2012. október 21., vasárnap

"Ha nem kéri meg a kezem én tuti kidobom"

Sokáig azt hittem, hogy az ilyen és ehhez hasonló mondatok csak a filmekben hangoznak el, nincs az az épeszű nő aki a valóságban is így gondolkozna. Mióta az esküvőt tervezem több facebookos oldalt is követek és néha a padlóról szedem össze az állam azt olvasva, hogy milyen hozzáállása van sok nőnek a dolgokhoz. 

A napokban szóváltásba keveredtem egy (természetesen kamu nevet használó) egyénnel. Pontosabban nem is szóváltásba, mert én hozom a szokásos ész érveket, a másik meg csak böfögi fel a saját őrültségét. Tudom hogy elsődlegesen én vagyok az idióta hogy leállok ilyenekkel vitázni, de utálom az igazságtalan embereket és főleg azt hogy valaki másokba így ismeretlenül is képes beletaposni. 

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Az elég gyakori, hogy gyűrűk képei alá odaírják többen is, hogy "én ilyet úgysem fogok soha kapni", meg hogy "az én párom már évek óta nem kérte meg a kezem, pedig erre várok mióta". Már többször írtam arról, hogy én nem vagyok híve az utalgatásoknak, a játszmázásnak. Nem azt mondom, hogy a nő térdeljen le a férfi elé és kérje meg a kezét, de igenis ha valamire vágyom akkor azt ha nem is teljesen a pofájába tolva de elmondom Bálintnak. Megmagyarázom. Én úgy gondolom hogy egy jól működő kapcsolatban nincsenek tabu témák. Évekkel ezelőtt is szóba került köztünk az esküvő, ha láttunk egy szép helyszínt vagy képet vagy bármit beszélgettünk róla kicsit. Ebből nyilván kiderül, hogy ő hogyan áll a témához, szeretne-e egyáltalán esküvőt, satöbbi. Ez minden férfinál játszik szerintem, simán ki lehet ezt deríteni. Pár év után szerintem már mindenki érzi hogy mi a helyzet a kapcsolatában, nem kell fenyegetni valószínűleg egy férfit sem, ha meg szeretné kérni a párja kezét meg fogja. Lehet van valami akadálya még a dolognak (nincs gyűrűre pénze, nagyszabású dolgot tervez és ahhoz idő kell, satöbbi), egy ilyen kommentet ha facebookon elolvas a barátnőjétől a minimum az hogy baromira rosszul esik neki. 

Emlékszem nagyjából egy éve volt egy olyan időszakom, mikor több ismerősöm is megházasodott én pedig itt rage-eltem a gép előtt hogy pukkadjanak meg de utálom őket én is akarok, Bálint pedig utólag mondta hogy ez tök rosszul esett neki, mert ő már akkor rég tervezte hogy megkér, de még gyűjtötte rá a pénzt és legszívesebben mondta volna, hogy nyugi neked is hamarosan lesz, csak nem akarta elrontani a meglepetést. 

A kierőszakolt lánykéréseknél szerintem nincs borzasztóbb. A "megkéred a kezem vagy szedheted a sátorfád" című mondandó a legkevésbé sem romantikus. Ha kifelé lehet is majd mutogatni, hogy a Józsi gyűrűt vett nekem, biztos hogy belül is boldog leszek? Nem jobb egy olyan helyzet, ahol egy férfi önszántából úgy dönt, hogy megkéri a párja kezét mert vele szeretné leélni az életét? Miért kell az ilyet kényszeríteni?

Amin nagyon felbosszantottam magam az volt, hogy ez az illető azt írta, hogy ha egy férfi 6 hónapon (!) belül nem kéri meg a barátnője kezét akkor nem is szereti eléggé és már nem is fogja soha megkérni. Mikor megírtam, hogy ez eléggé erős, és leírtam a saját történetünket sem érdekelte semmi. Engem egy ilyennel nem lehet megbántani, 9 hónap múlva összeházasodunk, én most azokat a nőket sajnálom nagyon, akik olyan helyzetben vannak mint én voltam egy éve, hogy szeretnének gyűrűt de még nem jött el az ő idejük. Valószínűleg boldog kapcsolatban élnek így is, de ha én akkor egy ilyen mondatot olvasok rosszul esett volna ebben biztos vagyok. Miért kell ilyen alattomosan vadidegen embereket megbántani, és ami még rosszabb, bogarat ültetni a fülükbe? Majd még hozzá is tette, hogy van SZERELEM meg a szerelem, és ha igazán szereti az egyik a másikat akkor nem vár évekig. Utálom, mikor valaki teljesen idegen emberek magánéletéhez akar érteni. Sőt, én azon a véleményen vagyok, hogy még a közeli barátok és rokonok sem láthatnak bele úgy egy kapcsolatba, mint az a kettő ember aki benne él. Senki nem tudhatja mi zajlik két ember között. 

Ami szintén gyakori érv, hogy "azért akarom hogy már végre megkérjen, mert akkor az övé leszek". Én már Bálinté vagyok közel 8 éve, és majdnem ennyi ideje komoly is a kapcsolat. Nem attól fog azzá válni, hogy az ujjamra húz valamit. Több olyan párt is ismerek, akik nem is akarnak egyáltalán esküvőt mégis boldogok, van akinek már gyereke is van így. Most akkor ők nem is szerelmesek? Nem is lehetnek boldogok? Ez a legnagyobb hülyeség a világon. És az aki az ő boldogságukat kétségbe vonja pedig - pardon my french - egy seggfej. 

Elhiszem hogy vannak olyan helyzetek, mikor az ember már 2-3 hónap után érzi, hogy megvan az igazi és minek várni az esküvővel, csapjunk bele a lecsóba, de nem csak ez a szerelem. A szerelem definiálhatatlan és nagyon sokféle lehet. Ha mi fél év után bejelentjük hogy márpedig összeházasodunk kaptunk volna hideget-meleget (de főleg hideget) az biztos. 17-18 évesen ez tök vicces lett volna, márpedig meg merem kockáztatni hogy én már akkor is úgy éreztem hogy Bálint lesz a férjem. (Hozzáteszem valószínűleg minden 17 éves szerelmes kislány így érez. :D)

Nem tudom mi zajlik le egy olyan nőben, aki ultimátumot ad egy férfinak. Miért olyan fontos, hogy megkérje  a kezét? Nem bízik benne? Hát ha egy férfi csalja a párját akkor megsúgom hogy nem fogja az sem megakadályozni, hogy jegyben jár vagy már házas is. A külvilágnak kell mutogatni? Megér ez annyit, hogy ne egy romantikus meglepetés lánykérésből legyen meg az áhított gyűrű? És ha van egy egyébként tök jól működő boldog kapcsolat, akkor azt tényleg csak azért le kell zárni, mert a férfi fél/egy/három év után még mindig nem ereszkedett térdre? Megannyi kérdés cikázik ezzel kapcsolatban a fejemben, de nem találok választ egyikre sem. 

Egy dologban vagyok biztos, semmit nem szabad erőltetni. Van erre egy nagyon szép mondás: A párkapcsolat olyan mint a puki: ha erőltetni kell, szar lesz belőle. 

Ti mit gondoltok erről? Adnátok valaha ultimátumot egy pasinak?


10 megjegyzés:

  1. Annyira tetszik a gondolkodásmódod. Tudod azt nem értem miért kell a szerelem mértékét ahhoz mérni, hogy el akar-e venni a másik vagy nem? Sokan ezt teszik. Sokáig úgy gondoltam nekem soha nem lesz férjem és nem szeretnék esküvőt. Akkor is ezt mondtam, amikor már két-három éve együtt voltunk a barátommal. De ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szerettem volna, mint ő aki pedig tudom hogy házasságpárti és tervezi a közös jövőt. Ugyanúgy szeretem most öt év után, amikor úgy érzem hozzámennék, mint amikor ezt még el sem tudtam képzelni. Régen nagyon diplomatikusan azt mondtam neki, ha a házasságra terelődött a téma, hogy ha szeretnék házasságot akkor vele szeretném.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez egyáltalán nem mutatja azt hogy mennyire szeretik egymást, van aki házasságot is tervez van aki "csak" egy életre szóló kapcsolatot. Az én szememben mindkettő ugyanolyan jó. :) Nincs jobb vagy rosszabb.

      Törlés
  2. Szerintem egy idő után mindenki fejében megfordul a gondolat, miért nem kéri már meg a kezem? Mi a baj velem? Nem is gondolja komolyan? De egyetértek veled, ez butaság, hiszen az esetek 99%-ában egészen más dolgok állnak a háttérben, legtöbbször a piszkos anyagiak, vagy épp félénk a pasi :) Szerintem egy nő ismeri annyira a párját, akivel már évek óta együtt van, hogy ne kelljen ezen aggódnia. Igen, évek óta, mert szerintem fél év után még nem érdemes házasodni, én nem tenném, szerintem nem kell ezt annyira siettetni.
    Be kell vallanom, én is gyakran őrlődöm, hogy vajon miért nem kéri már meg a barátom a kezem? Nyáron volt a 7. évfordulónk, és minden jól működik köztünk. Aztán el is hessegetem a gondolatot, mert ismerem annyira, hogy meg fogja kérni a kezemet, biztosan tudom, csak a megfelelő alkalomra vár. Hiszen én is még csak 20 éves vagyok, van még 2 évem a suliból, és addig úgysem szeretnék még esküvőt, meg pénzünk sem nagyon van rá egyelőre, úgyhogy nem érzem azt, hogy nem tudnám megvárni, míg eljön az ideje. Az pedig soha nem jutna eszembe, hogy emiatt kidobjam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is úgy gondolom, hogy nem árt legalább 1-2 évig együtt lenni ahhoz, hogy eldöntsük tényleg működik-e. Mondanék még többet is, de ezt valószínűleg már csak az mondatná velem, hogy 8 éve együtt vagyunk. De az 1-2 év szerintem fontos. Kipróbálni az együtt lakást, hogy milyen amikor nem csak jó napokon jó hangulatban kirittyentve találkozunk, hanem náthásan, nyűgösen és munkában megfáradtan is.

      Biztosan el fog jönni a te időd is, fiatal vagy még nagyon, semmiről nem csúsztál még le. :))

      Törlés
  3. Szerintem ha már fenyegetőzni kell, akkor baj van. Egyenrangú partnerek között nem lehetne probléma, hogy ilyen dolgokat megbeszéljenek. Emancipáció ide vagy oda, a nők még mindig elvárják, hogy a férfiak észrevegyék a küldött jeleket. Aztán ha mégsem tűnik fel nekik, megsértődnek. Mármint sok nő, nem az összes általam ismert persze :)

    Az más kérdés, ha a férfi tudja jól, hogy mire vágyik a párja, és mégsem képes megkérni a kezét. Igen, képes. Mert ha valakit szeretek, és egy olyan dolgot szeretne, ami kvázi nem fáj, akkor miért ne tudnám megtenni? Ha látja, hogy szenved, mert ő is meg ő is férjhez ment, és semmi indoka nincsenek azon kívül, hogy csakazértse.

    VálaszTörlés
  4. Én is egyet értek. Mondjuk nekem három hét után megkérte a kezem a barátom (igaz, még nem hivatalosan, mert a gyűrűt vmikor december környékén fogjuk kiválasztani), de minden ember más, és minden ember máskor érzi magát érettnek az elköteleződésre. Van, aki óvatosabb, aki meg akar bizonyosodni, vagy aki még nem érzi, hogy meg akar házasodni. Semelyik sem elítélhető.
    Nyilván, ha pl. nyolc éve él együtt egy pár, és feljött már az esküvő-téma, de a férfi húzza az időt, az más kategória. És igenis nem nőietlen az, ha az ember megmondja, hogy mire vágyik. Nem követelőzve, hisztizve, ultimátumot adva, hanem szépen higgadtan, hogy ő pedig már szeretne elköteleződni, és ez neki fontos. Utána persze a nő szíve joga elhagyni a párját, ha az nem képes egyről a kettőről jutni, és a nőnek a házasság fontos (nem feltétlenül a rongyrázás meg a nézzétek a cuki gyűrűmet, csajooooook! miatt, hanem a spirituális érzete miatt). Ha meg egy nagyon hosszú kapcsolatban a férfi, ha nem házasságellenes, és ezt nem is közölte a nővel, de még egy beszélgetés után is húzza az időt, akkor ott egyébként is komolyabb gondok vannak. Vagy betegesen fél az elköteleződéstől, vagy nem szereti annyira a nőt ahhoz, hogy feleségül vegye, de az együttélés kényelmes, mert van, aki főzzön, mosson, takarítson rá meg akit az ágyába vihet esténként/ha ló nincs, szamár is jó... az ilyen kapcsolatot meg nem feltétlenül éri meg fenntartani egyébként sem a nő részéről.

    VálaszTörlés
  5. Lassan 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. (16 évesen jöttünk össze.) Már többször szóba került az eljegyzés téma, és persze nagyon örülnék neki most azonnal is, DE! Nem élünk együtt, egyenlőre nincs rá lehetőségünk, egyikünk sem szeretne évekig jegyben járni bármiféle "előrelépési" lehetőség nélkül.
    Van olyan ismerősünk, aki 3 éve van együtt a párjával, kb. 2 éve jegyben járnak, és ennyi.
    Én nem szeretném magunknak azt, hogy állandóan az esküvő dátumát kérdezgessék, és a határozott NEM TUDOMmal kelljen felelni.
    Nem a Facebooknak (ilyen ismerős is van, aki ezért "jegyeztette el" magát), nem a többi embernek, hanem magunknak, egymásnak leszünk eljegyezve egyszer. És akkor majd egy éven belül esküvőt tartunk. Ugyanúgy happy end lesz a vége. Arról nem is beszélve, hogy ha 16-17 évesen megkér, akkor kb. körbe is röhögtek volna (ha már a többieknél véleményénél tartunk), és talán én sem tudnám már azóta komolyan venni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ugyanígy gondoltam az eljegyzésre mikor fiatalabbak voltunk. :) Nekünk ugyan másfél év telik majd el a lánykérés és az esküvő között, de már nem sokkal az eljegyzés után meg is volt a dátum, tehát az arra vonatkozó kérdéseknél már nem álltam csak, mint egy darab fa. :)

      Törlés
  6. Kedves Bogca! Elgondolkodtam azon, amit írtál, és azon kívül, hogy szerintem teljesen igazad van, egy dolgot szeretnék mondani/kérdezni, és kíváncsi vagyok a véleményedre is. Előbb mondok egy-két tényt..:)
    4,5 éve járok a barátommal, kb. 2,5 éve együtt is élünk. Én 26, ő 28 éves. Én most fejezem be a fősulit, előtte dolgoztam, ő meg 3,5 éve fejezte be, azóta dolgozik. Az utóbbi 3 évben az összes párkapcsolatban élő barátja megházasodott.. És igen, szeretném, ha elvenne már engem..kb. 2 éve.. Átgondoltam, mi lehet az oka,amiért nem teszi, de lényeg a lényeg, már nem nagyon értem. És kezdek elbizonytalanodni abban, hogy vajon velem szeretne-e maradni, mivel korábban azt mondta, de azóta nem történt semmi. És van rá pénze, és szeretne(vagy szeretett volna?) ő is gyermekeket és nem, nem készül/gyűjt valami nagyobb dologra - soha nem volt a nagy meglepetések, igazán romantikus dolgok embere. Általában a születésnapom is csak inkább fejfájást okoz neki. Szóval, tudom én, nem szabad sürgetni, mert annak semmi értelme nincs, de én szeretnék családot már - és igenis jó lenne tudni, vezet-e a közös utunk valahová. És szerintem ezért sürgethetik egyes nők a párjukat. Mert az állóvíz nem megoldás, telik az idő és ha valóban nem akar már továbblépni, akkor mondja meg, mert mire rátalálok valakire, akivel működhet a dolog, az nem két pillanat. És én nem 40 évesen szeretném az első gyereket a világra hozni. Biológiai óra - ami igenis ketyeg...
    Hát, csak ennyit szerettem volna, így betolakodva a blogodra.

    Minden jót kívánok! :)
    Szulamit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 26 éves vagy, nem 36, nem kell a biológiai óra miatt rettegned. :)
      Arról amit írtál egy székely vicc jutott eszembe:

      Nénike 45 éve él házasságban, de a férje az esküvő óta nem mondta neki, hogy szeretlek. Egyszer számonkéri, mire a papa ezt válaszolja: Akkor mondtam, ha változik valami szólni fogok.

      Ha együtt éltek, nincsenek őrült konfliktusok nem hinném hogy meggondolta volna magát a hosszú távra tervezés témájában. Azt egyébként tudod, hogy ő szeretne-e esküvőt? Mert lehet, hogy amíg neked egyértelmű hogy előbb házasság utána gyerek, addig neki ez a sorrend eszébe sem jut, és simán lehet hogy akár már most is babázna, nem kell neki ehhez házasság.

      Tippelgetni ezekről a dolgokról nem lehet, kérdezz rá hogy gondolkozott-e már a gyerek témán. Nem sürgetésként, ezt is hangsúlyozd ki, hiszen fiatalok vagytok még, csak úgy egyébként. Ennyi év után már nem lehet problémája egy ilyen témával. :)

      Törlés