Filmajánló XVII. - Silent hill: Kinyilatkoztatás (Silent hill: Revelation)

A Silent hill az én életemben filmek közül az egyik legnagyobb mumus. 2006-ban az első részt moziban néztem meg 2 nappal az érettségim előtt, nem volt jó ötlet, totál kialvatlanul indultam neki az írásbeliknek emiatt. Nem tudom, hogy annak köszönhető-e a kiborulásom tőle, hogy baromira fáradt és stresszes voltam akkoriban, de ha most nekiállok és megnézném is kikészülök 10 perc után, ki kell kapcsolni.

Na mikor megtudtam hogy lesz második rész azonnal tájékoztattam Bálintot hogy engem felejtsen el, nem megyek el vele a moziba, hiszen azóta nem merek horrorra menni hogy az első részt ott néztem meg. Csak egy gond van ezzel: a történet viszont baromira érdekelt. Na szóval tegnap összeszedtük a barátainkat és megnéztük a filmet. 

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Mondanom sem kell, hogy az első 1 percben amint megláttam a hulló hamut és hallottam a szirénázást jó 140-es pulzust produkáltam és majdnem kiszaladtam a teremből, de aztán erőt vettem magamon és merem még azt is mondani, hogy tetszett. A sálam végig a kezemben volt és sok résznél csak fél szemmel figyeltem a vásznat, teljesen felkészülve arra hogy azonnal eltakarom a szemem bármi rémisztő kerül a látóterembe.

Az első 5 perc baromira tetszett, nagyon jó hangulata volt, és a film utána is hozta a parás Silent hill érzést. A történet egyébként nagyjából folytatása az elsőnek, az akkor még kislány most már tinédzser lett, az apjával él és sokat költöznek. A lányt folyamatos rémálmok gyötrik, azt mondogatják neki hogy menjen vissza Silent hillbe, de az apja köti az ebet a karóhoz hogy soha vissza ne menjen oda. Néha a valóság is átalakul "Silent hillessé", aztán hirtelen visszazökken. Az új sulijában egy szintén új sráccal összeismerkedik, aki miután az apját elrabolják és Silent hillbe viszik elindul vele hogy segítsen a megkeresésében. Többet nem mesélek, mondom, nagyon tetszett a történet. 

Attól függetlenül hogy voltak most is ijesztő és ronda részek annyira ezt most nem viselt meg mint a múltkori. Erre több magyarázatom is van, aztán lehet annyira egyszerű az egész, hogy csak nem volt annyira ijesztő és kész. Elsőként próbáltam humorra venni a dolgot ahányszor csak tudtam, például nagyon jókat derültem azon, hogy a főszereplő srácot a Jon Snowt (Trónok harca) alakító színész játszotta, az ő nagyapját Johnatan Wolfnak hívták (itt nevettem fel először). Aztán párszor elmondták, hogy "darkness is coming", és volt még egy-két hasonlóan Game of thronesos poén ami kicsit ki tudott zökkenteni. Nyilván nem szánt szándékkal tették ezeket bele. :) Aztán a felnőtt Alessa (a gonosz démonlány) sminkje olyan volt, mint egy rosszul kivitelezett Macskák smink, emiatt aztán már ijesztőnek sem tartottam egyáltalán. Az általam abszolút mumus boszorkány-szálat sem erőltették szerencsére (erről lehet majd írok egy külön bejegyzést is mert elég hosszú és fura történet), és a legmegnyugtatóbb szerintem az volt hogy a végén a főszál el volt varrva, nem maradt bennem kétség és feszültség. 

Összességében szerintem egy nagyon jó kis horrort csináltak megint, aki szereti a hasonló filmeket annak ajánlom hogy nézze meg. Az első rész azért szerintem kell hozzá hogy érthető legyen, ha máshogy nem is de olvassatok utána hogy abban mi történt.

Érdekes egyébként, hogy a film után mindannyian megállapítottuk, hogy ahogy öregszünk egyre kevésbé bírjuk az ilyen filmeket, míg 15 évesen röhögve megnéztünk minden hétvégén 3 horror-remekművet addig most már rendesen beparáztat minket az évi 1 is. Most egy ideig megint nem vágyom másra csak csillámpónikra meg gombolyaggal játszó kismacskákra, de nem bánom hogy megnéztem. 

Ti láttátok már ezt a filmet? Hogy tetszett nektek?