Szülésznő legyek?

Többször előfordult már, hogy e-mailben vagy akár formspringen is kaptam kérdést, hogy milyen is a szülésznőség, a suli, miket kell csinálni, érdemes-e belevágni. Nagy tapasztalatom nyilván még nincsen, most vagyok harmadéves és 4 hétnyi szülőszobai gyakorlaton vagyok eddig túl, de úgy gondoltam megírom a mostani gondolataimat és érzéseimet, mit gondolok, jelenleg mi kell ahhoz hogy valaki tudja ezt csinálni. Biztosan fog kicsit változni az évek múltán ez bennem, de most ez van. :)

Azt már az elején leírom, hogy imádom csinálni azt amit csinálok, semmire nem cserélném el. :) De az is biztos hogy nem mindenkinek való ez a munka, és ezt jó szerintem ha már az elején megbeszéli magával az ember. A szokásos egészségügyi jó-ha-van tulajdonságok mellett (empátia, emberközpontúság, türelem és társai) szerintem az egyik legfontosabb a teljes nyitottság, a minden prűdségtől való mentesség és az, hogy valaki tudja leplezni az érzelmeit és véleményét, ne mutassa az arcával. Mindjárt megmagyarázom mire gondolok. 

(kép: innen)

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

A teljes nyitottság és a prűdség hiánya nagyjából ugyanazt takarja. Egy szülésznő - most az egyéb tevékenységeket félretéve - fő feladata az újszülött világra segítése, aki nyilvánvalóan a női nemi szervből bújik elő. Ezt nekünk vizsgálni, masszírozni, megfogni és nevén nevezni kell. Aki szülésznőnek tanul ne piruljon bele abba, ha ki kell mondania azt a szót hogy csikló. A kismamák tanácsokat fognak kérni a terhesség alatt is és az utána vonatkozó időre is, szexuális életről, védekezésről, mire kell figyelni és mit kell esetleg kerülni. Őszintén és magabiztosan kell válaszolnunk minden kérdésre. És itt kerül szóba a fapofa. Nem mutathatjuk ki, hogy valamiről mi a véleményünk. Lesznek érdekes kérdések, ránézésre érdekes esetek, de nem szabad grimaszolni akkor sem ha valami szokatlant látunk, ha ágytálazunk, ha az anyuka fájások közben véletlenül bekakil akkor azt feltakarítjuk és megnyugtatjuk hogy semmi baj mindenkivel előfordulhat. Nem szabad éreztetni senkivel hogy elítéljük, sőt az lenne a legjobb ha már ez sem történne meg és nem csak leplezni akarjuk. 

A fapofának van egy másik oldala is. Meg kell tanulni az érzelmeket nem a kismama előtt kimutatni. Ha sírni kell sem láthatja az anyuka, mert megijedhet. Nyilván most nem az örömkönnyekről beszélek. Nem gondoltam hogy képes leszek erre, de szerencsére (és sajnos, hogy volt oka) tudtam leplezni az érzelmeimet az anyuka előtt, mikor olyan helyzet volt. Utána a liftben/öltözőben/wc-n nyugodtan lehet sírni, de azzal hogy "kizökkenünk" a szerepünkből csak megijeszthetjük a kismamát. 

Én alapból szeretek kedves lenni az emberekkel, mikor a kávézóban dolgoztam is mindenki megjegyezte hogy én minden nap és mindenkire mosolygok. Ez is szerintem egy alapvető dolog, nem teszünk különbséget anya és anya között. Lesznek cifra esetek, furcsa helyzetek, de mindenki kismama a szülőszobán, babát vár és őt fogja a világra hozni, ez egy csodálatos dolog akkor is ha az anya a Rózsadombon lakik és Mercivel viszik haza a kicsit és akkor is ha a VIII. kerületből hozta a mentő és a hatodik babájával várandós. 

Természetesen a szokásos is ide tartozik, bírd a vért (ebből van jó sok), a pisit, kakit, ne zavarjon ha ezeket kell takarítani. Ez is hozzá tartozik a munkához. Elhivatottság és a szakma szeretete nélkül szerintem ezt lehetetlen hosszú távon csinálni. Azért vannak nehéz pillanatok, de mikor én vagyok az első ember aki hozzáér egy kicsihez az felbecsülhetetlen élmény. Szerencsére a sikerélmény gyakori, szomorú dolgok ritkán történnek már manapság, de azért fel kell erre is készülni lelkileg. 

Ha valamelyikőtök gondolkozik azon, hogy ezt a hivatást válassza és vannak kérdések nyugodtan fel lehet tenni nekem őket e-mailben vagy akárhol, szívesen válaszolok mindenfélére. :)