A mell önvizsgálata

Direkt nem októberben írok erről, ilyenkor még a csapból is a mellrák folyik, és szerintem emiatt az emberek félig tudatosan már kerülik is a mellről és a rákról szóló cikkeket. Gondolom senkinek sem kell bemutatnom a mellrákot, és hogy mennyi áldozatot szed a nők között. Korábban szívesen sumákoltam el az önvizsgálatot, nyugtattam magam azzal, hogy az évenkénti méhnyakrák-szűréskor úgyis megvizsgál a nőgyógyászom, meg egyébként is fiatal vagyok miért pont én találnék valamit. Persze az esély elég kicsi, hogy pont én/te/a szomszéd, de jobb félni, mint megijedni. Amúgy is hallani huszonéves - sőt tizenéves! - mellrákkal küzdőkről, szóval a fiatal vagyok kifogás nem állja meg a helyét. Ha eddig is havi rendszerességgel vizsgáltátok magatokat, akkor virtuális csokit kaptok tőlem ajándékba, és nem is feltétlenül kell tovább olvasnotok, de ha nem így volt, akkor remélem rászoktok az önvizsgálatra, és azt is remélem, hogy senki nem talál semmit. :) 

A melleket a menstruáció utolsó napja utáni 3 napban érdemes vizsgálni, ilyenkor a legpuhább az állományuk, és ebből adódóan a legkönnyebb őket betapintani. A vizsgálathoz nem kell más, mint egy tükör és a kezünk. Először semmi mást nem kell csinálni, mint megnézni mindkét mellet. Mennyire egyformák, melyik milyen magasan helyezkedik el - megnyugtatásként mondanám, hogy nincs egy olyan nő sem, akinek tökéletesen szimmetrikusak a mellei, úgyhogy ha az egyik nagyobb, mint a másik, az semmit nem jelent. 

(kép: innen)

Először csak a testünk mellett lógassuk a kezeinket, majd tegyük csípőre, végül a tarkónk mögé, mintha épp megadnánk magunkat a kommandósoknak. Mindhárom pózban arra vagyunk kíváncsiak, nincs-e valami külső elváltozás a bőrön, ami eddig nem volt ott - gyakori a narancshéj-szerű bőr rosszindulatú daganatoknál, de ezt azért nagyon könnyen észreveszi az ember, napi tevékenységek közben is, nem kell ahhoz konkrétan önvizsgálni, hogy feltűnjön -, vagy nem húzódik-e befelé valahol a bőr. Ha a mellbimbó erősen be van fordulva, az is gyanújel lehet, de sok nőnek alapból befelé fordulnak kicsit, szóval ez sem jelent feltétlenül gondot. Ha kicsit lógnak az emlők, akkor érdemes felemelni őket és úgy alátekinteni (ez minket nyilván még nem érint, de leszünk még mi is idősebbek ^^). 

Ha végeztünk a leskelődéssel, akkor jöhet konkrétan a vizsgálat. Innentől lehet kétféle módon haladni: először az egyik oldallal kezdeni és ott megnézni mindent, majd átmenni a másik oldalra, de minden lépést rögtön mindkét mellen is végezhetünk. Én az előbbit szoktam, de kinek mi a kényelmes. Első körben leeresztett karral megnézzük a kulcscsont feletti régiót. Arra gondolok, ahol mindenkinek van egy árok - anya sótartónak hívja. Két-három ujjal végignyomkodjuk, és megnézzük, hogy nincs-e ott valami elváltozás, oda nem illő csomó. Ha valami fura, akkor érdemes azonnal megnézni a másik oldalt is, nagyon ritka az, hogy teljesen szimmetrikusan legyen probléma mindkét oldalon. Ezután felemeljük a karunkat, és a másik kezünkkel (mutató-, középső- és gyűrűsujjal) végignyomkodjuk a hónaljárkot, egészen oldalt le a mell külső oldaláig. Most már le lehet engedni a kart. 

(kép: innen)

A mellett ezután az óramutató járásának megfelelően szépen alaposan körbenyomkodjuk. Úgy kell csinálni, ahogy a képen is látszik - nagyjából, jobbat nem találtam -, hogy az egyik kezünkkel (2-3 ujjal) vizsgálódunk, a másikkal pedig a szemben lévő oldalon ellentartunk, hogy jobban érezhető legyen az emlő állománya. Az ujjainkkal körkörös mozdulatokat végezzünk, mintha kicsit masszíroznánk, így jobban kirajzolódnak az esetleges csomók. A mellek állománya alapból mirigyes, így kisebb rücskösségek mindig érezhetőek, ha valami más állagút, nagyobbat érzünk, az a gyanús. Ha nem vagytok biztosak benne, hogy mi micsoda, akkor menjetek el az orvosotokhoz, ő meg fogja tudni mondani, hogy az a rücskösség amit ti éreztek az oké-e vagy sem. Ha 360°-ban végigmentetek az egész mellen, akkor még egy dolog van hátra: a mellbimbó vizsgálata.

(kép: innen)

Ezt lehet felemelt, de lógó karral is végezni. A lényeg az, hogy az ujjainkkal szemből nyomjuk be a mellbimbót, és ezt is kicsit körkörösen nyomkodjuk közben, így konkrétan a bimbó alatti területet is meg tudjuk vizsgálni, hiszen ez az órás körbemenetelkor kimaradt. Ezután oldalról egy kicsit nyomjunk rá az emlőbimbóra, hiszen ha váladékozás van, az is gyanús - szoptatáskor nyilván nem. Ha megvoltunk az egyik oldallal, kezdhetjük a másikon ugyanezt. 

Egy dolgot lehet még utolsóként csinálni: hanyatt fekve, egyik karunkat a fejünk mellé emelve/fektetve is áttapogathatjuk a hónaljárkot és a mellek környékét. Fekvés közben kicsit átrendeződnek a szövetek, így a felszín közelébe kerülhetnek olyan részek is, amiket álló helyzetben nem tudtunk elérni. 

Ez így leírva soknak és kicsit macerásnak is tűnhet, de végigcsinálva körülbelül 6 perc az egész. Azt még zárójelben hozzáteszem, hogy volt már arra példa, hogy a nőnek a párja vett észre valami szokatlant a mellében, amiről kiderült, hogy rosszindulatú daganat, hiszen ő volt az aki gyakrabban foglalkozott velük. Ha kapcsolatban vagytok érdemes megmondani a férfinak, hogy szóljon nyugodtan, ha valami furát tapasztal, hiszen lehet neki lesz köszönhető, hogy korai stádiumban lesz elkapva a rák.

Remélem, hogy érthetően írtam le a mondandómat, senkit nem ijesztettem meg, és vettem el a jókedvét ezen a szép napsütéses májusi napon. 

Ti rendszeresen vizsgáljátok magatokat? Ezután fogjátok? :)

A bejegyzéshez az iskolai jegyzetemet, és Lampé László: Szülészet nőgyógyászat című tankönyvét használtam fel.