2012. november 3., szombat

Ki az igazi nő?

Nem kell az embernek nagyon sok témában otthon lennie és olvasnia ahhoz, hogy belefusson abba a vitába hogy kik nőiesebbek, a vékonyabb vagy a dundibb lányok. Egyre több bolt jön ki plus size kollekciókkal, külön esküvői ruha kollekciók vannak a teltebb hölgyeknek is, ezeket pedig a többség boldogan - és nagyon hangosan - üdvözli, azzal a szerintem baromi durva kijelentéssel megtűzdelve, hogy ezek az igazi nők. Ezzel a szlogennel árulja több cég is termékeit, mindenki az igazi nőre gondol. De mi is az pontosan? 

Jómagam is a teltebb nők táborát erősítem, ugyan ez ellen már próbálok tenni jó pár hónapja, de azt mindig is tudtam, hogy konkrétan vékony sosem szeretnék lenni. Van a szélsőségesen nagydarab és a konkrétan vékony között is bőven átmenet, én egy ilyen testtel kiegyeznék. :) A lényeg az, hogy tudom hogy milyen érzés mikor az embert csúnya jelzőkkel illetik. Egyáltalán nem kellemes. Viszont semmiben nem különbözik a  dagadtozás attól, mikor egy molett nő ledeszkázza, leropizza és legirnyózza a vékony lányokat. Nem is értem, hogy valaki aki tudja jól milyen érzés a külsejére tett megjegyzéseket kapni miért jut el oda, hogy lesüllyed ugyanerre a szintre. 

Mindkét képen gyönyörű szerintem :) (innen)
A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

A girnyózás és társai még egy dolog, de ami igazán felbosszant az az, mikor valahova kitesznek egy plus size nőről egy képet és kismillió komment érkezik hozzá, hogy igen, ez az igazi nő. Mert az igazi nőnek melle van és feneke, és az igazi nőnek lehet kapaszkodni a csípőjébe meg egyébként is. Ez természetesen egyéni preferencia kérdése, nyilván én is azért nem szeretnék lefogyni nagyon, mert úgy nem érezném jól magamat a bőrömben. De azt kijelenteni teljesen objektívan, hogy az igazi nő formás elképesztő nagy parasztság. Mert szerintem az igazi nő az, aki XX kromoszómákkal született, sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy az az igazi nő, aki annak érzi magát, kromoszómáktól függetlenül. Legyen az illető 40 kg, vagy 140, dús keblű vagy pici mellekkel megáldott, szőke vagy barna, kerek fenekű vagy fiúsabb testalkatú. A nő az nő. (Abba már bele sem megyek, hogy kismama körökben milyen undorító szintre süllyed ez a dolog: az igazi nő az aki teherbe tud esni, az aki tud hüvelyi úton szülni, érzéstelenítés nélkül, tud szoptatni és társai. Pofon járna az ilyenért komolyan...)

Gwyneth szupervékony, de ő is igazi nő (innen)

Nagyon tudok haragudni azokra, akik felelőtlenül ilyen kijelentésekkel dobálóznak az interneten vagy bármilyen más helyen. Mert hány olyan lány/nő van, aki nem elégedett a testével mert túl vékonynak tartja, de sehogy sem tud felszedni egy dekát sem. Vagy a legkisebb melltartó is nagy rá, vagy brazil méretű feneket szeretne, vagy bármi. Az ő önbecsülésének pont arra van szüksége, hogy egy ilyen kijelentés - ami lehet egyébként egy önmagát szintén nem elfogadó, de tenni a helyzet ellen nem akaró embertől származik, csak  önmagát nyugtatandó - után még nőnek se érezze magát egy kicsit sem. 

Megint csak azt tudom elmondani amit már nagyon sokszor leírtam. Elhiszem, hogy van aki a telt alkatú nőket részesíti előnyben, de akkor a kijelentés legyen valami hasonló: nekem ez tetszik, szerintem ez a vonzó. Innentől ez már szubjektív. Nem szabad kategorikusan kijelenteni hogy ez vagy az az igazi, az egyetlen. Ilyen ugyanis sosincs. Attól szép ez az egész amiben élünk, hogy mindenki más és mást szeret, de önmagában mindenki tökéletes akkor is, ha tökéletlennek érzi magát. Arra kéne mindenkinek törekednie, hogy ne bántsa a többi embert még a kijelentéseivel sem, nemhogy a tetteivel. Ha nekem nem esne jól akkor nem teszem meg mással sem, ennyire egyszerű.

Ti mit gondoltok erről a témáról? Ért már titeket atrocitás a külsőtök miatt?

25 megjegyzés:

  1. Szerintem is igazad van, minden véleménynek szubjektívnek kéne lennie. Az emberek kegyetlenek, sajnos mindig is azok lesznek. Engem egész eddigi életem során végigkísértek a tapló megjegyzések, bár nem a súlyom miatt, hanem egy olyan betegség miatt, amiről nem tehetek: szemtengely ferdülésem van. Régebben nagyon rosszul esett, ha lekancsaloztak, mert nem tudják milyen olyasvalamivel kinlódni, amiről nem tehet az ember, de ma már meg se hallom az ehhez hasonló megjegyzéseket. Tudom, nem a témába vág, de nekem ez jut eszembe a külsőmet ért atrocitás témában.

    VálaszTörlés
  2. Annyira örülök, hogy ezt leírtad! És valahogy tök jó érzés olvasni ezt úgy, hogy a vékony lányokról is írtál, sőt "védelmedbe" vetted őket, annak ellenére, hogy te nem az ő táborukat erősíted.
    Én sosem voltam a másik oldalon, vékony lány vagyok, ugyan már nem gebe, de ettől még nem vagyok egy kifejezetten nőies alkat, és a tesómmal voltak vitáim, aki megrögzötten állítja, hogy dagadt, engem meg legebézett, holott az sem egy áldás! Lehet, hogy én sosem fogom megtudni, milyen az, amikor azért kopik el egy farmer, mert járás közben állandóan súrlódik a combom, ő meg sosem fogja azt megtudni, milyen az, amikor az ember lányára épp hogy jó a legkisebb melltartó, ezáltal viszont fürdőruhában meg feszeng, mert folyamatosan azon gondolkozik, tulajdonképpen minek is rá a felső része a bikininek (ennyivel áldásosabb ugye a fehérnemű, hogy ott a hiányosságokat takarja a felső).
    Szóval teljesen egyet értek, egy nő nem a méreteitől meg a domborulataitól lesz nő, hanem attól, mert annak született, annak érzi magát, és úgy viselkedik! Lehet, hogy valaki telt idomokkal van megáldva, de úgy viselkedik adott esetben, mint egy jóféle építőmunkás, csak ő az én szememben max biológiailag nőnemű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hhhhu ez egy kicsit hosszú lett, bocsánat :D

      Törlés
    2. Semmi baj, szeretem mások véleményét olvasni. :))

      Törlés
  3. Teljesen egyetértek veled. Nyár elején felszedtem 6kg-t. Többször is hallottam , hogy rendesen pocakom lett, lötyög a combom és hasonlók. Ezután elhatároztam, hogy változtatok, mert jobban tetszettem magamnak vékonyabban és azért az ilyen beszólogatások se voltak kellemesek. Elkezdtem figyelni rá mit eszek, sokat mozogtam, lassan meg is indultak lefele a kilók. És hogy reagált erre a környezetem? Még rosszabbul, mint a hízásomra. Folyamatosan kaptam, hogy jajj minek nekem fogyózni, aki súlyosabb volt mint én támadt, hogy nézzem meg őt, mennyire kellemetlen ránézve, hogy én itt pattogok a súlyom miatt, pedig kevesebb mint az övé. Mostanra jutottam oda, hogy nem érdekelnek mások, mindenki akkor a legszebb amikor boldog és jól érzi magát.

    VálaszTörlés
  4. Velem is nagyon sokszor elfordult már ilyen. Kifejezetten túlsúlyos sose voltam, Vékony meg pláne nem. De inkább a pufihoz álltam közelebb. Ezt jobb szóval nem tudom mondani. Fogytam 8 kilót, és még mindig úgy érzem magam. Annyi sértés ért, hogy most már alig bírom feldolgozni. Még mindig úgy érzem nem vagyok elég jó. A barátomnak mondták azt, hogy jófej lehetek ha velem jár(annak ellenére ahogy kinézek)... és így tovább. Megszámolni se tudom. És aki nincs hasonló cipőben, minegy melyik oldalról nézzük, annak fogalma sincs, hogy egy embert ez igen is tönkre tehet. Felszínesnek és önzőnek tart a barátom is néha. Azt mondja, hogy szép vagyok, neki tetszem, meg nem ez számít... csak hogy korábban csak ezt hallgattam meg mutogatta, hogy mi az ideális. És egyszerűen most már ott vagyok, hogy muszáj fogynom még, formásodnom, mert nem akarok ilyen lenni. Legszívesebben széttépném a testem, mert ez nem én vagyok. És próbálkozom, ahogy csak tudok. És csak egy kis elismerést szeretnék, igazi elismerést. 1x nem sikerült elérnem, hogy leesen az álla tőlem. És most meg a viselkedésemre fogja... holott pont azért vagyok ilyen, sokszor feldúlt és dühös, mert egy szépnél én sose kaptam többet. De rosszat annál inkább. És megviselt. De az én viselkedésem a gyerekes.... egyszerűen nem érti más kívülálló, hogy milyen ezeken keresztül menni. Én eddig elengedtem a fülem mellett félig meddig, de most már sok. Én is szeretném azt az elismerést, amit más nő kap. És gyűlölöm magam, mert ehhez kevés vagyok. És úgy érzem a testem nem azt tükrözi aki vagyok. És rettenetes. Egy ember nincs a földön, akinek a hibáimmal együtt tökéletes lennék. És a hibáimmal együtt-ön van a hangsúly. És csak azt látom és hallom mindenhonnan, hogy ami én vagyok az nem sokat ér. :(

    Bocsánat a kifakadásért, de ez amúgy is egy érzékeny téma nálam. Szégyellem azt is, hogy így érzek, de ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj hát ez nem hangzik jól. :( Barátoddal nem próbáltál erről beszélni? Nagyon fontos szerintem egy kapcsolatban, hogy a pár mindkét fele éreztesse a másikkal hogy szereti és vonzónak tartja. Nagyon rossz lehet így élni, hogy te nem kapsz semennyi pozitív megerősítést a külsődre.
      Ha pedig arra juttok, hogy változnod kell akkor segítsen, támogasson mert ez így nagyon nem állapot. :( Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  5. A testsúlyos/testképes dolgokban teljesen egyetértek (két gyerek után is girnyóként én is meg szoktam kapni a magamét), viszont a szüléses/szoptatásos dologgal kapcsolatban kicsit vitatkoznék: sokkal sokkal több nő tudna természetesen szülni és sokkal sokkal több nő tudna szoptatni, ha a kórházi személyzet (ne vedd magadra pls ;)), nem lenne futószalag-szerű, hanem tényleg odafigyelne a mama és baba igényeire...na de eltértem a témától bocsi...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy teljesen más téma egyébként, lehet hogy ez így van, de akkor sincs joga egy hüvelyi úton szülő nőnek sem azt mondani egy császáros anyukának, hogy ő nem is igazi anya. Vagy mert nincs teje (mint anyának sem volt, nem a kórházi személyzet miatt meszesedtek el a tejmirigyei hanem genetika...), attól ő még ugyanannyira anya mint az aki 400 l-t ad le az anyatejellátóba.

      Én most csak egy kórházról tudok egyébként nyilatkozni, de a programcsászárok legtöbbje indikációra történik (farfekvés és kis medence az anyánál - nem tudná megszülni, ikrek, harántfekvés és a többi), nagyon kevés az olyan hogy minden klappol és mégis operálnak. Ilyenkor általában előzetes császármetszés miatt műtik meg az anyukát, de ez is rajta múlik, választhat hogy megpróbálja-e a hüvelyi szülést vagy sem, aztán a legtöbben az operáció mellett döntenek. Na és persze vannak a sürgős császárok de az meg egyértelmű hogy azokra szükség van, alacsony magzati szívhang, nem előrehaladó vajúdás (szinte mindig kiderül minek köszönhető, volt hogy 2x volt a baba nyakán a zsinór és még csomó is volt rajta, ha ez a baba egyedül ki akart volna jönni meghúzza a csomót és akkor...), satöbbi.

      Törlés
  6. Szia:) Egyet tudok erteni mindennel, en a "legirnyozott" lanyok taborat erositem sajnos, a halalom mikor megkerdezik, hogy: beteg vagy?
    Es egy mas jellegu hozzaszolas: elirtad veletlen a kromoszomat, a no XX :))
    Meg tobb ilyen cikket, szeretunk:)

    VálaszTörlés
  7. Szia:) Egyet tudok erteni mindennel, en a "legirnyozott" lanyok taborat erositem sajnos, a halalom mikor megkerdezik, hogy: beteg vagy?
    Es egy mas jellegu hozzaszolas: elirtad veletlen a kromoszomat, a no XX :))
    Meg tobb ilyen cikket, szeretunk:)

    VálaszTörlés
  8. Szerintem igen kevés nőről mondható el, hogy elégedett lenne magával, úgyis az kéne, ami nem lehet:) (barátnőmmel kölcsönösen hülyének néztük egymást, amikor ő vasalta göndör haját, én meg göndörítettem az enyémet)
    Egyébként várható volt, hogy egy idő után átesünk a ló túloldalára, elvégre eddig inkább a soványság volt a "divat". Többször hallottam, ahogy a környezetemben normál testalkatú lányokat lazán lekövéreznek, csak mert nem horpadt eléggé a hasuk vagy történetesen méretesebb volt a fenekük. Kell egy bizonyos fokú érettség, hogy az ember eldöntse, kinek a véleménye mérvadó.

    VálaszTörlés
  9. Jól leírtad megint, egyetértek. :)
    Az elmúlt 1-2 évben sikerült felszednem néhány kilót, sőt most már oda kell inkább figyelnem, hogy ne legyen több. :D De előtte bizony akármit csináltam, egy dekát sem tudtam hízni 5-6 évig, és minden áldott alkalommal megkaptam a rokonoktól, ismerősöktől, hogy túl vékony vagyok, hízzak már, stb. Mondhatom, nagyon jól esett, hogy egy találkozást nem hagytak ki... Nem tehettem róla, tényleg nem híztam, hiába akartam én is 2-3 kilót hízni, nem jött fel az istenért sem. Szerintem egyszerűen az emberek legnagyobb többsége nem veszi ezt komolyan, és nem látja be, hogy hízni se lehet csak úgy vezényszóra. És hogy ez ugyanolyan gond tud lenni, mint másnak a fogyás kérdése.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és persze most hogy híztam, most meg azért kapom a beszólást, mert hogy már nem tök lapos a hasam... Szóval már nem tudom mit 'akarnak'. Semmi se jó. Csak ha beszólhatnak valamiért, attól nekik biztos jobb lesz. Nem tudom.

      Törlés
  10. Teljesen egyet értek veled, minden nő gyönyörű, nőnek pedig az számít szerintem aki annak született, vagy annak érzi magát. :)

    VálaszTörlés
  11. Annyira jó, hogy írtál erről. Én is a vékony lányok táborát erősítem, pedig szerintem meg pont úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Senki miatt nem fogok fogyni/hízni:)

    VálaszTörlés
  12. Én is a gebék táborát erősítem, voltam már anorexiás, bulémiás a közvélemény szerint, de mindezt csak a géneknek meg az aktív sportnak köszönhetem. Ha tehetném, szívesen magamra aggatnék plusz 7-8 kg-t, imádok enni, de sajnos jelenleg nem megy. Bármit megadnék azért, hogy nyaranta ne azért bámuljanak meg, mert kilátszik az összes bordám, vagy azért venni új farmert, mert a nemlétező zsírpárnáim miatt kikopott a fenekemen az anyag... Ennek ellenére igazi nőnek érzem magam, akárki akármit mond, és nem a divat diktálása miatt vagyok egy csontkollekció.

    VálaszTörlés
  13. olyan jól látod a dolgokat Bogi:) totálisan egyet értek veled. én is borzasztó vékony vagyok(...mások szerint, én nem látom magam ANNYIRA DURVÁN vékonynak:)) sokszor rosszul esik mikor kiraknak egy képet Kim Kardashien(elnézést ha rosszul írtam le) és képcímnek odaírják : A NŐ.. köszönöm szépen, én nem tehetek róla, hogy annyi mellem van mint egy kisiskolásnak..:/ próbálom elfogadni a helyzetet, de ilyenkor még nehezebb.:S

    VálaszTörlés
  14. Köszi az írást! Szívemből szóltál. Szerintem sem a kilóktól vagy a mellmérettől számít valaki nőnek. Hanem pl. a kisugárzástól, magabiztosságtól. Miközben olvastalak eszembe jutott Audrey Hepburn és Marily Monroe. Ők két teljesen különböző típust képviseltek. De mindketten nagybetűs NŐk voltak, mellmérettől, derék és csípőbőségtől függetlenül.

    VálaszTörlés
  15. Soha nem voltam betegesen vékony, de mindig kaptam a beszólásokat, hogy ropi vagyok, meg gebe, meg hasonló szépségek, az anorexia is sokszor téma volt, de a legrosszabb az volt, mikor már a szüleim fenyegettek azzal, hogy ha nem eszek, kórházba küldenek. Pedig azon kívül, hogy nem tudok egyszerre sokat enni, soha semmi bajom nem volt az étkezéssel.
    Persze évente kivizsgálások, vérvétel, stb, mert nekem biztos valami bajom van...kb 4 éve derült ki, hogy alulműködik a pajzsmirigyem, bár tüneteket soha nem produkáltam, legfőképp a hízást nem. Anyuék azóta elfogadják, hogy nem tudok hízni.
    Ezzel szemben unokahúgom borzalmasan válogatós volt, mostanában kezd nyitni az új ízek felé, erre keresztanyum kitalálta, hogy este 6 után már nem ehet, mert meghízott(most normál súlyban van), és az ő gyereke ne legyen kövér. Egy 13 éves kislánynak szerintem a lehető legrosszabb az időzítés a súly témával. Most alakul a teste, erre azt kapja, hogy ne hízzon, mert dagadt lesz :P Főleg, hogy ő mindig mindent halálosan komolyan vesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom. :( Pedig fog "hízni" mert most nőiesedik, szegény egy életre testképzavaros lehet ha ezt így csinálja az anyja.

      Törlés
  16. ezt a posztot most beraktam a kedvencek közé, hogy elővegyem és elolvassam rossz kedvembe.
    fogytam 13 kilót, és sok dicséretet kaptam/kapok, de mostanában nagyon sokan megtalálnak azzal, hogy nézzek már magamra, kövér vagyok, nem is látszik meg, stb... :) de az a szerencse, hogy nem foglalkozok vele és nem érint rosszul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, örülök hogy tetszett!
      Ne foglalkozz a kritikusokkal, te tudod hogy mennyi munkád van ebben, legyél magadra büszke és szarj le mindenki mást. :))

      Törlés