2011. november 22., kedd

Könyvélmény VIII. - Suzanne Collins: A kiválasztott

Kezdem az elején kicsit a bosszankodásommal. :) A könyv hivatalosan november 17-én jelent meg, én aznap boldogan el is indultam még suli előtt, hogy akkor megveszem, és órákon már fogom is tudni olvasni. Elmentem egy Bookline-ba, egy Lírába, egy Libribe, és végül - már csak suli után maradt időm - egy Alexandrába is. Egyedül a Libribe tudták elsőre mégis miről beszélek, bár nem várhatom el, hogy mindennel képben legyenek, nem kevés könyvet dobnak piacra (abba már nem kezdek bele, hogy hány érdemli meg igazán hogy könyvnek nevezzék őket). Mindenhol ugyanazt a választ kaptam: "ó, hát ha ma jelent meg, akkor majd csak jövő héten lesz nálunk". Igazából baromira nem értem, hogy ha a megjelenés napján nem kapható valami, akkor mi a fityfenéért harangozzák be, hogy wúhúú megjelent? Hajamra kenhetem kb. Na mindegy, pénteken kaptam a Bookline-tól levelet, hogy most már megrendelhető, és küldenek e-mailt ha mehetek érte. Személyes átvételre oda is kértem a suli melletti boltba, és szerencsémre hétfőn indulás előtt 5 perccel írtak, hogy mehetek érte, így még suli előtt be tudtam ugrani érte. Éltem a szokásos fura szokásommal és még a boltban mélyen beleszagoltam a könyvbe - imádom. A régi, az új, a fényes, a wc-papírszerű, a megsárgult, mindenféle könyv illatát. Az órákon csak fizikailag voltam ott - még jó, hogy előadások voltak és elbújhattam a sorok között -, tegnap már a könyv felét kivégeztem, és ma jött a második része.
(kép: innen)
A borítón kicsit röhögtem, na nem a kép miatt. Már az előzőek címlapján is a "nagyszerű" Stephenie Meyertől idéznek, hogy mekkora jó ez a könyv, hát bocsánat de engem az ő véleménye tökéletesen hidegen hagy. Na mindegy, nem is ezért vettem meg, csak kicsit csapongok.

A könyvet végig nagyon élveztem, megint bennem volt az a furcsa érzés, hogy bár gyorsan olvasok, de nem eléggé, én minél hamarabb tudni akarom mi történik, nem elég gyors a tempóm. Ostoroztam kicsit magam, mert az előző könyv befejezése után nem bírtam magammal és rágugliztam arra hogy mi lesz Katnissékkel a harmadik könyv végén, de most hogy végig értem a könyvön jöttem rá, hogy nem volt igaz amit olvastam, úgyhogy még így is meglepi volt még a vége is. A történet tele van a szokásos fordulatokkal, áll-leesős mondatokkal. Akaratlanul is a Harry Potterhez hasonlítottam, ugyanolyan fightos rész lett belőle mint A halál ereklyéiből, de azért kell is szerintem egy ilyen epic történetnek egy ilyen korona a végére. Egyszer sírtam csak, kábé 10 perce majdnem a legvégén, de az is inkább csak meghatódás volt, ha el is olvassátok sem biztos hogy rájönnétek hogy azon én elsírtam magam. :) Tetszett az egész, választ kaptam a korábban megfogalmazott kérdéseimre, és egész barátian le lett zárva, nem éreztem magam furán, nem maradtak bennem nyitott kérdések.

Tök jól elképzeltem magamnak mindent, most már nem tudok mást csinálni, csak várom az első könyv filmváltozatát, és remélem hogy nagyjából olyan lesz minden, mint amilyennek olvasás közben láttam magam előtt.

Ti olvastátok már A kiválasztottat? Hogy tetszett?

1 megjegyzés:

  1. Szia! Ma fejeztem be a másodikat és épp kezdtem kétségbeesni, hogy álljak-e neki angolul, vagy várjak időtlen időket a magyar verzióra.. ha tudnád hogy megkönnyebbültem a posztodtól! elképesztő ez a könyv, én speciel úgy rohantam végig mindkettőn, mint a szél és kínkeserves lett volna a jól megszokott magyar tempónál sokkal lassabban olvasni angolul :S Szóval rávetem magam a harmadikra is, júhú! Nagyon kíváncsi vagyok már rá..

    VálaszTörlés