Egyszer volt...

Nagyon régóta lógok már ezzel a bejegyzéssel, de valahogy sosem jutottam el odáig hogy összeszedetten megírjam. Aztán mióta nekiálltam írni az esküvővel kapcsolatos bejegyzéseket jöttem rá, hogy most már nagyon aktuális lenne megírni a kezdeteket, ha már az esküvői tervezgetést így megosztom veletek elmesélem az egész történetnek az elejét is. Ha valakit nem érdekel az összejövésünk története az most kattintson a jobb felső sarokban az ikszre, mert erről fog szólni a teljes bejegyzés. :)

Eléggé a kályhától fogom kezdeni, mert én úgy látom hogy csak így lehet teljes az egész, így lehet teljesen érteni hogy mi miért történt. 2004 nyarán miután vége lett a sulinak elkeztem trefort chatre járni, de egyáltalán nem random emberekkel dumáltam. Volt egy bolyais chatroom (mindketten a szombathelyi Bolyaiba jártunk), ott garázdálkodtam. Nem fogok álneveket írogatni, tök felesleges, az érintettek ha olvassák sem  baj, nem mondok el semmi olyat ami nem lehetne nyilvános. Elég sokan chateltek akkoriban a suliból, 2004 még bőven a facebook és az iwiw előtt volt, nem is volt szerintem más internetes kapcsolattartási lehetőség a chaten és az irc-n kívül (nem számítva persze a fórumokat). Két sráccal lettem egész jóban, az egyikük Balázs a másik pedig Pityu. Mindketten eggyel fölöttem jártak, Pityu csak évfolyamtársa volt Bálintnak, a Balázs osztálytársa is. Elhülyülgettünk egész nyáron, közben Pityuval összebeszéltünk, hogy adjuk be a Balázsnak hogy mi egy párt alkotunk, pedig igazából nem is. Ez most rohadt gyerekesnek tűnik, de nézzétek el, 16 voltam! :D Aztán a nyár elrohant, valahogy a chatelés is alább maradt. 

Talán a legelső olyan közös kép, amikor már tényleg együtt voltunk. :) 2004 decembere

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Közben Balázst felvilágosítottuk, hogy igazából csak poénkodtunk és nincs köztünk semmi, mire ő poénosan mondta, hogy akkor rendezzünk majd a suliban egy nyilvános szakítást mert a fél világnak elmesélte. Ezen persze röhögtünk, nem is csináltunk semmit, gondoltam ő majd elmondja a többieknek hogy poén volt az egész. Már október volt, mikor Pityuval megbeszéltük, hogy megnézzük A kört. A film után ő haza is ment, én pedig egy barátnőmmel elmentem a városba biliárdozni. Ha emlékeim nem csalnak október 16-a volt. A városban sétálva összefutottunk egy kupac bolyais sráccal, köztük volt Bálint is. Pár szót váltottunk, mondtuk hogy megyünk a Premierbe, aztán elváltak útjaink mert ők egy diszkóba indultak.

Már egy ideje játszottunk, mikor Bálint megjelent a legjobb barátjával és elkezdtek mellettünk biliárdozni. Beszélgettünk, játszottunk négyesben is, úgy emlékszem még azt is megemlítettem, hogy aznap délután együtt filmeztem a Pityuval. Itt beszélgettem először Bálinttal, hiába jártunk egy suliba akkor már 7 éve, látásból ismertem csak. Elég nagy suli a Bolyai, szóval nem volt meglepő hogy idáig nem voltak közös dolgaink. 

Én október 21-én születtem, de praktikussági okokból mindig 10 nappal később, 31-én tartottam a szülinapi bulijaimat, mivel akkor őszi szünet volt és mindenki ráért. A dátumból adódóan Halloween témájúak voltak ezek a bulik, tökkel, narancssárga sütikkel meg ilyesmi. :) Na erre a Halloween partira úgy döntöttem meghívom a Balázst, és hogy ne legyen egyedül akkor már Bálintot is. A partik helyszíne mindig a velemi nyaralónk volt, igaz hogy október végén nem jellemző már a tökéletes időjárás, de mindig megoldottuk. :) Kellően távol van a civilizációtól, ilyen késő ősszel már nincsenek random nyaralók a környékünkön, így mindig nyugodtan bulizhattunk, hallgathattunk zenét, stb. 

A buli meglehetősen jól sikerült, hiába ígértem meg a barátnőimnek akik csak egy későbbi busszal tudtak jönni hogy még józan leszek mire megérkeznek, ezt nem sikerült betartani. :D Rólam tudni kell, hogy ha picit iszom csak akkor pörgök és még gyorsabban beszélek a szokásosnál, de ha sokat akkor előjön belőlem a filozófus és mély depresszióba süllyedek amiatt, hogy hova tart a világ és milyen jelentéktelen is vagyunk ebben az univerzumban, és társai. Na itt sokat ittam. Lent üldögéltem a tűzrakóhely mellett (tűz az nem volt mert nyirkos volt a fa az előző napi eső miatt) mikor Bálint odasétált és leült mellém. Dumálgattunk, belőlem ömlött a szokásos nyavalygás (csúnyavagyokrészegvagyokkicsivagyoknagyavilág) mikor Bálint megpuszilta a számat és azt mondta, hogy nem is, mert gyönyörű vagyok. Aztán azonnal hozzátette, hogy ezt nem szabad. Nem értettem mi a baja, mire közölte, hogy hát a Pityu miatt. Na akkor ordítottam egy nagyot, hogy "Balááááázs mondtam hogy mondd el mindenkinek hogy csak átvertüüüünk", aztán elmagyaráztam Bálintnak, hogy nincs itt semmi olyan ami miatt ezt nem lenne szabad. Onnantól kezdve egész este egymáson csüngtünk, csókolóztunk, fogtuk egymás kezét, csak a szokásos tini-dolgok. :) (Hozzáteszem 2004-es tini dolgok, bele sem akarok gondolni a mostani 17 évesek miket csinálnak hasonló bulikban.)

Másnap hazafelé - miután eltakarítottuk a romokat - a kocsiban még fogtuk egymás kezét - a cuccok alatt amik az ölünkben voltak, nem akartunk feltűnősködni, főleg hogy apa vitt minket haza. :D Innentől én csak lesegettem a telefonom, hogy mikor hív vagy ír már, de nem történt semmi, végül 3-4 nap után ráírtam, hogy ugyan találkozzunk már. Később kiderült hogy ők ilyenkor rokonról rokonra és temetőről temetőre járnak, ezért teljesen ki is ment a fejéből hogy írjon nekem, nem bunkó fiú ő. :) Szombatra beszéltünk meg egy randit, A falut néztük a moziban. A film alatt fogtam a kezét, de amúgy semmi nem történt. Utána beszélgettünk egy parkban, ettünk egy mekis almás pitét aztán hazakísért. Következő héten is elmentünk moziba, akkor a Bridget Jones 2-t néztük. Itt mint utóbb kiderült már meg akart volna csókolni, de pont akkor jött a szökőkutas egymást kergetős rész, így nem is próbálkozott, megint csak egymás kezét fogtuk. 

Következő hét péntekjén is mentünk volna moziba a Bíbor folyók 2-re (az első részt a héten kölcsön is adta hogy nézzem meg). Pénteken még suli után gyorsan elszaladtam venni új farmerokat, hogy menő új ruciban menjek a randira. Ez volt a vesztem, ugyanis hazafelé a buszmegálló lépcsőin legaloppozva úgy kiment a bokám hogy úgy ahogy voltam el is ájultam, a járókelők szedtek össze a földről. Otthonról persze azonnal írtam Bálintnak smst, hogy ez van, sajnálom de nem tudok lábra állni. Később mesélte, hogy azt hitte ez csak lekoptató duma volt és hatalmas kő esett le a szívéről mikor hétfőn meglátott a suliban bokamerevítővel sántikálni. :D 

Következő hétvégén nem tudtunk randizni, kórustáborba mentem a leánykarral amiben énekeltem. Smsezgettünk közben, már kérdezte is hogy jövő héten ráérek-e. Az egyik sms-re szó szerint emlékszem: "Nem muszáj ám találkozni ha te nem szeretnél, nem az én boldogságom a prioritás." Órákig ültem felette és kattogtak a kerekeim, hogy ezzel most mit akart mondani. :) Akkor jöttem rá, hogy tényleg tetszik, mikor egy kórustag aki osztálytársa volt Bálintnak félrehallott valamit, és azt reagálta erre a hallani vélt mondatra, hogy "jaaaa a Husi - Bálint gimis beceneve - és a Nórika? Igen, ők járnak!". Én olyan hangerőn kurjantottam el magam, hogy nem, nem járnak, hogy magam is meglepődtem.

Végül december 4-ére sikerült összeegyeztetni egy randit. Nem szarral gurítottunk, először korcsolyázni mentünk ahol végig kézenfogva húztuk egymást (közben ez is szólt és én lelkesen énekelgettem hogy ájlávjúájlávjúájlááávjúúú mintegy célzásként), faszán rá is estem Bálintra aki ezután egy hétig sántikált... Aztán hazaszaladtam átöltözni és elmentünk moziba megnézni A hihetetlen családot. Ott kicsit szomorú voltam, mert Bálint egész végig szinte rám se nézett, csak a filmet szuggerálta, de igazából megértem, jó volt nagyon. :) Mozi után elmentünk a Premierbe biliárdozni, ahol szintén semmi nem történt, én már el is pityeredtem magam a mosdóban, hogy ebből sem lesz semmi. Aztán mikor hazakísért és álldogáltunk a lépcsőház előtt hogy akkor jóéjt megfogta a kezem, azt mondta hogy "bezzeg Velemben nem tököltem ennyit" és megcsókolt. 

2005 februárjában (ááá szilikonpánt, tudom)

Hát így jöttünk mi ketten össze. Visszanézve a képeket hiába is gondoltam magam akkor nagyon felnőttnek, hatalmas nagy gyerekek voltunk, de így volt ez jó. Most decemberben lesz ennek nyolc éve, semmit nem változtatnék az elmúlt időszakon, nagyon boldog vagyok Bálinttal. És igazából a bennem élő bezzegszörnyeteg is boldog hogy meg tudtuk cáfolni azt a sok embert akik azzal riogattak, hogy ennek úgyis vége lesz, mert gyerekszerelem, meg első, meg nem szabad komolynak lennie, meg amúgy is egy év távkapcsolatban lesz részünk és Bálint úgyis megcsal, és a többi. Nem jött be, együtt vagyunk, szeretjük egymást és 11 hónap és 1 nap múlva összeházasodunk. :)