Panda fél éves :)

Pontosabban fél éve lakik velünk. Hihetetlen milyen gyorsan megy az idő, észre sem vettem és el is repült ez a 6 hónap (na nem mintha korábban nem rohantak volna az évek). Végig gondoltam, mikre tanított meg ez az elmúlt fél év, és a kutya maga.

Végre tudok korán kelni (és feküdni). Írtam még régebben, hogy mennyire hétalvó vagyok - voltam ^^ - és hogy küzdök mindig azzal, hogy a délelőttöket ne aludjam át ha nincs suli, hát ez a problémám most megoldódott, és nagyon örülök neki. Legkésőbb 9-kor minden nap ébren vagyunk, enyém az egész délelőtt, sokkal tevékenyebbnek érzem magam így. A reggeli sétákat is megszerettem, néha nincs kedvem kimászni az ajtón, főleg ha esik az eső mert nyálas és undorító az idő, de egyébként tök jól esik ébredés után átmozgatni magamat.

A korán kelésből adódik, hogy rászoktunk a reggelizésre. Korábban ha fel is ébredtem reggeli idő előtt sosem voltam képes enni egy falatot sem. Szegény anya még mikor Szombathelyen laktam minden reggel bejött a szobámba és megkérdezte mit kérek reggelire, én meg félálomban elsoroltam 4 féle dolgot, ő meg boldogan nekilátott, hogy végre fogok reggelizni. Persze sosem ettem meg mert hányingerem volt még az evés gondolatától is. Most sem tudnék azonnal ébredés után enni, de a rutin amit kialakítottunk szuper. :) Sétáltatás végén egyikünk vesz friss reggelit a pékségben, amit egy fél órás mozgás után már meg is kívánok és boldogan megeszem mikor hazaértünk.

Elkezdtem sapkát hordani. Hihetetlen harcokat vívtam anyuval, mindig rám akarta régen tukmálni a sapkát, többnyire hagytam magam és fel is vettem, majd az első sarkon ahol már nem látott le is szedtem a fejemről. Most sem hordom minden alkalommal, de este és reggel most már rajtam van. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy az én fejem szánalmasan néz ki mindenféle sapkában, de kutyasétáltatás közben sajnos fázik a fejem, és akkor amúgy sem randira megyek. :D

Bár eddig is mindig voltak állataim, kutyázni egészen más, megtanított arra, hogy tényleg felelős vagyok valakiért, aki ha én nem vagyok nem tud meglenni magában. Picúr és Rupert itthon hagyható pár napra, mert nem zabálják be az összes ételt és nem igényelnek annyi tutujgatást, de Panda egészen más tészta. Imádok vigyázni rá, hozzá bújni álmomban, még azt is szeretem, ahogy horkol. :D Fél év nem hosszú idő, de szerves részévé vált az életünknek, egyelőre nem is tudom elképzelni milyen lenne nélküle - nem is akarom, ha szerencsések vagyunk van még 10 éve velünk. :)

Az utolsó két kép a Noé Állatotthonban készült, szombaton kilátogattunk hozzájuk kutyástól. Karácsonyi buli volt, lehetett vinni egy kiválasztott állatnak ajándékot, mi Lindát az angol bulldogot ajándékoztuk meg. Ez itt a reklám helye, de hihetetlen jófej csajszi, stílusra tiszta Panda, nagyon bájos és egész kis testű ahhoz képest, hogy angol bulldog. Ha valaki örökbefogadáson gondolkozik adjon egy esélyt neki!