Kiket hívjunk meg az esküvőnkre?

Talán ez az egyik első kérdés ami felvetődik az emberekben miután elhatározták, hogy összeházasodnak. Az, hogy hány embert hív meg a pár erős befolyása alatt áll annak, hogy mennyi pénzt szánnak az esküvőre. Nyilván ha valaki régóta gyűjt a nagy napra, vagy csak simán tehetősebb akkor sokkal könnyebben hív meg távolabbi rokonokat, barátokat is, mintha meg kéne húzni a maximumot a kiadásoknál és annál többet nem lehet költeni. 

Mi azt hiszem már aznap, mikor Bálint megkérte a kezem este úgy bújtunk ágyba, hogy elkezdtük fejben (majd inkább lementünk a gépekhez gyorsan leírni mielőtt köddé válik) összeszedni, hogy kiket hívunk majd meg. Nálunk nem nagyon voltak kérdőjelek, az én családom nagyon picike, keresztszüleimmel együtt vagyunk összesen tizenketten. Bálint oldaláról is teljesen egyértelmű volt, hogy kiket hívunk meg és kiket nem. A barátok az amin sokat vaciláltunk, de végülis abban maradtunk, hogy a legközelebbi, legrégebbi barátok jönnek. 

Amit nehezen tudok elképzelni, az az hogy hogyan tudnak az emberek 150-180 fős lagzikat összehozni. Biztos vannak olyanok, akik alapból rengeteg emberrel vannak jóban, és a család is óriási, de akkor is - valószínűleg abból adódóan hogy mi ilyen kis család vagyunk - fura ez nekem. :) Angol nyelvű oldalakon olvastam proként a kis esküvők mellett, hogy így mindenkivel fog tudni majd az ifjú pár beszélgetni. Léteznek akkora esküvők, hogy annyian vannak hogy nem is mindenki jut el a párig? :D Olyan hihetetlen ezt elképzelnem, én kiskorom óta mindig abban gondolkoztam, hogy majd olyanok lesznek csak ott az esküvőmön, akiket szeretnék ott látni és ismerem is őket. 

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Ebből adódik a másik - amúgy egész gyakori dolog - amit nem tudok hova tenni, a plusz egy fő minden körülmények között. Ez is leginkább angolszász körökben fut, hogy mindenképpen plusz egy főre szól a meghívó (és az emberek problémáznak azon hogy ki lesz ez az ember), de itthon is egyre gyakoribb. Én például nem akarom azt, hogy idegenek legyenek ott a mi bulinkon, akik a gratulációkor fognak nekem bemutatkozni. Olyan komolytalan ez az egész, mit keresne ott egy számomra senki egy olyan napon, amikor én a szeretteimmel és az újdonsült férjemmel szeretnék ünnepelni? És az ott levés még csak egy dolog, miért fizetnénk egy számunkra idegennek a kajáját, piáját, akár szállását? Tök nonszensz ez nekem. Mert egy rokonnál, barátnál teljesen természetes hogy meghívjuk őket enni, inni, de más ez akkor ha fogalmunk sincs arról hogy ki is az illető. Értem az alapvető logikát mögötte, ha van olyan meghívott aki a többi vendég közül senkit nem ismer akkor hívhat magával valakit, hogy ne érezze magát egyedül. Mondjuk ez nálunk abszolút esélytelen, baráti körünk van, még ha nem is egy de nincs olyan aki magányosan lenne meghívva és ne ismerne senkit sem. Direkt így is lesz az ülésrend kialakítva, hogy mindenki tudjon az ismerősével beszélgetni vacsora közben. 

Úgy tudom az az illem egyébként, hogy ha jegyben jár egy barátunk akkor alapból illik a párját is meghívni (meg nyilván akkor ha házas), ha csak szimpla barátja van, akkor nem kötelező. Én ezt annyira komolyan nem veszem, szerintem ha valakinek csak barátja van de jóban vagyok velük és ismerem mindkettőjüket akkor simán jönnek mindketten, de ha valaki jegyben is jár de mondjuk sosem láttam a párját (és egyébként is egy társaság része az illető tehát nem lenne egyedül) akkor nem hívom meg. 

Az szokott még kérdés lenni, hogy a család milyen rokonsági fokáig illik meghívni embereket. Én ezzel megint csak úgy vagyok, hogy az legyen ott akivel amúgy is azért legalább évi egyszeri találkozás szinten kapcsolatban van az ember. Vannak nekem távolabbi rokonaim, akik simán elmennének mellettem az utcán mert fogalmuk sincs arról hogy ki vagyok, én is csak onnan ismerem az arcukat hogy zenészek és amúgy is szoktam őket látni a tv-ben például. A megsértődőkkel meg nem kell foglalkozni, ha nem teljesíti a rokon azt a kritériumot hogy kapcsolatban áll azért a családdal és legalább karácsonykor, vagy nyáron vagy mittudomén mikor találkozik velünk akkor hol érdekel ha megsértődött? 

Örülök egyébként nagyon, hogy mindkettőnk szülei arra a kérdésünkre hogy szerintük kiket kéne meghívni az volt a válasz, hogy hát ne vicceljünk a mi esküvőnk az jön akit mi szeretnénk. Nincs rosszabb annál, mikor a szülők dirigálnak, nekem konkrétan van olyan ismerősöm aki egyedül a ruháját tudta elmesélni hogy milyen lesz, mert amikor a dekorációra, a menüre kérdeztem rá mindig az volt a válasz, hogy "nem tudom, anyósom/anyuék szervezik". Vááá, kiugranék az ablakon ha a saját esküvőmről nem lenne fogalmam, isteni órákat töltök azzal, hogy bújom a netet újabb inspirációkért, és gyűjtöm ami tetszik, hallgatom a zenéket, nézek a ruhákat, satöbbi. Ezt a tervezgetést elvenni egy lánytól szerintem kegyetlenség, a legtöbben mióta öntudatra ébredtünk erről álmodozunk.

Nekünk mivel egy helyen lesz a szertartás és a buli is ezért nem lesz olyan vendégünk, akit csak a szertartásra hívunk meg, mert olyan ciki lenne utána őt eltessékelni miközben látja hogy a többiek vonulnak be a terembe a vacsorára. Viszont ha nem egy helyen van a dolog, vagy van mondjuk templomi esküvő, akkor jó ötlet lehet a távolabbi rokonokat csak a szertartásra meghívni, hogy ne legyen sértődés a dologból, de a bulira már csak tényleg azok jönnek akiket szívesen látunk. (Erre tökéletes megoldás, hogy a meghívó csak a szertartás adatait tartalmazza, az akit meghívunk a vacsorára is kap egy kártyát pluszban a meghívó mellé, amin rajta van, hogy "a ceremónia után szeretettel látunk itt meg itt ennyi órakor egy vacsorával egybekötött mulatozásra", aki pedig csak a szertartásra jön az csak a meghívót kapja. Probléma megoldva.)

Én azt mondom, hogy ha nem vagytok nyomás alatt (és remélhetőleg nem vagytok), akkor azt hívjátok meg akiket szeretnétek, ez a ti napotok, azokkal ünnepeljetek akiket szerettek és ismertek. :)

Ti nagyjából hány fős esküvőt szeretnétek? Mi a legnagyobb amin voltatok?