Emberek, akik nem tudják hol a helyük

Rendszeresen belefutok olyan szituációkba, ahol ilyen emberekkel találkozom. A cím elsőre lehet kicsit fura lesz, igyekszem megmagyarázni mire gondolok. 

A mostani bejegyzést egy nagyjából tíz perccel ezelőtti sztori ihlette. Eszembe jutott hogy erről is akartam már párszor írni, csak sosem volt meg a löket. Na most megjött, paprikás lett a hangulatom. :D Röviden ezt a helyzetet úgy tudnám leírni, hogy a szolgáltató (legyen az portás, marketinges, kiszolgáló, kasszás, pultos, fodrász, bármi) nem tudja félretenni a saját véleményét és megmondja akkor is, ha azt senki nem kérdezte. Mielőtt megkapom bárkitől is, hogy az ilyen emberek is emberek: tudom, én is dolgoztam kávézóban közel 2 évig, ahol sok dologgal találkoztam. Olyanokkal is amikkel baromira nem értettem egyet (például kisbaba mellett dohányzó szülő és társai), mégsem szóltam egy szót sem, mert ott én nem Farkas Boglárka megmondóemberként voltam jelen, hanem kiszolgálóként akinek az a dolga hogy készítsen egy finom kávét, mosolyogjon, odaadja a süteményt és udvarias legyen. A szülőszobán is rengeteg anyuka megfordul, mindenki más és más, de nekem ott csak az a dolgom, hogy segítsek, csináljam azt ami a kompetenciám, meghallgassam ha épp mondandója van, és nem reagálok a személyes véleményemmel. Én ott a kórházat képviselem, ahogy a kávézóban a kávézót, ha én egy tahó állat vagyok akkor a vásárló/beteg aki elmegy a helyszínről nem azt fogja mondani hogy XY bunkó volt, hanem azt hogy "ez egy szar hely". 

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Többször kerültem olyan helyzetbe én is és ismerősök is, amikor olyan emberrel találkoztam aki nem gondolt bele abba, hogy mit is mond és kit is képvisel ott abban a helyzetben. A legelső amit megjegyeztem és nagyon kiakasztott az egy CBA pénztáros volt itt a sarkon nagyjából 3 éve. Karácsony utáni két ünnep között voltunk, mindketten hazajöttünk már a rokonlátogatásokból. Ilyenkor nem tudom nálatok hogy van, Bálintnál főleg, de nálunk is jellemző a "pénzt ajándékba" felállás, főleg távolabbi rokonok esetén. Ebből adódóan volt nálunk készpénz. Lementünk tehát venni ezt-azt a CBA-ba. Mikor fizetésre került a sor és átnyújtottuk a húszezrest a kasszás ránk nézett, majd közölte: "de jól megy egyeseknek hogy hó végén húszezressel fizetnek". Azt hittem nem hallok jól. Az a baj hogy bármennyire is fel tudnak bosszantani az ilyen emberek túlzottan is udvarias vagyok és ilyen helyzetben sosem tudok kiállni magamért, itt is csak az első sokk után annyit mondtam, hogy karácsonyra kaptuk ajándék helyett, és még kábé én szégyelltem magam... Ugyanennek a pénztárosnak volt szokása az amit sokan meséltek már hogy mennyire utálnak: a vásárolt termékek kommentelése. Egyik nap (ez is volt vagy 3 éve) rakott krumplit készültem csinálni, de csak tejfölt meg kolbászt vettem, tojás meg krumpli volt itthon. A kasszánál megkérdezte, hogy mi lesz belőle, miután válaszoltam rákérdezett, hogy hát akkor tojást és krumplit miért nem vettem. Kikerekedtek a szemeim, hát mert van otthon bakker azért. :D Meg egyébként is mi közöd hozzá. 

A másik halálom a postán való beszélgetések, mikor megyek csekkeket befizetni és megkérdezgetik, hogy a közös költségben mi van benne, meg ez most hány havi, még jó hogy azt nem kérdezi meg mi a pin-kódom...  Mondjuk azt már észrevettem, hogy nekem olyan fejem van, hogy mindenki nekiáll velem beszélgetni, de azért az túlzás volt mikor egy postán dolgozó férfi random míg a csekkeket húzta le megkérdezte nem akarom-e megvenni a laptopját, mert pénz kell neki és eladja. WTF? Tedd fel vaterára, ne sunyiba áruljad a postán az ügyfeleknek. És ha az APEH-nél dolgozom? Érthetetlen.

Nővéremmel fordult elő nem is olyan régen, a férjével mentek egy konferenciára ahol ott is aludtak. Mikor csekkoltak be a portán a szobához, akkor a portás elnézést kért (ez még teljesen korrekt), hogy egy szobába tette őket a férjével. Tesóm az esküvő után is megtartotta a leánykori nevét, nem változtatott rajta, így a hotel nem tudhatta a rokonságot. Mikor mondta a pasinak hogy "semmi gond, a férjem", akkor az ürge ahelyett hogy azt mondta volna, hogy "ó rendben, köszönöm" nekiállt előadni, hogy milyen nő az olyan aki a szerelmének még a nevét se veszi fel esküvő után, ez lenne a minimum, milyen szerelem az ilyen. Még ha magában ezt is gondolja, hogy merészel így beszélni egy vendéggel? Ki kérdezte? Lehet neki nyugodtan véleménye, mindenkinek van (olyan ez mint a segglyuk, mindenkinek van de senkit nem érdekel a másé...), de nem zúdíthatja rá szolgáltatóként egy vendégre. 

A mostani sztori a Kupon Világ facebook oldalán zajlott. Bálint szokott érte piszkálni hogy szeretem megmondani a véleményemet, de sajna ez van, ilyen vagyok. Van most valami olasz kajás akciójuk és úgy kezdték a kiírást, hogy bonjorno. Nem volt idézőjelben (mint azóta már áttették az új kiírást), csak simán bonjorno. Én meg írtam, hogy ha olasz akkor már lehetne buongiorno, mégiscsak. Egy "köszi, javítjuk" helyett megkaptuk (mert többen is jöttek szólni hogy na) hogy nincs humorérzékünk, meg egyébként is ez csak egy vicc volt, meg egy teszt hogy figyelünk-e. És hogy ne vegyük ennyire komolyan az életet és lazítsunk. Lehet én vagyok túlérzékeny, de egy ekkora cég marketingese szerintem hihetetlen hogy ilyen hangnemet enged meg magának a vásárlóival szemben. Mert ha még egy kasszás a Tescóban tahó nekem az is elfogadhatatlan, de ő csak egy alsó beosztott szegényem. A facebookon pötyögő marketinges viszont élő egyenesben reprezentálja a céget, elvileg értelmiségi diplomás ember. Mondjuk ez sem jelent manapság már semmit... Tudom hogy semmit nem jelent, de a kis lelkem megnyugodott attól hogy unlike-oltam őket a fenébe. Nem fér a fejembe miért viselkednek így az emberek. 

Az a szomorú, hogy ha én a szülőszobán szólnék be a vajúdás közben cigizni kijáró anyukának, vagy csak simán elkezdenék vele nem egyetérteni mikor az életszemléletét osztja meg velem abból praxison megjelenő cikk lenne, meg fókuszriport, hogy szülésznők pofáznak bele mások életébe az XY kórházban. És egyébként igazuk is lenne. Mert amikor dolgozom akkor én nem a véleményemet használom hanem a tudásomat. Jó lenne ha mások is így élnének. 

Biztosan van még pár ilyen sztorim, most ennyi jutott elsőre eszembe, remélem sikerült átadnom hogy mire gondolok és értitek miért idegesít. 

Veletek is előfordult már hasonló? Ti tudtok erre élőben azonnal rendesen reagálni vagy otthon ugranak be folyamatosan a mondatok, amiket mondani lehetett volna?