A Geszti-faktor

Manapság nagyon népszerű dolog utálni azokat az embereket akik a tv-ben szerepelnek, nyilatkoznak, nyilvánosság előtt vannak. Én nem tartottam magam semmilyen témában sosem elvakultnak, igyekszem mindent több szemszögből nézni és a dolgok másik oldalára is látni. A kereskedelmi csatornák "tehetségkutatói'" (azért írtam zárójelbe, mert egyértelműnek tartom hogy nem tehetségek kutatásáról szól már a legtöbb ilyen műsor, hanem címlapszereplők kutatásáról) különösen megosztóak. Én bevallom férfiasan nézem a jelenleg futó mindkettőt, és bár tudom hogy butaság az egész mégis valamilyen szinten szórakoztat, még akkor is ha bosszankodom rajta. 

Gesztit az X-faktoros mentorkodása óta rengeteg kritika éri, eladta a lelkét és társai. Valahol ezekkel egyetértek és meg tudom érteni ha valaki emiatt már kevésbé kedveli, de nekem valahogyan annyira része volt az egész munkássága a gyerekkoromnak, hogy bármennyire is majom és műanyag néha nem tudom nem szeretni. 

Emlékszem pici koromban egy Szilveszterkor nem csináltunk semmi mást, csak betettük a Rapülők kazikat a lejátszóba és előadtuk hogy mi vagyunk a Rapülők és koncertezünk. Fejből ordítottuk mind a két album számait, amikre egyébként a mai napig emlékszem. Fogalmunk sem volt arról, hogy a "szégyellem de kellesz piszkosul" mit jelent, és arról sem hogy milyen lapát jön a Lapát című számban. De nem is ez volt a lényeg. :) 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Olyan maradandó klasszikusokat csinált ez a pár srác akkor a 90-es évek elején, hogy szerintem már alapműveltség kérdése az, hogy valaki be tudja fejezni a mondatot, hogy "az akarok lenni aki akkor voltam...". Nagyon nehezen tudok kiválasztani nagy kedvenceket és klasszikusokat, de azért igyekszem beszúrni a legeslegebbeket. 

A Szívzuhogás nagyjából az egyetlen olyan magyar szerelmes szám, amit nem tartok közhelyesnek és még az esküvőmön is el tudom képzelni. A szövege természetesen nem Gesztinek köszönhető (az viszont igen, hogy már elsőben fejből mondtam ezeket a verseket és nem értették a tanárok hogy honnan tudom :D), de a válogatás és a zene már az ő munkájuk volt és szerintem remekeltek benne. 

Aztán a Rapülők után egy kis nyugi volt, de jött a Jazz +az. Ahol még mindig nem értettem hogy a Mit keres a sejtben miért sejt keres és nem sejk, de ezeket is fejből tutultam. A legelső koncertem is hozzájuk kötődik, unokatesóimmal és nagynénémmel ugráltuk végig az első sorban a koncertet a szombathelyi Sportházban, és imádtam. Tőlük is nagyjából mindent kedvencnek tudnék sorolni de legyen akkor most itt kettő.

Az egyik a Békaperspektíva, ami azon túl hogy zseniális szöveggel rendelkezik (szokásos) imádnivaló az énekesnők hangja miatt is.

A Csináld rosszul nagyjából az életfilozófiámmá vált mikor kicsit felnőttebb fejjel meg is értettem, hogy miről szól.

Geszti azon túl, hogy zenekarokat vitt sikerre szövegíróként mást produkciókban is részt vett, emiatt a Dzsungel könyve musical is nagy kedvencem lett, bár élőben sosem néztem meg, csak a kazettát hallgattam rongyosra. (Valószínűleg kicsit is tudatos is most már az előadások kerülése a részemről, annyira szeretem az eredeti felvételt, Gesztivel és a többi énekessel hogy zavarna hogy az előadáson nem őket hallom vissza.)

Több nyaraláson utaztunk végig úgy, hogy ez szólt a magnóból, a Farkas vagyok című családhimnuszt pedig egyszerre négyen harsogtuk a kocsiban.

Apa kedvence már régen is a Kegyelet egylet volt, amit abszolúte megértek, zseniális. :) Imádom egyébként, hogy Geszti olyan jellegzetes stílusú szövegeket ír, hogy ha nem ő énekelné is rá lehetne jönni, a folyamatos szócsavarások, variálások, ritmusok, rímek nagyon felismerhetőek és számomra szerethetőek.

 "Ma este a hotelbe hatol be ezer pazar pozőr" :)

Zenén kívül szinkronhangként is tevékenykedett, Az ötödik elem amúgy is egy zseniális film és Bálinttal egy közös kedvencünk, Ruby Rhodként pedig nagyon hozta a formáját. :)

Bevallom őszintén a mostani zenekarának annyira nem hallgatom a számait,  de ez az utamba került és nagyon megtetszett, a szöveg és a stílus olyan mint régen, és a mondanivaló is tetszik. 

Sokszor támadták azért, hogy zenei alapot máshonnan vett át, engem ez azért nem érdekelt túlzottan soha, mert ő alapvetően a szövegétől az aki, az hogy azalatt milyen dallam megy számomra szinte nem is érdekes. 

Persze vannak olyan dolgai is amiket annyira nem kedvelek, de az ilyenekkel igyekszem nem foglalkozni és csak azt nézem, hogy mennyi szórakoztató percet adott nekem kiskoromban és a mai napig is. 

Ti mit gondoltok Geszti Péterről? Tudtok kedvencet mondani tőle? Ti is fejből kentétek a Rapülők dalait régen? :)