Ez a könyv az egyik első olyan könyvem volt, amit én vettem magamnak saját pénzből. Kb 12-13 éves voltam, lehet még fiatalabb is, nagymamámtól kaptam egy kis költőpénzt mikor nála voltunk Debrecenben. Akkoriban Szombathelyen még nem volt se híre se hamva plázáknak, nagyobb boltoknak, úgyhogy minden alkalommal, mikor Debinél voltunk elzarándokoltunk az ottani Alexandrába. Fogalmam sem volt róla még, hogy kicsoda Brunella Gasperini, egyszerűen csak megtetszett a cím, a borító, a szöveg a hátulján.
(kép: innen)Most olvastam el körülbelül huszadjára, többször vettem a kezembe, mint bármi más olvasnivalót (beleértve a Harry Pottert is, ami nálam - mint az köztudott - nagy szó). És ami a szememben hatalmas pirospont: még mindig képes vagyok rajta hangosan röhögni. Bár több könyvet is írt Brunella, és tesómnak meg is van több is, valahogy sosem keveredtem oda, hogy elolvassam őket, annak ellenére hogy mindig megfogadom, hogy na majd most.
A címből is nagyjából kiderül, hogy a könyvben az állatok vannak a főszerepben. Életrajzi-szerű regényről van szó, de olyan zseniális stílusban van megírva, hogy egyáltalán nem történelem-szerű. Szó van benne macskákról, kutyákról, madarakról, mindenkiről akikkel dolga volt Brunellának élete során. Most, hogy nekem is van kutyám teljesen más élmény volt olvasni az ő hajdani és mostani kutyusairól, nagyon élveztem. Jó látni, hogy van még rajtam kívül is állatbolond ember a világon, ha megöregszem én is körbe akarom pakolni magam szőrösökkel és kevésbé szőrösökkel. Inkább hívjanak minket őrült állatos öreg párnak, mint a morgósoknak akik semminek sem örülnek. :)
Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet, akár gyerekeknek is, végülis én is kölyök voltam, mikor először (és másodszor, és harmadszor...) olvastam. Annyi használati utasítást adnék hozzá, hogy tömegközlekedési eszközön vagy más nyilvános helyen óvatosan vele, mert engem is néztek hülyének többször is a múlt héten, mikor hangosan felröhögtem a trolin.
Ti olvastátok már ezt, vagy bármi mást Brunella Gasperinitől?
A címből is nagyjából kiderül, hogy a könyvben az állatok vannak a főszerepben. Életrajzi-szerű regényről van szó, de olyan zseniális stílusban van megírva, hogy egyáltalán nem történelem-szerű. Szó van benne macskákról, kutyákról, madarakról, mindenkiről akikkel dolga volt Brunellának élete során. Most, hogy nekem is van kutyám teljesen más élmény volt olvasni az ő hajdani és mostani kutyusairól, nagyon élveztem. Jó látni, hogy van még rajtam kívül is állatbolond ember a világon, ha megöregszem én is körbe akarom pakolni magam szőrösökkel és kevésbé szőrösökkel. Inkább hívjanak minket őrült állatos öreg párnak, mint a morgósoknak akik semminek sem örülnek. :)
Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet, akár gyerekeknek is, végülis én is kölyök voltam, mikor először (és másodszor, és harmadszor...) olvastam. Annyi használati utasítást adnék hozzá, hogy tömegközlekedési eszközön vagy más nyilvános helyen óvatosan vele, mert engem is néztek hülyének többször is a múlt héten, mikor hangosan felröhögtem a trolin.
Ti olvastátok már ezt, vagy bármi mást Brunella Gasperinitől?
Én az Én és őket olvastam eddig tőle (ez tipikus családról szól), és imádtam, nagyon jókat lehet rajta kacagni, és közben meg is lehet rajta hatódni-és olyan témákról ír, hogy egy apróságról jöttem csak rá, hogy az 50es években íródott, mert annyira univerzális történésekről ír :).
VálaszTörlésOlyan jókat hallottam róla, hogy lassan fogok :) Ehhez is meghoztad a kedvem :) [A többiről meg (én is) Viánál olvastam először :)]
VálaszTörlésHi, Bogca, you are welcome here: http://blog.gasperini.org/
VálaszTörlésciao, rossa :o)