Öregszünk?

Tegnap voltam anatómiából vizsgázni úgyhogy ma még lazítok kicsit és megnéztem az új South Park részt, holnaptól állok neki újra a tanulásnak. Nem tudom ti hogy vagytok a SP-kal (nekem az SP már csak South Park marad, és tessék, már kezdem is, majd megértitek hogy mit), én pár kivételével azt hiszem mindegyiket láttam, és nagyon szeretem a sorozatot. Korábban azt hittem - ez forgott közszájon - hogy semmi másról nem szól csak hogy egy rakás gyerek káromkodik és ennek kéne viccesnek lennie, de sokkal több mondanivalója is van, a mostani után rendesen elgondolkoztam. Tény hogy néha túlzásokba esnek, de alapvetően szerintem érdemes nézni. Ide fel van töltve az összes eddigi rész és online meg lehet őket nézni, a legújabb is itt van már, én is innen néztem meg.

Most kicsit filozofálni fogok erről az epizódról úgyhogy akit érdekel az egész az előbb nézze meg és utána olvassa el a véleményem, mert azért nagyjából le fogom írni a történetet és úgy nem az igazi megnézni. Stan 10 éves lesz, és hirtelen mindent szarnak talál. A kaját, a zenéket, a filmeket, mindent, és egy orvos "diagnosztizálja" is, hogy cinikus. Az alapsztori igazából az hogy van egy zenekar amit a gyerekek szeretnek nagyon, megkapja az ő cd-jüket szülinapjára, de a szülei nem engedik hogy hallgassa mert szar. A barátai ezt nem veszik észre de mikor végülis belehallgat szerinte is az, és egyre több minden válik azzá. A lényege a történetnek hogy minél öregebbek vagyunk annál inkább gondoljuk azt hogy amit az aktuális fiatalok néznek/szeretnek/játszanak az borzalmas. Tényleg így van?

(kép: innen)

Én alapvetően nagyon cinikusnak és szarkasztikusnak tartom magam, elég fura volt magamra ismerni a rész nézése közben. Néha tényleg azt érzem hogy már csak a bot hiányzik a kezemből hogy rázzam a mostani 14-15 évesek felé hogy "ezekamaifiatalokbezzegazénidőmben". Bevallom sok dolgot furának tartok bennük, és állítom hogy én ilyen idősen nem voltam ilyen. Aztán a fene tudja, igazából a szüleim tudják csak megmondani, de szerintem sosem voltam az a tipikus tini sem, meg az ár se mosott nagyon magával sosem. Ami biztos, hogy akármelyik generációt nézzük, a szülők sosem értették a gyerekek dolgait (általánosítok természetesen), mindig furán néztek a filmekre amiket néztek, nem értették mi a jó a zenében, az öltözködésükben, és lehet ennek így is kell lennie. Ha minden ugyanolyan lenne és mindenki megértene mindenkit akkor semmi változás nem állna be semmilyen téren és ugyanabban a pocsolyában üldögélne mindenki jópár éve.

Ami igazából meglep az hogy már ilyen kis idő is elég ahhoz, hogy ne értsem meg a fiatalokat. Gyerekkoromban mindig azt hittem hogy a szülő-gyerek korkülönbség kell ahhoz hogy nézeteltérések vagy látásmódbeli eltérések kialakuljanak, de én már 20 évesen is azt éreztem, hogy basszus mennyire mások voltunk mi. Nyolcosztályos gimibe jártam, ahol már kicsi 7 éves elsősök is vannak, én 12 évet töltöttem így ott. Emlékszem amikor mi voltunk kicsik (még a 12 éves is kicsi ebben az értelemben) akkor csillogó szemmel néztünk a nagy tizenkettedikesekre, hogy hú már milyen nagyok, meg bölcsek, félreálltam a folyosón ha jött egy, a büfében is előre engedtem őket mert biztos sietnek az órára mert közeleg a nagy érettségi és juj milyen jó lesz ha már én is ilyen nagy leszek. Aztán végzős lettem, "nagy" 18 éves, és felrúgtak a folyosón a kisebbek. Nem vártam volna el, Isten ments hogy bárki előre engedjen, de azon párszor felszaladt a szemöldököm a fejem tetejére hogy ha nekem rohant egy kicsi nem hogy bocsánatot kért volna hanem kaptam egy "kurvaanyád"-at. Azzal most nem hozakodok elő hogy én 11 évesen matricát cserélgettem szünetben és kosaraskártyákat nézegettünk, nem pedig a fényképezőstelefonnal nyomtam a folyosón mert ezzel jár a technikai fejlődés, aláírom. Nemes egyszerűséggel meglep hogy már nem feltétlenül tudok szót érteni a nálam 10 évvel fiatalabbakkal. És ez még messze nem a szülő-gyerek korkülönbség.

Eléggé elkanyarodtam a fő témától, de ilyesmik pörögtek végig a fejemben miközben és miután megnéztem ezt a részt. Pár kisebb sztori még eszembe jutott. :) Évekkel ezelőtt jöttünk vissza Pestre Bálint szüleitől, az onnan jövő busz mindig a Petőfi hídon keresztül megy át a Dunán. Vasárnap 6 körül lehetett, ebből adódóan a ZP melletti park dugig volt fiatalokkal akik iszogattak, alapoztak a bulira. Nincs ezzel semmi baj, csinálják csak. Mellettünk ült két néni a buszon, akik amint meglátták a kupacnyi "gyereket" nekiálltak morogni, hogy ezek a mai fiatalok itt ülnek a fűben és isznak, borzasztó, bezzeg amikor ők fiatalok voltak. Akaratlanul is elvigyorodtam. Amikor ők fiatalok voltak az volt cirka 40 éve, a 70-es években. Akkor kábé mindenki a fűben ült és ivott valamit amikor szórakozni szeretett volna de nem volt hova menni. :) Sokszor elfelejtik szerintem az emberek hogy annak idején ők is csináltak hasonló dolgokat. Sosem akadok ki a szombat éjjal hazatámolygó 16 éveseken, mert én is nézhettem ki így anno.

A zenével kapcsolatban éreztem a legjobban magam furcsán, mert szerintem tényleg borzalom ami most divat a fiatalok között! :D Vén trotty vagyok lehet, de akkor is így gondolom. És tudom hogy annak idején amit én hallgattam nem volt anyuék szerint szar, mert szerették ők is. Rapülőket és Jazz meg azt hallgattam rengeteget, mai napig tudom az összes dalszöveget fejből, oké becsúszott persze a BSB és a Spice Girls is, meg a 5ive és az Aqua, de mindegyik zenekartól a mai napig képes vagyok meghallgatni számokat. Beismerem a BSB elég nyálas, de a másik háromtól igenis most is vannak kedvenc számaim. :) Nem tudom hogy csak én vénülök-e, de eléggé megdöbbentenek a dalszövegek és azok értelmetlensége, a sminkelt férfiak (ezt már korábban is kifejtettem), az hogy minden autotune-olva van, satöbbi. És a gyerekek szeretik. Lehet megértem arra hogy én is szülő legyek, ha már ennyire nem értem a gyerekeket bőven jó. :D

Eléggé csapongtam, bocsánat ha értelmetlen kicsit, de ki akartam írni magamból. Ja és nézzétek meg az epizódot (angolul van, sorry azoktól akik nem értik)!