Igazából még nem teljesen, nekem majd jövő hét kedden délután fog véget érni. Néha úgy érzem, jóval szentimentálisabb vagyok mint az átlag, lehet ez a bejegyzés is pár olvasómnak vicces lesz, de sebaj. Igen, a Harry Potterről lesz szó.
Emlékszem, még ezer éve mikor megjelent az első három könyv egyben, nővéremmel játszottuk a közömböst, hogy "minket nem érdekel ez a szar, mindenki úgy odavan érte, csak azért se fogjuk elolvasni". Persze ezt anyuéknak nem mondtuk el, csak akkor bukott ki belőlünk mikor karácsony előtt elmentünk a szokásos bécsi vásárnézésre. Még az is megmaradt hogy épp az egyik pláza mozgólépcsőjén mentünk lefelé (néha mikre nem emlékszem, volt vagy 12 éve :DDD), amikor anya elkotyogta hogy hát ők megvették nekünk őket karácsonyra. Na akkor mondtuk hogy kár volt, mert mi hozzá nem nyúlunk bla-bla. Aztán szenteste megkaptuk, és onnantól kezdve hárman harcoltunk hogy épp ki olvassa. Mert természetesen anya is beszállt az olvasók táborába. Pár nap alatt átrágtam magam mind a három részen és számoltam a napokat mikor jön a következő.
A történet jól megosztotta szerintem az embereket, nagyon sok "hater" is akadt. Jöttek azonnal azok akik már megírták ezt korábban és Rowling nyúlta a sztorit, satöbbi. Én ezzel már az elején is úgy voltam, hogy akkor mi van ha nem feltétlenül saját az alapötlet? Hihetetlen jól ki van dolgozva az egész, és jó stílusban megírva. Erre pedig akkor jöttem rá, mikor az utolsó könyvet is befejeztem. Akkor értettem meg rengeteg olyan utalást, ami már az első oldalakon is szerepelt, de csak a végén nyert értelmet. Szeretem az olyan történeteket, amik nincsenek összedobva, látszik rajtuk a munka. (Biztos vannak kivételek de számomra olyan furcsa mikor az írók évente több könyvet is megírnak, nem tudom elképzelni hogy ennyire rövid idő alatt lehet jól felépített és szórakoztató történetet írni.)
(kép: innen)Valószínűleg nem mondok újat azzal hogy nekem Piton a kedvenc karakterem. Szeretem ha olvasás közben erős érzelmeket vált ki belőlem az író, és Rowling Pitonnal ezt zseniálisan megoldotta. Utáltam és szerettem egyszerre. Imádtam a cinizmusát, és Alan Rickman alakítását is. A legtöbbször miatta ment bennem fel a pumpa, de szerintem miatta is sírtam a legtöbbet az utolsó könyv végén. Már most félek egyébként hogy az egész mozi hülyének fog nézni kedden, tuti legalább egy 100-as csomag zsepit viszek magammal.
Többször próbáltam már választ keresni arra a kérdésre, hogy melyik könyv a kedvencem. Nem tudom. Mindig rávágnám, hogy a harmadik, a sok háttérinfó miatt (imádom a Tekergős sztorikat - amit tökéletesen kihagytak a filmből, pf), de aztán eszembe jut hogy mennyire jó volt a második, meg az ötödik, meg a negyedik, meg a hatodik is. Na meg az első. Én az egészet szeretem, úgy egyben. Apropó filmek. Szeretem őket, de nem helyettesítik a könyv elolvasását, inkább illusztrációnak jók szerintem. Nem lehet egy ilyen összetett és részletes történetet 7 (jelen esetben 8) filmben teljesen átadni.
Ami miatt pedig úgy érzem hogy most már végérvényesen vége van ennek a korszaknak: mindig volt mit várni. Először az új könyvet, aztán az új filmeket. Oké, a film már nem adott sok újat, de volt valami, jövő nyáron/télen jön az új HP, mennyiszer mondtam. :D És most nem jön többet. Kedden elmegyek, végigülöm a közel 2,5 órát, amiből legalább 1,5-et bőgni fogok, és ennyi. Fura érzés, végigszőtte az egész kölyökkoromat a történet. A hatodik könyv végét egy Szombathely-Budapest IC-n olvastam, Bálint ült mellettem és nem értette miért markolom annyira a kezét. Hát majd' beszartam a vizihullás résznél, jézusom. :D Muszáj lesz még sokszor-sokszor elolvasnom a könyveket, nem szeretném hogy elillanjon az egész. És remélem hogy ha majd a jövőbeli gyerekeimnek tizenévesen a kezükbe adom a könyveket nem fognak arconröhögni hanem ugyanúgy élvezni fogják mint én.
Ti hogy álltok a Harry Potterrel?
Többször próbáltam már választ keresni arra a kérdésre, hogy melyik könyv a kedvencem. Nem tudom. Mindig rávágnám, hogy a harmadik, a sok háttérinfó miatt (imádom a Tekergős sztorikat - amit tökéletesen kihagytak a filmből, pf), de aztán eszembe jut hogy mennyire jó volt a második, meg az ötödik, meg a negyedik, meg a hatodik is. Na meg az első. Én az egészet szeretem, úgy egyben. Apropó filmek. Szeretem őket, de nem helyettesítik a könyv elolvasását, inkább illusztrációnak jók szerintem. Nem lehet egy ilyen összetett és részletes történetet 7 (jelen esetben 8) filmben teljesen átadni.
Ami miatt pedig úgy érzem hogy most már végérvényesen vége van ennek a korszaknak: mindig volt mit várni. Először az új könyvet, aztán az új filmeket. Oké, a film már nem adott sok újat, de volt valami, jövő nyáron/télen jön az új HP, mennyiszer mondtam. :D És most nem jön többet. Kedden elmegyek, végigülöm a közel 2,5 órát, amiből legalább 1,5-et bőgni fogok, és ennyi. Fura érzés, végigszőtte az egész kölyökkoromat a történet. A hatodik könyv végét egy Szombathely-Budapest IC-n olvastam, Bálint ült mellettem és nem értette miért markolom annyira a kezét. Hát majd' beszartam a vizihullás résznél, jézusom. :D Muszáj lesz még sokszor-sokszor elolvasnom a könyveket, nem szeretném hogy elillanjon az egész. És remélem hogy ha majd a jövőbeli gyerekeimnek tizenévesen a kezükbe adom a könyveket nem fognak arconröhögni hanem ugyanúgy élvezni fogják mint én.
Ti hogy álltok a Harry Potterrel?
