Az élet Pandával

Már több mint egy hónapja nálunk van a kisasszony, úgy döntöttem beszámolok kicsit arról, hogyan alakul a közös életünk. :)

Az első napok eléggé hajmeresztőek voltak, nagyon szokatlan volt hogy egy olyan állatunk van aki nem bezárható hanem jön-megy. Talán ha 2 órát aludtunk összesen. Egy hétbe tellett mire rájöttünk hogy nincs mese, fel kell vinni magunkkal az ágyra ha együtt szeretnénk még valaha aludni, ugyanis előtte mindig valamelyikünk lemászott hozzá és a kanapén aludt a kutyával. Pandának szüksége van arra hogy mellettünk legyen, ez nagyon látszik. Így hogy felvisszük a galériára tök jól elvagyunk, vagy az én lábamnál vagy Bálint fejénél alszik és kész. A ragaszkodás ellenére nem gáz itthon hagyni egyedül, semmi rosszat nem csinál, szerintem kb alszik végig. Amúgy is szerintem a nap 24 órájából 20-at alvással tölt, ebben nem zavarja meg az sem ha egyedül hagyjuk.

Elég meleg napok voltak nem sokkal azután hogy ide került, ezért ráálltunk a reggel/este sétálásra, hogy ne fulladjon meg a délutáni melegben. Sosem pisilt vagy kakilt a lakásban, akkor sem ha nagyon kellett már neki (egyszer szaladtunk a kedvenc kakilóhelyig annyira kellett neki, de a lakásba akkor sem csinált volna). Nem teper sosem napközben úgyhogy úgy néz ki neki ennyi levitel elég. A lábai miatt úgysem igényel nagy sétákat. Az az igazság hogy nagyon úgy érzem hogy ő egy főnyeremény kutya. :) Egész nap fekszik, nagyon kimutatja a szeretetét ami nyilván nekünk nagyon fontos. Nem kell vele sokat és sokszor menni, el tudunk menni kettesben is valahova és nem kell aggdódni hogy cipőt eszik vagy a szőnyegre tol egy kábelt. Persze van változás az életünkben, ő volt a teljes gyógyír a hétalvóságomra. :) Legkésőbb 8-kor minden nap kelünk, ha Bálint dolgozni megy már fél 7-kor. Tök jó egyébként sétálni, mindig ketten megyünk, nincs az hogy valamelyikünk itthon lustul. Szeretek így hármasban sétálni.

Aminek még nagyon örülök és Pandának köszönhető: minden nap reggelizünk. Eddig soha nem voltunk nagy reggelizősök, vagy átaludtuk vagy nem volt kedv/nem volt mit enni, de most hogy minden nap séta van veszünk valami friss reggelinek valót, és tök jó! Sétálunk egy fél órát, majd itthon terülj-terülj asztalkám. Rendesen rajongója lettem a reggelinek, főleg hogy most elkezdett érni a paradicsomom a gangon. :) Tegnap ettük meg az elsőt, és össze sem hasonlítható a boltban kaphatóval. Jövőre nem csak egy vödörnyi lesz az tuti, telerakom vele a lakás előtt a gangot. :D

Nekem Panda az első kutyám, sosem éltem még kutyával és nagyon élvezem. Picúr és Rupert sem szorultak most már háttérbe, bár a hörcsögnek több idő kellett a megbékélésre, pár hétig egyáltalán nem akart kijönni. Picúr nagyon érdeklődő, sokszor ő néz le az asztalról a kutyára Panda meg rá fel a kanapéról, vicces. Szerintem lassan eljutnak arra a szintre hogy össze lehet őket ereszteni, bár nem teljesen vagyok benne biztos. A lényeg hogy nem korlátozzák egymást, mert Picúr az íróasztalomon garázdálkodik csak, Panda meg értelemszerűen a földön van meg a kanapén.

Ami tök érdekes és eddig számomra ismeretlen volt: a kutyások köszönnek egymásnak az utcán! :) Persze mindig van egy morcos gazdi aki csak továbbvonul de többnyire köszönünk, ha nincs rohanás pár szót váltunk, a kutyák addig meg szagolgatják egymást. Van egy haláli édes boxer a környéken, aki megsimogatta Pandát! :D A gazdijával beszélgettem és megsimogatta, majd a kutya látta mit csinált a gazdája, ő is odament hozzá és a melső mancsával megtapogatta a hátát. Nagyon édes volt. Mindenkivel kedves egyébként, ismerkedne kutyával-emberrel.

Ami kicsit meglepett hogy nagyon sok embernek fogalma sincs arról hogy ő milyen fajta. Kérdezik, mondom hogy mopsz és a reakció többnyire az, hogy "mop mi??". A második leggyakoribb amit hallok a sétálóktól a "nézmá' a meninblekk kutya". Szerencsére nagyon kevés ember fél vagy ódzkodik tőle, legalábbis ezen a környéken. BKV-ztunk is már vele és ott is simogatták meg kérdezgettek, szeretem hogy javarészt normálisak az emberek.

A legjobban azt szeretem hogy már most is úgy ragaszkodik hozzánk, pedig nincs sok ideje itt, kíváncsi vagyok mi lesz később. Múlt hétvégén anyuéknál voltunk látogatóban és ott is nagyon jól viselkedett. Mindig felméri a terepet hogy hány emberrel van együtt és próbálja teljesen egyenlően elosztani a figyelmét az adott emberek között. Kint volt kicsit anyunál a konyhában, majd hozzám jött, Bálinthoz, be akart menni apuhoz a szobába, mindenkivel törődik. :) Annyiszor végigpörgetem a fejemben, hogy milyen jó hogy a Noésok minket választottak és mi lett volna ha nem kapjuk meg. Szinte már el sem tudom képzelni milyen lenne nélküle, annyira kis szeretetcsomag, még nagyszüleimet is lenyűgözte. Nagyapám azt mondta hogy olyan kis szeretetreméltó, ami tőle nagy szó, cinikus sok állattal és ritkán mond ilyet. :)

Bálinttal azon gondolkoztunk hogy vajon ekkora mázlink van Pandával vagy minden mopsz ilyen-e, de utánaolvasva az a döntő tapasztalat hogy ők ilyenek. Imádnivalóak, nem ugatósak, bújósak és lusták. Szerintem a mopsz a tökéletes kutya, mopszot mindenkinek!

Eső után elázva, Bear Grylls nézés közben :D

Kertben nagyszülőknél :)

Panda és a barátnője, Mylo

Szombathely felé a vonaton