Hétvégi programajánló

Visszatértem! :) Tegnap letudtam az utolsó nehéz ZH-mat, ami nagyon jól sikerült, eredmény még nincs csak élettanból, de minden megvan, ebben biztos vagyok, a kérdés hogy milyen jeggyel. Holnap még lesz egy utolsó erre a hétre, de az nagyon könnyű úgyhogy már ráérek írni egy kicsit.

Hétvégén a Lurdy házban nemzetközi macskakiállítás lesz, de igazából ezt nem főleg a cicák miatt írom, hanem mert lesznek rágcsálók és nyuszik is. Szüleimnek két nyunnyerük van, akiket majdnem minden ilyen kiállításra vinni szoktak mert egyrészt ilyenkor találkoznak a többi nyulas baráttal is, másrészt meg olyan szépek a gyerekek, hogy lássa már más is ne csak mi. :D A macsekok is aranyosak egyébként, nekem kicsit az fura bennük hogy ott fetreng egy csomó a kis ketrecében a díjaival együtt, és konkrétan le tudom olvasni a macska arcáról a gőgöt, hogy ő most milyen szép és okos és hogy legyek arra büszke hogy hagyja hogy én őt nézzem. Nem tudom hogy most lesznek-e a nyuszikon kívül más kisebb állatkák is, többnyire szoktak még lenni tengerimalacok, hörik, csincsillák, patkányok is, legutóbb volt egy nagy malac is, nagyon édes volt, a kiállítás végén láttuk ahogy beszáll a gazdival a kocsiba a parkolóban és zabálja a kisgyerek májkrémes kenyerét. :DDD Szerintem érdemes elmenni, engem mindig feltölt energiával ha sok édes állattal vagyok körülvéve. Szombaton délután mi is kint leszünk.

Szombatra kissé esős időt mondanak, vasárnap több eső is lesz, de aki bevállalósabb szombaton (vagy akár péntek délután, akkor állítólag még napsütés lesz) elmehet a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Mi minden évben mikor kicsit jobbra fordul az idő ellátogatunk ide, tavaly azt hiszem kétszer is voltunk. Nagyon szépen fel van újítva az egész, emlékszem gyerekkoromban az állatkertekben mindig kb 15 négyzetméteres rácsos ketrecekben mászkáltak faltól falig az állatok, szörnyű visszagondolni rá. Most mindenkinek szép kifutója van, nagy hellyel (jó persze ez szubjektív, a préri nyilván nagyobb), jobb így nekik is, meg nekem is nézni. Nagyon szeretem a fókaetetést (legutóbb olyan közel voltunk hogy hallottuk a gondozót hogy miket mond mikor csinálja a fóka dolgát és olyan szeretettel beszélt hozzá, mintha a legjobb barátja lenne, nagyon aranyos volt), a farkasokat, minden kecskét és lámát megtapogatok. Tavaly az egyik láma szépen arcon is köpött, nem tetszett neki hogy meg akartam ölelni. :'D Most születtek kölykök az éji majmoknál, aki szerencsés lehet még látja is őket! :)

Aki nem feltétlenül állatos programra vágyik és szereti a háborúsabb filmeket azoknak ajánlom A Föld inváziója című filmet. Mi a MOM Parkban néztük tegnap, ott van angol nyelven is. Számomra abszolút hitelesen mutatja be azt a helyzetet amikor hirtelen ránk támadnak a fogalmunk-sincs-hogy-mik, az első kb fél órában teljesen beleborzongtam abba hogy mennyire ilyen lehet. Persze van benne a szokásos amerikai filmekben megtalálható patrióta-nyál, de szerintem abszolút szórakoztató.

Könyvszeretőknek ajánlom hogy nézzenek el egy Libribe, az Agave Kiadó könyvei egyet fizet kettőt kap akcióban vannak, tehát ha kettőt veszünk csak a drágábbikat kell kifizetni. Ha neten előre megrendelitek személyes átvételre akkor még 10% kedvezményt is kaptok! Mi ma vettük át a megrendelt könyveket az Alleeban lévő boltban, ahol nézelődés közben megláttam, hogy az angol nyelvű 7. Harry Potter könyv csak 1690 Ft. :o Aki bukik az eredeti nyelvű könyvekre csapjon le rá, nem tudom miért ennyi, mert ez a keménykötésű szép kiadás, a paperback verziók 3000 Ft körül mozogtak, a 7. is meg az előző részek is. Erősen gondolkoztam rajta hogy megveszem, de én ilyen szempontból kicsit fura vagyok, szeretem a nagyon szép könyveket és nem biztos hogy ebből a kiadásból meg tudnám venni az összes részt és az meg olyan hülyén nézne ki, ha a 7. ez a verzió, a többi meg egy másik kiadás. :( Aki nem ennyire háklis az szerencsés. :D Nem tudom hogy ez más Libriben is van-e, úgyhogy ha biztosra akartok menni akkor az Alleesat ajánlom.
Könyv témában még: Az Alexandrában az Ulpius-háznál van egy olyan akció hogy három könyv közül a legolcsóbb ajándék.

Kipróbáltuk egyébként a Librin belüli Frei Cafét és meglepően jó volt! :) Nagyon szép kávégépük van, ilyet még nem is láttam, olyan mint egy szamovár, és nagyon finom volt a kávé is. Én mexikói tejeskávét ittam, ami fűszeres (fahéj, szerecsendió ízét éreztem benne), Bálint vaníliás-chilis lattét ivott, ami nem csípett nagyon, csak miután lenyeltem éreztem kellemes bizsergést a számban, nagyon különleges. Egyáltalán nem is drága, egy McCaféban vagy bámilyen más "gyors" kávézóban jóval drágábbak a kávék. Ezentúl többször kanyarodok be szerintem Frei Caféba. :)

Szerk: Nővéremnél teadélután lesz szombaton három fiatal tervezővel akik hozzák magukkal a kincseiket és lehet kérdezni, vásárolni is. A blogján minden le van írva, és facebookon is. Akit érdekel annak mindenképpen ajánlom, Via jó házigazda és finom a teája! :)

Ha nem akartok pénzt költeni, vagy csak simán egyik program sem mozgatott meg titeket túlzottan, esetleg nem pestiek vagytok akkor egy sima séta is belefér a hétvégébe, még akkor is ha esetleg munka vagy tanulás a lakáshoz kötne. Mi ma a hazafelé út felét sétáltuk, nagyon szép idő van, igazi tavasz illat. Már minden cukrászdában (amiket láttam) van fagyi - ma még mondjuk sült gesztenye-árust is láttam, ami nekem fura, az számomra abszolút hideg idő nasi -, egy gombóc még a fogyókúrázóknak is belefér.

Ti mit terveztek a hétvégére?

Nyereményjáték Magdinál!

Maggie elérte a 300. követőt, sőt már túl is szárnyalta, gratulálok hozzá! :) Ebből az apropóból nyereményjátékot indított, amire a képre kattintva tudtok jelentkezni:

Sok sikert mindenkinek!

UI: Bocsánat az elhanyagolt blogért, jövő héten 5 zh-t írok és azt se tudom merre áll a fejem :( Ha végeztem többet fogok veletek foglalkozni.

Koncentrációt segítő torna

Remélem minden kedves olvasóm egy madárcsicsergős réten kergeti a pillangókat a hosszú hétvége alatt, de ha esetleg vannak olyanok - mint én - akik kénytelenek tanulni, vagy mondjuk otthonról dolgoznak, azoknak mutatnék egy kis trükköt hogyan lehet magunkat serkenteni hogy jobban menjen a tanulás/munka. :)

Ezt a kb 5 perces kis tornát a már többször emlegetett anatómia gyakorlatvezetőnk csináltatja meg velünk minden óra elején, állítása szerint ha ezzel kezdik az órát érezhetően jobban figyelnek a diákok. Lévén anatómiáról van szó nekünk közben mondani kell hogy épp melyik izmot csapkodjuk, de itt most ettől eltekintek. :D

Álljunk féllábra, a levegőben lévő lábunkat emeljük fel derékszögben (térdnél és fenéknél is). Kifeszített tenyérrel csapkodjuk (ne túl erősen, de azért határozottan) végig először a vádlinkat, majd elöl a sípcsont körüli izmokat, végül a külsőket, majd a belsőket is. Mindkét kezünket használjuk! A lábunkat tartsuk még (én ilyenkor többnyire már hatszor eldőltem, borzalmas az egyensúlyérzékem :D), most jön a comb. Ütögessük végig a négyfejű combizmot (ami elöl - jelen esetben felül van), majd a hátsó combizmokat is. Ugyanígy köszönjünk oda a külső és a belső izmoknak is. Most jön a másik láb, ugyanebben a sorrendben ott is csapkodjunk végig mindent.

Most a kezeink jönnek. Feszítsük ki az egyik kezünket úgy, hogy az alkarunk belső része legyen felül, a tenyerünket pedig feszítsük hátra, tehát úgy hogy a tenyerünk közel függőleges állásban legyen. Itt értelemszerűen csak egy kézzel tudunk csapkodni. Először ütögessük végig ezt a belső részét az alkarunknak, majd a másik oldalt is, végül a külső és belsőket is, mint a lábnál. A felkaron csapkodjuk meg a bicepszet, alulról a tricepszet, egészen fent a hónaljig, majd újra felül a delta izmot (ahová a szurit szokták adni), végül egészen menjünk hátra a nyak felé a csuklyás izomhoz. Ismételjük ugyanezt a másik karunkon is.

Ezután álljunk egyenesen, és két tenyérrel csapkodjuk meg jól a fenekünket. :D Feljebb a vesénknél ne nagyon ütögessünk, de kis paskolással oda is másszunk fel. A hasunkat két tenyérrel felfelé simogassuk, ne ütögessük, az nem tesz jót. Ezután jön a kedvenc részem, a legviccesebb (szerintem). Ujjbegyekkel, vagy behajlított ujjak bütykeivel (kinek mi esik jobban, nekem az ujjbegy) kezdjük el ütögetni a szegycsontunkat és közben hangosan mondjuk hogy "ááááááá". Ha jól csináljuk akkor szaggatott á fog kijönni belőlünk az ütögetés miatt. Ettől berezonálnak a csontos üregek, ami szintén serkentőleg hathat. Végül csináljunk pár keresztezett könyök/térd érintést (jobb könyök bal térddel és bal könyök jobb térddel), hogy a két agyfélteke is dolgozzon kicsit.

Ha ügyesen csináltuk érezzük hogy nem csak a tenyerünk amivel csapkodtunk, hanem minden izmunk zizeg, zsiborog kicsit. Így mindenhol kicsit serkentettük a vérkeringést, ami egyértelműen egészséges, arról nem beszélve hogy éberebb is lesz tőle az ember. Ha tanuláskor nagyon bekókadok akár félóránként is csinálom, és sokkal jobban tudok utána figyelni, koncentrálni. Reggeli nehéz kelésekkor is hasznos lehet. Így leírva lehet nagyon bonyolultnak tűnik, de higyjétek el nem az.

Kipróbáljátok ezt a módszert? Nektek van valami bevált taktikátok ha elfáradtatok de talpon kell maradni?

Nyereményjáték Mártinál!

A Love the heels blog nyereményjátékot tart a 200. követő alkalmából, gratulálok hozzá! :)
Nyerhetünk egy magazin előfizetést (ami szerintem szuper ötlet) és egy sminkpalettát.
A játékszabályok elolvasásához és nevezéshez kattintsatok a képre!

A nagybetűs otthon

Régen nem volt már elmélkedős postom és mostanában ezen gondolkoztam többet. Ismerek egy embert akinek próbáltam elmondani hogy nekem mit jelent a haza, az otthon, de nem értette nagyon meg, legalábbis úgy vettem észre.

Van egy időszak, amikor az embernek megváltozik az hogy mi jelenti számára az otthont, a hazát. Ez általában 18 éves kor körül történik meg az emberek nagy részével, én is ekkor, majdnem 19 évesen kerültem el anyuéktól. Mondjuk én szerintem extrém módon "igénytelen" vagyok ebből a szempontból, rám abszolút illik a "my home is where my ass is" kifejezés (wowosoknak: my home is where my heartstone is :D). Félreértés ne essék ez nem azt jelenti hogy nem szeretek a szüleimnél lenni, most is nagyon jó hozzájuk utazni, de már más (szerintem ez a természetes egyébként). 2006-ban mikor Budapestre kerültem egy évig kollégista voltam. Azt annyira nem nevezném otthonnak, de azért azt mondtam hogy menjünk már haza, ha épp ezt volt kedvem mondani. Végülis ott laktam. :D Az albérlet már kicsit más volt, az otthonabb volt mint a kolesz. Ott már gyakrabban elfogott a "hazaértem" érzés.

Ami viszont végképp otthonommá vált természetesen a lakásom. :) Több helyen is láttam már kérdésként, hogy ki mikor érezte már hogy hazaér, költözés után mennyi idő elteltével. Amikor még felújították a lakást még nem nagyon láttam, hogy én ebben itt lakni fogok, itt lesz az otthonom, az ágyam, az állatok, minden. Költözéskor viszont kattant bennem valami. Emlékszem még az utolsó simításokat végezték a munkások (azt hiszem épp a parketta szegélyét ragasztották fel), amikor mi már itt voltunk és én már takarítottam. A fürdővel ekkor már végeztek, azt álltam neki takarítani, és onnantól hogy azzal megvoltam az már az enyém volt. A munkások még jöttek oda kezet mosni, és még mindig érzem azt az érzést ami akkor bennem volt. Furcsa, ilyen "most mostam ki a mosdómat és odamossa a kezét, fröcsög a fekete víz, óvatosabban már, hát domestosoztam!" :D Ilyen érzések csak akkor jönnek elő belőlem, amikor valaki olyan nyúl hozzá a dolgaimhoz, akit nem feltétlenül szeretnék a közelében látni. Akkor már sejtettem hogy itt nem sok idő az átállás hogy ez az enyém.
Készült rólam a költözés napján egy kép, ami homályos is mert telefonnal készült, én meg nyúzott vagyok rajta az egész napos meló miatt, de azért megmutatom, mert szerintem az arcomon látszik hogy otthon vagyok.

A költözési káosz tökéletesen látszik, a függöny is egy átmeneti megoldás volt, igazából majdnem minden, de én már akkor is olyan boldog voltam hogy végre az enyém, nem jön főbérlő a pénzért, nem másokkal kell együtt lakni, csak ketten, itt, együtt. Az első reggel sem volt szokatlan, korábban ha új helyen aludtam reggelente mindig kerestem hol a fenében vagyok, mire leesett hogy nyaralok/kolesz/albérlet.

Azóta (most augusztusban már három éve lesz hogy itt lakunk) minden nap amikor zörgök a zárral és belépek a konyhába rám jön az itthon vagyok érzés, és olyan jó hogy ez így van. Annyira szeretek hazaérni hogy pont emiatt ritkán van hogy ha van egy órám hazaugrom. Ha én hazaérek akkor átöltözöm, leteszem a fenekem és nagyon nehezen indulok el újra. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy milyen érdekes, mennyit változtam az átöltözés tekintetében. Letenném a nagy esküt hogy azon marakodtunk anyuval a legtöbbet hogy mi a fenéért nem öltözöm át ha hazaérek, minek ülök farmerban este 10-kor is a tv előtt. Most amint levettem a cipőm és a kabátom az az első hogy tépem le magamról az utcai ruhát, ami kint kényelmes itthon extrém módon elviselhetetlen nekem, 10 percet is nehezen bírok ki így. Nem tudom mitől lehet. :D)

A lényeg az, hogy ha megkérdezik tőlem hogy hol lakom, akkor Budapestet mondom már 4 éve legalább. Szombathelyről jöttem, de itt élek. És szeretem. :)

Nektek mi kell ahhoz hogy valami otthon legyen? Könnyen alkalmazkodtok az új körülményekhez?

Formspring

Már több TAG postot is csináltam, ebből feltűnhetett nektek hogy nagyon szeretek kérdésekre válaszolni. Emiatt - bár tudom hogy nincs sok olvasóm tehát nem vagyok akkora valaki hogy sokat kérdezzenek tőlem - úgy döntöttem regisztrálom magam Formspringre.

Itt találhattok meg, kérdezzetek bátran. :)

Hétalvó vagyok

Rég volt, tán igaz sem volt (maximum anya emlékszik az isteni ébresztésekre amik abból álltak hogy a fejére léptem hogy jobban lássak) mikor kicsi voltam és reggel hallottam a kukásautó hangját, szaladtam át szüleim szobájába ahol az ágyról fel tudtam nézni az ablakba és megfigyelni ahogy az a csoda, a sárga színes nagy valami megeszi a szemetet és elmegy vele. Ezek az utolsó emlékeim arról, hogy korán ébredtem és magamtól. 5 perc sétára laktam a sulitól, és minden utolsó percet kihasználtam hogy minél többet aludhassak a későbbiekben. Végzős koromban 7:40 körül jött be anya (kb ötvenedjére minden nap) hogy most már igazán fel kéne kelnem. Többnyire csengetésre a suliban voltam.

(kép: innen)

Az alvás nálam mindig kardinális kérdés volt, egyszerűen nem tudok semmit sem csinálni ha nem alszom ki magam. És az a baj hogy én nem ébredek fel magamtól mondjuk 8 óra alvás után. Ha este 9-kor is fekszem le képes vagyok másnap délig aludni ha épp aznap nincs semmi dolgom reggel. Mostanában próbálok ezen változtatni, hétköznap (a szerdák kivételével) minden reggel legkésőbb 10-re bent kell lennem suliban. Hétvégén még így is lustálkodunk délelőttönként, de igyekszem leredukálni a dolgot. A túlalvási fáradság nálam abszolút létezik, ha alszom 12 órát akkor egész nap használhatatlan vagyok.

Azért ragadtam egyébként billentyűzetet, mert ma nem aludtam vissza és tök jól érzem magam! :) A visszaalvást úgy értem, hogy szerdánként Bálint 10-re megy órára, ezért 8-kor mindig felkelek vele, csinálok kávét, lézengek, majd - eddig majdnem minden szerdán - miután elment itthonról fogom magam visszamászok az ágyba és alszom délig. Ez szerintem nálam már rutinszerűvé vált, mert még akkor is képes voltam megcsinálni, ha nem éreztem magam fáradtnak. Ma viszont úgy voltam vele, hogy igen, relatíve korán keltem, de aludtam 8 órát, elégnek kell lennie. Így mikor elment itthonról nem punnyadtam hanem elfoglaltam magam, tornáztam, mostam, pakoltam, ilyesmi (most pedig mindjárt nekiállok tanulni juhéé). És jól esett! Alig telt el még a napból és már tök hatékony vagyok, szeretem az ilyet.

A sokáig alvásnak az is oka volt, hogy sokszor sokáig ébren voltam és értelemszerűen akkor a reggel maga a pokol. Ez szerencsére mostanában megszűnt, éjfélre legkésőbb mindig ágyban vagyok, így azért jóval egyszerűbb. Ezennel most elhatározom hogy jobban odafigyelek arra hogy mikor alszom, időben próbálok kelni (és időben feküdni!), hasznosan tölteni a napot, kíváncsi vagyok sikerül-e. :)

Ti hogy álltok az alvással és a koránkeléssel? Mormoták vagytok mint én, vagy koránkelő típusok?