Filmajánló XV. - Fel! (Up!)

Emlékszem, mikor először láttam a moziban ezt a filmet életem egyik legnagyobb sokkja volt amit rajzfilm kiváltott. Na nem azért mert rossz, vagy unalmas, csak egyszerűen váratlan. Beültem egy Disney-Pixar filmre,  aminek a plakátján lufik, kutya és kisfiú volt, és az első öt percben elkezdtem sírni mint egy kisgyerek. 

Első nézés után az volt a megállapításom, hogy a legelső öt percet kivéve gyerekeknek is szuper. Aztán most, hogy másodszorra is megnéztem rájöttem, hogy bár biztosan a kicsik is szórakoznak rajta ez abszolút úgy érzem, hogy felnőtteknek szóló mese. Adott egy idős egyedül élő morcos bácsi, aki egy olyan házban él ami az utolsó azon a területen, amire egy hatalmas épületkomplexumot akar felhúzni egy gazdag vállalkozó. Ő ellenáll, nyilván, hisz itt élte le a teljes életét a feleségével. Mindenki csak azt látja benne hogy morog, nem kompromisszumképes, de csak mi nézők tudjuk hogy miért is lett ilyen, és hogy igazából egyáltalán nem is ilyen ha valaki jobban megismeri. 

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Kettejük története a feleségével annyira szívbemarkolóan csodaszép, hogy szerintem nincs az az ember akit ne érintene meg, mikor nézi. Nagyon aranyos, hogy mikor már nincs választása és fel kell adnia a telkét benyomja a durcit a főszereplő, és lufikkal együtt elrepül oda, ahova mindig is menni szerettek volna fiatal korukban. Innen persze kezdődik a kaland, amit már szerintem a kisebbek is megértenek, de végig van benne egy mögöttes tartalom, ami nekünk felnőtteknek szól. A beteges ragaszkodás a házhoz és ezáltal a felesége emlékéhez az elején még nagyon jellemző - le ne essen a kép a falról -, aztán minél közelebb jut a célhoz annál jobban látja, hogy az élet nem áll meg, lehet új barátokat találni és új értelmet adni az életnek akkor is, ha már azt hiszi az ember hogy minden remény elveszett. Az egyik kedvenc jelenetem az, mikor belelapoz a "My adventure book" névvel ellátott kis albumba, amit még kisgyerekként kezdtek el a feleségével, és megtalálja Ellie üzenetét. Egész odáig azt gondolta, hogy nem volt teljes az életük, mert ide a tervezett helyre sosem tudtak ketten eljutni, de akkor rájön, hogy attól még hogy nem a tervezett kalandot élték meg együtt igenis voltak kalandjaik, és ez így volt jó. Nincs vége a világnak ha nem teljesül minden álmunk, a lényeg az, hogy együtt éljük meg azt amin keresztül megyünk. Innen már sokkal könnyebben alakul Carl is, Ellie szinte szó szerint áldását adta arra, hogy továbblépjen és kezdjen bele valami újba. 

Azon túl, hogy ez egy szép színes és aranyos mese beszélő kutyával, csokit evő bugyuta nagy madárral és morgós öregemberrel szerintem hihetetlen mondanivalója van, és emiatt gondolom hogy abszolút felnőtteknek szól. Receptre írnám fel minden olyan embernek, aki úgy gondolja hogy nincs tovább, de leginkább azoknak, akik egy kis vita miatt ott akarják hagyni a szerelmüket. Tessék megnézni ezt a filmet, így is lehet csinálni. Nem minden fog úgy alakulni az életben ahogy azt fiatalon elterveztük, de ez nem azt jelenti hogy vége a világnak. Mint a GPS ha valamit elrontott, nem kell más csak egy kis újratervezés, és lehet folytatni. Az élet nem áll meg, szokták mondani, és ezzel abszolút egyetértek. Ha a 78 éves Carl újra tudta kezdeni akkor mindenkinek sikerül. :)

Aki még nem látta annak mindenképpen javaslom hogy nézze meg, nekem abszolút az egyik kedvenc animációs filmem. 

Ti láttátok már ezt a mesét? Mi a véleményetek róla?