Hogyan mondjam el nekik?

Esküvőt szervezni nem egyszerű dolog, még akkor sem, ha mindent úgy csinálhattok, ahogy szeretnétek. Nekünk nagy szerencsénk van a szüleinkkel, abszolút szabad kezet adnak nekünk mindenben, azon túl hogy hol lesz az esküvő és mikor hova kell minket vinni egyeztetni bizonyos dolgokat semmibe nem szólnak bele, és nem is akarnak. 

Ettől függetlenül más emberekkel is szóba fog kerülni az esküvő, hiszen a meghívottakkal mind muszáj kommunikálni, legalább akkor mikor a meghívót megkapják. Apropó meghívó-kapás. Én naiva azt gondoltam, baromi könnyű dolgunk lesz a meghívókkal, akikkel találkozunk gyakran ők megkapják személyesen, mindenki más meg majd postán. Hát kiderült, hogy vannak olyan szabályok, amikről mi még sosem hallottunk. Személyesen kell ugyanis mindenkinek átadni. Sőt, nem elég személyesen, van aki szerint a saját fedele alatt kell odaadni az adott embernek, tehát elzarándokolni mindenkinek a saját házába. Na most ez eléggé lehetetlen, különösen ha sok helyen, különböző településeken laknak a rokonok, ismerősök. Mi azt a módszert választottuk, hogy akinek tudtuk tényleg odaadtuk személyesen, csak pár meghívóval mentünk a postára, ezeket az embereket pedig mind felhívtuk telefonon, hogy nagyon szeretnénk ha ott lennének.

(kép: innen)

Mert hogy állítólag ha postán kapsz meghívót, de nem telefonálnak és nem keresnek mellé, az azt jelenti, hogy csak udvariasságból küldik a meghívót de nem akarják hogy ott legyél. Nekem ez tök nonszensz, azért hívom meg mert meg akarom hívni, de nembaj, telefonáltunk. :D 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

Bár én azt gondolnám, hogy a mai világban már nem annyira meglepő, ha nem teljesen hagyományos lakodalma van az embernek, mégis sokaknak ez él a fejében. Ahhoz, hogy elkerüljük a félreértéseket és ne az esküvő napján szembesüljön az ember grimaszoló arcokkal, nem árt legalább a közeli rokonokat tájékoztatni arról, mire számítsanak. 

Nekünk nem zenekarunk lesz, hanem DJ-nk, nem mulatós és nem lakodalmas zene lesz, hanem retro. Azért, hogy mégis mindenki hallja azt amit szeretne mindenkinek mellékeltünk a meghívóba egy kis papírt az alábbi szöveggel:

"Mi az a dal, amire mindenképpen szeretnél egy jót táncolni az esküvőnkön? Juttasd nekünk vissza ezt a papírt a címével, vagy meséld el e-mailben!"

Vicces, hogy ennek ellenére is például nagyszüleim nem értették, hogy mit szeretnénk. :) Mondták, hogy ők nem kérnek semmit, úgyis játszik majd a zenekar angol keringőt, majd arra táncolnak. Pedig mondtuk, hogy nem lesz zenekar, és azt is hogy nem klasszikus lagzira kell gondolni. Felírtuk, hogy legyen egy angol keringő, mert alapvetően messze nem ez lesz a repertoár. Szóval érdemes a zenéről ha más nem, legalább felvilágosítani az embereket, hogy tudják mi lesz a buliban. 

Én sosem voltam hagyományos esküvőn, de mint megtudtam sokszor visz a násznép ajándékba tortát. Én személy szerint a hajamat tépném, ha sok ezer forintot kifizetek az esküvői tortára, és minden második vendég azt hoz ajándékba. Ilyen dolgokat konkrétan megmondani lehet nem a legjobb ötlet. Mi a szüleinknek mondtuk el, hogy nem kell torta, és ők terjesztik az igét. A barátaink nyilván nem hoznak, mert ők ugyanúgy sose hallottak erről a szokásról mint mi, az idősebb rokonok meg jó esetben rákérdeznek a szüleinknél, akik tudnak nemleges választ adni. Nyilván ha valaki beállít egy dobozzal nem zavarom haza, de ha már mi vettünk egy nagy tortát akkor ne költsön ő is arra, inkább dobja az árát az üstbe menyasszonytánckor. 

Ha már a menyasszonytánc. :) Mivel sosem voltam hagyományos esküvőn nem tudom mi a szokás, mi Bálinttal bele akartuk írni a meghívóba, hogy lesz, de azt az infót kaptuk hogy ez alap egy esküvőn, nem kell beleírni. Vicces, hogy amit én gondolok extrának az alap, ami meg mások szerint kihagyhatatlan az meg nekem extra és nem tartok rá igényt. 

Probléma szokott lenni, hogyan mondjuk meg a vendégeknek hogy pénzt kérünk nászajándékba. Kétféle vendéggel találkoztam eddig, az egyik a szülőktől kérdezte, a másik tőlünk konkrétan. (Szülőket egyébként érdemes mindenbe beavatni, mert nagyon sokszor hozzájuk fordulnak az emberek a kérdésekkel.) A kérdés általában úgy hangzik, hogy "És mit kértek ajándékba?". Nekünk erre a default válaszunk az, hogy "...hát igazából 5 éve együtt élünk, úgyhogy a háztartásunkban már minden megvan", többnyire ilyenkor már be is fejezik helyettünk, hogy "akkor pénz jó lesz?" Olyan is volt, aki konkrétan már ezzel is kezdte, hogy "adunk pénzt, jó? Aztán azt vesztek belőle amit szeretnétek". Szerintem ez már tényleg nem annyira ritkaság, bár már nem merek nyilatkozni, nagyon más dolgokat gondolok úgy általában, mint a többiek. 

Kompromisszumokat valamennyire biztosan kell mindenkinek kötnie, de szerintem nagyon fontos az, hogy az egész esküvő szertartásostól, lagzistól olyan legyen, amilyenek ti vagytok. Nyilván 100%-ban nem lesz semmi sem tökéletes, de ha valami nagyon távol áll tőletek, ne menjetek csak azért bele, mert egy rokon nagyon ragaszkodik hozzá. Hallottam már olyanról (sőt, olvastam is esküvőszervező honlapján tanácsként, hajam égnek állt!), hogy egyáltalán nem volt vallásos az ifjú pár, de annyira nyomták a nagyszülők, hogy márpedig templom, meg Isten színe előtt, meg kutyafüle, hogy nyögvenyelősen, de végig csinálták a jegyesoktatást és az esküvőt is. Én ilyen horderejű dologba tuti nem mennék bele csak úgy valaki kedvéért, még akkor sem ha az a valaki történetesen a nagyszülőm. Én nem szeretek hazudni, az esküvőmön sem fogok olyan dolgokra felesküdni, amiket előre tudok hogy nem fogok betartani. 

Remélhetőleg mindenki minimális feszültséggel végig tudja csinálni az esküvőszervezést, azt meg főleg hogy a nagy napon senkit nem fognak (minket is beleértve) apróságokkal piszkálni, hiszen az a nap rólunk szól. 

Nektek mennyire szólnak/szólnának bele a szervezésbe, tervezésbe a rokonok, ismerősök? Engednétek a nyomásnak?