nem illik ide, de majd rájöttök miért írom le. :) Ebben a félévben új anatómia gyakorlatvezetőt kaptunk, aki egy hihetetlen jó fej nő, világlátott, nyitott és mellé szuper tanár. Ugyebár szülésznőnek tanulok, és ő ebben a szellemben oktatja a dolgokat, és kicsi szemléletet is mutat nekünk. Az első órára több könyvvel jött, köztük például A vagina monológokkal, úgy gondolja ez nekünk kötelező olvasmány. Tegnap meg is vettem és az lett a vége hogy ki is olvastam, írni fogok róla egy külön postot is. Volt egy másik könyv is amit mutatott, ezt ma Bálinttól megkaptam ajándékba, nagyon örültem neki, ha elolvastam erről is fogok nektek írni ha érdekel titeket.

Az új post-sorozat pedig azért van itt a címben, mert úgy döntöttem hogy az általam éppen befejezett könyvekről írni fogok egy kis véleményt, hogy mit gondolok róla, természetesen szigorúan spoilerek nélkül, én is utálom ha lelövik előre a szórakozásomat. Remélem érdekelni fog titeket a dolog. :)

UI: Megelőzendő a kérdéseket, nem olvastam a Twilightot és nem is fogom. Sokan mondják hogy a könyvek nem rosszak, de engem annyira kiakaszt ez az őrület ami körülötte megy, főleg Amerikában, hogy már csak azért se fogom őket a kezembe venni. Meg elnézve a rajongókat nem én vagyok a célcsoport. (Arról nem is beszélve h Robert Pattinson már látványával is felidegesít, és nem tudnám úgy olvasni a könyvet hogy ne az ő bárgyú fejét lássam magam előtt.) Lehet hogy butaság így elzárkózni egy könyvtől, nem is szoktam ilyen lenni, de ezzel így vagyok.