A futásról - első benyomások

Ma egy hete történt, hogy életemben először önszántamból elmentem futni. Már a futócipős bejegyzésnél is említettem, hogy a futás sosem volt az erősségem, kifejezetten utáltam a suliban. Gyerekkoromban asztmás voltam, de ez a tanárokat nem érdekelte túlzottan, még akkor sem amikor az iskolakörök után szó szerint véreset köhögtem fel. :( Ez nagyban közrejátszott abban, hogy megutáljam az egészet úgy ahogy van. 

Most a fő motivációm/motivációnk az volt, hogy a futás ingyen van és nem mellesleg eléggé hatásos testmozgás is. Itt van a Városliget tőlünk 3 percre, egyedül ugyan nem mernék elmenni futni oda, de így párosan tökéletes. Nem mellesleg nagyon motiváló, hogy nem egyedül szenvedek, az első alkalommal tuti 20 méter után hazaindultam volna ha nem látom hogy Bálint megy mellettem. :)

Messze nincsenek még nagy tapasztalataim, de úgy gondoltam beszámolok az első benyomásaimról, és egy kis tanácsot is kérek majd a már régebb óta futó olvasóimtól. 

Az első dolog amit ki kellett tapasztalnunk: mennyivel a futás előtt együnk. Legelső alkalommal másfél órával előtte vacsiztunk, ez túl közeli időpontnak bizonyult, nem voltam jól közben. Most arra álltunk rá, hogy öt-fél hat körül vacsizunk és nyolc körül (kutyasétáltatás után) megyünk el futni. Ez így bevált, nem vagyunk még egyáltalán éhesek de nincs is meg a rossz érzés futás közben. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Eddig is mozogtam hébe-hóba itthon, de a földön fetrengés és a súlyemelgetés egyáltalán nem mozgat meg annyira mint a futás. Most már egészen kis étrendbeli változásokat is megérzek (legalábbis az elmúlt 4 alkalommal így volt). A szénsavas dolgokkal nekem nincsenek elvi bajaim, kicsit misztikumnak érzem például hogy sokan még a narancsbőrt is a számlájára írják, de most érzem, hogy a szénsavas ásványvíz nem jó. Puffad tőle a hasam ami futásnál már zavaró, de alapból meg fel sem tűnne. 

Még a kísérletezős fázisban vagyunk, amellett hogy amúgy is nehéz a futáshoz belerázódni sok egyéb hátráltató tényező is akad, amiket ki kell tapasztalni hogyan szüntessünk meg. Az egyik ilyen a zene. Alapból is szerintem sokan a zenére lépnek és lélegeznek, na nálam ez halmozottan megvan. Fúvószenekarban játszottam közel 10 évig, a menetelés nyaranta szinte heti program volt. Reflex-szerűen indítok bal lábbal és futok/lépek a ritmusra, szerintem ezt már kiverni sem lehetne belőlem. Pendulummal kezdtem, az első két futáskor a legújabb albumukat hallgattam. Borzalmas volt, erre a második alkalommal jöttem rá, mikor össze-vissza tempóban mentem és ebből adódóan totál kifáradtam. A dubstep nem jó futózene, lassul-gyorsul, tök random. Harmadik alkalommal kipróbáltam egy Pinteresten talált listát, azt írták ezek jó gyors zenék, hát az én motiválásomhoz még ezek is lassúak voltak. Twitteren kaptam a javaslatot Barbitól (ezúton is köszi! ♥), hogy próbáljam ki a Celldweller zenekart. A tuctuccal nekem amúgy is gondjaim vannak, ez elektromos rock, és igaz hogy ma futottam rá először, de tökéletes! Kellően rock ahhoz hogy élvezzem is, de kellően tucc ahhoz hogy szuperül lehessen rá futni. A mai alkalmat élveztem a legjobban, ha nincs az az idegesítő dolog amit a következő bekezdésben említek akkor még jobban ment volna.

A legzavaróbb tényező nálam a táska. Sajnos muszáj vinnem magammal valamit amibe tudok pakolni. Kell a kulcscsomóm (4 kulcs kell ahhoz hogy bejussak a lakásomba, nem fér el a zoknimban), a mobilom, zsepi, az igazolványaim (ezek nélkül nem megyek el itthonról, pláne nem a sötét erdőbe) és egy asztma gyógyszer biztos ami biztos alapon. Az övtáskámat viszem magammal, első 3 alkalommal átvetettem a vállamon mint egy táskát, de hétfőn sebesre dörzsölte a nyakam, szóval ez nem megoldás. Ma szó szerint övtáskaként vittem, de össze-vissza ugrált rajtam, forgott körbe, elképesztően idegesítő volt... Ráadásul a mobilom hangerőszabályzóját buherálta az összes többi cucc, így néha lehalkította csutkára a zenét aztán meg olyan hangosra hogy ki kellett szabnom a fülemből az egészet. Így a mobilom a kezemben vittem végül. Ti mit használtok ilyenkor? Valamit ki kell találnom, mert nagyon bosszantó. Ha már jön a hűvösebb idő a dzsekim zsebeibe tudok rámolni, de addig? Lehet kapni karra rögzíthető mobiltokokat, de a telefon a legkevesebb, azt viszem a kezemben, a többit nem tudom hova tenni. 

Egyébként tök jó érzés. :) Mármint nem maga a futás, bár megkockáztatom hogy ma még azt is élveztem. Hazasétálás közben mindig olyan jó érzésem van, megmagyarázhatatlan vidámság fog el mindig. Nem futunk még túl sokat, 2,3 km nagyjából az a kör amin megyünk, elsőre 21 perc alatt ment le, most már lefaragtunk ebből kerek hármat. Még belesétálunk párszor, de szerintem 2 hét nem sok és már egyhuzamban is menni fog. Aztán akkor hosszabbítunk az útvonalon, szerencsére nagy a liget, van útvonal-lehetőség bőven. Régen mindig az tartott vissza attól hogy fussak emberek előtt/között, hogy majd mit gondolnak, vagy beszólnak-e, de most nem érdekel. :) Nem történt még ilyen, de ha elő is fordulna nyugtat a tudat, hogy míg ő totyog az utcán - és nagy eséllyel lóg a cigi a szájából - addig én teszek azért hogy egészséges legyek. Ha beszólna valaki ezt meg is mondanám neki.

Az egyébként kicsit idegesít hogy totál vörös fejjel jövök haza, nagyon vékony bőröm van és így konkrétan a padlizsánlila felé konvergál az arcom színe. Ez legyen mondjuk a legkevesebb, este futunk, nem látják talán az emberek. Arra viszont nem lennék képes, hogy futás után BKV-ra üljek, csodálom azokat akik kivillamosoznak a szigetre futni egy kört majd haza, tuti zsákkal a fejemen közlekednék. 

Izomlázam túlzottan egyébként még sosem volt, igyekszem rendesen nyújtani minden alkalom után már ott azonnal is. Padoknál fejezzük be a futást, így - ha épp nem fekszik rajta hajléktalan :( - már azonnal megejtjük ott a dolgot. A fenti kép tök jó, de ennek töredéke megoldható utcán. Igyekszem minden izmot állva nyújtani, aztán itthon még néha belefekszem a dolgokba, ha érzem hogy szükség van rá. 

A cipőm egyébként nagyon szeretem, nem tör sehol, nem szorít, pont jó. Hosszútávon majd persze kiderül az is, hogy mennyire bírja a strapát. 

Így elsőre azt hiszem ennyi, nagyon örülök hogy nem utáltam meg (jobban) a futást, remélem még jó ideig tudunk a szabadban futni, konkrétan várjuk mindig a következő alkalmat, hogy mikor megyünk már. Ó apropó, kétnaponta járunk, a köztes napokon én beiktatok egy rövidebb edzést itthon, amiről majd külön írok, ha már látom hogy működik. :)

Van valami tanácsotok? Főleg táska ügyben, de bármit szívesen megfogadok! 

Képek: innen