Ma ebbe futottam bele facebookon, és elkezdett járni az agyam:
"-Komolyan? 9 hónapig birnál a hasadban hordani 3 kilós kisbabát? Birsz főzni,takarítani és telefonon beszélgetni egyidőben? Birsz egész nap 10 cm-s magassarkúban sétálni? Birsz egész éjszaka sírni,és amikor reggel felkelsz, olyan mintha semmi se történt volna? Jegyezzétek meg férfiak.. A nők csak addig szorulnak segítségre,amíg a frissen festett körmük meg nem szárad ;) Rakd ki te is ha büszke vagy hogy nő vagy:)"
Azzal most igazából nem is állok le vitázni, hogy nem 9 hónapon keresztül 3 kg-os az a bébi, csak az fáj hogy ezt egy évfolyamtársamnál láttam, akinek ennél lehetne több esze. :) Sosem értettem, hogy miért olyan őrült nagy divat a mellünket verni, hogy a nők a jobbak. Vagy a férfiak. Ez egy olyan harc aminek eredménye sosem lesz, mert nem lehet őket összehasonlítani. Mások a nők, és mások a férfiak. Szerintem sok pasi bírná 9 hónapig hordani a babáját a hasában, ha fizikailag képes lenne rá. Elég magasan szerepel azon a listán, hogy mit irigyelnek tőlünk nőktől.
Magassarkúban képtelen vagyok járni, viszont vannak férfiak akik meg csodásan mozognak benne, szóval... :D
Egyszerre több dolgot csinálni szoktam, de én mondjuk a vezetéskor veszem ezt észre. Mielőtt elkezdtem csinálni a jogsimat nem akartam elhinni hogy létezhet olyan, hogy egyszerre figyelek előre, hátra, oldalra, kezelem a váltót, a pedálokat, a kormányt és még le sem fulladok. Aztán megtanultam vezetni, és most már nem csak ezeket vagyok képes egy időben csinálni, hanem énekelek, beszélgetek, és szidom az előttem/utánam jövőket. Minden tanulás kérdése, apa például képes fagyizni, inni, enni vezetés közben és meg sem érezhető a vezetési stílusán. Régen mikor nyaralni mentünk volt egy utazós kazettánk, mindig az szólt a kocsiban (valami jazz, meg kéne újra hallgatnom, úgy szeretem), és emlékszem apa mindig dobolt a kormányon miközben mentünk és a gyűrűje kopogott rajta. :) Még hogy nem tudnak több irányba figyelni.
Az érzelmek elrejtésében a férfiak szerintem sokkal jobbak, mint mi nők. Már csak azért is, mert bár lehet, hogy furcsán nézünk egy nyilvános helyen síró nőre, sokkal abszurdabb lenne egy ugyanilyen helyzetben pasival találkozni. Nekik is vannak érzelmeik, érzik magukat rosszul és sírnak, de míg egy nő el tudja fedni a nyomokat sminkkel, addig egy pasinál ez nem opció. Nem szeretem ha érzéketlen kődaraboknak írják őket le.
Ne értsen senki félre, szeretek én is nő lenni, még akár azt is mondhatnám hogy büszke vagyok arra, hogy nő vagyok, bár ezt azért furcsa kimondani nekem mert nem az én érdemem. Büszke pedig olyan dolgokra szoktam lenni, amit én érek el. Tudom, hogy vannak a világban - nem is kevesen - olyan nők, akik szörnyű helyzetben vannak, a férfiak elnyomják őket, nem lehet véleményük és a többi. Én csak az arroganciát nem szeretem, legyen az bárki is aki ezt mutatja. Sokszor vannak nekem is barom megnyilvánulásaim, de igyekszem normális maradni, azért többnyire sikerül is.
Ilyen facebookra kitehető pasibüszkeség-növelőt meg én is bármikor tudnék írni. Csak az a különbség, hogy nekik nem kell annyira az önigazolás hogy ki is pakolgassák a falukra.
"Komolyan? Képes lennél egy nagy zacskóval a lábad közt normálisan járni? Tudsz úgy villanyhálózatot szerelni a lakásban, hogy közben énekelsz, sört iszol és még nem is ráz halálra az áram? Tudnál úgy elmenni dolgozni, hogy előző éjjel halt meg a nagymamád de rajtad nem látszódhat, hogy végigsírtad az éjszakát, mert férfi vagy? Jegyezzétek meg nők... Mi és ti mások vagyunk, és ez nem verseny."
Én úgy gondolom, hogy mindenki szeresse magát és a másikat is annak, ami, és nem kell mutogatni, hogy ki miben jobb, mert az ilyenek nem vezetnek sehová. :)
"-Komolyan? 9 hónapig birnál a hasadban hordani 3 kilós kisbabát? Birsz főzni,takarítani és telefonon beszélgetni egyidőben? Birsz egész nap 10 cm-s magassarkúban sétálni? Birsz egész éjszaka sírni,és amikor reggel felkelsz, olyan mintha semmi se történt volna? Jegyezzétek meg férfiak.. A nők csak addig szorulnak segítségre,amíg a frissen festett körmük meg nem szárad ;) Rakd ki te is ha büszke vagy hogy nő vagy:)"
Azzal most igazából nem is állok le vitázni, hogy nem 9 hónapon keresztül 3 kg-os az a bébi, csak az fáj hogy ezt egy évfolyamtársamnál láttam, akinek ennél lehetne több esze. :) Sosem értettem, hogy miért olyan őrült nagy divat a mellünket verni, hogy a nők a jobbak. Vagy a férfiak. Ez egy olyan harc aminek eredménye sosem lesz, mert nem lehet őket összehasonlítani. Mások a nők, és mások a férfiak. Szerintem sok pasi bírná 9 hónapig hordani a babáját a hasában, ha fizikailag képes lenne rá. Elég magasan szerepel azon a listán, hogy mit irigyelnek tőlünk nőktől.
Magassarkúban képtelen vagyok járni, viszont vannak férfiak akik meg csodásan mozognak benne, szóval... :D
Egyszerre több dolgot csinálni szoktam, de én mondjuk a vezetéskor veszem ezt észre. Mielőtt elkezdtem csinálni a jogsimat nem akartam elhinni hogy létezhet olyan, hogy egyszerre figyelek előre, hátra, oldalra, kezelem a váltót, a pedálokat, a kormányt és még le sem fulladok. Aztán megtanultam vezetni, és most már nem csak ezeket vagyok képes egy időben csinálni, hanem énekelek, beszélgetek, és szidom az előttem/utánam jövőket. Minden tanulás kérdése, apa például képes fagyizni, inni, enni vezetés közben és meg sem érezhető a vezetési stílusán. Régen mikor nyaralni mentünk volt egy utazós kazettánk, mindig az szólt a kocsiban (valami jazz, meg kéne újra hallgatnom, úgy szeretem), és emlékszem apa mindig dobolt a kormányon miközben mentünk és a gyűrűje kopogott rajta. :) Még hogy nem tudnak több irányba figyelni.
Az érzelmek elrejtésében a férfiak szerintem sokkal jobbak, mint mi nők. Már csak azért is, mert bár lehet, hogy furcsán nézünk egy nyilvános helyen síró nőre, sokkal abszurdabb lenne egy ugyanilyen helyzetben pasival találkozni. Nekik is vannak érzelmeik, érzik magukat rosszul és sírnak, de míg egy nő el tudja fedni a nyomokat sminkkel, addig egy pasinál ez nem opció. Nem szeretem ha érzéketlen kődaraboknak írják őket le.
Ne értsen senki félre, szeretek én is nő lenni, még akár azt is mondhatnám hogy büszke vagyok arra, hogy nő vagyok, bár ezt azért furcsa kimondani nekem mert nem az én érdemem. Büszke pedig olyan dolgokra szoktam lenni, amit én érek el. Tudom, hogy vannak a világban - nem is kevesen - olyan nők, akik szörnyű helyzetben vannak, a férfiak elnyomják őket, nem lehet véleményük és a többi. Én csak az arroganciát nem szeretem, legyen az bárki is aki ezt mutatja. Sokszor vannak nekem is barom megnyilvánulásaim, de igyekszem normális maradni, azért többnyire sikerül is.
Ilyen facebookra kitehető pasibüszkeség-növelőt meg én is bármikor tudnék írni. Csak az a különbség, hogy nekik nem kell annyira az önigazolás hogy ki is pakolgassák a falukra.
"Komolyan? Képes lennél egy nagy zacskóval a lábad közt normálisan járni? Tudsz úgy villanyhálózatot szerelni a lakásban, hogy közben énekelsz, sört iszol és még nem is ráz halálra az áram? Tudnál úgy elmenni dolgozni, hogy előző éjjel halt meg a nagymamád de rajtad nem látszódhat, hogy végigsírtad az éjszakát, mert férfi vagy? Jegyezzétek meg nők... Mi és ti mások vagyunk, és ez nem verseny."
Én úgy gondolom, hogy mindenki szeresse magát és a másikat is annak, ami, és nem kell mutogatni, hogy ki miben jobb, mert az ilyenek nem vezetnek sehová. :)
Tetszett ez a kis eszmefuttatásod :) És tök igaz, újfent csak azt lehet mondani, hogy nem lehet általánosítani. Teljesen máshogy működik egy férfi és egy nő, mondhatni mást is várnak el a két nemtől. De ez így normális. Hülyén nézne ki, ha ugyanolyanok lennék, és ugyanúgy csinálnánk dolgokat. Sőt, uncsi lenne az élet. :D
VálaszTörlésSzerintem meg kevesebb különbség van köztünk, mint gondolnánk. :) Nagyon tetszik, ahogy írsz és amit. Nem szeretem én sem az arroganciát. Olyan buta dolog minden férfit/nőt leszólni és egyöntetűen kezelni. ( de ahogy az idézett szövegben látjuk felmagasztalni is hülyeség..) A lényeg, hogy tiszteljük egymást. A villanyszerelős részen meg jót nevettem, köszi! :D
VálaszTörlésNem tudom ki az, aki ilyen dolgokkal foglalkozik, de komolyan. Jó, néha énis hisztizek a pasimnak, h neki mennyivel jobb, mert ő nem menstruál meg nem ő fog gyereket szülni, de azért amikor fel kell hozni egy zusgor ásványvizet, akkor nem én cipelem... :D Jó, most ez hülye példa, de így van, ahogy írtad, egyszerűen mások vagyunk, mindkét nemnek megvan a maga erénye és gyengesége.
VálaszTörlésBár tény, h alapvetően szerintem a nőkre több dolog hárul - mert amíg régen "csak" otthon voltak, nevelték a gyereket, háztartási dolgokat csináltak, addig most ezek mellett ugyanúgy dolgoznak is. De nem hiszem, hogy ettől most bárkinek vernie kéne a mellét, h milyen szuperkirály is ő, mert nő.
Szerintem meg jó volt ez a példa Barbi :) Amúgy meg én úgy gondolom, hogy az a része is változott a dolgoknak azóta, hogy azért a férfiak egy része (és úgy vélem, ez tök normális) besegít otthon. Legalábbis otthon szinte mindig apu főz (imád főzni, nem is nagyon enged oda mást), sőt, még a mosogatótól is általában elzavar mindenkit. És már ezzel is azért segít valamennyit, hogy anyura "csak" a takarítás, mosás marad. De a barátom szintén ilyen, néhány hete együtt lakunk, és látom, hogy sok mindent ő csinál, sok mindent én, ahogy épp kijön a lépés. És később is így marad, ismerem már annyira. :) A lényeg az, hogy a normálisabb férfiak szerintem igenis segítenek azért a háztartásban is, hisz ők is érzékelik, hogy azért háztartás+gyereknevelés+munka az úgy azért egy kicsit sok lenne egy nőnek. :)
VálaszTörlésMan power!
VálaszTörlésInnentol buszken sirok majd a buszon :)
Igazad van Évi, nyilván a normálisabb pasik besegítenek otthon. (nálunk majdnem, hogy én vagyok a besegítő :D). Csak alapvetően sztem még mindig az a tendencia, h főleg a nők nyomják a háztartást, a gyereknevelés oroszlánrészét is, és mellette már nem az van, h fonnak az asszonyokkal :D Hanem igenis ők is hajtanak mondjuk egy multinál - és sztem ez nagy teher. De az is nyilvánvaló, hogy az intelligensebb pasik ezt belátják, és segítik a párjukat, nekik meg respect :)
VálaszTörlésTeljesen igazad van!
VálaszTörlésAmúgy komolyan mondom, én tök szívesen csinálnám azt, hogy itthon vagyok, főállásban háztartást vezetek, hogy mindig meleg étellel várhassam az uram :D, mindig rend legyen, meg persze később a gyerekekkel együtt lenni itthon, húúúú. Persze biztos meg lehet ezt is unni, de nekem nagyon bejönne, mert akár hülyén hangzik, akár nem, de én szeretek itthon tenni-venni, örülök, ha azt látom, hogy szép rend lesz. Nem annyira szeretek mosogatni, de mégis motivál az, amikor kész vagyok és látom hogy tisztaság van. :) De ez csak itthon, szóval máshol nem állnék neki csak úgy takarítani, de a saját birodalmamban elvagyok így. :) Néhány évtizeddel (vagy inkább századdal) korábban kellett volna születnem, amikor még anyuka otthon volt a gyerekkel meg minden. :D Hopsz, kicsit elkalandoztam, remélem nem baj. :$