Esküvői inspirációk XIII. - A gyűrűk

Nagyon sok esküvővel kapcsolatos dologra ráillik, hogy kultúránként, sőt családonként változik, na ez a gyűrűre különösen igaz. Itthon nagyon sokszor a karikagyűrű-keresés nem az esküvői készülődés egyik része, hanem a lánykérés utáni egyik első dolog amit el kell intézni. Nálunk nem volt hivatalos családi eljegyzés, valahogy nem is akartam volna soha, eszembe sem jutott hogy kéne. Bálint - szombaton lesz egy éve :)) - térdre ereszkedése nekem maga volt a tökély, nem akartam volna még egyszer ezt eljátszani a család előtt, az már nem lett volna ugyanolyan és erőltetettnek éreztem volna. Mi ebből adódóan a karikagyűrűt sem siettetjük, hiszem az esküvőtől kezdve fogjuk majd csak őket hordani, a jobb kezünkön, a bal ebből a buliból kimarad.

Függetlenül attól hogy mikor veszi a pár, a gyűrű elég fontos része szerintem az esküvőnek, hiszen minden mással szemben ez az, amit örökké hordani fogunk. Senki nem fog már emlékezni arra, hogy milyen virág és székszoknya volt a lagzin, míg a gyűrű mindig rajtunk lesz, ez az ami első ránézésre is jelzi, hogy házasok vagyunk.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Jelenleg az egyetlen dolog, amiben biztosak vagyunk a gyűrűinket illetően: fehéraranyak lesznek. Minden más egyelőre még képlékeny. Egy korábbi bejegyzésben már írtam, hogy honnan való az eljegyzési gyűrűm. Nem tudom hogy más ékszerboltban ez hogy van, ők adtak egy olyan kupont a vásárláskor, hogy amennyiben a karikagyűrűket is náluk vásároljuk, 10% kedvezményt kapunk. Érdemes az ilyenekre egyébként figyelni, azért a nemesfém nem túl olcsó, 10% kedvezmény elég sokat tud jelenteni. 

Apropó nemesfém. Érdemes jó alapanyagú gyűrűt választani, különösen ha minden nap szeretnénk hordani az ékszert (és ugyan ki nem szeretné?). A vékonyak könnyen deformálódnak, tehát ezt is érdemes végiggondolni. Az ezüst határeset, nincs azzal semmi gond ha valaki azt szeretne hordani karikagyűrűként, de azt ilyenkor érdemes fejben tartani, hogy elég könnyen oxidálódik (=befeketedik), különösen gyógyvízben. 

Sokáig azt gondoltam, hogy onnan lesznek a karikáink is, ahol Bálint vette az eljegyzési gyűrűmet, de egy ismerősömnek köszönhetően, akinek most nyáron volt az esküvője - és főnyeremény most nekem, jobb mint egy esküvőszervező, olyan ötletei vannak hogy hihetetlen :) - rátaláltam az Ékszergyárra, és most nagyon úgy tűnik hogy innen lesznek a gyűrűink. Van náluk ugyanis egy olyan lehetőség, hogy nem csak együtt megtervezzük a gyűrűinket, így olyan lesz mint senki másnak, hanem még bele is dolgozhatunk valamennyit, tehát a saját kezünk munkája is benne lesz a gyűrűkben. Összekovácsolódunk, szó szerint. :) Annyira szuper ötlet, és tök jó hogy van erre lehetőség. Aminek külön örülök, hogy dédnagypapám pecsét- és karikagyűrűje is újjászületik így. Anya ugyanis mondta, hogy ezeket szívesen odaadja nekem gyűrűalapanyagnak, viszont a legtöbb ékszerbolt csak beszámítja az aranyat, nem konkrétan felhasználja. Én viszont szerettem volna azt, hogy igenis abból az anyagból legyen az enyém, amit ő hordott közel 100 éve. Szerencsére az Ékszergyárban van lehetőség újraötvözés útján sárgából fehér arany készítésére, ezáltal semmi nem fog megakadályozni ebben. :) Ha már eljutunk idáig biztosan beszámolok majd itt a blogon is az élményeinkről.

Ami egyébként nagyon fontos, hogy a pár mindkét tagjának tetsszen a gyűrű. Szerintem elég nagy baki a férfi részéről, ha a letérdelős meglepetés-lánykérésnek már alapból két karikagyűrűvel lendül neki, hiszen a karikának pont az a lényege, hogy a pár összetartozását szimbolizálja. Ebből adódóan nem árt ha mindketten ott vannak a kiválasztásnál, hogy a lehető legmegfelelőbbel távozzanak a boltból. Biztosan kell kompromisszumokat is kötni a választáskor, de az élet és az együttélés amúgy is sok ilyenből áll, nem árt ha az ember ezt időben nekiáll gyakorolni. 

Mindenkinek más az ízlése természetesen, én a jegygyűrűvel úgy vagyok, hogy mivel a végtelenséget jelenti karika mivoltjából adódóan, én ezért nem törném meg sehol (mint például itt). A sajátomba valószínűleg szeretnék egy követ, nagyon tetszenek a köves karikagyűrűk, viszont minden másban ugyanolyan lesz, mint a párja, Bálinté. Szerintem ez egy tök szép hagyomány, hogy egyformák a gyűrűk, nekem tök furcsa hogy angolszász körökben teljesen különbözőek. (A nők a köves mellé egy vékonyka karikát kapnak, a pasik meg a szokásos vastagot mint ami nálunk jellemző, de sokszor semennyire nem hasonlít egymásra a kettő, még a színükben sem.)

Gyakori szokás még a gyűrűkbe való gravírozás. Sokan kívülre vésetnek mintát, én kívülről abszolút az egyszerűség híve vagyok úgyhogy nekem azok annyira nem tetszenek, de belülre mindenképpen szeretnék én is majd valamit. Hogy az monogram, vagy dátum, vagy mi lesz az még a jövő zenéje. 

Aranyos ötlet például egymás ujjlenyomatát belülre tetetni a nevek helyett.

Sima, huplik nélküli véséssel szerintem szebb lenne. :)

Ami tuti biztos, hogy szimmetrikus lesz a minta, ha lesz is körben vésés, akkor vagy középen egy, vagy a két szélén egy-egy, inkább az utóbbi felé húzunk mindketten.

Sokan választanak mostanában kétféle aranyból gyűrűt, vannak nagyon szépen kivitelezettek is, de én - lehet az egyszerűsége miatt - még mindig a sima fehérarany felé húzok. 

Természetesen a határ nagyjából a csillagos ég, különösen ha az ember csináltatja a gyűrűket, a lényeg szerintem tényleg az, hogy mindkét fél elégedett legyen a választással, hiszen ez a legfontosabb.

Ti milyen gyűrűt szeretnétek? 

Képek: innen és innen