2012. július 22., vasárnap

Ellentmondásos nők

Elég régóta fogalmazódik bennem ez a bejegyzés, lehet még most sem teljesen kiforrott és érthető amiket mondani akarok, de teszek egy próbát azért.

Én nem tartom magam tipikus nőnek (bár tudom, hogy a nők 90%-a ezt mondja magáról), sokszor éreztem úgy már gyerekkoromban is, hogy fiúkkal barátkozok szívesebben. Nem értettem sosem, mi a jó az áskálódásban, a taktikázásban, nem szerettem mikor klikkesedtek az emberek. Gimiben is én voltam az, aki mindenkivel jóban volt, ugyanannyira el tudtam lenni a tanulós csajokkal mint a bulizós nagymenő srácokkal.

Aztán más szemszögből nézve pedig abszolút nő vagyok, szeretek sminkelni, hajat bogyorítani, főzni, takarítani, elpakolászni itthon, én szerintem csodaszépen meglennék a régi klasszikus modell szerint, mikor a nők csak otthon voltak és gyereket neveltek, míg a férj dolgozott.  Ezt így persze most nehéz megmondani, mert lehet 5 év után beleunnék az egészbe és mennék világgá tanulni és dolgozni, de most ezen a véleményen vagyok. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!


Amit sokszor nem értek más nőkben - talán nem is kell megértenem -, hogy miért keverednek nagyon sokszor ellentmondásba önmagukkal. Vegyük először példának mondjuk az emancipációt. Legyünk egyenlőek a férfiakkal, oké. Dolgozzunk mi is, ne legyen kevesebb jogunk, mint nekik. De aztán ilyenkor jön elő az, hogy sokan átesnek a ló túloldalára. Mert nem egyenlő jogokat akarnak, hanem többletjogokat. Nekem sosem volt gondom azzal, ha egy férfi és egy nő egy pár, de kettéosztják a számlát mikor enni mennek. Randizgatásunk elején mi is feleztünk mindent. De vannak, akik ezeken a felajánlásokon megsértődnek. Mert őket igenis hívja meg a férfi, legyen férfi, kényesztesse a nőt, legyen udvarias, állja a cehhet. De azért ők egyenlők. Vagy mégsem?

Aztán itt van a másik gyakori probléma. Rengetegszer olvasom és sajnos ismerősök között is tapasztalom, hogy normális jófej udvarias kedves helyes srácok nem találnak maguknak barátnőt. Arra ezek a srácok többnyire tökéletesek, hogy kisírják magukat a vállukon a hölgyek hogy a motoros menőgyerek megint megcsalta őket, de eszébe nem jutna egyik nőnek sem, hogy sokkal jobban járnának egy normális egyeddel. Én azt sem értettem sosem - oké nyilván evolúciós, állatok vagyunk vagy mi -, miért izgatja a nőket mikor két pasi verekszik értük. Én tuti kiakadnék, nem vagyok egy darab hús hogy két keselyű egymást marja felettem. Nem szeretem az aggresszivitást, és bár a legtöbb nő ezt állítja magáról (és írnak alá mindenféle petíciót a családon belüli erőszak ellen - nagyon helyesen amúgy!) mégis sokan ilyen emberek mellett kötnek ki. 

Ugyancsak sokszor elméletben működik az, hogy a nők nem szeretik ha csúnyán beszélnek velük, egy férfi legyen kedves, udvarias és normális, véletlenül se nézze le a partnerét. Mégis nők ezrei követnek olyan diétákat és edzésterveket, ahol az edző úgy beszél a nőkről mint a legutolsó riherongyokról. Nekem már a bicska ugrál a zsebemben de van akinek ez kell, oké. Csak akkor ne álszenteskedjünk. Vagy vegyük mondjuk példának a filmeket, könyveket. Itt van ez az új regény - A szürke ötven árnyalata -, ami azon túl hogy retardáltságokat ír a női testről (mióta fal a szűzhártya? mióta átjárhatatlan?) megint egy olyan kapcsolatról szól, ahol a férfi dominálja a nőt, bántalmazza, satöbbi, és lám mégis nők milliói veszik, többet adtak el belőle az USÁ-ban, mint például a Harry Potterből. Csak én megyek ettől falnak? 

Nekem nincs azzal semmi gondom, hogy mások vagyunk, sőt ettől szép a világ, hogy mindenki más és mást szeret. Ha az összes ember ugyanarra vágyna akkor annak csúnya vége lenne. Én csak azt nem értem, hogy miért álszenteskednek sokan. Vagy ha tényleg nincs valaki megelégedve azzal amije van, akkor miért nem lép tovább. Ha tényleg szeretne valaki egy kedves odaadó barátot akkor hagyja ott az elmebeteg agresszív majmát, és keresse meg azt a srácot aki mindig ott volt neki, mikor szomorú volt. (Félre ne értsetek, most nem családon belüli erőszakról beszélek, az teljesen más tészta és nem szeretnék ilyen komoly és szakértelmet igénylő dolgokról írni, nem az én asztalom.)

Jó az, ha a nők függetlenedni akarnak, de akkor tényleg tegyék is azt, ne csak elméletben. Mert nagyon visszás, mikor valaki égeti a melltartóját és veri a mellét hogy ő igenis egyenlő a férfiakkal, majd megsértődik ha nem nyitják ki előtte az ajtót és neki kéne kifizetnie a vacsora rá eső részét. 

9 megjegyzés:

  1. Tökéletesen érthető a mondanivalód! :)
    Én például rosszul tudok lenni attól, ha egy csaj teljesen máshogy viselkedik-picsásan-,ha fiúk vannak a közelben. Alapból utálom, ha valaki megjátssza magát. Nem értem, miért hiszik azt, hogy vonzóbbak a fiúk szemében, ha játsszák a buta libát... Meg amikor facebookra posztolgatnak emancipunci szövegeket olyan csajok, akik rosszul is lennének, ha nem csorgatná 50 fiú a nyálát a cicivillantós profilképükre. De ők kemények, meg vagányak, hogy beszólnak a "hülye, alacsonyabb rendű" férfiaknak.

    VálaszTörlés
  2. Ó de jó, hogy ilyesmikről (is) írsz, tök érdekes dolgokat boncolgatsz.
    Igyekszem nem túlbonyolítani a véleményem és érthetően/röviden leírni :D
    Alapból minden jellegű tanulmányaim során (szociológia) jutottam el valahova oda, hogy nem csak a nők, vagy az emberek all in ellentmondásosak, hanem a mai idők is. Valahol éppen félúton vagyunk a régi és egy új világ közt. Nem magyarázom túl a dolgot, de nem telt el elég idő még. Sokan támogatják és valósítják meg a hagyományos családmodellt, miközben mások a szupertrendi portyázó szinglit, vagy a merész biszexuálist alakítják. A játszótéren egymás mellett játszik a homoszexuális pár béranya által világra hozott gyermeke, és a főállású anyáé. Nehéz eldönteni, hogy mit fogadunk el, mit választunk, mert túl sok minden változik. Így van ez a nőkkel is. Valahol elkezdődött a folyamat, de még messze nincs vége. Nem lehet csak úgy eltörölni a hosszú évszázadok során berögzült nemi képeit, de sokan vátozásra vágynak, önállósulni akarnak, mégsem tudják mennyire. Olyan ez, mintha egy gyerek, aki unja a szüleit, vagy haragszik rájuk és el akar költözni otthonról, de meggondolja magát és csak a kertbe merészkedik ki. Lesátrazik a ház mellett, biztos közelségben, mégis önállóan.

    A 50 shades of grey meg teljesen más tészta számomra, az sokkal elemibb szexuális ösztönökre ható dolog, szerintem nincs sok köze ehhez.

    Persze lehet, hogy oltári hülyeségeket írogatok itt, ez esetben bocsánat, hogy traktáltalak vele :D Mindenesetre alig várom a többi ilyen jellegű eszmefuttatásod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen van ebben valami amit írsz, hogy nem telt még el elég idő és csak mindenki dölöngél, hogy most akkor melyik irány is legyen a saját. :)

      Törlés
  3. Szerintem is árnyaltabb a helyzet az emancipációt illetően. Törekvésnek szép, de még nem tart ott minden intézmény és egyáltalán a kultúra, hogy az alapfeltételeit megvalósítsák a társadalmak. Egyébként, ha érdekel a téma, ajánlom Bourdieu Férfiuralom című írását.

    VálaszTörlés
  4. a fifty shades trilogiat egy no irta. mindharmat olvastad?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom hogy nő írta, ettől még szánalmasabb hogy nem ismeri a saját testét.
      Nem olvastam és nem is tervezem, részeket olvastam róla a neten és tőlem abszolút távol áll ez az egész. És rengeteg a rossz kritika is. Angolul sem szeretném elolvasni de magyarul meg főleg nem, a fordítója egy arrogáns majom aki angolul sem tud rendesen és 0 a szakmai alázata.

      Törlés
  5. en olvastam mind a harmat, angolul, minden elozetes kritika elolvasasa nelkul (magyarul fogalmam sem volt, mit olvasok, amig bele nem kezdtem...) teny, az elso 100 oldal utan csak neztem, hogy ez mi, de a trilogia vegere kaptam egy osszefogo, es a kezdotol teljesen eltero kepet. ez a konyv nem a noi-ferfi tarsadalmi szerepekrol szol, ez egy teljesen mas dimenzio, bar teny, igenyel nemi nyitottsagot. mint ahogy a szexualitas altalaban. amugy maga a kapcsolat, ami le van irva a konyvben, az a ferfi imadatara es a no kivancsisagara epul, de elesen elkulonitheto az, hogy mi tortenik az agyban, es amugy milyen parkapcsolatban elnek a karakterek.

    minden rosszindulat nelkul, amit nem ismerunk, arrol hogy tudunk velemenyt mondani? es ezt nem azert kerdezem, mert nekem mondjuk tetszett a konyv, hanem mert szerintem az nem szelesiti az ember latokoret, ha rossz kritika alapjan itel meg egy alatala amugy nem ismert dolgot. szerintem ez hasonlo ahhoz, hogy en utalom a tokfozeleket, es ha nyilatkoznom kellene rola, jot nem is tudnek mondani, megis elfogadom, hogy van, akinek ez a kedvenc etele.

    mindezzel egyutt megertem, ha maga a tema nem is erdekel, viszont szerintem gondolsz rola valamit, ami abszolut nem ugy van, ezaltal egy fals kep el benned. (nem rabeszelni szeretnelek, de elojott belolem a liberalis)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapvetően én is így gondolom a dolgokat és baromira liberálisnak tartom magam. Nem is írtam véleményt a könyvről, csak megemlítettem azt, hogy mit olvastam róla. Én elhiszem hogy van akinek ez a kedvence és teljes mértékben tiszteletben tartom. Nincs ezzel semmi baj.

      Én széles látókörűnek tartom magam, de nem kell megennem egy egész grapefruitot ahhoz hogy tudjam hogy keserű, elég egy harapás is. Beleolvasgattam a könyvbe, ami nekem elég volt belőle az átjött, engem nem érdekel, aki szeretné olvassa. :) Kicsit furán érzem magam hogy erre élezted ki a teljes bejegyzést, ez csak egy volt a sok példa közül amit akartam hozni, de mivel aktuális volt, ezért ezt választottam. Akkor érezném teljesen jogosnak ezt a kritikádat ha egy teljes bejegyzésben elemeztem volna egy könyvet amit el sem olvastam.

      Ha megsértettelek a véleményemmel akkor bocsánat, nem volt tervbe véve, csak szerettem volna példának hozni a szado-mazo dolgokat, és ácsingózott az aktualitása miatt ez a könyv példának.

      Törlés
  6. A Szürke ötven árnyalatához nem volt szerencsém, csak egy ajánlóhoz. A cikk írója szerint nők százezrei azért veszik meg, mert arra vágynak, hogy a férfiak férfiak legyenek, ők viseljék a nadrágot. Nem hiszem, hogy ehhez feltétlenül hozzá kellene tartoznia a folyamatos verésnek.

    Kíváncsi vagyok, ez az átmeneti stádium hova vezet. Ez ugyan nem kismama-blog, de akinek babázás után a multinál ugyanúgy 10 órát kell dolgoznia az egyenlőség miatt, az lehet, inkább lemondana néhány kiharcolt jogáról.

    VálaszTörlés