Esküvőt tervezni és szervezni nem egyszerű feladat. Én minden percét élveztem eddig, de megértem sokszor azt is, aki besokall és azt mondja legyen ahogy sikerül, őt már nem érdekli. Minden nehézség ellenére én soha ki nem adnám a kezemből a tervezgetést és ötletgyűjtögetést. Van egy olyan hülye berögződésem, hogy amit nem én csinálok az nem lesz tökéletes, muszáj nekem is részt vennem benne ahhoz, hogy megelégedjek vele.
Szokásokon és kultúrán is múlik, hogy általában ki tervezi az esküvőt. Leggyakrabban a menyasszony áll neki ötletelni, magazinokat végiglapozni és honlapokat bogarászni, de az ismeretségi körömben is van olyan, aki mikor kérdeztem csak a ruhájáról tudott érdemi információt mondani, mert minden mást a szülők intéztek. Sok esetben a barátnők, különösen a menyasszony tanúja az, aki részt vesz még a tervezésben. Pinteresten külön cikkeket találtam arra vonatkozólag, hogy miben kell segítenie a barátnőjének, ha megkérték a kezét és ő lesz a tanú, a lánybúcsú megszervezésétől elkezdve a téma és a színek kiválasztásáig.
A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!
Amit tapasztaltam általánosan: szinte sehol sincsen szó a vőlegényről. Extrém példák is vannak, nem egy olyan nő van, aki 10-13-18 éves kora óta gyűjtöget esküvői témában képeket, még meg sincs a férfi de a ruha és a helyszín már igen. Mostanában volt egy ilyen történet, a lánykérés után előkerült a vastag füzet és a vőlegény megadott színekből választhatta csak ki a saját ruháját, ezt is csak nagy harcok árán. Engem megdöbbentett.
Nem győzöm hangsúlyozni eleget sem itt a blogon, sem magamnak a való életben is, hogy ez a nap kettőnkről szól. Igaz, hogy általában mindenki a menyasszonyt tartja a nap főszereplőjének, de én ezzel sem értek teljesen egyet. Ez a mi napunk, itt mi vagyunk a középpontban, nem csak én meg a ruhám. Való igaz, hogy a férfiak jóval kisebb lelkesedéssel vágnak bele a tervezésbe, és biztosan nem fognak magazinokat lapozgatni, de igenis közük van az egészhez, legyenek beavatva ők is.
Nálunk a tervezés, inspirációgyűjtés úgy zajlik, hogy én lesegetem szinte napi szinten a pinterestet, más esküvői témájú oldalakat is, és gyűjtöm ami tetszik. Nem minden nap, mert akkor Bálint agyára mennék, de bizonyos időközönként leülünk beszélgetni az esküvőről, ilyenkor megmutatom neki miket találtam, és ami neki is tetszik azt megjegyezzük. Sokszor egyébként kutyasétáltatás közben vitatjuk meg az esküvővel kapcsolatos témákat, mert akkor mindketten oda tudunk egymásra figyelni. :)
Én vagyok az, aki fejben tartja hogy mikor mivel kéne foglalkozni, mi mikor lesz aktuális, ilyenkor szólok Bálintnak hogy ideje lenne ezen meg azon agyalni és akkor agytröszt. Ez volt például tegnap a meghívóval, 2 óra alatt megszültük a szöveget, a betűtípust, az elrendezést, (az idézet és a kép már megvolt egy ideje) szóval a nagy részével megvolnánk.
A legtöbb férfi szerintem szívesen venne részt a szervezésben is, csak egyáltalán nem olyan fordulatszámon pörögnek ilyenkor mint mi. Viszont annak biztosan örülnek, ha bevonják őket is a tervezgetésbe. Mi például együtt választottuk ki az esküvő színeit, a ruhámat is látta képen Bálint, szerettem volna hogy olyan legyek ami biztosan fog neki is tetszeni, rajtam pedig úgyis teljesen más lesz majd, főleg sminkben, frizurában, hangulatban. :) Az idézet is közös választás volt, mint ahogy minden zene, kép és ötlet is. Oké hogy én kerestem főként és én találtam rájuk, de a döntés mindenképpen közös. Együtt fogunk gyűrűt csinálni egy olyan ötlet alapján ami mindkettőnknek tetszik, ugyanúgy mint ahogy az esküvőn kívüli közös dolgokban is mindig együtt döntünk.
Az esküvőt sokszor a közös élet kezdetének veszik. Miért szólna ez akkor csak az egyik félről, az ő ötleteivel és ízlésével? Ketten vagyunk, ketten leszünk az esküvőn is, és utána is. Nem lenne pofám Bálint nélkül csinálni az egészet.
Ti hogy gondolkodtok ebben a témában? Mennyire vontátok/vonjátok be a párotokat a szervezésbe? Ő mennyire szeretett volna részt venni az esküvői intézkedésekben?
Kép: innen
Teljes mértékig egyetértek veled. Ez a nap nem csak a menyasszonyé, hanem a vőlegényé is, kettőjüké. A vőlegénynek is ugyanannyi joga kell, hogy legyen beleszólni a szervezésbe, mint a menyasszonynak. Mi is mindent együtt terveztünk meg Viktorral, sőt, volt, hogy ő adott tök jó ötleteket. Persze nekem már voltak elképzeléseim, de a közös választások sokkal jobbak voltak. És nem mellesleg így kisebb a stressz is, mert ha mindent egymagunk végzünk kipurcanunk, mire jön a nagy nap. Nálunk nagyon jól bevált, hogy felesben munkálkodtunk az esküvőn, és ahogy te is írtad, nekem sem lett volna pofám a leendőm nélkül tenni bármit is.
VálaszTörlésTisztelet a kivételnek, de szerintem a legtöbb férfit egyáltalán nem érdekli sem a meghívó szövege, sem a díszítés és semmi egyéb ilyesmi. A legtöbben csak azért tesznek úgy, mintha érdekelné őket a dolog, nehogy megbántsák szívük hölgyét. Persze biztosan vannak olyan férfiak, akiket ez a téma nem hagy hidegen, de én a környezetemben nem ezt látom általánosnak.
VálaszTörlésNyilván vannak ilyen férfiak is, de én legtöbbször a panaszt olvasom csak férfiak részéről, hogy úgy érzik ők ki vannak hagyva az egészből és csak mellékszereplők az esküvőn.
TörlésHány olyan fotót látni pl ahol csak a menyasszony van a képen? Sokat. Hány portré van csak a férfiakról? Egy? Egy sem?
De természetesen minden eset egyedi, a lényeg az hogy a szervezés mindkét félnek kielégítő legyen és senki ne érezze megbántva vagy kihagyva magát. Ha a pasi le se szarja (nekem mondjuk ez kifejezetten fura, de mindegy) akkor a menyasszony intézzen mindent egyedül és ne erőltesse a férfira a dolgokat, de ha meg a pasi szeretne részt venni a tervezésben ne legyen kihagyva.
TörlésÉn is azt tapasztaltam, amit Ágnes. Lehet, ez csak azért van, mert még sose beszéltem olyan férfival, aki nagyon belevetette volna magát a szervezésbe.
VálaszTörlésNálunk sok dolog összejött az esküvőszervezés idejére, így a legtöbb dolgot én csináltam. Ez mondjuk kimerült az étterem és a söröző lefoglalásában (egyiken a szűk család, másikon a mit sem sejtő barátok voltak jelen), tehát nem fáradtam ki tőle. A meghívó formáját együtt találtuk ki, a végső kinézetére mutattam több lehetőséget, végül együtt döntöttünk. Ha klasszikus nagy esküvőt szervezünk, lehet, más lett volna a munkamegosztás. Kis esküvőnél ez annyira nem volt érezhető.
Érdekes felvetés, de sajnos sok esetben igaz. Van az a Menyasszörnyek című műsor, amit édesanyám szokott nézni...Pl. Na az mindent visz. :))
VálaszTörlésSzámomra elképzelhetetlen, hogy A Vőlegény lássa rajtam a ruhámat, még ha csak képen is, de most h így láttam leírva belegondoltam, és igazad van. Akkor és ott úgyis egész más lesz az összkép. Meg a hangulat... Meg minden. :)
Én mondjuk varratni fogom, szóval csak az inspirációs képet látta, valamennyire biztosan más lesz, de akkor sem zavarna ha konkrétan azt látná fényképen. :) Nem szeretném igazából kihagyni semmiből sem.
TörlésVarratod? :) De jó, akkor biztosan egyedi lesz, és olyan amilyet szeretnél. De utána mit csinálsz vele? Selyempapírba hajtogatva tárolod a szekrényben? :)
TörlésFogalmam sincs, egy ideig lehet ez lesz, az is lehet eladom, még nem tudom. :)
TörlésOlcsóbb is lesz így mintha bérelném, és ilyet amilyet kinéztem sehol nem lehet itthon kapni még csak hasonlót sem, maximum horribilis áron, szóval mindenképpen ez a legjobb megoldás, az meg már abszolút apróság hogy mit kezdek vele utána. :)
Mivel nekem nagyon kis esküvőm volt(azóta már el is váltunk,csak a teljes igazság végett),így nem sok minden szervezi való volt rajta,meg ez is attól függ ki hogy áll hozzá,szerintem elég sokan túl nagy feneket kerítenek neki(lehet azért gondolom így mert a volt férjem családja elég szépen alá rakott dolgoknak),én a ruhán se kotlottam fél évig,ha az eladó tudja mi a dolga elsőre azt a ruhát fogja leemelni ami tényleg illik a személyiségünkhöz meg a testalkatunkhoz,vagy én voltam ilyen szerencsés,mert nekem tényleg az első ruha amit felpróbáltam volt tökéletes. Nekem külföldi rokonaim is vannak,igazából oda a meghívót volt necces kiküldeni,mert hagyján hogy drága,de még valaki meg se kapta.Mi a meghívóval "szenvedtünk" sokáig,bátyám tervezte,csak lenyomtatni nem sikerült úgy ahogy akartuk,sőt helyesírási hibát is vétettek benne,szóval azzal volt probléma rendesen. És mi a Trófeába mentünk,igaz azt is le kellett szervezni,de mikor már a vacsoránál volt a sor,a felét nem rakták ki annak az ételsornak amit megbeszéltünk. Tehát hiába a szervezés elég sok esetben mindig ott dől el ha ott vagy mégis,hogy fog alakulni az est további része.
VálaszTörlésAmúgy mi is édesanyámmal végeztük a szervezés 90százalékát,a volt férjem nem igazán szólt bele,mondjuk alapból nem volt neki határozott elképzelése anno. Szerintem ezt a lányok sokkal jobban élvezik. :) Azt meg nem merem kijelenteni hogy másodjára is férjhez mennék,de ha mégis úgy alakul,akkor biztos sokkal de sokkal szolídabbra fogom venni a formát még az előző esküvőmnél is :)
Azrail
Na látod ezért vagyok vele úgy, hogy amit nem én csinálok abban nem bízok, mi gépeltük a meghívó szövegét és visszük nyomtatni, így tuti nem lesz benne baki.
TörlésÉn élvezem nagyon a tervezést, egyszer van esküvőm, legyen csak nagy feneke. :))
A ruhánál valószínűleg szerencséd volt. A fazonon kívül elég sok minden jön még számításba, és ez már nem azon múlik hogy illik-e az alkatodhoz, hanem az ízlésedhez, amit nyilván nem fog tudni könnyen leszűrni egy idegen. Nekem például nem tetszenek a köves ruhák, a nagyon fényes anyagok, oké hogy el lehet ezt mondani mielőtt levesz valamit a fogasról, de ezeket is csak onnan tudom hogy nem tetszenek, hogy utánanéztem milyen stílusú ruhák léteznek egyáltalán. :)
Hűű, én mostmár nagyon kíváncsi vagyok a ruhádra... :) A bejegyzést meg mintha rólam írtad volna... Nekem is csak az jó, amit én csinálok... vagy legalább látom, hogy készül. Nálunk a dekoráció abszolút DIY lesz, de ezt 150-200 főre nem vállalom be egyedül... De ott leszek! :) Nemrég voltam dekorálni egy lagzi-helyszínt, a menyasszony ott sem volt, rábízta magát a barátokra-tesókra. Én ilyet nem tudnék csinálni, hiába tudom, hogy szuperek :)
VálaszTörlésA tervezés is hasonlóan zajlik, én vagyok a szűrő, előválogatok Szabolcsnak, de amúgy nagyon lelkesen segít,tervez (és fikáz le dolgokat) ő is. De nekem több az időm is, a tapasztalatom is + a szervezőkészségem is jobb :) De mindenképp rólunk fog szólni a dolog, nem rólam. Én képeket is csak közöset akarok, max én a koszorúslányokkal külön, de sima portrét minek? Szerintem is arról szól az esküvő, hogy ez után majd ketten alkotunk egy egészet... :)