Könyvélmény IX. - Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Pár napja a Récsei Centerben járva bekukkantottunk egy könyvesboltba, pontosabban volt a Líra könyvesbolt mellett egy másik üzlet is, ahol csak akciós könyveket árultak. Kicsit szkeptikusan mentem be, az volt eddig az általános gondolatom, hogy azokat a dolgokat akciózzák le amiket senki nem vesz és rosszak. Volt egyébként egy csomó szakácskönyv, útikönyv, albumok, szóval érdemes bekukkantani. Aminek nagyon örültünk, hogy találtunk Libabőr könyveket is. :) Nem tudom ki emlékszik rájuk, gyerekkoromban volt menő horrorsorozat a Libabőr, ezt adtuk kézről kézre a suliban és olvastuk este a paplan alatt remegve. Felnőtt fejjel olvasva nagyon komolytalanok, de azért megvettünk hármat, darabja 200 Ft volt azt hiszem. Bálint tukmálta végülis rám a Kezek és fogak erdejét, ami aztán annyira beszippantott hogy egy nap alatt végig is olvastam. 

Elsőre húztam a számat, mert a hátulját elolvasva abszolút A falu koppintásnak tűnt. Örülök hogy Bálint bökködött, hogy 700 Ft-ért ugyan vegyük már meg. Nekem egyébként a leírásból nem tűnt elsőre fel, csak mikor elkezdtem olvasni, hogy egy zombis történettel van dolgom. Ennek kifejezetten megörültem, eddig zombis történeteket csak filmen láttam, kíváncsi voltam hogy oldja meg az írónő egy regényben. Mikor a könyv felénél jártam (kereken 300 oldal az egész) gyanút fogtam, hogy nem lesz lezárva rendesen a történet ilyen rövid idő alatt, és kicsit csalódtam, mert miután rákerestem megtaláltam, hogy egy trilógia első kötetével van dolgom. Ez egyébként önmagában nem baj, Az Éhezők Viadalát is imádtam, meg szeretem a sorozatos könyveket, de most már olyan szívesen olvasnék valamit, amit hogyha befejeztem akkor van egy lezárt történet a fejemben és nem kell kaparnom a falat, hogy mikor fordítják már le a következő részt. Magyarul ebből még csak az elsőt adták ki, úgyhogy erősen gondolkozom a külföldről angol nyelven való megrendelésen. A fene akar hónapokat várni a folytatásra. Na de most már a könyvről kicsit. :)

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

A történet a távoli, de nem őrülten távoli jövőben játszódik. A főszereplő Mary, aki édesanyjával, bátyjával és annak feleségével él egy kis faluban. A falut erdő veszi körül, köztük nagy kerítés húzódik, hogy az erdőben élő zombikat távol tartsa. Arra, hogy hogyan terjedt el a kór már senki nem emlékszik, több generáció óta élnek így itt elzárva az emberek. A falu vezetői a Nővérek, akik mélyen vallásosak (és mindenki a faluban egyébként). Szigorú szabályok szerint él mindenki, nem jellemző a szerelemből házasodás, a lényeg az, hogy szövetséget kössenek a fiatalok és "termeljék" az utódokat. Az udvarlás is szigorú szabályok szerint zajlik, nem lehet csak úgy összeházasodni.

Mary édesapja az Elátkozottak között van már (így hívják a zombikat), ebbe felesége teljesen belebetegedett, és Marynek kell figyelnie rá, mert az asszony folyamatosan a kerítéshez menne, hátha ott rátalál szerelmére. Többet nem mesélek a történetből, mert nagyon izgalmasan van leírva, sokszor rágtam a szám olvasás közben és kalapáltam magam fejbe, hogy miért nem olvasok gyorsabban, tudni akarom mi történik. 

Ami kicsit zavaró, hogy a hátul lévő leírásban és a neten találtak között is mindenki a romantikára hegyezi ki a dolgot ("Élhet-e a szerelem egy pusztuló világban?"), miközben én olvasás közben inkább a reményt éreztem hangsúlyosnak. Nyilván vannak benne romantikus részek, elvégre nő írta a sztorit, de én nem ezt emelném ki, ha valakinek mesélni kéne róla. Mary hiszi, hogy a falujukon kívül is van élet, édesanyja mesélt neki az óceánról, ami hatalmas és nem látni a végét, hiszi hogy a Nővérek állításával ellentétesen nem ők az utolsó emberek a Földön, és ez a remény hajtja folyamatosan bele azokba a dolgokba, amik történnek. 

Szerintem nagyon izgalmas könyv, olyan perspektívából mutatja be a zombikat és a velük "együtt élő" embereket, ahogy eddig még nem láttam. Külön tetszik, hogy ellentétben a legtöbb zombis történettel nem szinte azonnal az apokalipszis után játszódik, hanem jóval utána. Nem horror-regény, sokkal inkább kalandos, nyelvezetében hasonlít Az Éhezők Viadalára, meg merem kockáztatni még lehet a célcsoport is ugyanaz volt. Ettől függetlenül én simán felnőttek kezébe is nyomnám, szórakoztató, pörgős, izgalmas, nekem letehetetlen volt. Angolul már mind a három rész megjelent, és film is készül belőle hamarosan.

Ti olvastátok már a a könyvet? Felkeltette az érdeklődéseteket?