World of Warcraft - az én szememmel

Nagyon sokszor fogalmazódott már meg bennem ezzel kapcsolatban sok dolog, a blogomban még nem írtam róla de úgy döntöttem itt is elmondom a véleményem. Még régebben a blogolásom kezdetén írtam egyszer hogy WoWoztam közel 2 évet. Ez a játék nagyon sztereotíp gondolatokat vált ki majdnem minden emberből, a tipikus kép ami általában az emberek fejében megjelenik többnyire kétféle lehet: a) a 14 éves kövér kisfiú akit vernek az iskolában és nincsenek barátai b) a 30 éves szűz kocka aki szemüveges, az anyjával él és szintén nincsenek barátai.

Előre elnézést kérek azoktól akik nem fogják teljes mértékben érteni amiket írok, kérdezzetek ár nyugodtan ha valami nem tiszta, angolul és külföldiekkel játszottam emiatt minden ami a játékkal kapcsolatos nekem angolul van a fejemben. Nem amiatt jövök majd külföldi kifejezésekkel mert sznob vagyok, "szakmai ártalom".

Nem szoktam mindenkinek elmondani hogy régen napi 4-5 órát töltöttem WoWozással, pont a fent említett előítéletek miatt. Legtöbben kiröhögtek érte, vagy csak simán nem értették mit foglalkozom én ilyenekkel. Igazából ez egy mesélős post lesz, elmondanám én hogy kerültem kapcsolatba ezzel a világgal és milyen érzéseim vannak vele kapcsolatban.2008-ban nyáron a gyakorlaton már túl voltam, és Bálint a barátaival (lakótársaink) már játszogatott néha. Úgy döntöttem kipróbálom én is hogy mit tudnak ezzel ennyit játszani. Még korábban tört szerveren volt egy hunterem, de fogalmam sem volt mit csinálok csak lőttem a szembe jövő malacokat, nem talentoltam, nem váltottam fegyvert, szaladgáltam körbe és haltam meg a legkisebb moboktól is amik szembejöttek. Nem tetszett pont emiatt mert fogalmam sem volt mit csinálok, de azon a nyáron úgy gondoltam adok neki még egy esélyt. Akkor még allys oldalon kezdtem, csináltunk egy warriort amit Urticának neveztem el (a csalán latinul és épp akkortájt szigorlatoztam növénytanból mikor a karaktert csináltam :D). Elkalapálgattam vele de igazából nem élveztem annyira. Szeptembertől passzívon voltam - ekkor volt hogy nem sikerült a szerves aláírást megszereznem - és munkát kerestem, igazából ezen kívül ráértem, úgyhogy egyenes út vezetett a sok játékhoz. A warrior nem jött be így Bálint mondta próbáljak ki egy castert. Azt már egy másik szerveren (Bloodfeather) csináltuk és hordás oldalon, neki volt már ott egy warlockja így ott lett egy priestem. Imádtam. Az az igazság hogy a mai napig imádom, nem tudom elképzelni hogy tudja valaki eladni az accountját. Lehet én vagyok csak túl szentimentális és ragaszkodó de annyi időn keresztül játszottam ezzel a karakterrel és éltem meg dolgokat hogy a fene se bírná eladni. Enyém, kész. :)

Mire 70-es lettem pont kijött az akkori legújabb kiegészítő (Wrath of the Lich King) úgyhogy azt kis csúszással de megvettem és leveleltem tovább. Közben elkezdtem dolgozni, de abba is belefért a játék. (Itt jegyezném meg hogy tanulni sokkal fárasztóbb és nehezebb mint dolgozni, bármelyik szülő is próbálja meg elhitetni a gyerekével hogy nem - enyémek sose akarták. Aki dolgozik munka után hazamegy és csinál amit akar, aki meg tanul otthon folytatja azt amit a suliban abbahagyott.) Ekkor még healer voltam és jobb híján pvp-ztem amíg nem lett meg az új kiegészítő. Bálint mivel hogy már előbb meglett neki a játék már bőven 80-as volt mire én is az lettem. Bevették egy akkor egész jól menő guildbe a szerveren és amint dingeltem mentem én is. A guild leader megkért hogy legyek shadow mivel healer volt elég. Húztam eléggé a számat mert már egy ideje healer voltam, de váltottam. Kb 2 hét alatt megszoktam és azóta se váltottam semmi másra (na nem mintha most még játszanék). Pve guild volt egyébként, nem szerettem se én sem Bálint a pvp-t, nem szeretek emberek ellen játszani, inkább másokkal összedolgozva. Ez egyébként társasjátékban is jellemző nálunk, egyik kedvencünk a Rettegés Arkhamban aminek a lényege hogy együtt kell legyőzni egy nagyobb valamit. :)

Na szóval ez volt az első komolyabb guild ahova bekerültem, már itt megismertem pár jóbarátot. A csapat kb fele kínai volt, ez bizonyos mértékben korlátozta és megnehezítette a kommunikálást, az én class leaderem pl alig tudott angolul. :D A másik ami nagyon érdekes volt hogy a kínaiaknál az a szokás hogy aki a hangosabb az "nyer" és mondhatja amit akar (ezt egyébként ők mondták mikor megkérdeztem hogy mégis mi a halálnak ordít mindenki Ventrilon mintha kocsmában lenne), tehát raidelni nem volt egyszerű. :) Itt körülbelül 2 hónapot játszottunk, engem kineveztek közben class leaderré mert a régi abbahagyta és eléggé összehaverkodtunk a guild nem kínai részével. Annyira hogy csináltunk egy puccsot és kiléptünk. Akartunk egy saját bandát ahol nem ordít senki játék közben (vagy csak nem annyira :D) és mi irányítunk. Először csak egy kis maréknyi ember jött velünk aztán szépen lassan mindenki átpártolt hozzánk. Ez a guild elég szuperül ment, kb fél évet voltunk talán együtt, progressben is az egyik legjobbak voltunk meg hangulatban is, sokan akartak bekerülni, satöbbi. Itt értelemszerűen mi voltunk a vezetők, az egyik holland barátunk volt a guild master. Nyáron szenvedtünk attól hogy nem volt elég emberünk egy 25 fős raidhez és végülis úgy döntöttünk hogy a mag akik maradtunk beolvadunk egy akkor nagyon jól menő guildbe. Azt hiszem 2. vagy 3. legjobbak voltak akkor a szerveren mikor csatlakoztunk. Itt töltöttük el a legtöbb időt a guildek közül és őket szerettem meg a legjobban.

Azok közül akikkel csatlakoztunk a végére csak mi maradtunk Bálinttal, a többiek lekoptak, abbahagyták, satöbbi. Nagyon szerettem ezt a guildet és őszintén megmondom hiányzik is. A WoWról sokan mondják hogy addiktív és nem szabad elkezdeni. A függőséget kialakító legfontosabb tényező szerintem az hogy az ember másokkal játszik. Nem tudom elképzelni hogy valaki attól függővé váljon hogy repül körbe és virágot szed, vagy bányászik. Nagyon sokszor volt hogy raid-időn kívül beléptem és semmi mást nem csináltunk csak beszélgettünk. Volt hogy nem is voltam online csak ventrire léptünk be és ment az ökörködés hajnalig. Nagyon sok embert ismertem meg itt akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot és többükkel már találkoztam is irl. Ennek a társaságnak köszönhető hogy ha nézegetem a screenshotokat a gépemen egy-két nosztalgikus könnycseppet képes vagyok elmorzsolni. Annyi féle emberrel találkoztam és mindenki szerethető volt valamiért. A gm egy akkor 18 éves svéd nagydumás srác volt, csajozós-bulizós, de egy jólelkű gyerek aki az anyjával és a tesójával élt és szobafestő-mázolóként dolgozott hogy besegítsen a családi kasszába. A hunter class leader egy akkor 16 éves skót srác aki már 2x is járt nálunk, visszahúzódóbb a való életben de a játékban egy állat, na ő rá lehet talán egyedül ráhúzni a skatulyát. Volt családos ember, dolgozó 28 éves londoni srác, a 14 éves kisfiú aki természetesen ostromolt a szerelmével, a jeruzsálemi srác aki ha beszélt behallatszott az utcáról az imamormolás és megmondta hogy én 3 tevét érnék náluk ami jónak számít. Órákig tudnék róluk mesélni, tényleg. Az egy év alatt mindketten class leaderek lettünk (Bálint végig druid healer volt), végigvittük az összes contentet. Heti 5 napot raideltünk egyébként, péntek és szombat szabad volt, és este 7-től 11-ig tartott a móka. Aztán persze itt is jöttek egy év után a gondok, összeolvadtunk egy másik guilddel, de az már nem volt az igazi, hullottak le az emberek és végül mi is. Innen látszik hogy a társaság volt az ösztönző dolog, amikor már nem volt olyan mint régen nem is akartam játszani.

Lányként játszani egy olyan játékkal amit 95%-ban fiúk művelnek igencsak vicces az elején. Amikor azt írtam hogy a barátommal játszom együtt előbb hitték hogy meleg vagyok minthogy lány. :D Volt egy kissrác aki ostromolt a szerelmével kb, 14 éves volt a lelkem, nem bírt magával. Nyilván sokan rájátszottak az izgatottságukra, emlékszem az első raidkor a kedvenc guildemben a gm megtiltotta hogy beszéljek ventrin mert nem tud koncentrálni a hangom miatt. :'D Egyébként jó dolog, főleg hogy jó játékosnak számítottam és úgy hogy lány vagyok ez még pozitívabb volt, a szerveren talán mondhatom hogy mindenki tudta ki vagyok. Jó érzés volt mikor idegen priestek whispereltek rám hogy segítsek nekik a gearrel vagy bármi mással kapcsolatban.

Ami szerintem a legfőbb pozitívuma a játéknak és ezt sokan elfelejtik: hihetetlen jó nyelvgyakorlás és fejlődési lehetőség! Nem volt sosem rossz az angolom de a játéknak és a napi kb 3 óra angol beszédnek köszönhetően regeteget fejlődött a nyelvtudásom. Rengeteg más kultúrát ismertem meg, más világnézeteket, a WoWnak köszönhetően szerelmesedtem bele Svédországba és a svédekbe, a nyelvbe. Szereztem olyan barátokat akikre számíthatok. Olyanok is vannak akikkel nincs rendszeres kapcsolatom de például a múltkor feltettem facebookra egy régi screenshotot és taggeltem rajta mindenkit, tök jó beszélgetés alakult ki alatta a commentekben. Mindenki örült a másiknak, előjöttek a régi sztorik, jó volt kicsit nosztalgiázni.

Kedvelt indok még arra hogy miért rossz ez a játék hogy hát havi 3500 Ft körül költ rá az ember és ez borzalmasan drága. Ezeken én mindig röhögtem, többe kerül 2 embernek egy mozi kólával és popcornnal, és ez csak egy este a hónapban. Egy buli alkalmával 2x ennyit is simán elkölt az ember ha nem figyel oda. Ez buta kifogás, mert nem drága és egy hónapig az ember szabadon garázdálkodhat mindenfelé a játékban. Azt aláírom hogy suli mellett nem a legjobb megoldás hardcore raiding guildben játszani, én is kb akkor hagytam abba mikor szeptemberben elkezdtem újra tanulni. Azonban ez csak egy módja a játéknak, mi mindketten eléggé maximalisták vagyunk és abban amit csinálunk a legjobbak akarunk lenni, vannak ennél sokkal lazább lehetőségek is a játékban, ami nem emészt fel napi 4 órát. Az meg hogy nincs élete annak aki játszik: ha valóban nincs neki akkor nem is akar. Tökéletesen bele lehet illeszteni az ember mindennapjaiba a játékot, mi ugyanúgy eljártunk moziba, a barátainkhoz, a családhoz, én dolgoztam, Bálint tanult, háztartást vezettem. Akinek erre nincs mellette ideje annak oka van és ez az ok nem a játék. Oda csak menekül.

Remélem hogy aki eddig kicsit szkeptikus volt a WoWozókkal kapcsolatban - és végigolvasta a postot - kicsit más szögből is látja már a dolgokat, nem ördögtől való játék ez. És megintcsak nagymamámat tudom idézni: "minden túlzás idegbaj". Ha ésszel csinálja az ember akkor nem lesz baj, és még hasznos is lehet. Van egy idősebb csoporttársam akinek a 15 éves fia WoWozik és nagyon pozitív hogy ő úgy áll hozzá ahogy én, nem bánja hogy a srác játszik mert sok barátot szerzett és gyakorolja az angolt.

Elnézést hogy ilyen hosszú lett, lehet kicsit csapongtam is, de sok minden kavargott egyszerre a fejemben.

Megpróbáltam megmagyarázni melyik kifejezés mit jelenthet, aki ért hozzá segíthet mert egy-két dolog kicsit nehezebben ment. :)

Hunter: egyfajta karakter"osztály".
Talent: Minden szint után jár egy pont, amit elhelyezhetünk a saját képességeink között, így fejlesztve azokat.
Mob: Beépített gyengébb ellenfelek amik szabadon sétálnak.
Ally: A játékban kétféle oldal van, a horde és az ally. Más fajok tartoznak mindkettőbe.
Warrior: Lásd hunter.
Caster: Nem face to face harcol hanem varázsol, emiatt nem közelharcos hanem adott távolságon belül messzebb is állhat.
Horda: Lásd ally.
Warlock: Lásd hunter.
Priest: Lásd hunter.
Levelelés: Fejlődés.
Healer: Gyógyító. 3 verzió van: vagy healer valaki, vagy dps (ez nagy sebzésekre képes) vagy tank (ő felfogja a nagy ütéseket).
Pvp: Player versus player. Olyan játékmód ahol a más játékosok ellen játszik az ember.
Guild: Egy csapat akik együtt játszanak, van egy nevük, összetartoznak.
Ding: Új szintet lépni. Pl ha valaki dingel akkor 78 helyett 79-es lesz.
Guild leader: A guild vezetője.
Pve: Player versus enviroment. Beépített szörnyekkel és egyéb dolgokkal harcolunk.
Shadow: A priest 3 féle talenttel rendelkezik, holy, discipline és shadow.
Class leader: Az adott classnak a vezetője. Alá tartozik minden priest pl, vagy minden druid, warrior, stb.
Ventrilo: Program amin keresztül lehet egymással beszélgetni.
Raidelni: Na ez fogalmazzam meg magyarul. :D Amikor 10-en vagy 25-en összeállunk és megyünk harcolni az adott helyre.
Progress: Teljesítése az adott kihívásoknak.
Guild master: Ugyanaz mint a guild leader.
IRL: in real life, a való életben.
GM: guild master.
Druid: Lásd hunter.
Content: Hát content! :D Amit tartalmaz a játék.
Whisperelni: Ez a privát chatet jelenti, csak az látja akinek írsz.
Gear: Amiket hordanak a karakterek, ruha, páncél, ékszerek, fegyverek satöbbi.
Hardcore raiding guild: Olyan guild akik nagyon komolyan veszik amit csinálnak és beleadnak apait-anyait.

Ti mit gondoltok a WoWról?