Megkérték a kezem! Mit csináljak?

Az ember lánya az esetek nagy többségében ugrál örömében, ha felteszik neki a nagy kérdést. Azok után hogy felhívjuk a rokonokat, szülőket, nagyszülőket a nagy hírrel érdemes kicsit leülni és végiggondolni, hogy akkor most hogyan tovább. Nyilván vannak az apró-cseprő dolgok, mint például: manikűrözz egyet. Ha nem is jársz el szalonba, tedd rendbe otthon a kezeidet, kis körömlakk is akár, mindenki a kezed után fog nyúlni, ha megtudják az eljegyzést, látni akarják a gyűrűt. Legyen szépen tálalva. :)

kép: innen

A többi dologhoz már kell a vőlegény is. Nem muszáj nyilván az összes kérdést azonnal a nyakába zúdítani, de ha vevő rá akkor miért ne. :) Mi például Bálinttal már a lánykérés estéjén az ágyban írtunk egy nagyjábóli vendéglistát, csak hogy mégis tudjuk honnan indulunk neki. 

A bejegyzés folytatódik, kattints a továbbra!

A legfontosabb kérdések (szerintem) a következők. 

Hányan leszünk az esküvőn?

A végleges létszám nyilván nem fog a legelején kiderülni, de elengedhetetlen egy sacc per kábé szám ahhoz, hogy például helyszínt találjunk. Itt tisztázhatjuk azt is, hogy mekkora esküvőt szeretnénk, csak közeli család és barátok legyenek ott, vagy jöhet mindenki akivel valaha is jóban voltunk. Egyik sem rosszabb a másiknál. :) 

Azért is jó, ha ezt viszonylag az elején tisztázza az ember, mert az eljegyzés mámorában az ember nagyon könnyen odamondja mindenkinek, hogy "jössz ám te is!", aztán végiggondolva később lehet már nem feltétlenül gondoljuk így. Ha a szűkkörű buli mellett döntünk ezt már az érdeklődőknek az elején is el lehet mondani, hátha kevesebb sértődés lesz. Ez egyébként elkerülhetetlen, csak szólok. 

Mikor legyen az esküvő?

Az első kérdés volt mindenki részéről a lánykérés után, hogy mikor lesz a nagy nap. Ez nagyban függ attól, hogy mekkora bulit szeretnénk és mennyi pénzt tudunk rá szánni. Nincs semmi gond egy hosszabb jegyességgel sem, nyugodtan meg lehet ilyenkor mondani, hogy még gyűjtünk rá. Van aki pár hónapon belül meg is szervezi az esküvőt és házasodik, én örülök hogy volt egy pár hónapom amit még szervezés nélkül töltöttem, ez a másfél év jegyesség ideálisnak tűnik nekem.

Hol legyen az esküvő?

Nyilván ha hozzá szeretnénk menni a párunkhoz ismerjük már annyira, hogy olyan alap kérdéseket, mint a "szereted a mulatós zenét?" már nem kell feltenni. Remélhetőleg hasonló ízléssel rendelkeztek és nem szeretne az egyik fél vőfélyes lakodalmat, a másik pedig jazz bulit egy hotel éttermében. Ha megvan egy téma és elképzelés akkor érdemes végiggondolni a földrajzi helyszínt. Mi ugyan Budapesten élünk 6 éve, mégis "hazautazunk" összeházasodni, egyrészt a rokonság nagy része még mindig Vas megyében él, másrészt sokkal jobban járunk anyagilag. Illik gondolni az idősebb rokonokra, a nagyszülők biztosan örömmel vesznek részt az esküvőnkön, de a 300 km utazás lehet már megterhelő számukra. Nálunk szempont volt, hogy legyen szálláslehetőség az esküvő helyszínén, ezért döntöttünk a kastélyszálló mellett, de egy étterem is lehet ugyanolyan jó, ezt nektek kell kitalálnotok. 

Szintén tudjátok egymásról - remélhetőleg -, hogy ki mennyire vallásos. Nálunk nem is volt kérdés hogy lesz-e egyházi esküvő, nem vagyunk vallásosak, de nyilván másoknál ez máshogy van. Ha templomi szertartás lesz, akkor jön a kérdés hogy hol, hogyan. Aznap legyen-e a polgári, vagy letudjátok korábban? Ha aznap lesz, akkor külső helyszínen, vagy jó a polgármesteri hivatal? Ezek már apróbb részletek természetesen, de szóba kerülnek elég korán. 

Milliónyi kérdés van még amiket ilyenkor feltesznek, jó ha egy kábé képet az ember fest magában, hogy mit szeretne. Én már tudtam elég hamar, hogy kis, családias, közeli barátokkal együtt történő ünneplést szeretnék, koszorúslányok és vőfély nélkül. Semmi tányértörés, tojásgörgetés, feszengés vagy jópofizás. :) 

Arra sajnos érdemes felkészülni, hogy bármennyire is próbálunk kedvesek lenni, mindig lesznek olyanok akik megsértődnek. Akár azon, hogy nincsenek meghívva, akár azon hogy nem lesz koszorúslány, vagy mittudomén, nem hosszú a gyertya hanem piros. Rosszul esnek az ilyenek tudom, de érdemes nem foglalkozni ezzel, a mi esküvőnk nem az övüké. Könnyen beszélek én is volt hogy napokig ilyenek miatt kattogtam, de a lényeg, hogy nem szabad hogy a kedvünket szegjék, vigyük csak véghez amit szeretnénk. Támogatásnak pedig ott van a párunk, aki majd úgyis megmondja hogy szarjunk mindenkire, a mi napunkról van szó.