So long, and thanks for all the fish!

Valószínűleg mindenkinek eljön egy olyan pillanat az életében, amikor valami, amit sokáig lelkesen és nagy lendülettel csinált már nem szerez annyi örömet és el-el felejtődik a hétköznapokban. Az első bejegyzésemet 2010. decemberében írtam, ami azt jelenti hogy közel 3 évig ötleteltem, filozofáltam és beszélgettem veletek ezen a felületen. Nagyon izgalmas időszak volt ez, de úgy érzem hogy nem érdemli meg a blog, hogy olyan dolgokat próbáljak meg belőle kifacsarni, amik már nincsenek benne, úgyhogy úgy döntöttem befejezem.

Egy ideje már érik bennem ez a döntés, ti is láthattátok, hogy elég kevés bejegyzés született mostanában. Sokszor megfordult a fejemben bizonyos dolgokat tapasztalván, látván hogy megírom, de aztán valahogy energia már nem jutott rá. (Itt jegyezném meg, hogy mikróban ne akarjátok a beszáradt Mac zselés tust újra kenhetővé varázsolni, hiába olvasni sok helyen hogy működik, nekem szikrázott minden és majdnem gallyra vágtam a mikrónkat. Forró vízbe áztatva használható lesz a drága.) Eddig az esküvő hajtott, amúgy is sokat böngésztem a témában oldalakat, és izgalmas volt veletek együtt készülődni, de amint ez az időszak lezárult már nem nagyon volt ihletem. 

Nem szerettem volna eltűnni egy szó nélkül, ezért írom ezt a bejegyzést, nem pedig azért hogy vadásszak a "jaj ne hagyd abba" kommentekre. :) Nagyon szeretlek titeket és hálás vagyok amiért olvastatok, kommenteltetek és velem izgultatok adott esetben. Most elég nagy dolgok jönnek az életemben (nem, nem vagyok terhes), meg kéne íródnia egy szakdolgozatnak, aztán jön a záróvizsga sok felvonásban, és vár az élet, amit már én is nagyon-nagyon várok. :) Addig is míg ide eljutok töltöm a kórházi gyakorlatomat, ahol 40 szülést le kell vezetnem hogy egyáltalán záróvizsgázhassak - már 9 megvan! -, és nem árt kicsit magammal is foglalkoznom. 

A blogot törölni nem fogom, mert nekem is jó lehet később visszaolvasni - máshol például sosem írtam le ennyi mindent az esküvőről -, és receptekért is néha visszakeresek. Na meg hátha nektek, vagy bárki másnak aki később is ráakad hasznos lehet egy-egy régebbi bejegyzés. :) A facebook oldalt viszont feleslegesnek gondolom fent tartani, ezért azt jövő héten valószínűleg megszüntetem. Az internetről azonban nem tűnök el ezt garantálom, twitteren és instagramon aktívkodok napi szinten, és az elmúlt hetekben beszippantott a tumblr is, úgyhogy ott is megtalálhattok ha szeretnétek.

Vigyázzatok magatokra, és köszönök minden kedves levelet, kommentet, tanácsot, segítséget. Jó volt veletek! ♥

Catrice és Essence tusfilcek

Ezeket a tusfilceket anyától kaptam az esküvő előtt, mikor Szombathelyen voltunk egy ideig. Akciósak voltak a Rossmannban, 1000 Ft alatt volt azt hiszem mindegyik. Három darabot hozott nekem, az Essence fekete, a két Catrice pedig kék és zöld, pontosabban a Black blue és a Black green névre hallgatnak.

Örültem nekik, még sosem volt tusfilcem, és az én kis béna kezeimmel elég nehéz tusvonalat húzni. Zseléssel és ferde ecsettel már ügyes vagyok, de a folyékony tus még mindig nem az én barátom. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

TAG - Az első...

Ma futottam bele ebbe a tagbe, és egész jó mesélős kérdések vannak benne, úgyhogy úgy döntöttem kitöltöm. :) Amúgy is szeretek sztorizni, de hülyén jönne ki ha leírnék random évezredes történeteket, így viszont van rá lehetőségem. 

1. Mi volt az első tweeted?

Túl régóta vagyok twitteren, úgyhogy az első már kishiftelődött. Visszagörgettem, a legrégebbi most ez: " De aranyos vagy, köszi! :))" és Évinek írtam.

2. Mi volt az első youtube videó, amit láttál?

Fogalmam sincs. Biztosan valami vicces, baki, ilyesmi, de nem Szalacsi és nem is Polgárjenő, mert őket már bőven a youtube előtt is ismertem. 

3. Milyen csatornára iratkoztál fel először youtube-on?

Megint csak nem tudom. Régen volt.

4. Mi volt az első facebookos profilképed?

Ez. 19 vagyok rajta.

5. Tartod a kapcsolatot az első szerelmeddel?

Tulajdonképpen igen! :D Bálint előtt csak olyanokba voltam "szerelmes", akikkel az életben soha nem is kommunikáltam, csak messziről nézegettem őket, úgyhogy olyan első szerelem akivel beszéltem is, az Bálint. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Kakaós csiga

A kakaós csiga abszolút a kedvenc péksüteményem. Néha még engedek a csábításnak és veszek, de jobban szeretek ilyesmiket itthon sütni. Sokszor próbálkoztam már az elkészítésével, de sosem találtam még olyan receptet, ami igazán jó eredményt hozott volna. A legtöbb tészta a sütőben nagyon kiszáradt, a töltelék pedig szinte mindig a kakaópor + kristálycukor kombináció volt, ami nekem tekerés és felvágás közben kihullik. Az ihletet az újbóli próbálkozáshoz a nővéremnél talált fahéjas csiga receptje adta. Első körben azt is csináltam meg (isteni lett egyébként), aztán kicsit később kattant be, hogy miért ne csinálhatnám ugyanezt a kakaós töltelékkel is? 

Véletlenül kifelejtettem az eredeti receptben található tojást a tésztából, de nem lett tőle rosszabb a végeredmény. :)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Esküvői képek! ♥

Nem győztem sosem hangsúlyozni korábbi bejegyzéseim tömkelegében, hogy mennyire fontosnak tartom, hogy az ember jó esküvői fotóst fogadjon, és ne csak egy nagybácsi fotózzon a nagy napon. A jó minőségű fényképezőgép nem elég, azt használni is tudni kell. Arról már nem is beszélve hogy egy fotós mennyi olyan dolgot vesz észre és kap lencsevégre, amit mi lehet nem is észlelünk. 

Na szóval Anditól ma megkaptuk az esküvői képeket, és nekem konkrétan elállt a szavam. Vinnyogtam, sírtam, nevettem, hihetetlen jól sikerült az összes, nagyon jól visszaadják az élményt, a hangulatot, a bulit, minket, a családot... Nem is tépem tovább a számat, sok kép következik! :)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Segítség, eldugult a lefolyó!

Olyan sincs, hogy egy dugulás jókor jön, de általában az a legjellemzőbb, hogy akkor fordul elő, amikor rohadtul a legrosszabb az időzítés. Ez nekem múlt héten volt, miután kitakarítottam a teljes fürdőszobát, a szobát, majd nekiálltam volna a konyhának. Mosogatás közben a víz se tőled se hozzád, nem folyt le egyáltalán. Ennek rendkívül örültem, mert a fürdőt csak a szobán keresztül lehet elérni, tehát igazából minden újra tiszta kosz lett... Másrészt az is remek, hogy hó vége volt, hétvége, a google szerint pedig egy duguláselhárítás felülről veri a 10 000 Ft-ot.

Hogy érted, hogy eldugult?

Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Improvizál. Lefolyótisztítóm nem volt itthon, és abban biztos voltam, hogy az egyszerűbb házi módszerek (mindjárt kifejtem) ezen nem fognak segíteni. Első körben kipakoltam a mosogató alatti szekrényből és meglestem mi hogy néz ki. Anno mikor beköltöztünk a mosogatót mi szereltük fel és össze, úgyhogy tudtam hogy teljesen érthető és összerakható egyedül is. Nekünk ezek az alkatrészek műanyagok, úgyhogy kicsit tudtam rajta mozdítani, de semmit nem segített. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

6+1 dolog, amit nem árt tudni esküvő előtt

Az esküvővel kapcsolatban nagyon sok dologról kapunk információt akár ismerősöktől, akár ismeretlenektől, de vannak dolgok amikről senki, vagy szinte senki nem szól. Vagy csak utólag. Vagy nem foglalkoztál vele, pedig kellett volna. Na ilyeneket próbálok összegyűjteni nektek, ha esküvőre készültök lehet még hasznos is lesz. :)

1. Egyél a nagy napon!

Na ezt tuti mindenki hallotta már, én mégsem tulajdonítottam volna neki nagy jelentőséget, ha nem kapok egy remek tippet egy ismerősömtől. Az élménybeszámolós bejegyzésben említettem már a Nutridrinket, de itt is kiemelem (eskü nem támogatnak! :D). Ha én izgulok akkor a gyomrom akkora mint egy mogyoró és nem tud semmit befogadni. Hiába kínálgatta nekem reggel anya a hatféle reggelit, a gondolattól is felfordult a gyomrom. Enni viszont muszáj, különösen ha késő délután van a szertartás, és 8 előtt nincs reális esély vacsorára. A Nutridrink jó alternatíva, mert iszogatni kell csak, nem is egyszerre kell ledönteni, és mégis eltelít. Nem annyira hogy mozdulatlan leszel, csak nem korog a gyomrod, nem szédülsz és kibírod estig. Nekünk életet mentett. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

NOTD - Matt nude

Ezt a körömlakkot anyától kaptam. Neki valami magazinhoz adták, és nagyon cuki volt mert nem értette, hogy ő csinál-e valamit rosszul, hogy csak nem lesz fényes az istenért sem az eredmény. :)) Én sem feltétlenül tudom eldönteni, hogy tetszik-e a matt finish, de egyelőre elnézegetem. Sajnos elég hamar kifényesedik, nem tudom más matt lakkok is így viselkednek-e. A másik kis fájdalmam, hogy fedőlakkot nem tudok rá tenni, így a tartóssága nyilván nem lesz sosem olyan mint egy fényesebb manikűrnek. 

Egyébként el tudom képzelni hogy megszeretem és beszerzek egy matt fedőlakkot, hogy aztán szabadon garázdálkodhassak a már meglévőkkel.

Essence french matt vakuval

Vaku nélkül

(A körömágyam és a körmeim állapota sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, az esküvős gél lakk lereszelésénél kicsit erőteljesebb voltam a kelleténél és masszívan reszelgettem mindenből. De úgy tűnik találtam egy szuper körömerősítőt, ha kicsit tovább is beválik akkor mesélek róla!)

Videó a szertartásról

Nem gondolkoztunk alapvetően esküvői videósban, ezért egészen az esküvő előtti 3 napig úgy gondoltam nem is lesz videónk, aztán barátnőm (akinek előttünk egy héttel volt az esküvője) felajánlotta hogy kameráznak ha szeretnénk, mert náluk is csinált valaki felvételt és jó volt visszanézni. 

Szóval így végül lett videónk, és igazából örülök neki, de most is úgy gondolom, hogy profi felvételre nem biztos hogy vágynék. Mikor az előbb említett esküvőn voltunk hozzánk raboltak egy másik menyasszonyt, akivel volt stáb is, és eléggé fura volt hogy folyamatosan tánc közben mindenki arcában volt a kamera, engem egy ilyen nagyon zavart és kizökkentett volna. Így hogy messziről csak dokumentálás készült viszont jó hogy van a felvétel, fel sem tűnt hogy vesznek minket. 

Nem dumálok tovább, itt a videó. :) A teljes szertartást nem akartuk nagy közönség elé tárni, az itthoni nézegetésre jó lesz, viszont csináltam egy publikus verziót belőle. A jelszó "0727". 

Kattints a képre a videóhoz!

Hogyan válj tökéletes facebook-ismerőssé?

A facebookot egy rendkívül jó dolognak tartom, nagyon jó kapcsolattartási felület olyan embereknek, akik alapvetően sokat nem tudnak találkozni, mégis kíváncsiak arra, mi történt a másikkal. Így nem kell telefonálgatni, képeket küldözgetni, ha valami olyan akkor ott azonnal meg is látod. 

A mostani bejegyzésem egy szatíra lesz. Bizonyos momentumai velem történtek meg, egyebek ismerőseimmel, másokról csak hallottam. Néhol túlozni fogok, ne vegyétek kérlek magatokra, csak kiírom magamból azokat a gondolatokat, amik már hónapok óta cikáznak a fejemben. 

A tematika a következő lesz. Leírom az adott életeseményt, ami az ismerőssel történt, majd azokat a reakciókat, amik által a címben is említett tökéletes jelzőt megkaphatod. :)

1. Ismerősödnek névnapja van. 

Nem lényeges, hogy ritkán találkoztok, vagy egyáltalán nem, csak simán egy iskolába jártatok, köszöntsd fel! A személyes üzenet, vagy falra történő írás helyett keress egy virágos névnapi köszöntőlapot, és azt tedd ki a falára. Ha sok ismerősöd ünnepli aznap a névnapját, teljesen felesleges mindenkire külön időt szánni és személyesen felköszönteni, keress egy tulipános képet, tedd ki a saját képeid közé majd egyenként minden névnapját ünneplő ismerősödet taggeld be a képen. Ugyanez nőnapon is érvényes, nem érdemlik meg a nők hogy külön legyenek köszöntve, gerberás kép, aztán taggelés indul. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Kikkel dolgoztunk az esküvőn?

Megígértem, hogy írok egy külön bejegyzést azokról a szolgáltatókról, akikkel együtt dolgoztunk, hogy az esküvőnk a lehető legtökéletesebb legyen - számunkra. A bejegyzés hasznosságát tekintve azoknak lesz inkább érdekes, akik Vas megyében terveznek házasodni, de azért akad egy-két budapesti elérhetőség is, továbbá hogy mindenkinek élvezhető legyen, szúrok be az emlegetett dolgokról is képeket. :)

Képes bejegyzést még azért nem csináltam, mert egyelőre csak a kastély hivatalos fotósától kaptam meg a sorozatot, majd ha minden képem Andiét is beleértve nálam lesz, akkor mutatok sokat! :)

A helyszín

Sokat írtam róla már korábban is, az Új-Ebergényi Kastélyszállóban volt lebonyolítva a szertatás és a vacsora is. Nagyon profik voltak, szervezésben csillagos ötös, nem szúrták el a zenénket, mindent megcsináltak amit kértünk, szuper volt a kaja, és korrekt az elszámolás. Ha ötször mennék még férjhez ötször mennék hozzájuk. Plusz pont, hogy az ajánlat része egy ottani fotós is, Szántai Balázs, aki egyébként nagyon jó képeket csinál, az ő munkáit használom fel a mostani bejegyzéshez. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Élménybeszámoló!

Ugyan még javában nászutazunk, de az emlékeim már kezdenek megkopni a szombati napról, ezért úgy döntöttem még gyorsan elmesélem nektek hogyan is zajlott az esküvőnk. :) Olyan egyébként ez, mint az érettségi, mindenki mondogatja neked, hogy tök könnyű, ne félj, persze te izgulsz, aztán mire túl vagy rajta rájössz, hogy jé tényleg. Na az esküvőről mindenki azt mondja, hogy villanásokból áll a nap, nem teljes a kép, csak történnek a dolgok. És valóban. Na de kezdem az elején.

Szerdán megérkeztek Szombathelyre a skót barátaink, így onnantól már eléggé felpörögtek az események, mert amennyi időt csak tudtunk velük töltöttünk, amikor pedig anyuéknál voltunk akkor ültetőkártyát írtunk, lekvárt csomagoltunk és próbáltunk (több-kevesebb sikerrel) aludni. Én még hétfőn elmentem kozmetikushoz, szerdán meg fodrászhoz egy frissítő vágásra és új melírra. Odafelé éreztem először a pillangókat, de aztán hamar el is múltak, és érdekes módon nem is izgultam túl a dolgokat. Csütörtökön manikűröshöz mentem, meg volt még egy találkozónk a tánctanárunkkal, és már itt is volt a péntek. Szaladtunk a kölcsönzött virágokért (közben etettünk hurkát a barátainkkal), aztán 6 körül kimentünk a faluba hogy fellufizzuk a villanyoszlopokat, hogy mindenki odataláljon a kastélyhoz. Ez utóbbi elméletben szuperül működött, gyakorlatban kevésbé, mert a lufik egy része  másnapra kidurrogott, a másik részét meg kedves falubeliek leoperálták, minek örülnek ezek itt alapon.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Összeházasodunk!

18:00 van, július 27-e, és ha minden jól megy épp most készülök kisétálni Apával a kastély kertjébe.

Elképesztő sok mindenen mentünk keresztül az elmúlt 8 és fél évben, az esküvőszervezéssel töltött időszak pedig még sűrűbbre sikeredett. Igyekeztem nem menyasszörny lenni, de azért néha észrevettem magamon, hogy ha valaki olyan ötlettel állt elő ami nekem  nem tetszett akkor támadó módba kapcsoltam, még ha kívülről ez nem is látszott, mert igyekeztem nem vérengző vadállatnak látszani.

A lánykérés napjától nekiálltam szervezkedni, ami lehet kicsit őrültnek tűnik, tekintve hogy majdnem 2 év telt el az esküvő és az eljegyzés között, de én ilyen vagyok, ha tudnék az utolsó fűszálig megteveznék mindent. :) Na de a szervezkedésekről tudtatok végig, csak sok konkrétumot nem árultam el.

Nálam elég kardinális kérdés volt a zene, több bejegyzés is született inspirációs ötletekkel ebben a témában. Válogatós vagyok, akármit nem akartam, olyat meg főleg nem ami minden második esküvőn előfordul. Emiatt különösen sokat meditáltunk Bálinttal a kérdésen.

Szóval ott tartottam, hogy épp Apával vonulok, igyekszem nem orra esni, és nem lesírni a sminkem az első percekben (nem fog sikerülni, Andi barátnőm bombabiztos próbasminket csinált nekem). Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy erre fogunk bevonulni, de végül Bálintnak annyira nem tetszett a feldolgozás. Hallgatgattuk az eredetit is, de Sebastian annyira jamaikai hangon énekel, hogy röhögésbe fulladt volna az egész, úgyhogy a Kiss the girl egy az egyben le lett szavazva. Még a szervezés kezdetén elkezdtem írni egy listát a szép és esküvőhöz illő zenékről, ott akadtunk rá Hans Zimmer Maestrojára, amit egyébként egy korábbi bejegyzésben is emlegettem. Szóval belehalgattunk, és egyöntetűen eldöntöttük, hogy ez az. Bálint a tanúkkal és Pandával elindul a dal kezdetekor, én pedig Apával 1:04 körül. <3 Mire a bejegyzésben eljutottatok idáig ezen már valószínűleg túl is vagyunk.

A szertartás zenéinek bejegyzésénél is emlegettem, hogy tessék filmzenék között körbenézni, sok gyöngyszemre lehet bukkanni. Így tettünk mi is, a bevonulás után az anyakönyvvezető beszédéhez a Vissza a jövőbe harmadik részéből választottunk egy részt. Kicsit megvagdostuk, és a szép részeket tettük össze. Nagy kedvenc sorozatunk a Pushing daisies, a gyűrűhúzás alatt ez szól. Az anyakönyv aláírása alatt Yiruma River flows in you szépsége fog szólni, ez az egyetlen ami elég népszerű mostanában a házasulók között, de olyan szép hogy ennyi belefér. :) A Forrest Gump főcíme bevonulózeneként is indult a versenyben, de végül a Holiday nyert. Viszont a kis aranyos dallam pont tökéletes a homokceremónia alá aláfelsőzenének, így itt viszont helyet kapott.

A szülőköszöntő alá általában nagyon sírós nagyon megható zenéket szoktak tenni az emberek, első helyen van az ukulelés Somewhere over the rainbow, szóval mi kicsit csavartunk a dolgon, és a Mirror's Edge számítógépes játék egyik betétdalának alternatív verzióját választottuk, ezt. Nincs benne ének, és mindketten nagyon szeretjük. A pezsgős koccintás alá már kicsit valami vidámabb szerelmes nótát szerettünk volna rakni, így esett a választásunk az I'm yoursra. A kivonuló zenénk volt a legelső amiben teljesen biztosak voltunk, Liquido Narcoticja. Vidámság, buli, éljünk, hiszen összeházasodtunk! :))

Mire idáig eljutottatok és bele is hallgattatok a zenékbe már valószínűleg férj és feleség vagyunk! Valószínűleg most épp sorban állnak a barátok és családtagok, hogy gratuláljanak.

Ja hogy miről nem meséltem nektek még? Hát a ruhámról! :) Azt mondtam már, hogy végül a varratás mellett döntöttem, mert beleszerettem egy ruhába, amilyenhez még csak hasonlót sem láttam egy szalonban sem itthon. Ő az: 

A végeredmény hasonló lett, nem teljesen ugyanilyen, de pont amilyet szerettem volna. Majd meglátjátok. :)

Nem szeretném nagyon tételesre venni a dolgot, úgyhogy nem mesélek el minden részletet, majd az élménybeszámolóban. :) Az első táncunk a Szépség és a szörnyeteg híres zenéjére lesz. Voltunk tánctanárnál, muszáj volt elhülyülnöm különben végig sírtam volna, de ezt az éles produkcióra tartogatom. Éjféli meglepi tánccal is készülünk a menyecskeruhába való átöltözés után, ez szintén a Pushing daisies egy zenéjére lesz. És most hogy meg akartam keresni a menyecskeruhám képét vettem észre, hogy maga a ruha a honlapon is swing ruhaként van reklámozva, ennél profibb nem is lehetnék. :))

Nagyon remélem, hogy minden rendben fog zajlani (zajlik? most este 11 van, de ti ezt a bejegyzést holnap délután olvassátok, szóval legyen csak jelen az idő :D).

Nagyon izgatott vagyok, kicsit ideges is, hogy minden rendben menjen, remélem fogok tudni aludni, most nem érzem úgy hogy sikerülni fog.

Köszönöm, hogy a készülődés alatt is olvastatok, segítettetek a dilemmáimban, a tanácsaitokkal, ötleteitekkel, remélem nem untattalak titeket nagyon az esküvős mániámmal. :)

Jegyesfotózásunk

Május végén voltunk jegyesfotózáson, kicsit mesélek nektek a napról, és mutatok képeket. :) Elképesztően izgultam én is és Bálint is egész nap, soha nem fotózott még minket senki, ballagást meg ilyesmiket félretéve, de az teljesen más, mint mikor mi pózolunk, más meg kattogtat, órákon keresztül. Emiatt is tök hasznos "találmány" szerintem ez a jegyesfotózás dolog, mert egyrészt az ember összeismerkedik a fotósával, másrészt nem az esküvőjén kell először furán éreznie magát.

Hiába ismerem Andit (a fotóst ^^) lassan 10 éve, egy ilyen jellegű munka teljesen más mint egy baráti találkozás, szóval rendesen lámpalázas voltam. Ráadásul az időjárás sem segített, reggel jégeső szakadt, én meg teljes letargiába zuhantam, mert a ruhákat már hó elején megvettem, és nyilván nyári melegre számítottam május végére. Szóval buzgón elkezdtem nap-táncot járni, miközben mentem sminkelésre. :) Az esőellenes táncom működött, a megbeszélt délutáni időpontra csodaszépen kisütött a nap, de azért maradtak csúnya felhők is, hogy szép háttereink legyenek. És bár kicsit hűvösebb volt, mint ahogy az öltözetemből sejthető, de csakazértis felvettem amit hetekkel azelőtt elterveztem.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Filmajánló XXI. - World War Z (Z Világháború)

A Brad Pittes zombis film híre még azokhoz is biztosan eljutott, akik abszolút nem érdeklődnek sem a horror, sem a zombis filmek iránt. Volt itt igazinak nézett műfegyver miatti lefoglalás, sok magyar zombistatiszta, egy ideig mindenki Bradékkel foglalkozott. 

Sokáig nagyon vártam a filmet, de aztán annyi idő telt el a forgatás óta, hogy szinte már el is felejtettem a létezését. Ettől függetlenül most, hogy elkezdték vetíteni izgatottan vártam, már csak azért is, mert a zombis az egyetlen olyan horror, amit még most is hajlandó vagyok megnézni. A szellemes filmektől félek, vámpírok szempontjából sznob vagyok és nem tetszik mikor új eredetet és történetet szőnek köréjük, az öncélú Fűrész-kategóriájú filmek pedig számomra mindenek csak nem szórakoztatóak. Szóval maradnak a zombik. 

(kép: innen)

A trailer kicsit csalódás volt nekem, valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet. Most, hogy megnéztem a filmet már látom, hogy kivételesen nem volt jó szerintem a bemutató. Szinte szó szerint a film első 3 perce a trailer, semmi vágás, semmi extra. Nem izgi. Na mindegy, szóval a film.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

A lánybúcsúm :)

Szombaton volt a lánybúcsúm, azért vártam eddig a bejegyzés megírásával hátha a milliónyi képből amit a csajok csináltak kapok párat, és akkor beszúrtam volna, de nem érkezett egy sem, úgyhogy nővérem és saját instás fotóinkkal illusztrálom a történetet. :)

Szóval még csütörtökön kaptam egy idézést a Leánybúcsúztató és Asszonyi Alkalmassági Vizsgabizottság és Ítélőszéktől, hogy szombaton 6-kor legyek a Hősök terén, vagy megakadályozzák a frigyemet a ruhám lefoglalásával (Timi - aki varrja a csodát - is ott volt a bulin, így reális esély is lett volna erre). 

Sütött a nap, na. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Esküvői előkészületek VII. - Mi van még hátra?

5 héten belül vagyunk, most már nagyon közeledik! :) A mostani bejegyzést kicsit jobban magamnak írom mint az eddigieket, összeszedem mik azok amiket még venni kell, vagy elintézni. 

Pénteken voltam egyébként az első ruhapróbán, ami igazából még csak egy ellenőrzés volt, hogy minden olyan legyen mint amilyet szeretnék. Sima fehér anyagból megvarrta Timi a felsőmet, amin beállítottuk hogy milyen legyen a nyakvonal, milyen legyen az ujjhossz, a derékrész, aztán jövő héten megyek egy rendes próbára is már, a végleges anyagból. Annyira izgi! :) A fátylamat is megrendeltem már, gyerekkori vágyam a hosszú-hosszú fátyol, úgy gondoltam hogy ez akkor is kijár nekem ha nem egy katedrálison húzom végig magam mögött. 

Panda szereti a csipkémet. :)

Na és akkor tematikusan, mikre van még szükség.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Panda és a kis csomó története

A mostani bejegyzésben az elmúlt pár hét történéseit írom le. Akik nem bírják a kicsit véresebb dolgokat gondolják végig hogy el akarják-e olvasni, mert mindent le fogok írni amit fontosnak tartok, már csak azért is, hogy másoknak is tudjak segíteni. A képekre csak az kattintson aki nem lesz rosszul egy seb látványától. :)

Kezdem a történetet az elején. Pár hónappal ezelőtt Panda jobb felső mellbimbója alatt észrevettünk egy aprócska csomót. Nem szaladtunk vele azonnal orvoshoz, mert bár tudtam hogy az ott valami, de úgy gondoltam hogy amíg nem nő, nem érzek rajta változást addig nem égetően sürgős a dolog. Egy lencse-zöldborsó méretű csomócska volt, teljesen egyenletes felszínnel, nem éreztem semmilyen letapadást, viszonylag kimozdítható is volt. Mikor május elején mentünk éves oltásra mutattam az orvosnak, mondta hogy valszeg semmi komoly, de azért egy sebészeti konzílium nem árthat. Úgy voltam vele, hogy várjuk meg az esküvőt, utána pedig nem is kell nekem konzílium, szedjék csak ki, mert idegesít. Végül hamarabb sor került a műtétre. 

Panda 2 nappal a műtét után, nővérem könyvével. ♥

Mivel tudtam hogy ott van a csomó viszonylagos rendszerességgel nézegettem Pandát, nem nőtt-e, nincs-e bedagadva a melle, stb. Két héttel ezelőtt szerdán szintén ezt csináltam, mikor észrevettem hogy az alatta lévő mellbimbója kicsit mirigyesen meg van duzzadva, és mikor megnyomtam barnás-savós lé jött belőle. Nem csak csordogált, lőtt mint az anyatej. Teljesen beparáztam, hívtam anyát, megbeszéltük hogy másnap viszem orvoshoz. Mikor reggel telefonáltam azt mondták, hogy majd kedden lesz bent onkológus, menjünk hozzá. Mi nem bírtunk a fenekünkön maradni, és önállósodtunk, időpont nélkül elmentünk orvoshoz. Ott átirányítottak minket a szülészetre, ahol a doktornő azt javasolta, hogy érdemes lenne megműteni a kutyát. Szerencsére másnapra volt is időpont, így pénteken már ment is a műtőbe. (Én meg ugyanakkor vizsgázni, pont sebészetből, volt emlőtumor tételem is, gondolhatjátok mennyire voltam nyugodt miközben azt, meg a operáció utáni szövődményeket tanultam.)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Te mit veszel fel?

A bejegyzést az a lány inspirálta, akit ma a betondzsungeli forróságban láttam farmerban és hosszú ujjú kötött pulóverben. Azon túllépve, hogy majdnem hőgutát kaptam már csak attól is hogy ránéztem elkezdtem gondolkozni, hogy vajon minek köszönhető az, hogy ez volt rajta. A lány nagyon helyes arcú volt, szerintem abszolút csinos is, de volt rajta felesleg - mint ahogy sokunkon. Valószínűleg ennek köszönhető az, hogy próbálja rejtegetni magát, akár azt is megkockáztatva, hogy rosszul lesz. Viszont ez biztosan nem csak belülről fakad. 

Évekkel ezelőtt én is beleestem abba a hibába, hogy hosszú farmerban nyomultam július közepén, csak azért mert vastagnak tartottam a lábaimat, és nem akartam hogy a szembe jövők hülyének nézzenek emiatt. Az a baj, hogy hiába hallgathatjuk sok irányból, hogy szarjunk arra ki mit gondol, vegyük fel azt amiben kényelmesen érezzük magunkat, mai napig előfordul hogy megszólják az embert azért ami rajta van. Akár élőben, akár a háta mögött.

Én azt gondolom, hogy mindenki vegyen fel olyan dolgot, ami neki kényelmes. Itt most természetesen kizárólag a rendeltetésszerűen hordott ruhákra gondolok, a leggings még mindig harisnya, tehát nadrágként nem fog soha funkcionálni. De ha meleg van, akkor ne legyen már egy vastagabb lábú lány megnézve, sőt megszólva azért, hogy felvesz egy nyári nadrágot. A napokban láttam egy kifejezetten duci lányt kiszállni a kocsijából, egyértelműen strandról jött. Forrónaci volt rajta, de láthatóan nem zavarta. Én nagyon örülök annak, ha valaki ilyen bátran ki mer menni az utcára, és igazából akit ez zavar, az meg is érdemli, hogy ennyire másokkal foglalkozik. (Nekem például szerintem a legtöbb sapka hülyén áll, mégis hordok sapit télen, mert hideg van.)

Szerencsére egyébként egyre több opció van nyári ruhára, nekem például eszembe nem jutna térd fölött végződő nadrágot felvenni, egyszerűen rosszul érezném magam benne. Tavaly a Camaieu-ben vettem egy buggyos nacit, aminek nagyon vékony anyaga van, és ebben az időben tökéletes. Abszolút minden alakon jól mutat, érdemes egy ilyet beszerezni annak aki a lábaival nincs megelégedve. Nagy divat a maxiszoknya, maxiruha, F&F-ben (Tesco) lehet kapni nagyon jó térdig érő rövidnadrágokat. 

De ha valaki bátor, és nem érdekli más, és szívesen visel extrémebb ruhákat is, akkor uccu neki, én emelem kalapom! És igazából nagyon boldog lennék, ha valaki úgy is gondolja esetleg, hogy X-nek nincs joga felvenni akármit, nem hirdetné ezt hangosan, mert pont az ilyen embereknek köszönhető az, hogy magukkal nem teljesen elégedett lányok garbóban rohangálnak nyári dög melegben is. 

Ti mit hordtok a nyári kánikulában?

Felkértek tanúnak! Mit kell csinálnom?

Amerikában külön honlapok vannak a témának szentelve, oldalakon keresztül fejtegetik, mennyi minden feladat hárul a menyasszony tanújára, nem csak az esküvőn, de az előkészületek során is. Nekem mindig égnek áll a hajam mikor olyanokat olvasok, hogy "segíts kiválasztani az esküvő helyszínét, témáját, színét", mert szerintem ez abszolút az ifjú pár feladata, ne kotyogjon bele senki, ha csak nem kérik meg rá. 

Menyasszonyként viszonylag időben illik végiggondolni, hogy kit szeretnénk felkérni tanúnak. Mikor tizenéves voltam, és meg voltam győződve arról, hogy az akkori barátnőmmel örökkön-örökké egymás fenekében fogunk élni, megbeszéltük hogy egymás tanúi leszünk. Aztán változtak a dolgok, idősebb lettem, és nekem a legjobb barátom egyértelműen Bálint lett. Felnőtt fejjel már abszolút úgy gondolom, nem is kérnék meg mást tanúnak, mint a nővéremet. 5 évvel ezelőtt én voltam az övé, most pedig ő az enyém. :) Szerintem ha van 18 évesnél idősebb testvér, akkor illik őt megkérni, hacsak nincs valaki aki nagggggyon fontos, és nem lesz sértődés a testvér részéről. 

kép: innen

Állítólag van olyan szokás, hogy a menyasszonynak a keresztapja a tanú, mert hogy akkor ő a násznagy/vőfély is, én ezekkel a hagyományokkal nem vagyok túlzottan tisztában, szóval ilyesmi nálunk szóba sem került. 

Na szóval, felkértek tanúnak, igent mondtál, merre tovább?

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!