Esküvői előkészületek V. - Elkészültek a gyűrűink!

Szemfülesek (=instagramon és/vagy facebookon követők) már tudhatják, hogy egy héttel ezelőtt jártunk az Ékszergyárban, ahol a karikagyűrűink készítésében vettünk részt. Róluk már meséltem nektek korábban több bejegyzésben is, úgyhogy nem nagyon húzom az időt, jön az élménybeszámoló. :)

Már meséltem róla, hogy dédnagypapám gyűrűiből és Bálint egy régi nyakláncából gyúrtuk meg a karikákat. Mire kiértünk addigra már egy tömbben ott volt az arany, amit nekiálltunk Kata (az ékszerész) segítségével alakítani, formálni. Összesen négyen dolgoztunk, Katával mi hárman ügyeskedtünk, Tünde (az Ékszergyár másik tulajdonosa) pedig bőszen kattintgatott, végigfényképezte a folyamatokat.

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

A munka elképesztően jó hangulatban telt, nagyon megtaláltuk a közös hangot a csajokkal, tényleg repült az a pár óra amit náluk töltöttünk. A munka az elején úgy nézett ki, hogy felmelegítettük az aranyat (durván 900 °C-on), hagytuk kicsit lehűlni, aztán egy tésztanyomó-szerű gépen nyújtottuk. Egy idő után kettéváltak útjaik, innentől kezdve már külön csináltuk ugyanezt a mókát. Én Bálint gyűrűjével dolgoztam, ő pedig az enyémmel. :) 

Miután kinyújtottuk és kilapítottuk a feketének álcázott fehéraranyat, elkezdtük meghajlítani, hogy kör alakot vegyenek fel. 

Kata és a műveletvezető-asszony

Meghajlítás után Kata összeforrasztotta őket, aztán kezdődhetett a végtelenített kalapálás, hogy a tojásdad formából tökéletes karikát hozzunk össze. 

Miután tökéletesre kalapáltunk jött a reszelés, amiben sikeresen mindketten több vízhólyagot is szereztünk, de megérte, egy percet sem panaszkodtunk. :) A gyűrűk belső felülete féldomború (így sokkal kényelmesebb  mintha teljesen egyenes lenne), ezt kellett a reszelgetéssel elérni. Ezután már nem maradt más hátra minthogy a belső részt kipolírozzuk, és ránk is esteledett, úgyhogy a munka ránk váró részének vége is volt. 

Kata anyukája isteni finom pogácsát sütött nekünk, munka közben abból falatoztunk, és szombat lévén esküvő is volt a faluban, kimentünk a ház elé megnézni a lakodalmi vonulást. Panda elképesztően meglepődött ennyi ember láttán, jól meg is ugatta őket. :D

Tegnap mentem vissza a kész karikagyűrűkért, amik hihetetlen gyönyörűek lettek, pont amilyeneket szerettünk volna. Nagyon boldogok vagyunk mindketten, főleg hogy ilyen jó hangulatban ilyen szuper emberekkel együtt élhettük át ezt az élményt. 

Nem bírtuk ki, azonnal elkezdtük őket hordani, természetesen a bal kezünkön. Ha esetleg elfelejtenénk (nem fogjuk), hogy mi is a gyűrűink története, kaptunk egy aranyos oklevelet is a lányoktól, hogy mi mindent csináltunk és milyen ügyesen tettük azt. 

Nem szerettem volna képekkel teljesen telepakolni a bejegyzést, de biztosan láthattok még többet, az Ékszergyár meg fogja osztani őket hamarosan.

Egyébként nagyon durva, hogy alig több, mint 2 hónap és itt az esküvő. Én már egyre jobban készen állok, főleg hogy már a menyecske-ruhám is megvan, de erről majd egy másik bejegyzésben. :)

A képekért köszönet Tündének, az Ékszergyár csodafotósának!