Palacsinták

Azt hiszem mondhatom, hogy a palacsinta volt az első olyan étel az életemben, amire azt mondtam, hogy a kedvencem. Szinte még nem is beszéltem mikor már ültem a konyhapulton és néztem ahogy anya csinálta a palacsintát, és csak csodáltam hogy hogyan lesz abból a semmilyen masszából ilyen finom valami. Pár évesen már én magam kevertem a tésztát, később pedig már sütöttem is (szigorú felügyelet mellett természetesen).
Első emlékem anyai nagyanyámról is a palacsintához kötődik. Azt még elmondásból tudom, hogy nem nagyon szerettem Debit (debreceni volt, így nevezte el nővérem kiskorában, és rajta ragadt), ritkán láttam, nem tudtam ki ő, mindig nyöszörögtem ha az ölébe vett. Az első olyan megnyilvánulásom ami pozitív volt irányába, akkor történt mikor épp palacsintatésztát kevert. Úgy rémlik hogy ültem mellette egy hokedlin, de nem vagyok ebben biztos, tudatosult bennem hogy ő most palacsintát kever csak nekem, és megsimogattam a kezét. Onnantól barátságban voltunk. :)
A másik palacsintás emlékem az, hogy sosem szerettem ha nagyon barnára sült, ilyenkor mindig közöltem, hogy "pikkos" (piszkos, csak még nem tudtam rendesen beszélni :D).
Szóval a lényeg, hogy nálam a palacsinta-szeretet régi időkre vezethető vissza, mostanában is viszonylag gyakran csinálom. Több verzióban is szoktam készíteni, leírom az alapreceptemet, hozzá a variánsokat, satöbbi. :)

Egyszerű palacsinta

Hozzávalók:
2 tojás
1 púpos evőkanál cukor
kb. 40 dkg liszt
kb. 2 dl tej
szódavíz (szénsavas ásványvíz)

(olyan friss kép hogy még gőzölög a drága ^^)

Elkészítés: A két tojást fehéredésig keverem a kristálycukorral, majd hozzáteszem a lisztet, a tej egy részét, hogy sűrű állagú legyen és csomómentesre dagasztom (nagyon nem tudom leírni hogyan csinálom, magam felé "csapkodom" a tésztát az edényben, így minden csomó eltűnik belőle, akkor lesz jó ha már buborékosodik). Ezután hozzáteszem a maradék tejet, majd szépen lassan annyi vizet, hogy híg, de nem folyós palacsintatésztát kapjak. Legtöbbször nincs itthon savas víz, szódakészítőm pedig nincsen, ilyenkor kb. fél teáskanál szódabikarbónát teszek a tésztába még a liszttel együtt, így ugyanolyan könnyű lesz a tészta, mint buborékokkal. Sütés előtt teszek még bele 1 evőkanál olajat, így nem kell a serpenyőbe minden egyes palacsinta előtt tennem (aki nem űberteflonban csinálja azért először olajozzon, ezt ki kell tapasztalni).

Kelt almás palacsinta:

Hozzávalók:
6 dl tej
1 dkg élesztő
1 evőkanál cukor
20 dkg liszt
4 db tojás
kis só
2 db alma

(kép innen)

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatom kb 1 deci langyos cukros tejben. Amíg feljön addig a tojások sárgáját összekeverem a liszttel, a sóval. Megpucolom és kimagozom az almákat, és vékony szeletekre vágom (néha lusta vagyok és lereszelem, mindkettő jó, ha szeletekben teszem bele jobban észrevehető az alma íze). A lisztes masszába teszem az élesztős tejet, majd lassan keverés közben hozzáadagolom a többi tejet is, figyelve hogy ne csomósodjon össze. Mikor készen van a tészta beleteszem az almát. A tojások fehérjét habbá verem, óvatosan beleforgatom a tésztába. Serpenyőben ugyanúgy sütöm mint a rendes palacsintát, ez alá viszont kell olaj. Sokkal vastagabb és kiadósabb mint a normál verzió, hasonlít az amerikaira.
Fahéjas porcukorral szoktam meghinteni belül, majd négy részre hajtom. Isteni.

Variációk:
A ma elkészített palacsintának a tésztájába kókuszreszeléket tettem, kb 10 dekát, egy kicsit emiatt csökkentettem a liszt mennyiségét. Csokipudingot főztünk hozzá (ezt az ember csinálta ^^), amit egy evőkanál rumaromával bolondítottunk meg.

A tetejére is szórtam egy kis kókuszt, nagyon finom lett.
A kókuszos tésztához a lekvár is ugyanúgy illik, személyes kedvencem az anya által készített alma-őszibarack lekvár.
Miközben ma sütöttem a palacsintákat eszembe jutott, hogy magába a tésztába keverve kávé sem lehet olyan rossz, majd kipróbálom és megmondom ehetetlen-e vagy sem. :D
A normál palacsintatésztába is mehet bármilyen apróra vágott/reszelt gyümölcs, csak ne legyen túl puha.

Töltelékvariációk:
A lekvárt és a pudingot írtam már. Nagyon szeretem a túrós palacsintát (250 g túrót összekeverek kb 2 deci tejföllel, vaníliás cukorral ízesítem, és vagy citromhéjat reszelek bele - így finom friss íze lesz -, vagy fahéjjal bolondítom - kicsit téliesebb verzió). A nutellás is nagyon finom, főleg ha karikázunk rá egy kis banánt is. Ettem már eperrel és tejszínhabbal töltött verziót, az is isteni. Túrós-barackos is nagy sláger sok helyen. Sokan kakaóval eszik, így nekem annyira nem jön be.
Szerintem a tölteléknek csak a fantázia szab határt, arról nem is beszélve, hogy ha cukor nélkül csináljuk meg a tésztát akkor akár sós palacsinta is lehet a dologból.
Készítettünk már gombával töltöttet, nagyon jól sikerült, hogy a jó öreg hortobágyiról már ne is beszéljek. :)

Azt hiszem még nem hallottam olyan emberről, aki valamilyen formában ne szeretné ezt a finomságot, de ha tudtok ilyenről szóljatok!

Nektek mi a kedvenc palacsintátok, tölteléketek?