Az az igazság hogy már napok óta érik bennem ez a post, elkezdtem aztán töröltem, újra belevágtam és megint vissza. Nem szeretek előre inni a medve bőrére és bár nem vagyok babonás nem akartam úgy írni hogy még nincs itt a kutyus. Mert igen, mától kutyánk (is) van! :)
Elég rég óta szerelmes vagyok a mopszokba és szerencsére Bálint ugyanígy áll hozzájuk. Pénzért kutyust venni nem akartunk, egyrészt mert nem engedhetjük meg magunknak másrészt meg tudjuk mindketten mennyi menhelyes állat van akik gazdára várnak. Még 2008-ban voltunk anyuékkal a Noé Állatotthonban, emlékszem végigsírtam az ott töltött órákat és utána még kb két napon át totális depresszió szállt rám. Szörnyű volt látni a sok csillogó szempárt a "Te vagy az új gazdim?" nézéssel, nem bírtam egyszerűen. Akkor egy Daisy nevű francia bulldog kislány rabolta el a szívemet aki a kocsiig követett minket, úgy kellett elhesegetni hogy nem jöhet velünk. Utólag róla kiderült hogy ő már állandó lakója a menhelynek, úgyhogy ha akartam volna se tudtam volna örökbefogadni.
A röfögős kutyák a gyengéim. Minden ami ráncos, nyálas, horkol és röfög a szívembe zárja magát. Mopsz elég ritkán kerül menhelybe, emiatt a francia bulldogok között nézelődtünk az elmúlt két hétben, de mindenki aki szimpatikus volt nekünk már gazdira talált. Végül megtaláltuk Pandát. Eléggé röhejesnek tűnhet amit most leírok, de tényleg így történt amikor először megláttam. Akkor már amúgy is eléggé szentimentális voltam a sok lepasszolt kutyát nézegetve, amikor megláttam a képét a gazdira várók között először felsikkantottam, majd elkezdtem nézni a többi képet és elsírtam magam. Ennyit mondtam: Ő a mi kisbabánk. (Bocsi a nyálért na. :D) Nagyon reméltem hogy rá még nincs egy jelölt sem, azonnal írtam e-mailt a minimenhelyre, azt mondták több érdeklődő is van rá, de szombaton menjünk ki, találkozzunk és ismerkedjünk a kutyával.
Elvittük sétálni, úgy nézett ki jól kijövünk egymással, 2 órát voltunk azt hiszem vele. Nem nagyon foglalkoztam más állatokkal emiatt a sírás szerencsére most elmaradt, féltem hogy megint magamba roskadok a menhelyen. Úgy váltunk el hogy majd hívnak minket hogy végülis kihez megy Panda. Aznap délután már telefonáltak is, hogy "ti nyertétek Pandát". Mentük a szokásos köröket, bevásároltunk mindenfélét neki, párnát, játékot, kaját, ilyesmiket. Ma hozták ki hozzánk.Körülbelül másfél órája van velünk, sok tapasztalatot és okosságot nem tudok megosztani. Nagyon boldogok vagyunk, itt röfög és fetreng a lábunk között. Sosem volt még kutyám, nagyon örülök hogy végre megtapasztalhatom milyen érzés. Úgy tűnik szimpatikusak vagyunk neki, csóválja a farkát, csillogó szemekkel néz ránk, ha leülünk a kanapéra az ölünkbe mászik. A hátsó lábai gyengék, emiatt adták le mert "nekik így nem kell", emiatt segítség kell neki ha fel akar ugrani valahova és nem tud lépcsőzni. Ez utóbbi a lakásban még jó is, amúgy sem szerettük volna hogy a galériára felszokjon.
Most barátkozunk és összeszokunk, remélem jó sokáig leszünk együtt a hölggyel. Ezek a képek már nálunk készültek:
Jajjj, nagyon édes, én is bírom a mopszokat :-) Látszik, hogy ő is érzi, hogy jó helyre került :-))
VálaszTörlésóh mennyire aranyos!!!
VálaszTörlésJajj de édi:) csípem a mopszokat, kár, hogy a szüleim nem annyira:(, két éve pusztult el Jimmy puli kutyánk és sajnos azóta hajthatatlan kutyaügyben anyu, de most úgy néz ki, van halvány remény, hogy újra legyen, olyan üres a házunk/kertünk egy kutya nélkül. A Noé honlapját én is nézegettem, annyi édes kutyus van, hátha meg tudom győzni a szüleimet, hogy onnan hozzunk el egyet:) Egyébként mi alapján döntik el, hogy kihez kerüljön egy kutyus?
VálaszTörlés"nekik így nem kell"... milyen emberek vannak, ez felfoghatatlan... :O
VálaszTörlésCukorfalat. :)
VálaszTörlésSok szép együtt eltöltött évet kívánok Nektek, és én is "gyermekeimként" tekintek és beszélek az állatainkkal. :)
Nagyon aranyos!! Biztosan sok örömet fog szerezni. :) és biztosan boldog lesz nálatok. Szomorú, hogy azért mert egy kicsit gyengébb, már nem kell valakinek. :( Nekünk cicánk van, én is befogadtam, nem vettem. Keverék, az anyukája maine coon, éa a testvérei mind hosszú szőrűek voltak, neki nem annyira hosszú. És így már senkinek nem kellett. Véletlenül találkoztam az akkori gazdájával aki menhelyre akarta adni, mert nem tud annyi macskát etetni. Úgyhogy a cicusnak is és nekem is szerencsém volt, mert imádjuk egymást :D és nem a pedigrén múlik...
VálaszTörlésDe gyönyörűű! *__* ♥
VálaszTörlésNekem is régi vágyam már egy mopsz, remélem legkésőbb jövőre már én is babusgathatom. :]
Nektek gratulálok ehhez a kis tüneményhez és jó kutyázást. :]
Dejó, boldog kis kutyaélete lesz.:)
VálaszTörlésNekem is mindkét kutyám menhelyről van, az előttük lévőt pedig az utcáról szedtük össze. Ők a leghálásabb kutyusok a világon.
jajj nagyon cuki :) mi a spánielünket úgy fogadtuk be 5 éve :( cegény ki volt dobva egy erdőbe:( olyan hálás hogy csak na:D
VálaszTörlésJaj de kis szomorú a szeme az utolsó képen =) De biztos nem azért, mert nem érzi jól magát ;)
VálaszTörlésKöszi mindenkinek! :)
VálaszTörlésSacus: Azt mondták az alapján hogy mennyire szimpatikus a kutyának a gazdijelölt, mennyire az ott dolgozóknak, hova kerül, milyen hozzáállása van a kutyához az embereknek, satöbbi. Azt mondták egy hét alatt több mint 15 e-mailben csak Pandáról érdeklődtek, de ebből csak 3-4 jelöltnek mondták hogy jöhetnek is látogatni.
Egyem meg, de tündér! :) Imádni való!
VálaszTörlésJajj én is úgy imádom a mopszokat és a francia bulldogokat <3 nagyon édes a kutyusod, én is csak sok szép együtt töltött időt tudok kívánni :).
VálaszTörlésannyira aranyos, már amikor twitteren láttam a képeket, akkor is csak sóhajtoztam, hogy jajjdejajjde :)
VálaszTörlésbár én alapvetően komolyan minden kutyát imádok, szóval egy menhelyen ott pusztulnék el, hogy mindet örökbe akarom fogadni. világ életemben volt kutyánk, és a családban is mindenhol, közöttük nőttem fel, de őszintén szólva én még az utcán is megsimogatom a kóborkutyákat, ha nem nagyon elhanyagoltak... szedtem már össze nem egy kutyát kisebb koromban, hogy tartsuk meg n+1ediknek - amit ugyan sosem tartottunk meg, de mindig sikerült ismerőst találni, aki befogadja, szóval legalább tudtam, hogy jó helyre kerültek.
bocsánat a kitérőért, de végső soron ideillik :):$
Hihetetlen aranyos, és annyira jó, hogy menhelyről hoztátok!:) Sok boldogságot nektek:)))
VálaszTörlésJajjj de cuki! Gratulálok! Én is nagy mopsz rajongó vagyok, sajnos az időbeosztásunkba egyelőre nem fér bele egy kutyus, nem szeretném, hogy itthon unatkozzon, de egyszer biztos eljön a mi időnk is.
VálaszTörlésNektek sok-sok boldog, vidám percet kívánok a kis cukorfalattal!
Ja, Noéba én szoktam adni adományt (főleg tápot), de bevallom, még sosem jártam náluk személyesen... pont azért, amit írtál: a párom ragaszkodott hozzá, hogy ő elviszi nekik az adományt, de én nem mehetek, mert vagy tíz kutyával jönnénk haza, vagy végigbőgnném az egészet. Igaza volt. :(
Bogi! :) Sok sikert és boldogságot az új kutyussal! <3 Sok-sok szép élményt Nektek!
VálaszTörlésBiztosan nagyon jó gazdik lesznek, neki pedig nagyon jó kis élete lesz veletek :) Amúgy mennyi idős? :)
VálaszTörlésAz a "lesznek" természetesen "lesztek". :D
VálaszTörlésKb 5 éves. Köszi mindenkinek! :)))
VálaszTörlésJaaaj, ugye még írsz róla sokat??:)) Annyira cukker :) És most nálunk is kutya-láz van, jövő héten megyünk a kutyunkért :)
VálaszTörlésAmúgy nem para felnőtt kutyát hazavinni? Mármint nálunk ez vt a menhelyről hozott kutyik ellenérve, h annak már vannak szokásai, "személyisége", mit csinálunk vele egy lakásban? Bár mondjuk biztos tök hálás lesz a szeretetért meg mindenért, amit adok neki, csak én ettől paráznék.
Ezen én is gondolkoztam de arra jutottunk hogy amennyire nehezebb eset lehet emiatt annyival könnyebb dolgunk is van vele. Nem kell megtanítanom a szobatisztaságra mert már az pl. Sosem volt kiskutyám így nem tudom ők mennyivel egyszerűbb esetek, Pandával nem nagyon szenvedünk, igaz csak 1 napja van nálunk. A hámráadás egy kisebbfajta keringő meg fél a gangon mert félemeleten vagyunk és neki ez magas. De szerintem meg fog mindent szokni egész hamar, okos kislány.
VálaszTörlésMa már köztünk aludt filmnézés közben, nem hinném hogy sok baj lenne vele. :)
Nagyon édes, hogy néz a kis szemeivel, imádom az ilyen "szomorú" szemű állatkákat :)
VálaszTörlésnagyon imádnivaló egy a mopszii :))
VálaszTörlésÚúdejóóó! Gratulálok az új kicsihez :)
VálaszTörlés"Minden ami ráncos, nyálas, horkol és röfög a szívembe zárja magát." ezen felnevettem, meg a második képen is, irtó cuki! Biztosan nagyon fogjátok szeretni és nagyon hálás kutya lesz!! Jaj,dejó!! öRülök nektek! :)) <3
Köszi:)))
VálaszTörlés